Diana

Julio anyja, Vanessa egy külvárosi iskola igazgatónője volt. A család szoros kapcsolatot tartott fenn Mariával, a menza vezetőnőjével. Gyakran eljártak hozzá vacsorázni, noha ők ezeket a meghívásokat sohasem viszonozták. Maria mindig vitt haza a „megtakarított” ételekből. Vanessa tudott erről, s Maria a vacsorákkal vásárolta meg a hallgatását. Ezekre a cinkos összejövetelekre Julio is elkísérte az anyját. Az egyik vacsoránál a menza vezetőnőjéhez  feljött segédkezni egy konyhalány is, Julia, egy háromgyerekes, elvált asszony. Szóba elegyedett Julióval.

A lovakról beszéltek. Julio mindig is a lovakkal akart foglalkozni, nemrég sikerült bekerülnie egy lovardába, mellette egy szaktanfolyamot végzett. Juliának nem esett nehezére a lovakról beszélni, hisz gyermekkorában, míg nem államosították apja birtokát, pompás lovak között nőtt fel. Később áthívta magához a fiút, azon az éjszakán már ott is aludt nála. – Akit megillet a szerelem tüze közülük, annak el kell hagynia Artemisz karát. Így járt Kallisztó is, Lükaón király leánya, Artemisz árkádiai vadászpajtása. Az apát Zeusz büntetésből farkassá változtatta, mert oltárát emberáldozattal szennyezte be, de a leányt teherbe ejtette. Mikor Kallisztónak már nagy lett a hasa e szerelem gyümölcsétől, Artemisz elüldözte maga mellől, s mikor megszülte gyermekét, a féltékeny Héra medvévé változtatta. Szülei hallgatólagosan tudomásul vették a viszonyt, mert így legalább szem előtt tarthatták a furcsa, magába zárkózott fiút.

Julio már két éve élt Julia lakásában. Csikók gyanánt egzecíroztatta a nő gyerekeit, bár alig volt idősebb náluk.

Egy reggelen rámaradt az egyik kislány, neki kellett volna elvinnie az óvodába. Szólt neki, hogy ébredjen fel, de Diana újra elaludt – Artemisz hamvas szűziessége rokon erdő-mező érintetlenségével.

Julio felrángatta az ágyából, és megverte. A kislány félelmében bepisilt, erre ismét összepofozta. – Az árnyékos hegyeken és a széljárta csúcsokon feszíti ki csupa arany íját Artemisz, úgy küldi el suhogó nyilait. Megrázkódnak a hegyek ormai, félelmetesen zúg a mélyárnyékú erdő a csörtető vadak lármájára. Az istennő erős szívvel fordul erre-arra, és férfias kedvteléssel pusztítja a vadak fajtáit.

Aztán összeesett, ő meg talpra állította, és ütötte tovább. Aztán amikor elájult, visszafektette az ágyába. Diana néhány perc múlva meghalt.

Julio egy ideig izzadó tenyereit súrolgatta, majd csipkedni kezdte arcán a vörös pattanásokat. – Az aranyíjas istennő az emberek felé is engesztelhetetlen kegyetlenség és leányos szelídség kettősségével fordul. Ő az az istenség, kinek tiszteletében a legszívósabban tartotta magát az emberáldozat.

Mikor rájött, hogy Diana meghalt, betakarta egy pokrócba, és elvitte az orvoshoz. Azt mondta, hogy a család nyulai lökték fel, és megütötte magát a lépcsőn – a vadászat Artemis állandó gyönyörűsége, és a híres földi vadászok is tőle tanulták mesterségüket. Ott jár az erdővel borított hegyek ormain.

Julia úgy hívott mindenkit a temetésre, mintha egy esküvőre invitálna. – Az erdők istennője leányos gyöngédséggel gondozza a vadakat. A vadak kölykeit szelíden veszi karjára, és megesik a szíve a kis nyúlon, mikor a kegyetlen sas elragadja. Szent ligetében, ahová ember nem teheti be lábát, az állatok megszelídülnek, farkas és szarvas békésen élnek együtt, szelíden nyújtják nyakukat a simogató kéz alá, és a vadászok közt törvény volt, hogy azt a vadat, mely oda menekült, nem szabad üldözni tovább.

Az ötvenhat éves Vanessát hamarosan elbocsátották. A lakásuk közelében lévő zárdába vonult, ahol Artemisz tiszteletére ifjakat korbácsoltak, és vérükkel hintették meg az istennő oltárát. A szertartás közben egy papnő tartotta Artemisz szobrát, és az volt a hit, hogy ha az ifjak közül egyet megkímélnek, s csak színleg korbácsolják, a kis szobor egyszerre olyan nehézzé válik, hogy a papnő nem bírja tartani tovább.

Julio ügyével egy már nyugdíjas őrnagynő foglalkozott, akit ugyancsak Vanessanák hívtak. Az első kihallgatásra fémszálas anyagból varrt ruhát és magas sarkú cipőt vett magára.

Szilveszterezni jöttem magához, Julio – szólt a zárkába lépve, és izzadó homlokkal lefejtette magáról a lakktopánkákat. Teltek az évek, Kallisztó fia, Arkasz – Árkádia névadó hőse – daliás ifjúvá serdült, és egyszer az erdőben találkozott a medvével, akiben nem ismerhette fel anyját. Már célba vette, hogy leterítse, de Zeusz megelőzte az akaratlan anyagyilkosságot és egykori kedvesét a csillagok közé emelte. Így került az égre az Északi-Sarkcsillag, a régiek szerint az egyetlen égitest, amely nem változtatja helyét, hanem csak saját tengelye körül forog.

Angela

Egy esős, szürke délutánon a révkolostori rendőrörs vezetőjét, a pálinkás álmát alvó Corneliu Vasile T.-t furcsa, kaparó zaj ébresztette fel. A többszöri cine-i acolo măi? felszólításra, amelyeket a törvény embere íróasztalára felkönyökölve adott le, nem érkezett válasz. T. őrmester ezek után úgy döntött, hogy feltápászkodik, és az örs kijárata felé támolyogva szemrevételezi a rendbontót. Az ajtó előtt a 22 esztendős Angela N. térdelt, földes sárgarépát szopogatva. T. türelmetlen kérdésére, hogy ce cauţi aici măi, Angela N. készségesen felhúzta szoknyáját, és vértől feketéllő combjai közé dugva a hosszúlevelű, vastag gyökeret, ezt ki-be tologatva, szemét az égre meresztve kántálni kezdte, hogy douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci. C. V. T Angela N.-t, azzal, hogy ne csináljon bolondságot, még megfázik, az örs irodájába tuszkolta, a Ceauşescu képét üveglappal védő tölgyfaasztalra ültette, és így sóhajtott: istenem, önts újra életet a szoborba, majd többízben megerőszakolta. Egy hétre rá A. L., révkolostori református lelkész zöldséges fóliasátrának felszámolása közben furcsa, kaparó zajra lett figyelmes. Rövid keresés után, a sátor egyik zugában rátalált a nájlonfóliák közé magát bevackolt, sárgarépát rágcsáló Angela N.-re. És a szoborba élet költözött s beszélni kezdett, mint akármelyik emberi lény. Kérdésére, hogy mit keres ott, Angela, N. készségesen felhúzta szoknyáját, és vértől feketéllő combjai közé dugta a hosszúlevelű, vastag gyökeret, majd ezt ki-be tologatva, szemét az égre meresztve kántálni kezdte, hogy douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci, douăzeci. A. L. tiszteletes úr másnap a válaszúti rendőrségen feljelentést tett: Angela N.-t október elején húsz férfi megerőszakolta. Állítása szerint az esetet azért nem jelentette korábban, mert a férfiak külön-külön zsarolták, és további nemi kapcsolatot kényszerítettek ki tőle. Angela elvált, ötéves gyermek anyja, de kapcsolatot tart fent a lopásért többrendben elítélt Florinnal. A falubeliek szerint október 2-án Angela a kocsmában találkozott Florinnal, aki barátaival mulatott. A férfiak leitatták Angelát, majd a csatányi határ kukoricásába hurcolták, és a legocsmányabb perverziókra kényszerítve többízben megerőszakolták. Angela eredetileg húsz (douăzeci) férfit vádolt meg erőszaktétellel, de a pontos szám nem ismeretes. Az áldozat elmondása szerint voltak olyan férfiak, akik 16 és 18 éves fiaikat is elhozták a bűntény elkövetésére. A nő a falu lelkészét is megvádolta, ám annak felesége ennek alibit igazolt. A megyei rendőrség tizenkét férfit azonosított és vett őrizetbe: Marius Vasile Galea, volt párttitkár, jelenleg asztalos és koporsókészítő (enyém az asszony, hiszen a saját két kezemmel faragtam). Nicolae Arghir Ţânţar, vállalkozó, a falusi vegyesbolt tulajdonosa (enyém az asszony, mert amikor meztelen volt, én adtam ruhát neki és öltöztettem fel). Nicu Arghir Ţânţar, vállalkozó (engem illet a nő, mert én díszítettem fel ékszerekkel). Emil Mugurel Ţânţar, a falu kocsmárosa és az Igaz Hit Gyülekezetének prédikátora (fából faragott szobor volt csupán, a kezdetek kezdetén az én imámra nyert életet, ragaszkodom hozzá, hogy az enyém legyen). Liviu Moldovan, büntetett előéletű állatgondozó (hiszen ez az én törvényes feleségem, akit ti megszöktettetek a házamból és elválasztottatok tőlem). Costică Erdeli, munkanélküli (hiszen ez az én testvérem felesége, akit az magával vitt, amikor elutazott, és ti megöltétek a testvéremet, és erőszakkal elvettétek az asszonyt). Augustin Muntean, a volt téesz elnöke, vállalkozó (már régóta kerestem ezt az asszonyt, mert ő az én rabnőm, aki sok pénzemmel együtt tűnt el). Florin Costel Ţânţar, kiskorú tanuló. Vlăduţ Galea, kiskorú tanuló. Fănică Nedelca, biztosítási díjbeszedő. Sabin Mureşan. Továbbá Lengyel Attila, munkanélküli, alkoholista tanár (tucatból én vagyok a hatodik, így jár, aki tucatkodik). Mikor már sokáig tartott a civakodás, és sok ember csődült össze, hogy lássák, mi lesz, megszólalt egy öregember a tömegből: – Ezt a vitát ember nem tudja eldönteni. De van a falu szélén egy fa, amelyiket a régiek az Ítélet Fájának neveztek. Minden pert, amelyben az emberek nem tudtak igazságot tenni, ez elé a fa elé vittek. A szent fa mindig kimondta, hogy kinek az oldalán van az igazság és kinek az igényei hamisak. Hogy ne húzzák-halasszák tovább a dolgot, a tizenkét ember felkereste a fát, és magukkal vitték az asszonyt is. De a fa nem élt már, korhadó törzsén bodóbácsok ünnepelték őszi nászukat. És így az asszonynak mind a tizenkét kérője megszégyenült.

A gyanúsítottak életkora 16 és 45 év között van. A nyomozás folytatódik.