„Nyújtsuk egymásnak jobbunkat egynéhány ország felett” — írta Bolyai Farkas 1831. június 20-án Marosvásárhelyről Göttingába Gaussnak. Leveléhez mellékelte fia latin nyelvű munkáját a párhuzamosok problémájának megoldásáról. Bolyai János világraszóló alkotása kerek száz esztendeje jelent meg magyarul.

Ekkor már nem kellett messzire utazni a tanulni vágyó erdélyi fiataloknak. János szülővárosában, Kolozsvárott már negyedszázada működött a második magyar tudományegyetem s az első, amelyen a modern társadalom igényeinek megfelelően önálló matematikai és természettudományi kar létesült. Az egyetem megnyitásakor első rektora, Berde Áron mondta ki az alapítás lényegét: „Az egyetemet nem a néma fala, hanem tanárai szelleme alapítja meg.” Ebben az alapításban segített és talált otthonra Bolyai teremtő és felemelő szelleme.

Az addigra nemzetközi rangot kivívott kolozsvári tudományegyetem új palotája Bolyai János születésének 1902-es centenáriumára készült el. Már nemcsak az egyetem tanárainak, de az egész magyar tudományos társadalomnak is ő lett a szimbóluma. Az évfordulós ünnepségen Eötvös Loránd így vallott erről: „csak az az igazi tudomány, amely világra szól: s azért, ha igazi tudósok és — amint kell—jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet. Ez a mi eszményük, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben talán egyetlenszer.”

Hosszú és keserves kálvária után most felébredt a remény, hogy öt esztendő múlva Bolyai János születésének 200. évfordulóját már a Bolyai Universitas falai között ünnepelhetjük.

Feltámadhat-e az önálló Bolyai Egyetem? Napirendre került, széles nyilvánosság előtt folyik erről a vita. A milliós olvasótáború magyarországi napilap is nagy terjedelemben, kiemelt helyen közölte Horváth Andornak, a Bolyai Társaság elnökének a vitás kérdéseket összegező írását. A tanulmány meggyőzően mutatja: ideje van a szólásnak. A vele folytatott eszmecsere és az ő felkérése alapján szeretném írásához kapcsolódó észrevételeimmel segíteni a közös álláspont kialakítását szolgáló együtt gondolkodást.

Az, hogy a romániai magyar kisebbségnek joga van a teljes körű anyanyelvi oktatásra, beleértve az egyetemi szintet is, hogy első szakaszként ősztől a meglévő struktúra keretein belüli előrelépésként magyar tagozat működhet a kolozsvári tudományegyetemen,  és hogy a folytatás jogi megalapozásaként a törvényhozásnak biztosítani kell a lehetőséget önálló magyar egyetem alapítására, ezek olyan magyar kívánságok, amelyek egybevágnak a román nép jól felfogott történelmi érdekeivel és demokratikus képviselőinek kifejezett akaratával.

Abban sincs köztünk vita, hogy a Bolyai Egyetem kérdése politikai próbakő. Ehhez hozzáteszem: a „jognak asztala” mellett a „bőség kosara” és a „szellem napvilága” szempontjából is próbakő. Az egyetem kérdése — egyetemes kérdés, politikai, gazdasági és tudományos kérdések együttese, egyeteme.

Horváth Andor Kolozsvárról írja, hogy a jelenlegi magyar kormánynak két nagy feladattal kell megbirkóznia: az egyik a gazdasági stabilizáció, a másik Magyarország euroatlanti integrációja. Érthető, ha a külpolitikai és a gazdasági célok teljesítésére összpontosít.

Budapestről ennek párjaként elmondhatjuk, hogy a jelenlegi román kormánynak még inkább ugyanerre, a gazdasági stabilizációra és Románia euroatlanti integrációjára kell összpontosítani. Nagyszabású sajtóértekezleten ismertetett felmérések szerint Európában sehol sem oly erős és reményteljes az integrációhoz csatlakozás támogatottsága, mint Romániában, és a kimaradást tragédiaként élné meg az egész lakosság.

Jól érzik, hogy nagyon sokat nyerhetnek az euroatlanti integrációval, és nagyon sokat veszíthetnek a kimaradással, rendkívül nagy a tét. Megértjük a sokat nélkülözött emberek millióit, akik azt szeretnék, hogy szülőhazájukban és saját életükben legyen „Amerika”. De azt is meg kell érteni, hogy még egymást segítve is nehezen kerülhetünk be, egymás ellenségeiként pedig sehogy. Valamit valamiért, dönteni kell.

Az európai integráció beindításának a francia—német megbékélés volt a fordulópontja. Az integráció Közép-Európára kiterjesztésének meggyőződésem szerint hasonló módon a magyar—román történelmi megbékélés a forduló- pontja. Mikor fogunk már összefogni, mikor mondunk már egy nagyot? — fogalmazta meg költői kérdésként Ady Endre a feladatot. Anyja kun volt, apja félig székely, félig román, vagy tán egészen az — vallotta magáról József Attila, s a „rendezni végre közös dolgainkat” jegyében építette a lelkekben a közös jövőhöz vezető hidat.

Nyújtsuk egymásnak békejobbunkat országhatárok felett! Parancsoló szükségszerűséggel jött el az ideje, hogy új alapokra helyezzük a románság és a magyarság történelmi viszonyát! Eljött az ideje, hogy fordítsuk előre egymást gyanakodva méregető tekintetüket, vigyázó szemünket Brüsszelre vessük és tovább, az euroatlanti integráció túlpartján Amerikára.

A világ vezető hatalma egyik oldalon a Csendes-óceán felett Ázsiával fog kezet, a másikon az Atlanti-óceán felett Európával, hogy együtt tegyük bolygónkat az Emberiség számára a békesség, biztonság, bőség és boldogság közös otthonává. Ennek az egyszerre politikai és gazdasági kérdésnek pedig a központja éppen az a kör, amelynek szerves része a Bolyai Egyetem kérdése is: az oktatás! Igazolásul részlet Clinton elnök kongresszusi beszédéből, aki a maga „portáján”, hazájában kezdi a példamutatást:

„Első számú prioritásom a következő négy évre: biztosítsuk minden amerikainak a világ legjobb oktatását!

Dolgozzunk együtt a következő célok érdekében: minden nyolcéves tudjon olvasni; minden tizenkét éves csatlakozhasson az Internetre; minden tizennyolc éves tanulhasson tovább felső fokon; és minden felnőtt amerikai tanulhasson egész életén át. Költségvetésem példátlan kiadást vállal e célokra: 51 milliárd dollárt a jövő évre. De a pénz még messze nem minden. Van egy tervem, egy felhívás: tégy az amerikai oktatásért! A terv tíz alapelvre épül.”

Az egyes számú stratégiai kérdés minden amerikai számára olyan oktatás, amely megadja nekik mindazt, ami ahhoz szükséges, „hogy sikeresek legyenek a 21. század tudásgazdaságában”.

A világ vezető nagyhatalmának első embere megindokolta, hogy miért ezt tette az állampolitika első számú prioritásává; mert felismerte, hogy „az oktatás az egyik legfontosabb nemzetbiztonsági kérdés a jövőre nézve”!

A jövőre nézve megdöbbentő új politikai premisszákat kapunk a stratégiai gondolkodáshoz és az euroatlanti integrációhoz. A tudomány ezekre már korábban figyelmeztetett. Több mint fél évvel Clinton idézett kongresszusi beszéde előtt így üzent amerikai otthonából Oláh György, a Budapesten született Nobel-díjas tudós a fennállásának millecentenáriumát ünneplő szülőházának:

„Nagyon remélem, hogy odahaza megértik azt, hogy a közelgő 21. évszázadban, ami nincs már messze, a legnagyobb értéke minden nemzetnek az, hogy mit tud a fiatalsága. Tehát a kiképzés, a tanítás, a nevelés, ez egészen alapvető fontosságú. Gazdasági kincsek, amik a 19. és 20. században nagymértékben befolyásolták, hogy melyik nemzetek tudnak előrejutni, ezt — meg vagyok győződve — a 21. században nagymértékben az fogja átvenni, hogy egy ország mit tud a fiatalsága nevelésében és szakértelmében nyújtani.”

A harmadik évezred küszöbén egyben új társadalom küszöbéhez értünk. A 19. és 20. század ipari társadalmát a 21. század információs társadalma váltja fel. Az ipari társadalomban a vas, az olaj, a földben rejlő természeti kincs meg a kezekben lévő gép és pénz volt a meghatározó. A tudástengelyű információs társadalomban a humán tőke, a főkben rejlő szellemi kincs a legfőbb gazdasági érték. Most aztán világméretekben válik kézzelfoghatóvá, hogy a kiművelt emberfők sokasága az igazi nemzeti és nemzetközi vagyon. A legjobb befektetés a jövőbe a tudás gyarapítása és terjesztése, kivált az ifjúság nevelése.

A stratégiai gondolkodás új premisszáiból létfontosságú és messze vezető következtetések vonandók le az euroatlanti integráció mindkét oldalán. A világ legjobb oktatását kifejleszteni akaró Amerika érdekei felől nézve felértékelődik Európa s benne különösen Közép-Európa tudományos potenciálja, oktatási öröksége. Ha az arab/perzsa Öbölben az olajforrásokat fenyegeti veszély, Amerikában tudják, hogy ez stratégiai érdekeiket érinti. A jövőre nézve fel kell ismerni (és el kell ismertetni), hogy az információs társadalom tudásgazdaságában az olajkutaknál sokkal fontosabb stratégiai érdek, nemzetbiztonsági kérdés a tudás kútfőinek, az oktatás fejlesztési forrásainak ügye.

Az amerikai oktatásfejlesztési program egyik stratégiai kérdése történelmi távlatban ismerni meg gyökereit, tudni, hogy honnan erednek tudásuk forrásai, melyek saját fejlesztési forrásaik, s ezek között milyen jelentőségű a mi régiónk szerepe.

A magyar származású Nobel-díjasokról, Neumann Jánosról, Bay Zoltánról és nagy tudóstársaikról írt munkáim ehhez részletes információkat adnak. A Duna TV sorozatban mutatta be, mit adtunk Amerikának. Itt jelzésként néhány példára utalok.

Az egyik vállalatbirodalom, az amerikai Westinghouse tudóskalendáriumot jelentetett meg az 1996-os esztendőre. Tizenkét személyt lehetett kiválasztani az évszázadok történetében az összes ország és összes szakma legkiválóbb képviselői közül. Az évet Neumann János nyitja meg, Bay Zoltán zárja, az év közepén, június hónapnál pedig Kármán Tódor képe látható. A teljes 20. századi csúcstechnikát három közép-európai tudós képviseli. A kiadvány mindhárom személynél közli, hogy Magyarország adta őket Amerikának és a világnak. Budapestről érkeztek az Újvilágba Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, az atomkorszak, az űrkorszak és az információ korának további úttörői is.

A legrangosabb amerikai tudományos elismerés a National Medal of Science. A legjobbak közül is legelsőnek Kármán Tódor vehette át a kitüntetés, melyet Kennedy elnök e szavakkal adott át: „Senki mást nem ismerek, aki oly teljességgel képviselné azokat a területeket — a természettudományt, a műszaki tudományt és az oktatást —, amelyeket ez a kitüntetés elismer.”

A kitüntetés átadását megörökítő fotón az érdemérmet átadó Kennedy elnök mellett Schriver tábornok látható, az amerikai légügy és űrkutatás legendás Pentagon-beli menedzsere. 1996 novemberében ő vette át területének legrangosabb életmű-díját. Előadásának csúcspontján hosszú élete sok támogatója közül Arnold négycsillagos tábornoknak — és Neumann Jánosnak mondott életre szóló köszönetet. Neumann mint a számítógépek és a játékelmélet atyja közismert. Schriver tábornok Neumann fő érdemeként azt emelte ki, hogy ő dolgozta ki az amerikai légierő egész fejlesztési rendszertervét, és munkásságával elévülhetetlen érdemeket szerzett a későbbi légügyi és űrsikerek megalapozásában.

Mi a világra szóló tudományos sikerek titka? Kármán Tódor, Neumann János vagy Nóbel-díjas tudósaink Szent-Györgyi Alberttől és Wigner Jenőtől Harsányi Jánosig és Oláh Györgyig egybehangzóan vallják, hogy a csúcsokra vezető pályájukban döntő szerepet játszott a budapesti kezdet, a jó alapokat adó magyar iskola.

„Mai szociológusok a japán gazdasági sikereket nem kis mértékben az 1945 után kifejlesztett középiskolai rendszernek tulajdonítják. De a történelem legeredményesebb iskolái kétségkívül a pesti gimnáziumok voltak” — állapítja meg Neumann-biográfiájában az Economist volt főszerkesztője, Norman Macrea.

A pesti gimnáziumok részei voltak a történelmi értelemben vett magyar iskolának, melynek egyik legfontosabb forrása Erdélyben ered. „Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért” — adja tanácsul Apáczai Csere János, aki épp az iskolák fölöttébb szükséges voltáról tartotta kolozsvári beköszöntőjét. Az iskola — határozta meg — „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak”.

Ilyen iskola nevelte az eredeti gondolkodású katonát és a legnagyobb magyar tudóst, Bolyai Jánost is, akinek üzenete ma is messze előremutató, előre a jövő tudástengelyű információs társadalma felé: „... már ma mind a nemes, dicső magyar nemzet-, mind pedig családunk-béliek, csak avval vannak, mit önérdemök által képesek maguknak megszerezni, kivívni, mégpedig, minthogy alkalmasint eltöltek a régi féle hősi dicsőség mezejinek nyitvaállásai, s a körülmények egészen megváltoztak, nem is lévén többé ön-álló nemzet a magyar: már most nem durva erővel, hanem műveltséggel kell ügyekeznünk kitűnni, s  lehet nem csak elérnünk, hanem el is hagynunk más már rég-óta messze előre rugaszkodott nemzeteket, azoknak dicső példát adván...”

Egy szülővárosában Bolyai nevét viselő egyetemnek kiváltképp az volt a hivatása, hogy tanítók és tanulók olyan rendezett társulása legyen, akik az emberi élet és életrevalóság szempontjából hasznos és szükséges ismereteket, mégpedig világviszonylatban is versenyképes ismereteket tanítsanak és tanuljanak. Ennek a szellemnek örököse a leendő Bolyai Universitas.

E néhány jelzés érzékeltette, hogy akik nemzetbiztonsági okból is a világ legjobb oktatását kívánják maguknak biztosítani, jó, ha tudják, hogy ennek egyik legértékesebb történeti forrása a Kárpát-medencében található. Amerikának és Nyugat-Európának érdeke, hogy felismerje, milyen örökséget és lehetőséget jelent az euroatlanti integráció és a jövő tudásalapú információs társadalma szempontjából a Közép-Európai régió.

Régiónkon belül Magyarországnak és Romániának érdeke, hogy felismerje, mit jelentett és mit jelenthet mindkét ország oktatásának az erdélyi tudományosság és kivált mindkét ország felsőoktatásának a Bolyai Universitas.

Ezzel a rendezni való közös dolgaink sorában Horváth Andornak ahhoz a döntő kérdéséhez érkeztünk, hogy mi „anyaországiak” tulajdonítunk-e Erdélynek a jövőben önálló kultúrateremtő szerepet, vagy pedig egyszerűen a magyar szellemiség hátországának és tartalékának tekintjük azt.

A válasz nem lehet kétséges. A Bolyai Egyetem Janus-arcú, egyszerre tekint hagyományőrzőként a múltba és kultúrateremtőként a jövőbe. Egyszerre hivatott arra, hogy a romániai kisebbség önálló magyar nyelvű nemzetiségi egyeteme és az információs társadalom nemzetközi rangú, világviszonylatban is versenyképes ismeretekkel felvértező tudományegyeteme legyen. Önállósága a biztosítéka, hogy egyszerre lehessen az egész romániai és magyar felsőoktatás szerves része, mindkettőt gazdagítva, lehessen a magyar—román történelmi megbékélés szimbóluma, közvetlen és átvitt értelemben az euroatlanti integráció és a születő globális információs társadalom közös magyar—román, közép-európai iskolája.

Tégy az amerikai oktatásért, hogy a világon a legjobb legyen — mozgósította Clinton honfitársait. Egy hasonló mozgalomra van szükségünk. Tegyünk a Bolyai Egyetemért! Nyújtsuk egymásnak jobbunkat, és cselekedjünk együtt Bolyai szellemében, hogy országaink, régiónk, egész bolygónk valóban a békesség, biztonság, bőség és boldogság közös otthona legyen.