„A család folyton változó képződmény. Olyan, mint egy élőlény [...], formálja önnön szerkezetét, szerepeket, játékszabályokat alakít ki, és idővel túl is halad ezeken. [...] A házastársi kapcsolat fejlődési fázisai egymásra épülnek. Minden fázisnak megvan a jellegzetes feladata, kihívása, és egyre összetettebbek lesznek a feladatok. És ha a párnak egyik vagy mindkét tagja elakad ebben a fejlődésben, akkor a kapcsolat fejlődése is megáll, megreked, romlásnak indul.” Hardy Júlia budapesti pszichiáter, családterapeuta írja ezeket a sorokat A házasság szakaszai című szövegében, a kolozsvári Kis Tükör című folyóirat decemberi számában. A Kis Tükör református missziói lapként határozza meg önmagát, kiadója a CE Koinónia. Missziói tevékenységébe természetesen sok minden belefér: elsősorban azoknak a problémáknak a mentén próbál szólni közönségéhez, amelyek a köznapi élettel kapcsolatosak, s amelyek éppen ezért a köznapi meditációk tárgyává tehetők: ennek a meditációnak, a reflexiónak a mentén szerkesztődik a lap.

A Kecskeméthy István által alapított kiadvány 2003-ban ünnepelhette első megjelenésének 110 éves évfordulóját. Az évforduló kapcsán szervezett kerekasztal-beszélgetésen (amelynek anyaga szintén a 2003. decemberi számban olvasható) Visky András a következőképpen jellemezte a folyóiratot: „Missziót végezni csak úgy lehet, ha a »kint« és a »bent« határán vagyunk. De aki a határon van, akarata ellenére is, óhatatlanul át-átlép határokat. [...] Ha nagyon élesen akarok fogalmazni, akkor azt kell mondjam, hogy én nem tartom alkalmasnak a médiumokat, a sajtót sem, az evangelizációra, mert nem elég személyesek. Az evangelizációnak számomra feltétele az, hogy a mester együtt legyen, szemtől szembe legyen a tanítványaival. Inkább az a feladata a médiának, a Kis Tükörnek is, hogy éles kérdéseket vessen fel, hogy előkészítse a terepet, amikor emberek szóba állnak egymással, éppen az általa felvetett kérdések mentén. Azt hiszem, a Kis Tükör akkor tölti be a hivatását, hogyha problematizál.” A Mihály Emőke felelős szerkesztésében megjelenő lapszámok valóban ezt a koncepciót tükrözik: a kényes kérdéseket nem megkerülni kell, hanem beszélni róluk, szakemberek bevonásával, konkrét élettörténetek bemutatásával. Olykor vitákat is gerjesztve.

Az 1993-ban Horváth Levente által újraindított lap 2003 januárjában jelentős megújuláson ment át: a holland GezinsGids folyóirat és a Hulp Oost-Europa Alapítvány támogatásával kivitelezésében is igényes kiadvánnyá vált, azóta színes borítóval, 38 oldalnyi terjedelemben jelenik meg. Tükröm-tükröm címmel állandó gyermekrovatot működtet Halmen Krisztina szerkesztésében. A 2003-as évfolyam érdekes kísérletképpen a tízparancsolat egyes tételeit vizsgálta végig a házastársi kapcsolatra vonatkoztatva, Amit Isten egybeszerkesztett rovatcím alatt. A sorozat rendkívül tanulságos, hiszen nem csupán az elvek egyszerű alkalmazását jelenti, hanem bizonyos mértékig fordított irányban is érvényes a gondolatmenet: azt is megmutatja, ahogy a házasságban, párkapcsolatban élők számára éppen e kapcsolat fényében nyer értelmet a tízparancsolat.

A 2003. decemberi szám újabb izgalmas sorozatot előlegez meg a 2004-es évfolyamra. Hardy Júlia idézett írása mintegy általános bevezetőül szolgál ehhez: az összeolvadás, a függetlenedés, a „gyakorlás” és az újraközeledés szakaszait mintegy szükségszerű folyamatként láttatja a szerző – ezek a szakaszok általában minden házastársi kapcsolatban megtalálhatók. E szakaszok egy-egy problematikus „epizódjának” a körüljárására vállalkozik 2004 januárjától a Kis Tükör. A januári számban a válás kérdéséről olvashatunk keresztyéni megközelítésben. A további összeállítások a kapcsolatfüggőséghez, a szexuális összeilléshez, a házasfelek összecsiszolódásához, a családi kasszához és egyéb, családi hétköznapokban fontos mozzanatokhoz kapcsolódnak majd.

A Kis Tükör említett állandó rovatai jelentős mértékben erősítik a családilap-jelleget, kétségkívül létező igényekkel számolnak. A „határokon való járás” koncepciója ugyanakkor azt is jelenti, hogy a kiadvány igyekszik felmutatni a kulturális különbségeket: a novemberi tematikus összeállítás például a zsidó kultúrát, zsidó emlékeket járta körül. A 2004. januári szám az ortodoxiával foglalkozik behatóbban. A 2003-as évfolyam azonban figyelmet érdemlő tematikus összeállításokban, közösségépítő és spirituális vonatkozásaikat kiemelve foglalkozott a művészet „nélkülözhetetlen fölöslegével”, illetve a humor szerepével is. Befejezésül Visky Ferenc igeértelmezéséből, a tizedik – családi relevanciáktól korántsem mentes – parancsolathoz kapcsolódó gondolataiból idéznék. A megközelítésmód érzésem szerint általában is jellemző a Kis Tükör szerkesztési koncepciójára: „Valaki a tízparancsolatot egy tízfalú tükörteremnek ábrázolta. Ebben a csak tükrökből kiképzett teremben egy ember riadtan szemléli önmagát. Mindegyik tükörre fel van írva egy-egy parancsolat. Bármerre néz, nem leli nyugalmát, mert sorra látja magát gyilkosnak, paráznának, bálványimádónak és így tovább. Ez az ember a tükörteremben mi vagyunk, egyen-egyenként. Ismerjünk magunkra! Lássuk be, hogy azért van annyi nyugtalanság, belső egyensúlyzavar, békétlenség, mert hamis képünk van magunkról. Egyedül az a hiteles kép, ahogyan Isten mutat be minket önmagunknak. [...] Nem lehet úgy kívánni valamit, hogy ne ragadjon hozzá legalább még egy kívánság. A kívánság vonzza a másik kívánságot, és ennek nincs vége. A kívánságban benne van a szépség, a tekintély, a rang utáni vágy s a pénz szerelme is. [...] Nem az a megoldás, hogy ne legyen felebarátom, és annak ne legyen felesége, szolgája, szamara, ökre, ne legyen tekintélye, tehetsége, hanem hogy ne legyen kívánságom. És nem attól kell megszabadulni, amim van, hanem a kívánságtól. [...] A huszadik részben nemcsak tiltások vannak, hanem egy utasítás is a törvény után: »földből csinálj oltárt, és azon áldozd meg az égő és hálaáldozatodat.« Nemcsak törvény van tehát, hanem oltár is, és ez ad reményt.” (Kis Tükör, 2003. december, 2004. január)