A fe­je­de­lem­ség ko­ri Er­dély anya­gi kul­tú­rá­já­ról

A ré­gé­sze­ti le­let­anyag ön­ma­gá­ban az egy­kor volt anya­gi vi­lág csak egy sze­le­tét je­len­ti, mi­vel nem min­den tárgy ke­rül a föld­be, és ezek kö­zül sem mind ma­rad meg az utó­kor szá­má­ra. Ilyen szem­pont­ból a ke­rá­mia­edé­nyek ki­vé­te­les ka­te­gó­ri­át ké­pez­nek: tö­ré­keny­sé­gük mi­att ha­mar el­hasz­ná­lód­nak, és más anya­gú – pl. a fém­ből ké­szült – edé­nyek­kel szem­ben nem új­ra­hasz­no­sít­ha­tók. Könnyen hul­la­dék­ká vál­nak te­hát, a föld­be ke­rül­ve vi­szont ál­la­guk jól meg­ma­rad. En­nek kö­szön­he­tő, hogy a ré­gé­sze­ti le­let­anyag több mint ki­lenc­ti­ze­dét cse­rép­tö­re­dé­kek al­kot­ják. Az már a szo­mo­rú ku­ta­tá­si hely­zet kö­vet­kez­mé­nye, hogy az elő­ke­rü­lő fe­je­de­lem­ség ko­ri le­let­anyag igen ki­vé­te­le­sen ke­rül meg­fe­le­lő fel­dol­go­zás­ra és köz­lés­re. Az er­dé­lyi ré­gé­szet ha­gyo­má­nyo­san ko­ráb­bi kor­szak­ok­ra össz­pon­to­sít, és leg­több­ször e „re­cens” kor­szak le­let­anya­gát ér­dek­te­len­nek te­kin­ti.

E kö­zöm­bös­ség amo­lyan senkiföldje ál­la­po­tot te­rem­tett a ko­ra új­ko­ri ke­rá­mia ku­ta­tá­sá­ban: az anya­gi kul­tú­rá­val fog­lal­ko­zó disz­cip­lí­nák kö­zül a tár­gyi nép­rajz csak eset­le­ge­sen ér le a 16–17. szá­zad­hoz, míg a mű­ve­lő­dés­tör­té­net és a mű­vé­szet­tör­té­net fi­gyel­mé­ből ki­esik e tárgy­cso­port. A ha­tár­hely­zet azon­ban több­fé­le mód­szer és for­rás­cso­port al­kal­ma­zá­sá­nak és kom­bi­ná­ci­ó­já­nak elő­nyét is je­len­ti. A mű­ve­lő­dés­tör­té­net ha­tá­sá­ra beemel­he­tők a ku­ta­tás­ba az írott for­rá­sok ál­tal szál­lí­tott in­for­má­ci­ók, ma­gát a tár­gyi anya­got pe­dig na­gyobb­részt a ré­gé­szet szál­lít­ja. A két for­rás­cso­port össze­ve­té­sé­ben óva­tos­ság­ra in­tő té­nye­ző, hogy mind­ket­tő ke­let­ke­zé­sé­nek és fenn­ma­ra­dá­sá­nak kö­rül­mé­nye el­tér. Az írott for­rá­sok ugyan egy­ko­rú­ak a ré­gé­sze­ti le­let­anyag­gal, de más szem­lé­let ér­vé­nye­sül pél­dá­ul egy in­ven­tá­ri­um meg­írá­sá­nál és egy sze­mét­gö­dör fel­töl­té­sé­nél. Biz­to­sí­ta­ni kell to­váb­bá az azo­nos tár­sa­dal­mi kör­nye­zet­hez tar­to­zás fel­té­tel­ét is. Mi­vel nem mond­ha­tunk le egyik for­rás­cso­port ál­tal szál­lí­tott in­for­má­ci­ó­ról sem, az egy­be­ve­tés is el­ke­rül­he­tet­len. A fel­adat te­hát az össze­il­leszt­he­tő­ség és a kap­cso­ló­dá­si pon­tok fel­tá­rá­sa. El­ső lé­pés­ként vizs­gál­juk meg kü­lön-kü­lön az egyes for­rás­cso­por­to­kat.

A vi­szony­la­gos ér­dek­te­len­ség el­le­né­re a mű­em­lék-fel­újí­tá­sok, il­let­ve vá­ro­si kör­nye­zet­ben vég­zett le­let­men­té­sek ered­mé­nye­ként több fe­je­de­lem­ség ko­ri leletegyüttes vált is­mert­té. A leg­fon­to­sabb együt­te­sek kö­zött em­lít­he­tő a gyu­la­fe­hér­vá­ri fe­je­del­mi pa­lo­tá­ban elő­ke­rült le­let­anyag,1 az alvinci fe­ren­ces ko­los­tor (a ké­sőb­bi Martinuzzi-kastély) há­rom, a 16. szá­zad so­rán ke­let­ke­zett sze­mét­göd­re,2 az alsórákosi kas­tély­ban fel­tárt több sze­mét­gö­dör és pin­ce,3 va­la­mint a Székelykeresztúron és kör­nyé­kén elő­ke­rült 16–17. szá­za­di la­kó­há­zak és pin­cék be­töl­té­sei.4 A Partium – és saj­nos egész Észak-Er­dély – vonatkozásában egye­dü­li a nagy­vá­ra­di vár le­let­anya­ga.5A sor foly­tat­ha­tó a ko­ráb­bi év­ti­ze­dek ve­gyes szín­vo­na­lú pub­li­ká­ci­ó­i­ból szár­ma­zó in­for­má­ci­ók­kal, a mú­ze­u­mok rak­tá­rá­ban lap­pan­gó kö­zö­let­len le­let­anyag jel­zé­sé­vel vagy ép­pen­ség­gel a fo­lya­mat­ban le­vő fel­tá­rá­sok még fel­dol­go­zat­lan le­le­te­i­vel.

Te­hát nem a fel­tárt anyag mennyi­sé­ge szem­pont­já­ból van ok pa­nasz­ra. A fent em­lí­tett senkiföldje ál­la­pot ered­mé­nye in­kább a le­let­anyag fel­dol­go­zott­sá­gá­nak egye­net­len szín­vo­na­lá­ban mu­tat­ko­zik. Ki­for­rat­la­nok a kel­te­zé­si és ti­po­lo­gi­zá­lá­si mód­sze­rek, és nem egy­sé­ge­sült a hasz­nált – job­bá­ra a nép­raj­zi vagy a kö­zép­ko­ri ke­rá­mia­ti­po­ló­gi­ák­ból köl­csön­zött – ter­mi­no­ló­gia sem. A szín­vo­nal­be­li egye­net­len­ség a meg­je­lent köz­le­mé­nyek he­te­ro­gén ter­je­del­mé­ben és mű­fa­já­ban is tük­rö­ző­dik. A to­vább­lé­pést te­hát a fel­dol­go­zás mód­sze­re­i­nek – ezen be­lül is a kel­te­zés és a ti­po­lo­gi­zá­lás szem­pont­ja­i­nak – egy­sé­ge­sí­té­se je­len­ti.

A kel­te­zés szem­pont­já­ból a leg­meg­bíz­ha­tóbb a leletegyüttes stratigráfiai és bel­ső össze­füg­gé­se­i­nek fi­gye­lem­be­vé­te­le.6 A kü­lön­bö­ző ré­te­gek pon­tos el­vá­lasz­tá­sá­val el­kü­lö­nít­he­tő le­let­cso­por­tok az ob­jek­tu­mok egy­más­ba ásá­sá­ból adó­dó szu­per­po­zí­ci­ók ré­vén re­la­tív kro­no­ló­gi­ai so­ro­kat ad­nak. Az így ren­de­zett cso­por­tok érem vagy más tárgy (pl. ék­sze­rek, ru­ha­dí­szek, kály­ha­csem­pék vagy kő­fa­rag­vá­nyok) se­gít­sé­gé­vel kel­tez­he­tők ab­szo­lút ér­ték­ben. Kü­lö­nö­sen fon­tos a kro­no­ló­gi­ai ér­te­lem­ben zárt leletegyüttesek be­azo­no­sí­tá­sa és szám­ba­vé­te­le. Ezen együt­te­sek leg­fon­to­sabb tu­laj­don­sá­ga, hogy nem tar­tal­maz­nak – egy te­vé­keny­ség, pl. épít­ke­zés vagy egy gö­dör fel­töl­té­se ered­mé­nye­ként – egy jól meg­ha­tá­ro­zott idő­ha­tár­nál ké­sőb­bi le­let­anya­got. A zárt együt­te­sek so­ra ad­ja a to­váb­bi elem­zé­sek, köz­tük a ti­po­ló­gia ki­in­du­ló­pont­ját, de a ke­vés­bé sze­ren­csés kel­te­zé­si adott­ság­gal ren­del­ke­ző le­le­tek kro­no­ló­gi­á­já­nak alap­ját is. Sa­já­tos cso­por­tot al­kot­nak az érem­kin­cse­ket tar­tal­ma­zó cse­rép­edé­nyek.7 A 16–17. szá­zad­ban Er­dély­ben el­rej­tett érem­kincs­ből 201 da­ra­bot is­mer a ku­ta­tás, és 39 eset­ben si­ke­rült a tá­ro­ló ke­rá­mia­edény­ről is ér­té­kel­he­tő in­for­má­ci­ót össze­gyűj­te­ni. A gyűj­te­mé­nyek­ben lap­pan­gó da­ra­bok elő­ke­rü­lé­sé­vel vár­ha­tó e szám nö­ve­ke­dé­se, de már most is lát­ha­tó, hogy a záróverettel vi­szony­lag pon­to­san kel­tez­he­tő edé­nyek mint­egy ve­zér­le­let­ként egész ti­po­ló­gi­ai cso­por­to­kat kel­tez­nek.

A ti­po­lo­gi­zá­lás szem­pont­ja­it az edé­nyek mé­re­te, for­má­ja, anya­ga és dí­szí­té­se-má­za­zá­sa ad­ja. Mind­ezen túl nyi­tott kér­dés, hogy pon­to­san mi­lyen je­gyek alap­ján te­kint­he­tünk egy-egy ke­rá­mia­edényt egyik vagy má­sik ti­po­ló­gi­ai cso­port­ba tar­to­zó­nak. Fi­gye­lem­be kell ven­ni az el­té­rő gyár­tá­si tech­ni­kák­ból adó­dó kü­lönb­sé­ge­ket, de az el­té­rő funk­ci­ók ál­tal tá­masz­tott kö­ve­tel­mé­nye­ket is. A két szem­pont kü­lön­bö­ző sú­lyú al­kal­ma­zá­sa okoz­za a ti­po­ló­gi­ai és ter­mi­no­ló­gi­ai el­té­ré­se­ket az ed­di­gi – amúgy is a kö­zép­ko­ri ke­rá­mia­ti­po­ló­gia és a nép­rajz ket­tős ha­tá­sa alatt ál­ló – ke­rá­mia­ku­ta­tás­ban. Az át­me­ne­ti for­mák be­so­ro­lá­si ne­héz­sé­ge­in túl az egyik prob­lé­ma a má­zas ke­rá­mia önál­ló cso­port­ként va­ló ke­ze­lé­se vagy in­teg­rá­lá­sa a for­mai je­gyek alap­ján meg­ha­tá­ro­zott cso­por­tok­ba (ez utób­bi eset­ben a máz csak dí­szí­tés­ként fog­ha­tó fel). A má­sik kér­dés az azo­nos for­mai je­gye­ket mu­ta­tó, de mé­ret­ben el­té­rő edé­nyek azo­nos vagy kü­lön­bö­ző ti­po­ló­gi­ai be­so­ro­lá­sa és ez utób­bi eset­ben az egyes tí­pu­sok kö­zöt­ti ha­tár­vo­nal meg­ál­la­pí­tá­sa. A gyár­tá­si és funk­ci­o­ná­lis je­gyek kom­bi­ná­lá­sát te­szi szük­sé­ges­sé az a tény, hogy el­té­rő for­má­jú és anya­gú edény azo­nos funk­ci­ót tölt­het be, de en­nek for­dí­tott­ja is: egy edény több funk­ci­ót is el­lát­hat. E kap­cso­lat tisz­tá­zá­sá­ban és így a ti­po­ló­gi­ák ki­ala­kí­tá­sá­hoz szük­sé­ges je­gyek meg­ha­tá­ro­zá­sá­ban fon­tos sze­rep vár – a kö­zép­ko­ri és nép­raj­zi ana­ló­gi­ák mel­lett – az írott for­rá­sok­ra.

A ku­ta­tás fel­ada­ta te­hát a jól kel­tez­he­tő zárt leletegyüttesek fel­dol­go­zá­sa. E mun­ka alap­ját egy­sé­ges szem­lé­let kell hogy szol­gál­ja, amely egy­aránt fi­gye­lem­be ve­szi az egy­ko­rú írott for­rá­so­kat, va­la­mint a ko­ráb­bi és a nép­raj­zi ana­ló­gi­á­kat. Az ered­mé­nyül ki­ala­kí­tott bel­ső ti­po­ló­gi­ák­nak egy­be­vet­he­tő, egy­más­hoz kro­no­ló­gi­a­i­lag és föld­raj­zi­lag is kö­ze­li edény­tí­pus-so­ro­za­tok­ká kell össze­áll­ni­uk. A so­ro­za­tok össze­ha­son­lí­tá­sa, az azo­nos­sá­gok és kü­lönb­sé­gek meg­ha­tá­ro­zá­sa ve­zet el a kü­lön­fé­le fazekasközpontok és pi­ac­kör­ze­tük meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak le­he­tő­sé­gé­hez. E meg­fon­to­lá­sok alap­ján vá­lik iga­zán vi­lá­gos­sá, hogy a fe­je­de­lem­ség ko­ri leletegyüttesek ese­té­ben a ku­ta­tás már jel­zett el­ma­ra­dott­sá­ga mi­lyen ká­ros ered­mé­nye­ket ho­zott. A jól kel­te­zett – és hoz­zá­fér­he­tő – zárt leletegyüttesek szá­ma cse­kély és a fel­dol­go­zott­sá­guk – mint már em­lí­tet­tük – rend­kí­vül egye­net­len. Még­is, a kö­zölt le­let­anyag és né­hány fel­dol­go­zás alatt ál­ló együt­tes alap­ján meg­koc­káz­tat­ha­tó né­hány ál­ta­lá­no­sabb, az anyag­ra, il­let­ve dí­szí­tés­re/má­za­zás­ra vo­nat­ko­zó meg­jegy­zés, va­la­mint kör­vo­na­laz­ha­tó­ak a fon­to­sabb tí­pu­sok jel­lem­zői vagy leg­alább az osz­tá­lyo­zás szem­pont­jai.

A 16–17. szá­zad for­du­ló­ján több leletegyüttes ese­té­ben ki­mu­tat­ha­tó újabb tí­pu­sok meg­je­le­né­se, il­let­ve ará­nya­ik lát­vá­nyos vál­to­zá­sa. A ko­ráb­bi kor­sza­kot in­kább a ké­ső kö­zép­ko­ri for­mák jel­lem­zik, míg a 17. szá­zad­ra a má­zas ke­rá­mia nagy­ará­nyú el­ter­je­dé­se mel­lett a for­ma­vi­lág is át­ala­kul. A 15. szá­zad má­so­dik fe­lé­től a 16. szá­zad vé­gé­ig a ke­rá­mia csak­nem 80–90 szá­za­lé­kát a vö­rös, ér­des anya­gú áru te­szi ki. A fenn­ma­radt részt a fi­no­mabb anya­gú, il­let­ve a má­zas ke­rá­mia je­len­ti. A má­za­zás csak bi­zo­nyos edény­for­mák­nál je­le­nik meg, és el­ter­jedt­sé­ge is szű­kebb. A fi­nom anya­gú és a má­zas ke­rá­mia cso­port­ja a lu­xus­edé­nyek ka­te­gó­ri­á­já­ba tar­to­zik, fő­leg asz­ta­li edény­ként funk­ci­o­nál. A 16–17. szá­zad for­du­ló­já­tól a ko­ráb­ban ér­des anyag je­len­tő­sen „meg­fi­no­mo­dik”, ugyan­ak­kor a fi­nom anya­gú áru csak­nem el­tű­nik. Ez alig­ha­nem össze­füg­gés­ben van a má­zas ke­rá­mia ará­nyá­nak nö­ve­ke­dé­sé­vel, amely egy­ben el­vesz­ti lu­xus­jel­le­gét. Jel­lem­ző to­váb­bá az ége­tés és a má­za­zás tech­ni­kai tö­ké­le­te­se­dé­se. A máz szí­ne vas­ta­gab­bá vá­lik, gya­ko­ribb a több­szí­nű máz együt­tes al­kal­ma­zá­sa és nem­csak a pe­re­met má­zaz­zák, ha­nem egy­re ál­ta­lá­no­sabb az egész edényt bo­rí­tó máz.

A fenn­ma­radt írá­sos for­rá­sok – a ré­gé­szet­hez ha­son­ló­an – az egy­ko­ri va­ló­ság csak egy tö­re­dé­két hagy­ták ránk. Ez a for­rás­tí­pus is ki volt – és van – té­ve a pusz­tu­lás­nak, ugyan­ak­kor fi­gye­lem­be kell ven­ni azt is, hogy mi­lyen kö­rül­mé­nyek kö­zött ke­rül be egy-egy tárgy a szer­zők lá­tó­kö­ré­be és on­nan ma­gá­ba a for­rás­ba. Az írott for­rá­sok anya­gi kul­tú­rá­ra és azon be­lül is a tár­gyi anyag­ra vo­nat­ko­zó ada­ta­i­nak ku­ta­tá­sa a 19. szá­zad vé­gén kez­dő­dött a mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti ér­dek­lő­dés ered­mé­nye­ként.8 Ma­gyar vo­nat­ko­zás­ban a kez­det a Radvánszky Bé­la for­rás­ki­adá­sai és a Békefi Remig ál­tal ve­ze­tett disszer­tá­ci­ók so­ro­za­ta a Mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti Ér­te­ke­zé­sek­ben. A vi­lág­há­bo­rúk kö­zött Domanovszky Sán­dor is­ko­lá­ja je­len­ti a foly­ta­tást és az ál­ta­la szer­kesz­tett Ma­gyar Mű­ve­lő­dés­tör­té­net az ad­di­gi mun­ka szin­té­zi­sét. Er­dély vo­nat­ko­zá­sá­ban Jakó Zsig­mond­nak, a ko­lozs­vá­ri pol­gá­ri ott­ho­nok tár­gyi kör­nye­ze­té­ről írt ta­nul­má­nya em­lít­he­tő az így fel­fo­gott mű­ve­lő­dés­tör­té­net foly­ta­tá­sa­ként.9 A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után az anya­gi kul­tú­ra in­kább a gaz­da­ság­tör­té­net és a mű­vé­szet­tör­té­net ér­dek­lő­dé­si kö­ré­be ke­rült. A fi­gye­lem in­kább a for­rás­fel­tá­rás fe­lé irá­nyult, a meg­je­lent ki­adá­sok kö­zül Er­dély vo­nat­ko­zá­sá­ban B. Nagy Mar­git for­rás­ki­ad­vá­nya10 és a fogarasi kas­tély in­ven­tá­ri­u­mai11 je­len­tik a fon­to­sabb ál­lo­má­so­kat. Az – in­kább épí­té­sze­ti vagy gaz­da­sá­gi kér­dé­sek­re össz­pon­to­sí­tó – elem­zé­sek­ben a ke­rá­mia­edé­nyek mél­tat­la­nul hát­tér­ben ma­rad­tak. En­nek el­le­né­re a nagy­szá­mú for­rás köz­zé­té­te­le el­ső­sor­ban azt az előnyt biz­to­sít­ja, hogy ki­szűr­he­tő­vé vál­nak a ke­rá­mia­edé­nyek­re vo­nat­ko­zó leg­re­le­ván­sabb szö­veg­tí­pu­sok. Ez nem el­ha­nya­gol­ha­tó szem­pont ak­kor, ha fi­gye­lem­be vesszük a fe­je­de­lem­ség ko­ri Er­dély­re vo­nat­ko­zó rop­pant mennyi­sé­gű for­rás­anya­got. Mi­vel tel­jes kö­rű ku­ta­tá­suk le­he­tet­len, olyan mennyi­sé­get kell ki­vá­lasz­ta­ni, amely be­lát­ha­tó időn be­lül fel­dol­goz­ha­tó, és ugyan­ak­kor meg­ol­dást ad a fel­ve­tett kér­dé­sek­re. A tá­jé­ko­zó­dást meg­könnyí­tik a for­rá­sok szó­sze­de­te­ként fel­fog­ha­tó Er­dé­lyi Ma­gyar Szó­tör­té­ne­ti Tár kö­te­tei. A cím­sza­vak után meg­adott pél­dák irány­tű­ként jel­zik, mi­lyen for­rás­tí­pus­hoz ér­de­mes nyúl­ni ilyen te­kin­tet­ben. A for­rás­bá­zist a szö­veg­tí­pu­sok ki­vá­lasz­tá­sán túl föld­raj­zi vagy kro­no­ló­gi­ai szű­rők­kel le­het szű­kí­te­ni, de a tár­sa­dal­mi kör­nye­zet – pol­gá­ri, ne­me­si, pa­rasz­ti – meg­vá­lasz­tá­sá­val is.

Mit mon­da­nak el a ke­rá­mia­edé­nyek­ről az írott for­rá­sok? A vá­lasz irat­tí­pu­sok­ként vál­to­zik. Mi­vel a ke­let­ke­zé­si szem­pont­ok el­té­rő­ek, más- és más­faj­ta adat rej­tő­zik az egyes for­rás­tí­pu­sok­ban. Az in­ven­tá­ri­u­mok meg­ne­ve­zik az edény ne­vét: fa­zék, kor­só, kan­csó, bög­re; for­mai és dí­szí­tés­be­li je­gye­it: fü­les, fü­let­len, fes­tett, má­zas vagy má­zat­lan (pa­rasz­tos); mé­re­tét; he­lyét a há­zon be­lül: kam­ra, kony­ha, ebéd­lő, pad­lás; és né­ha funk­ci­ó­ját is: „vi­zes­kor­só”, „olajoskorsó”, „fő­ző­fa­zék” stb. Az ur­bá­ri­u­mok a fa­ze­ka­sok ne­vét se­gí­tik azo­no­sí­ta­ni; a szám­adás­köny­vek vagy ud­var­tar­tá­si ira­tok a vá­sár­lá­sok té­nyét rög­zí­tik, hon­nan, mennyi­ért mi­lyen tí­pu­sú edényt vá­sá­rol­tak. Az em­lí­tett irat­tí­pu­so­kon kí­vül el­vét­ve más­hol is ta­lál­ha­tunk egy-egy ér­té­kes ada­tot. Apor Pé­ter pél­dá­ul bor­ivás­ra hasz­nált „almási hó­lya­gos csup­ro­kat” em­lít.12

Ugyan­azon for­rás­tí­pu­son be­lül a tárgy bir­to­ko­sá­nak, il­let­ve a for­rás szer­ző­i­nek tár­sa­dal­mi-gaz­da­sá­gi stá­tu­sát is fi­gye­lem­be kell ven­ni. Az inventarizálók pél­dá­ul bi­zo­nyos ér­ték­ha­tár alat­ti tár­gya­kat nem tar­ta­nak fel­jegy­zés­re ér­de­mes­nek, ez az ér­ték­ha­tár pe­dig nyil­ván más egy job­bágy ház­tar­tá­sa, il­let­ve egy fő­úr kas­té­lyá­nak ese­té­ben. Egyes lel­tá­ro­zott épü­le­tek la­kott­sá­ga is nagy­ban be­fo­lyá­sol­ja a for­rás tar­tal­mát. Egy re­zi­den­ci­a­ként hasz­nált kú­ria tár­gyi vi­lá­ga jó­val gaz­da­gabb, mint az eset­leg évek óta el­ha­gyot­tan ál­ló épü­le­té. A kor­tár­sak szem­pont­já­ból ter­mé­sze­tes tar­to­zék­nak te­kin­tett fel­sze­re­lé­sek vagy be­ren­de­zé­sek nem min­dig ke­rül­nek be a for­rás­ba.13 Így az osz­tály­le­ve­lek­ből vagy a ha­gya­té­ki lel­tá­rak­ból ki­ma­rad­hat­nak a ház­tar­tás fenn­tar­tá­sá­hoz el­en­ged­he­tet­le­nül szük­sé­ges esz­kö­zök, az in­ven­tá­ri­u­mok­ból pe­dig a kony­hák fel­sze­re­lé­se és az üres edé­nyek (ame­lyek igen gyak­ran csak tar­tal­muk mi­att ke­rül­nek em­lí­tés­re: pl. „egy fa­zék vaj”). Ala­pos for­rás­kri­ti­ká­ra van te­hát szük­ség, és csak ez­után ha­son­lít­ha­tók össze az el­té­rő tí­pu­sú for­rá­sok­ból szár­ma­zó ada­tok.

A Szó­tör­té­ne­ti Tár so­ro­za­ta tel­jes kö­rű egy­be­gyűj­té­sét ad­ja az edé­nyek­re hasz­nált el­ne­ve­zé­sek­nek és ezek idő­be­li vál­to­zá­sá­nak. Az el­ne­ve­zé­sek so­ra is jel­zi, hogy csu­pán az írott for­rá­sok alap­ján is al­kot­ha­tó egy edény­ti­po­ló­gia. A pusz­ta el­ne­ve­zé­sen túl né­mely edény­tí­pus for­má­já­ra és a dí­szí­té­sé­re is gaz­dag adat­hal­maz áll ren­del­ke­zés­re. Ilye­nek pél­dá­ul a kor­sók vagy a kan­csók, ame­lyek­ről szin­te min­den eset­ben el­mond­ják mé­re­tü­ket, a for­má­ra uta­ló je­gye­ket (fü­les, szo­pó­kás, ki­ön­tő cső­rös), a száj­tí­pust (szo­ros szá­jú, szé­les szá­jú, ros­tás), a dí­szí­tést (má­zas, fes­tett). A fa­ze­kak ese­té­ben csak a má­za­zás­ra, mé­ret­re, eset­leg a fe­dő vagy a fül je­len­lé­té­re utal­nak. Más ese­tek­ben csak az edény ne­vét em­lí­ti a for­rás né­hány funk­ci­ó­ra uta­ló jel­ző­vel (pl. élel­met vagy ház­tar­tá­si anya­go­kat tá­ro­ló edé­nyek).

Az írott for­rá­sok a fazekasközpontok (eset­leg csak egye­dül­ál­ló mű­he­lyek) és pi­ac­kör­ze­tek be­azo­no­sí­tá­sá­ban is ed­dig nem ki­ak­ná­zott le­he­tő­sé­ge­ket nyúj­ta­nak. A szám­adás­köny­vek ada­tai alap­ján fel­vá­zol­ha­tó­ak a ház­tar­tás edény­szük­ség­le­tét ki­elé­gí­tő be­szer­zé­si he­lyek, pi­a­cok. Így Bor­ne­mi­sza An­na gaz­da­sá­gi nap­ló­i­ból ki­de­rül, hogy a fe­je­del­mi ud­var edény­kész­let-igé­nyé­nek in­kább a kö­zön­sé­ges, min­den­na­pi hasz­ná­lat­ra szánt ré­szét az ura­da­lom­ban la­kó fa­ze­kas­mes­te­rek elé­gí­tet­ték ki.14  Egyet­len év – 1678 – ada­tai a kö­vet­ke­zők: má­jus 20-án 1 hor­dó má­zas fa­zék és 300 főz­ni va­ló „pa­raszt” fa­zék; jú­li­us 25-én 120 edény és 30 fe­dő; ok­tó­ber 15-én is­mét 300 fő­ző­fa­zék, „pa­raszt”. A szál­lí­tá­sok gya­ko­ri­sá­ga és a szál­lít­mány nagy­sá­ga jel­zi a fo­gyasz­tói igé­nye­ket. A ter­me­lés­ről az ur­bá­ri­u­mok és a vá­ro­si­-me­ző­vá­ro­si cé­hes ira­tok se­gít­sé­gé­vel al­kot­ha­tunk ké­pet. Az össze­ve­tés sok­ré­tű és össze­tett ter­me­lés­re vet fényt: a vá­ro­si­/me­ző­vá­ro­si, céh­be tö­mö­rült mes­te­rek gyárt­ják a jó mi­nő­sé­gű, messzebb­re el­ju­tó árut, míg az ur­bá­ri­u­mok­ban azo­no­sít­ha­tó na­gyobb fal­vak­ban, ura­dal­mi köz­pont­ban dol­go­zó – sok eset­ben job­bágy – mes­te­rek (le­het­nek a cé­hek kül­ső tag­jai, de önál­ló­ak is vagy akár „kon­tá­rok”) a köz­vet­len kör­nyék ala­cso­nyabb szín­vo­na­lú szük­ség­le­te­it elé­gí­tik ki. A harmincadnaplókban és a vá­sár­lá­so­kat rög­zí­tő szám­adás­köny­vek­ben azo­no­sít­ha­tó­ak az im­port áruk és a lu­xus­ter­mé­kek (ha­bán ke­rá­mia, fa­jansz, por­ce­lán).

A tárgy és a szö­veg össze­ve­té­se há­rom mód­szer sze­rint ve­zet ered­mény­re.15Az egyes konk­rét tár­gyak és az írott for­rá­sok in­for­má­ci­ó­já­nak azo­no­sí­tá­sa az el­ső le­he­tő­ség. Bár a ke­rá­mia­edé­nyek ese­té­ben rit­ka, hogy a szö­veg in­for­má­ci­ó­ja olyan pon­tos le­gyen, hogy min­den két­sé­get ki­zá­ró­lag azo­no­sít­ha­tó­vá te­gyen egy tár­gyat, a rész­le­te­seb­ben le­írt tí­pu­sok és a le­let­anyag cso­port­jai egy­be­vet­he­tő­ek. Pél­dá­ul a há­rom­lá­bú cse­rép­ser­pe­nyő vagy szo­ros szá­jú fü­les kor­sók cso­port­ja, amely csak­nem két­sé­get ki­zá­ró­an azo­no­sít­ha­tó. A má­so­dik mód­szer már nem fel­té­te­lez ilyen szo­ros kap­cso­la­tot a szö­veg és a tárgy kö­zött. A két for­rás­cso­port tí­pu­sa­i­nak össze­ha­son­lí­tá­sát je­len­ti, és az ada­tok egy­faj­ta kö­zös osz­tá­lyo­zá­sát ered­mé­nye­zi. E mód­szer a ré­gé­sze­ti tí­pu­sok de­fi­ni­á­lá­sá­ban és ezek ér­tel­me­zé­sé­ben ki­egé­szí­ti a ko­ráb­bi kor­sza-  k­ok ré­gé­sze­te és a nép­rajz ál­tal köl­csön­zött esz­köz­tá­rat. Az írott for­rá­sok új­don­sá­ga ilyen ér­te­lem­ben, hogy a tár­gyak hasz­ná­la­ta so­rán ke­let­ke­zett osz­tá­lyo­zást és típuselkülönítést tar­tott fenn, amely egy­be­vet­he­tő a fenn­ma­radt tár­gyi anyag mai ti­po­ló­gi­á­já­val. A tí­pu­sok össze­ha­son­lí­tá­sa a funk­ci­ó­ra és a gyár­tás­ra uta­ló kri­té­ri­u­mok el­vá­lasz­tá­sát és pon­to­sabb meg­ha­tá­ro­zá­sát te­szi le­he­tő­vé.

A har­ma­dik mód­szer a két for­rás­tí­pus ál­tal köz­ve­tí­tett tár­gyi vi­lág bel­ső struk­tú­rá­ját ha­son­lít­ja össze. Mind az el­té­ré­sek, mind pe­dig a meg­fe­le­lé­sek fon­tos üze­ne­tet hor­doz­nak. Ilyen össze­ha­son­lí­tás­ra ke­rült sor a sop­ro­ni pol­gá­ri ház­tar­tá­sok vég­ren­de­le­tek­ben tük­rö­ző­dő edény­kész­le­te és egy pol­gár­ház ása­tás­ból szár­ma­zó le­let­anya­ga kö­zött.16 Ár­nyal­ni le­het te­hát a le­let­anyag 90 szá­za­lé­kát ki­te­vő, ugyan­ak­kor az írott for­rá­sok­ban alig sze­rep­lő ke­rá­mia sze­re­pét a ház­tar­tá­son be­lül. A szám­ará­nyon túl meg­ál­la­pít­ha­tó a ke­rá­mia­edé­nyek sze­re­pe az asz­ta­li, rep­re­zen­tá­ci­ós cé­lo­kat szol­gá­ló – lu­xus­áru­ként is szám­ba jö­he­tő – edény­kész­let­ben, il­let­ve a fő­zés­re, tá­ro­lás­ra szol­gá­ló edé­nyek cso­port­já­ban. Az edény­ka­te­gó­ri­ák­ban be­töl­tött funk­ci­o­ná­lis sze­rep idő­be­ni vál­to­zá­sa, a te­rü­le­ti és a kü­lön­bö­ző stá­tu­sú ház­tar­tá­sok kö­zöt­ti kü­lönb­sé­gek fel­tá­rá­sa je­len­ti a kul­csot a ke­rá­mia­edé­nyek gyár­tá­sá­nak, ter­jesz­té­sé­nek és fel­hasz­ná­lá­sá­nak kér­dé­sé­re.

A le­let­anyag és az írott for­rá­sok köl­csö­nös kontextualizálása te­hát egyes ház­tar­tá­sok bel­ső mű­kö­dé­sé­nek rend­sze­rét mu­tat­hat­ja meg. A ház­tar­tás edény­kész­le­te mint­egy tár­gyi ke­re­té­ül szol­gál az éle­lem elő­ál­lí­tá­sá­nak, el­ké­szí­té­sé­nek és el­fo­gyasz­tá­sá­nak. E te­vé­keny­ség­sor nem­csak az egyén lét­fenn­tar­tá­sa szem­pont­já­ból fon­tos ré­sze a min­den­na­pi élet­nek. A fe­je­de­lem­ség ko­rá­ban a kö­zös ét­ke­zés a csa­lá­di élet fon­tos ré­sze, és ke­re­tét ad­ja a tá­gabb tár­sa­dal­mi kör­nye­zet­nek szó­ló rep­re­zen­tá­ci­ó­nak is. Le­gyen elég csak ar­ra utal­ni, hogy mek­ko­ra részt fog­lal el az ét­ke­zé­sek le­írá­sa Beth­len Mik­lós és Apor Pé­ter mun­ká­i­ban.17 Az edé­nyek­kel szem­ben meg­nyil­vá­nu­ló igé­nyek, el­vá­rá­sok te­hát egy­ál­ta­lán nem mel­lé­kes kér­dé­sei az anya­gi kul­tú­rá­nak. Egyes edény­ka­te­gó­ri­ák el­ter­je­dé­se vagy el­tű­né­se ezen igé­nyek vál­to­zá­sá­nak tud­ha­tó be. Így az ón- és üveg­edé­nyek el­ter­je­dé­se az igé­nye­sebb ke­rá­mia­mű­ves­ség ha­nyat­lá­sát hoz­za, amely a fazekasközpontok és a pi­ac­kör­ze­tek át­ala­ku­lá­sát is je­len­ti. Hosszabb fo­lya­mat so­rán a vá­ro­sok­tól a fal­vak ve­szik át a cse­rép­edény­gyár­tás sze­re­pét, ezek a ké­sőb­bi pa­raszt­fa­ze­kas­ság csí­rá­it je­len­tik.

A ku­ta­tás ke­re­tét te­hát az egyes ház­tar­tá­sok ad­ják. A fo­lya­mat a gyár­tás, ter­jesz­tés (ke­res­ke­de­lem) és fo­gyasz­tás. Mind­ezt pe­dig csak szé­les és több­tí­pu­sú for­rás­bá­zis fel­hasz­ná­lá­sá­val és össze­ha­son­lí­tá­sá­val le­het fel­tár­ni. A ré­gé­szet és az írott for­rá­sok össze­ha­son­lí­tá­sa egy­ben több ku­ta­tás­te­rü­let mód­sze­re­i­nek öt­vö­zé­sét is je­len­ti. Ezek a ta­nul­sá­gok nem­csak a ke­rá­mia­edé­nyek­re, ha­nem a fe­je­de­lem­ség ko­ri Er­dély egész anya­gi kul­tú­rá­já­nak ku­ta­tá­sá­ra is ér­vé­nye­sek.

JEGY­ZE­TEK

1. Marcu-Istrate, Daniela–Istrate, Angel–Tănase, Daniela–Szőcs Pé­ter L.: Ra­port preliminar de cercetare privind şantierul Alba Iulia – Catedrala Romano-Catolică şi Palatul Episcopal. Patrimonium Apulense II (2002). 146–147.

2. Rusu, Adrian A.: Gotic şi renaştere la Vinţu de Jos. Sa­tu Mare, 1998.

3. Az ása­tást Daniela Marcu ré­gész ve­zet­te, a le­le­tek fel­dol­go­zá­sa fo­lya­mat­ban van.

4. Benkő Elek: A kö­zép­ko­ri Ke­reszt­úr-szék ré­gé­sze­ti to­pog­rá­fi­á­ja. Bp., 1992. (Va­ria Archaeologica Hungarica V); Benkő Elek–Demeter István–Székely At­ti­la: Kö­zép­ko­ri me­ző­vá­ros a Szé­kely­föl­dön. Kvár, 1997. (Er­dé­lyi Tu­do­má­nyos Fü­ze­tek 223).

5. Rusu, Adrian A. (szerk.): Cetatea Oradea. Monografie arheologică. Vol. I. Zona palatului episcopal. Oradea, 2002; Emődi Já­nos: Ada­lé­kok a váradi vár épí­té­si tör­té­ne­té­hez. In: Uő.: Tör­té­ne­ti ada­tok Nagy­vá­rad múlt­já­ból. II. Nagy­vá­rad, 1998. 29–30.

6. Szőcs Pé­ter L.: Probleme privind datarea şi cronologia ceramicii din secolele XVI-XVII din Transilvania. Arheologia Medievală III (2000). 5–10.

7. Uő: Vase ceramice de uz comun descoperite cu tezaure monetare din Transilvania (secolele XVI-XVII). In: In memoriam Radu Popa. Szerk. Daniela Marcu-Istrate, Angel Istrate, Corneliu Gaiu. Cluj-Napoca, 2003. 223–239.

8. Kubinyi And­rás: A kö­zép­ko­ri anya­gi kul­tú­ra ku­ta­tá­sa és né­hány mód­szer­ta­ni prob­lé­má­ja. Aetas 1990. 3. 51–68.

9. Jakó Zsig­mond: Az ott­hon és mű­vé­sze­te a XVI–XVII. szá­za­di Ko­lozs­vá­ron. In: Em­lék­könyv Ke­le­men La­jos szü­le­té­sé­nek nyolc­va­na­dik év­for­du­ló­já­ra. Kvár, 1957.

10. B. Nagy Mar­git: Vá­rak, kas­té­lyok, ud­var­há­zak, ahogy a ré­gi­ek lát­ták. Buk., 1973.

11. Prodan, David: Urbariile Ţării Făgăraşului. I. 1632-1650. Buc., 1970. II 1651–1680. Buc., 1976.

12. Apor Pé­ter: Metamorphosis Transylvaniae. In: Ma­gyar em­lék­írók a 16–18. szá­zad­ban. Szerk. Bitskey Ist­ván. Bp., 1982. 593.

13. Szen­de Ka­ta­lin: Vi­se­let és tex­til­kul­tú­ra a ké­ső-kö­zép­kor­ban. Szá­za­dok 137 (2003). 2. 408.

14. Prodan, D.: i. m. I. 347–397.

15. Andrén, Anders: Between Artifacts and Texts: Historical Archaeology in Global Perspective. New York–London, 1998.

16. Szen­de Ka­ta­lin: Ott­hon a vá­ros­ban. Tár­sa­da­lom és anya­gi kul­tú­ra a kö­zép­ko­ri Sop­ron­ban, Po­zsony­ban és Eper­je­sen. Bp., 2004. 192–194.

17. Beth­len Mik­lós: Ön­élet­írás. Szerk. V. Windisch Éva. Bp., 1980; Apor P.: i.m.