A költő feltámad a földből

Szelek fúvása a földön keresztül

és a vakondtúrásokon,

mélyebben bármely szondánál;

a talpak alatt gyarapodni kezdtek

a hangzatok rétegei

és a zenék magjai hasadozni.

A sötétkék égbolton láttam

testem macskafejű körvonalát,

ahogy ívelve repül,

míg valós fejem még itt volt

a hónom alatt.

Akkor hálókat kezdtek vetni ránk

holdfényből és áramütésekből,

és húztak bennünket holtan a föld színe felé,

vesszőzve állítottak talpra,

mi pedig alig vonszolódtunk;

nehezen ölt újabb alakot az ember.

Ébresztésünkhöz túl sok erővel töltöttek fel, most világítunk, akár a villanyégők, jártunkban a pitymallat előtti mezőkön át, és így menet közben rakták össze tagjaink, arcunk és törzsünk, és virágot nyomtak kezünkbe, miként ha buzik lennénk és nem feltámadók, mindez valami idegen akarat szerint.

Tehát mégsem pusztán mese volt ez

a holtunkból való feltámadás!

Lerázzuk magunkról a latyakot és a szemlére várunk,

reménykedve, hogy utána ki-ki mehet,

amerre a szemével lát,

rokonlátogatóba vagy járni egyet.

Ám az angyalok meleg vizet hoznak, keféket,

és azt mondják: rajta, súroljátok a hegyeket és völgyeket,

készítsétek tiszta útját

az Úrnak, aki visszahívott benneteket a halálból!

 

Tehát így, miként a hadseregben:

szolgává lettem!

Pedig halálomkor engedetlen valék,

senki sem volt képes engem engedelmességre fogni,

ezért még ma is reménykedék

a nekem járó megtiszteltetésben és jutalomban,

amikor az arkangyal nevemet kiáltá!

Brasnyó István fordítása

A krónikás öröme

Mindent megsejtettem, leírtam, megjósoltam. Ezt is, ami történik, s azt is, ami egy kissé korábban játszódott le. Emelt fővel mehetek át a téren. Megmondtam, hogy a boristen körtáncát járják majd. És hogy nagy kondérban készül a közjó. És hogy mindenkinek neki kell veselkednie a vontatókötélnek, mellyel a köztársaság ügyét viszik előbbre. S ekkor írásaimat jobban szemügyre veszem: hol is áll bennük mindez igazán? Hol mondta ki e dolgokat a krónikás világosan és nyíltan? Amit felismerek, csak sejtetések, metaforák, melyek a történelem lejtőjén siklanak lefelé. S az események is hogyan játszódtak le? Máshogyan is történhetett volna minden. Oda érkeztünk-e, ahol öröm szava hangzik az ablakokból, és örömöt hirdetnek a harangok, vagy amikor partra szálltunk, nyilvánvalóvá vált, hogy félúton sem vagyunk még? Az eseményeket is világosabb kézírással kell majd írni, akárcsak ezt itt, a papírlapon, ami a betűk függvénye.

 

Pásztor Kicsi Mária fordítása