Ál­ta­lá­nos jel­lem­zők

Az aláb­bi írás az er­dé­lyi ma­gyar saj­tó té­ma­ke­ze­lé­si mód­já­nak, do­mi­náns dis­kur­zu­sá­nak egyes sa­já­tos­sá­ga­i­val fog­lal­ko­zik. Konk­rét pél­dák ré­vén ér­tel­me­zi eze­ket, il­let­ve meg­pró­bál­ja ha­tá­sa­i­kat fel­vá­zol­ni. A ta­nul­mány saj­tó­tar­tal­mak elem­zé­sé­re1 és ér­tel­me­zé­sé­re, em­pi­ri­kus, részt ve­vő meg­fi­gye­lés­re és in­ter­júk­ra épül. Mi­vel e saj­tó eré­nyei, a po­zi­tív tar­tal­mú sa­já­tos­sá­gai is­mer­teb­bek, ha­gyo­má­nyo­san nép­sze­rűb­bek, ezért ezek­re nem tér­nék ki, in­kább kri­ti­ku­sabb szem­pont­ból vizs­gál­nám meg eze­ket.

Egy­re gyak­rab­ban esik szó a nyil­vá­nos szfé­rá­ban a ro­má­ni­ai ma­gyar saj­tó té­ma­ke­ze­lé­si mód­já­ról és en­nek kap­csán fel­ve­tik a saj­tó „füg­get­len­sé­gé­nek”, il­let­ve „ta­bu­té­má­i­nak” a kér­dé­sét. A tár­sa­da­lom­ku­ta­tók ár­nyal­tab­ban fo­gal­maz­nak és a ta­lá­lóbb önál­ló­ság fo­gal­mát hasz­nál­ják (Magyari, 1996), il­let­ve az át­fo­góbb affirmatív (Bí­ró, 1995), mo­no­po­lis­ta vagy „igen­lő” dis­kur­zus­ról (Magyari, 1999; 2000) be­szél­nek e té­ma kap­csán. Az ár­nyal­tabb fo­ga­lom­hasz­ná­lat sem­le­ges, pre­kon­cep­ci­ók­tól men­tes kér­dés­fel­ve­tést, meg­kö­ze­lí­tést ered­mé­nyez, ugyan­is az önál­ló­ság fo­gal­má­nak hasz­ná­la­ta nem fel­té­te­le­zi va­la­mi ele­ve adott, kül­ső ha­tal­mi kény­szer vagy tár­sa­dal­mi kont­roll lé­tét, mely­hez a saj­tó­nak au­to­ma­ti­ku­san al­kal­maz­kod­nia kel­le­ne. Az utób­bi fo­gal­mak­nak át­fo­gó jel­le­ge is van. Egy olyan ál­ta­lá­nos je­len­sé­get je­löl­nek, mely­nek eset­leg csak ré­sze az a tény, hogy bi­zo­nyos té­mák tabuizálódnak. Mint lát­ni fog­juk, je­len­tés­tar­tal­muk­ba be­le­fér az ural­ko­dó szte­re­o­tí­pi­ák, kli­sék új­ra­ter­me­lé­se, a szak­ma­i­lag meg­ala­po­zott hát­tér­ma­gya­rá­za­tok hi­á­nya stb. Bár e ta­nul­mány cél­ja né­hány gya­ko­ri, eb­be a té­ma­kör­be tar­to­zó jel­leg­ze­tes­ség, mö­göt­tes tar­ta­lom, il­let­ve ezek ere­dő­i­nek és eset­le­ges ha­tá­sa­i­nak meg­fej­té­se, eh­hez szük­sé­ges né­hány más fo­ga­lom tár­gya­lá­sa is. A gya­kor­lat­ban ugyan­is sok­szor össze­fo­nód­nak, il­let­ve egy­mást fel­té­te­le­zik e jel­leg­ze­tes­sé­gek.

A ro­má­ni­ai ma­gyar saj­tó sa­já­tos­sá­ga­it az em­lí­tett (1) „igen­lő” dis­kur­zus mel­lett a kö­vet­ke­ző fo­gal­mak­kal szok­ta jel­le­mez­ni a szak­iro­da­lom: (2) literaturizáltság, (3) aprofesszionalizmus és (4) akommercializmus, il­let­ve a (5) ki­sebb­sé­gi ne­u­ró­zis (Magyari, 1999; 2000). Az egyes fo­gal­mak­hoz kap­cso­ló­dó té­nyek, okok és ha­tá­sok fel­tá­rá­sa kü­lön ta­nul­má­nyo­kat igé­nyel­ne, így csu­pán e fo­gal­mak szak­iro­dal­mi meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra fo­gok szo­rít­koz­ni.

Az em­lí­tett „igen­lő” dis­kur­zus­hoz kap­cso­ló­dik egy erő­tel­jes te­kin­tély­tisz­te­let is. A sa­ját et­ni­kum­hoz tar­to­zó köz­éle­ti sze­rep­lő azt ál­lít­hat ma­gá­ról az in­ter­jú so­rán, amit ép­pen akar, ál­ta­lá­ban nem kell tar­ta­nia a ké­nyel­met­len rá­kér­de­zé­sek­től. A te­kin­tély­el­vű­ség a nyil­vá­nos­ság­ban kü­lö­nö­sen a po­li­ti­kum te­rén ala­kult ki, ami en­nek po­la­ri­zá­ló­dá­sá­val bi­zo­nyos fo­kon meg­tor­pan­ni lát­szik, de a té­ma­vá­lasz­tás te­rén to­vább­ra is do­mi­náns sze­re­pe van. E dis­kur­zus­sal az el­múlt idő­szak­ban több ta­nul­mány is fog­lal­ko­zott, ezért ezt nem szán­dé­ko­zom rész­le­tez­ni. En­nek kap­csán a kö­vet­ke­ző oko­kat szok­ták fel­hoz­ni: az RMDSZ köz­ve­tett pénz­osz­tó sze­re­pe (mint kont­roll­té­nye­ző); az egy­ség nor­má­ja („ost­rom­lott vár han­gu­la­ta”); a szo­ci­a­lis­ta affirmatív dis­kur­zus­ha­gyo­mány to­vább­élé­se; struk­tu­rá­lis ön­cen­zú­ra, az­az az elit egy ré­szé­nek a ket­tős sze­rep­vál­la­lá­sa (egy­szer­re köz­éle­ti és mé­dia­sze­rep­lők), ami le­he­tő­vé te­szi, hogy a mé­dia is az ön­iga­zo­lás te­re­pe le­gyen; az er­dé­lyi saj­tó­ban ural­ko­dó fi­ze­té­si rend­szer (ami nem sti­mu­lál­ja az ok­nyo­mo­zó írá­so­kat, és a ke­vés­bé idő­igé­nyes írá­sok­nak ked­vez); a le­lep­le­ző írá­sok ha­tás­ta­lan­sá­ga (er­köl­csi elég­té­tel hi­á­nya).2 Ezek az okok a tő­ke­sze­gény­ség­hez, a rend­szer­vál­tás előt­ti men­ta­li­tás to­vább­élé­sé­hez és a ki­sebb­sé­gi ne­u­ró­zis­hoz kö­tőd­nek. E dis­kur­zus ha­tá­sa, hogy a ro­má­ni­ai ma­gyar saj­tó kont­roll­sze­re­pe ala­csony, és nem töl­ti be „a ne­gye­dik ha­ta­lom” sze­re­pét. Ér­de­mes meg­je­gyez­ni, hogy az egy­ség nor­má­ja, bár úgy tű­nik, hogy a ki­sebb­sé­gi ne­u­ró­zis­hoz is kö­tő­dik, egyes té­mák te­kin­te­té­ben meg­fi­gyel­he­tő a több­sé­gi (na­ci­o­na­lis­ta) saj­tó­ban is (Ma­ri­no, 1996). Te­hát a kö­zös múlt­ban is van­nak gyö­ke­rei, a rend­szer­vál­tás előt­ti szem­lé­let to­vább­élé­sé­ből is fa­kad.

„A literaturizáltság ab­ban mu­tat­ko­zik meg, hogy a do­mi­náns (az­az il­len­dő, te­kin­té­lyes) fel­fo­gás sze­rint majd­nem min­den­fé­le új­ság­írás­nak (de fő­leg a »fontos« új­ság­írás­nak) a szép­iro­da­lom von­zás­kö­ré­be kel­le­ne tar­toz­nia. […] A li­te­rá­to­ri kö­rök be­fo­lyá­sa oly­kor jel­leg­ze­te­sen nem prag­ma­ti­kus, a pi­a­ci vi­szo­nyo­kat alul­be­csü­lő, a kul­tu­rá­lis ré­teg­ző­dést fel nem is­me­rő »médiapolitikát« ered­mé­nyez.” 3 (Magyari, 2000) A saj­tó literaturizáltságát az elit­iz­mus egy meg­nyil­vá­nu­lá­si for­má­já­nak tar­tom, így a to­váb­bi­ak­ban in­kább ezt a fo­gal­mat fo­gom hasz­nál­ni. Az elit­iz­mus jel­lem­ző az er­dé­lyi ma­gyar köz­élet más te­rü­le­te­i­re is: a fon­to­sabb ala­pít­vá­nyok tá­mo­ga­tá­si rend­sze­ré­re, az ok­ta­tás­po­li­ti­ká­ra, a kul­túr­po­li­ti­ká­ra, a szór­vány­po­li­ti­ká­ra, ál­ta­lá­ban mind­ar­ra, ami a (nemzet)politika ré­sze. Szin­te min­den té­ren meg­nyil­vá­nul, hogy az er­dé­lyi ma­gyar eli­tek haj­lan­dó­ak az er­dé­lyi ma­gyar­sá­got nem tár­sa­da­lom­nak, ha­nem kul­tu­rá­lis elit­kö­zös­ség­nek te­kin­te­ni, ugyan­ak­kor a saj­tó­ban is szem­be­szö­kő az ala­csony szin­tű „tö­meg­em­pá­tia” („az a kész­sé­ge, hogy re­a­lisz­ti­ku­san fog­ja fel, ho­gyan vi­szo­nyul, él, gon­dol­ko­dik a tár­sa­da­lom­nak az eli­ten kí­vü­li ré­sze, a »nép«, a tö­meg”).

A „tö­meg­em­pá­tia” hi­á­nyán kí­vül per­sze két más vo­nat­ko­zá­sa is van e je­len­ség­nek. Az elit­iz­mus saj­tó­be­li meg­nyil­vá­nu­lá­sa (is) né­ha ma­gyar fel­sőbb­ren­dű­sé­gi ér­ze­tet su­gall (az er­dé­lyi ma­gyar köz­be­széd­hez ha­son­ló­an), és ez a cél­ját is ér­zé­kel­te­ti. An­nak a hely­zet­nek a szi­mu­lá­lá­sa, mi­sze­rint a ma­gyar ki­sebb­ség csak a magaskultúrára ve­vő, és nincs szük­sé­ge az ok­kal vagy ok nél­kül pe­jo­ra­tív ér­te­lem­ben „kom­mersz­nek” ne­ve­zett tö­meg­kul­tú­rá­ra.4 Ez az üze­net, az er­dé­lyi ma­gyar kul­tú­rá­nak a ro­mán­hoz (mely­ben nagy súllyal je­len van a „kom­mersz” kul­tú­ra) vi­szo­nyí­tott fel­sőbb­ren­dű­sé­gé­nek a su­gal­la­ta nyil­ván ar­ra hi­va­tott, hogy (a ki­sebb­sé­gi lét hát­rá­nya­it kom­pen­zá­lan­dó) erő­sít­se e ki­sebb­ség ön­be­csü­lés­ét, a ma­gyar­ság­hoz va­ló tar­to­zást. E funk­ció be­töl­té­sé­nek ered­mé­nyes­sé­ge ké­tes. A ha­gyo­má­nyos né­pi kul­tú­ra má­ra már csak a ne­vé­ben „né­pi”, va­ló­já­ban ré­teg­kul­tú­ra, mely­nek mű­ve­lői, de el­ső­sor­ban fo­gyasz­tói má­ra sok eset­ben ugyan­csak ér­tel­mi­sé­gi­ek (pél­dá­ul a vá­ro­si tánc­há­zak ese­té­ben). To­váb­bá a mé­lyen a múlt­ban gyö­ke­re­ző he­lyi ha­gyo­má­nyok­nak ma hang­sú­lyos nem­ze­ti jel­le­ge van, míg a tö­meg­kul­tú­rát, a szó­ra­koz­ta­tó saj­tót in­kább glo­bá­lis ha­tá­sok, a mo­der­ni­zá­ció kö­rül­mé­nyei ala­kít­ják. Így sok han­ga­dó ér­tel­mi­sé­gi sze­rint a „né­pi” kul­tú­rá­val szem­ben a nem­ze­ti jel­leg­től sok eset­ben men­tes tö­meg­kul­tú­ra, szó­ra­koz­ta­tó saj­tó mű­ve­lé­se a nem­ze­ti ön­azo­nos­ság el­vesz­té­sét, az­az a be­ol­va­dást szol­gál­ja – e gon­do­lat manifeszt vagy lá­tens tar­ta­lom­ként gyak­ran je­le­nik meg a kü­lön­bö­ző (pél­dá­ul a ha­gyo­mány­őr­zés, a ha­gyo­mány­ápo­lás fon­tos­sá­gát hang­sú­lyo­zó) dis­kur­zu­sok­ban. Ám e dis­kur­zus, il­let­ve en­nek al­kal­ma­zá­sa az ok és oko­zat fel­cse­ré­lé­sét su­gall­ja. Anya­nyel­vi szó­ra­koz­ta­tó mé­dia hi­á­nyá­ban az er­dé­lyi ma­gya­rok nem az anya­nyel­vü­ket fog­ják hasz­nál­ni, ami­kor szó­ra­koz­ta­tó mé­dia­tar­tal­mat fo­gyasz­ta­nak (vagy drá­gább ma­gyar­or­szá­gi saj­tó­ter­mé­ke­ket vá­sá­rol­nak). Az ilyen mé­dia­tar­tal­mak­ra pi­a­ci igény van,5 és ezek is az anya­nyel­vet mű­vel­nék. (Ter­mé­sze­te­sen a kul­tú­ra­fo­gyasz­tás nyel­ve nagy ha­tás­sal van a nem­ze­ti iden­ti­tás­ra, de azt ta­lán szük­ség­sze­rű meg­je­gyez­ni, hogy az asszi­mi­lá­ci­ó­nak nem ilyen egy­sze­rű a „kép­le­te”.) E két ma­ga­tar­tás és szem­lé­let­mód pro­vin­ci­á­lis pers­pek­tí­vák­ban gyö­ke­re­ző vol­ta szem­be­szö­kő, ha a lá­tó­szö­gün­ket akár csak a ma­gyar kul­tu­rá­lis élet egé­szé­re ter­jeszt­jük ki.

A Magyari Ti­va­dar ál­tal hasz­nált aprofesszionalizmus fo­gal­ma ar­ra utal, hogy a ro­má­ni­ai ma­gyar saj­tó­ban szá­mos, más­hol ha­té­kony­nak vagy ér­té­kes­nek el­fo­ga­dott szak­mai kö­ve­tel­ményt nem is­mer­nek vagy nem tar­ta­nak fon­tos­nak, il­let­ve he­lyet­tük sa­já­tos kö­ve­tel­mé­nye­ket fo­gal­maz­nak meg. Sa­já­tos szak­mai el­já­rás­rend­szer és ér­ték­rend ala­kult ki, te­hát tu­laj­don­kép­pen al­ter­na­tív pro­fesszi­o­na­liz­mus ér­vé­nye­sül (ezért be­szél­he­tünk in­kább aprofesszionalizmusról és nem nonprofesszionalizmusról). Ez a be­ál­lí­tó­dás egy­aránt jel­lem­ző a fo­gal­ma­zás­ra, a lap­tör­de­lés­re, az in­ter­jú­ké­szí­tés­re, a tu­dó­sí­tás­ra, a hír­sze­lek­ci­ó­ra, sőt meg­je­le­nik az új­ság­író­kép­zés­ben is.

Az akommercializmus az üz­le­ti szel­lem hi­á­nya. En­nek kö­vet­kez­mé­nye­ként ke­vés a vál­lal­ko­zó szel­lem, a pro­fit­ori­en­tált­ság: a mo­dern ra­ci­o­na­li­tás. „Az üz­le­ti be­ál­lí­tó­dá­son a mé­dia­in­téz­mény (piac)gazdasági sze­rep­lő­ként va­ló fel­fo­gá­sát ért­jük, az en­nek meg­fe­le­lő dön­tés­ho­za­talt, szer­kesz­té­si kon­cep­ci­ót, mar­ke­ting­stra­té­gi­át, és nem fel­tét­le­nül azt, amit ok­kal vagy ok nél­kül pe­jo­ra­tív ér­te­lem­ben »kommersznek« bé­lye­gez­nek. […] Egy ti­pi­kus saj­tó­vál­lal­ko­zás a meg­fi­gye­lő szá­má­ra nem annyi­ra gaz­da­sá­gi vál­la­lat ké­pét nyújt­ja, mint egy agi­ta­tív ci­vil szer­ve­ze­tét.”

Az aprofesszionalizmus és az akommercializmus nagy­részt az előb­bi­ek­ben tár­gyalt elit­iz­mus­hoz kap­cso­ló­dik. Rész­ben az elit­iz­mus kö­vet­kez­mé­nye, hogy a ro­má­ni­ai ma­gyar saj­tó­nak alig van szó­ra­koz­ta­tó funk­ci­ó­ja (ez pe­dig ma­ga után von­ja a szó­ra­koz­ta­tó­ipar, a sztá­rok „ki­ter­me­lé­sé­nek” a hi­á­nyát is). Más­fe­lől vi­szont ez egy­faj­ta, a pi­ac egyed­ural­mát el nem is­me­rő „közszolgálatiságot” ered­mé­nyez – ami­nek van­nak elő­nyei, ha meg­fe­le­lő té­ma­ke­ze­lés­sel és pro­fesszi­o­na­liz­mus­sal pá­ro­sul.

„A ki­sebb­sé­gi ne­u­ró­zis fo­gal­ma az­zal kap­cso­la­tos, hogy a saj­tó dra­ma­ti­zál­ja a ki­sebb­sé­gi lé­tet, fo­koz­za az et­ni­kai vi­szo­nyok prob­lé­más vol­tá­nak ér­ze­tét, azt a hét­köz­na­pi élet egyik fő prob­lé­má­ja­ként tematizálja. (A ki­sebb­sé­gi lét per­sze va­ló­ban nem prob­lé­ma­men­tes, ám a hét­köz­nap­ok jó­val össze­tet­teb­bek.)” Ez is ki­hat – a tu­dó­sí­tá­sok ese­té­ben is – a té­ma­sze­lek­ci­ó­ra, az ol­va­sói fi­gye­lem fó­ku­szo­lá­sá­ra.

A ki­sebb­sé­gi ne­u­ró­zis­hoz kap­cso­ló­dik az ál­do­za­ti stá­tus ki­sa­já­tí­tá­sa. Az ál­do­za­ti sze­rep a min­den­ko­ri sze­rep­osz­tás­ban a ma­gyar ki­sebb­sé­get il­le­ti, az ag­resszor sze­re­pe pe­dig a több­sé­gé. A nyil­vá­nos szfé­rá­ban úgy tű­nik, hogy csak az ál­do­zat sze­re­pe az egyet­len hi­te­les, el­fo­gad­ha­tó ma­gyar sze­rep. A me­rész, az ügyes­ke­dő (ne­tán kor­rupt), a gaz­dag, az ag­resszor, az­az ami nem szen­ve­dő, ki­lóg a saj­tó­ban, a nyil­vá­nos dis­kur­zu­sok­ban ki­raj­zo­ló­dó ma­gyar­ság­kép­ből.6 A ro­má­ni­ai ma­gyar­ság két­ség­te­le­nül sok eset­ben ke­rül eb­be a sze­rep­be min­den­na­pi éle­té­ben, de er­re a saj­tó rá­ját­szik, sok­szor ok nél­kül is rá­húz­za e sé­mát az ese­mé­nyek­re. Pél­dá­ul Ma­gyar új­ság­írót hur­col meg az er­dő­maf­fia cím­mel je­lent meg az egyik lap­ban egy tu­dó­sí­tás, mely­ből el­ol­va­sá­sa­kor ki­de­rült, hogy fö­lös­le­ges az et­ni­kum em­lí­té­se: az ál­do­za­tot nem ma­gyar­sá­gá­ért hur­col­ták meg, és az em­lí­tett maf­fia is ma­gyar. Cí­me akár az is le­he­tett vol­na, hogy Új­ság­írót hur­col meg a ma­gyar er­dő­maf­fia, csak így el­ma­radt vol­na a szo­ká­sos áb­ra: a ma­gyar ál­do­zat ki­hang­sú­lyo­zá­sa és a maf­fia et­ni­ku­má­nak cím­be­li el­hall­ga­tá­sá­val az eset­le­ges ro­mán ag­resszor sej­te­té­se.

Az ál­do­za­ti sze­rep­nek kü­lön­bö­ző más vo­nat­ko­zá­sai is van­nak. Nietz­sche A mo­rál ge­ne­a­ló­gi­á­ja cí­mű mű­vé­ben azt hir­de­ti, hogy a ha­ta­lom­nak csak két­fé­le le­gi­ti­má­ci­ó­ja van: „erős va­gyok, te­hát az enyém”, a má­sik pe­dig az, hogy „gyen­ge vol­tam, meg­ká­ro­sí­tot­tak, s az erő­sek vi­lá­ga ezért jó­vá­té­tel­lel tar­to­zik ne­kem”. E pa­ra­dig­má­ban gon­dol­kod­va a ki­sebb­ség­nek az erő kul­tu­szát nyil­ván­va­ló­an nem áll mód­já­ban al­kal­maz­ni, így hát ma­rad a sé­rel­mi kul­tusz.

„Tu­laj­don­kép­pen sen­ki nem akar ál­do­zat­tá vál­ni, sem­mi kel­le­mes nincs eb­ben a hely­zet­ben, de min­den­ki a sa­ját ál­do­za­ti stá­tu­sá­nak az el­is­mer­te­té­sé­re vá­gyik, anél­kül hogy még egy­szer e hely­zet­be kell­jen kerülnie.”(T. Todorov, 1995)7 Az ál­do­za­ti stá­tus Todorov sze­rint egy pri­vi­le­gi­zált hely­zet, ugyan­is a múlt­be­li sé­rel­mek fel­ha­tal­maz­nak a pa­nasz­ra, a pro­tes­tá­lás­ra, és a má­sik fe­let jó­vá­té­tel­re kö­te­le­zik (vé­gül is ez a pa­nasz cél­ja). Ugyan­ak­kor elő­nye még e passzív sze­rep­nek, hogy fi­gye­lem­fel­kel­tő, csök­ken­ti a cso­port fe­le­lős­sé­gét. Ez a meg­kö­ze­lí­tés ar­ra is vá­laszt ad, hogy mi­ért je­le­nik meg oly­kor e ten­den­cia a több­sé­gi mé­di­á­ban is. (Bodó–Cosmeanu–Mátéffy–Mărginean, 1995)

A ki­sebb­sé­gi ne­u­ró­zis és az ál­do­za­ti stá­tus sok eset­ben ma­gya­rá­zó elv­ként is mű­kö­dik, funk­ci­ó­ja a nonprofesszionalizmus lep­le­zé­se, pót­cse­lek­vés. A ro­má­ni­ai saj­tó­ban ke­vés pél­dá­ul a köz­gaz­dász, jo­gász vagy po­li­to­ló­gus vég­zett­sé­gű szak­em­ber.8 A tu­do­má­nyos is­me­re­te­ket vagy rész­le­te­sebb tá­jé­ko­zó­dást, több háttérinformációt igény­lő té­mák meg­le­pő­en gyak­ran et­ni­kai di­men­zi­ót kap­nak. A hír­ma­gya­rá­za­tok­ban, a pub­li­cisz­ti­ká­ban az új­ság­írók nagy ré­sze al­kal­maz­za eze­ket a sé­má­kat, a tu­dó­sí­tá­sok so­rán pe­dig a fó­ku­szá­lás­ra is jel­lem­ző e ma­ga­tar­tás.9

Ez utób­bi fo­gal­mak­ra jó pél­da egy pár év­vel ez­előt­ti tu­dó­sí­tás, amely Meg­se­be­sí­tett RMDSZ-es ta­ná­csos cím­mel je­lent meg. Az el­ső két be­ve­ze­tő mon­dat a he­lyi vá­ro­si ta­nács­ülés kez­de­tét em­lí­ti, ami azt su­gall­ja, hogy a ta­nács­ülés­ről szó­ló tu­dó­sí­tást fo­gunk ol­vas­ni. Majd egy RMDSZ-es ta­ná­csos na­pi­rend előt­ti fel­szó­la­lá­sá­nak tag­la­lá­sa kö­vet­ke­zik. Eb­ből meg­tud­juk, hogy nincs et­ni­kai von­za­ta a cím­be­li ügy­nek: az ag­resszor is ma­gyar volt, és a konf­lik­tus oka nem a ta­ná­csos RMDSZ-es, az­az ma­gyar vol­ta (ha­nem egy te­lek­vi­ta). Majd az utol­só be­fe­je­ző mon­dat­ban vissza­tér a tu­dó­sí­tó egy fel­so­ro­lás ere­jé­ig a ta­nács­ülés va­ló­di té­má­i­ra: kul­tu­rá­lis ren­dez­vé­nyek­re pénzt osz­tot­tak ki, tel­ke­ket utal­tak ki, a tömb­há­zak föld­szint­jén mű­kö­dő ke­res­ke­del­mi tár­sa­sá­gok hely­ze­tét vi­tat­ták meg. A köz­pén­zek el­köl­té­si mód­ja köz­ér­dek­lő­dés­re igényt tar­tó té­ma, a – re­to­ri­ká­ja sze­rint – köz­szol­gá­la­ti saj­tó­nak ott­ho­no­san kel­le­ne mo­zog­nia e té­ren. Az em­lí­tett pél­da ese­té­ben a tu­dó­sí­tás a ta­nács­ülés­ről „cso­ma­go­lá­sa” sze­rint mint „fon­tos” köz­szol­gá­la­ti té­ma je­le­nik meg, de csu­pán le­gi­ti­má­ci­ós ke­re­te a tu­laj­don­kép­pen bul­vár té­má­nak.

A po­li­ti­kai von­zat oly­kor „fon­tos­sá” tesz egy-egy olyan té­mát, ame­lyet más­kü­lön­ben nem vet­né­nek fel a la­pok.10 A po­li­ti­kum fel­tét­len tisz­te­le­tét jel­zi az is, hogy egyes la­pok szem­lé­le­té­ben a fon­tos szak­mai ese­mé­nye­ket, ren­dez­vé­nye­ket nem a szak­mai te­kin­té­lyek je­len­lé­te, te­vé­keny­sé­ge vagy a tár­sa­da­lom­ra, tu­do­mány­ra gya­ko­rolt ha­tá­sa te­szi fon­tos­sá, ér­de­kes­sé, ha­nem a po­li­ti­ku­sok je­len­lé­te ad­ja meg rang­ját, „fon­tos­sá­gát”. A po­li­ti­ku­sok je­len­lé­te, ak­ti­vi­tá­sa (fel­szó­lal­nak-e vagy sem) ha­tá­roz­za meg a cikk he­lyét és ter­je­del­mét a lap­ban. E te­kin­tély­tisz­te­let meg­nyil­vá­nul más te­rü­le­te­ken is (pl. ál­la­mi ap­pa­rá­tus, egy­ház), de fel­tű­nő­en kis mér­ték­ben ér­vé­nye­sül a tu­do­má­nyos élet szak­mai te­kin­té­lyei iránt.11

Ahogy az iro­dal­mi­as­ság a nem szép­iro­dal­mi (az­az a na­pi­saj­tó) témá(já)nak te­rü­le­tén ter­mé­ket­len, ugyan­úgy a „fon­tos” té­má­nak is árt a bul­vár­stí­lus (és for­dít­va: a bul­vár– vagy szó­ra­koz­ta­tó té­mák­nak is a „ko­moly”, közszolgálatiságot su­gal­ló „cso­ma­go­lás”). A ha­gyo­má­nyo­san köz­szol­gá­la­ti té­mák (vá­ros­ren­dé­szet, ur­ba­nisz­ti­ka, köz­igaz­ga­tás, köz­pén­zek­kel el­köl­té­si mód­ja, be­ru­há­zá­sok) kap­csán több­nyi­re annyi je­le­nik meg a la­pok­ban, amennyit a saj­tó tá­lal­va kap, ez rend­sze­rint egy po­li­ti­kus vagy egy saj­tó­szó­vi­vő szá­já­ból hang­zik el. Ke­vés a rész­le­te­sebb (szak­mai) tá­jé­ko­zó­dást igény­lő írás.

Össze­gez­ve meg­fo­gal­maz­ha­tó az áldozatiságról, de ál­ta­lá­ban a saj­tó­ban ki­raj­zo­ló­dó ma­gyar­ság­kép­ről, hogy ez a sa­nya­rú hely­zet „ki­mon­dá­sá­nak” igé­nyé­ből a (fő­leg múlt­be­li) meg­va­ló­sí­tá­sok el­hall­gat­ta­tá­sá­ból ere­dez­tet­he­tő. Mind­ez 1989 előtt ki­be­szél­he­tet­le­nül gyűlt fel, és most él­he­tő ki iga­zán. A je­len­re is vo­nat­koz­ta­tott ál­do­za­ti sze­rep ál­lan­dó­su­lá­sa, eről­te­tett­sé­ge vi­szont rend­kí­vül ká­ros, mert a saj­tó a ma­ga mód­ján mo­del­lál­ja, ala­kít­ja is a va­ló­sá­got. Hoz­zá­já­rul az er­dé­lyi ma­gyar­ság ne­ga­tív ön­ké­pé­nek, pesszi­mis­ta han­gu­la­tá­nak ki­ala­ku­lá­sá­hoz, il­let­ve ezen ál­la­pot rög­zí­té­sé­hez, fenn­tar­tá­sá­hoz. Ez­zel ah­hoz is, hogy aki in­kább ér­vé­nye­sül­ni sze­ret­ne (az adott hely­zet­ből ki­in­dul­va akár bal­ká­ni mód­sze­rek­kel), nem haj­lan­dó azo­no­sul­ni e kép­pel, kö­zös­sé­get vál­lal­ni e pesszi­mis­ta, ki­lá­tás­ta­lan sor­sú kö­zös­ség­gel, és in­kább a ro­mán nem­zet tag­já­vá sze­ret­ne vál­ni, vagy emig­rál. Nem min­den­ki érez­he­ti kár­pót­ló­nak a (né­mi­leg kom­pen­zá­ló cél­lal) su­gallt er­köl­csi, kul­tu­rá­lis fel­sőbb­ren­dű­ség tu­da­tát vagy a di­cső­sé­ges múl­tat.

A „ta­buk” tár­há­za

A Transindex cí­mű internetes új­ság Dis­pu­ta ne­vű fó­ru­mán kü­lön topik in­dult Ta­bu­té­mák az er­dé­lyi ma­gyar saj­tó­ban cím­mel. E lis­ta mond­hat­ni jól si­ke­rült vir­tu­á­lis „brainstorming” ered­mé­nye, egy-két elem ki­egé­szí­té­sé­vel elég­gé ki­me­rí­tő, tel­jes ké­pet ad ah­hoz, hogy elem­zés, tár­gyá­vá le­hes­sen ten­ni. Ha­bár ha­mar szem­be­szö­kő, hogy a fel­so­rolt té­mák kö­zül egye­sek – na­gyon is gyak­ran – je­len van­nak, va­la­mi még sincs rend­jén e je­len­lét­tel. Szo­ká­sos meg­kö­ze­lí­té­si mód­juk mi­att so­rol­hat­ták a dis­pu­tá­zók eze­ket a ta­bu­té­mák kö­zé. Ami ve­lük kap­cso­lat­ban el­hang­zik, az­zal va­la­mi nincs rend­jén, tár­gya­lá­suk va­la­mi­lyen ok­nál fog­va nem ki­elé­gí­tő.

A kö­vet­ke­ző kér­dé­sek me­rül­nek fel: mi­lyen kri­té­ri­u­mok men­tén, mi­lyen főbb cso­por­tok­ba le­het­ne eze­ket osz­tá­lyoz­ni? Mi­lyen ér­ték­rend­del, szem­lé­let­mód­dal üt­köz­nek e té­mák, il­let­ve mi­ért lesz­nek sa­já­tos mó­don ke­zel­ve vagy el­hall­gat­va? Le­ír­ha­tó­ak-e a tár­gyalt fo­gal­mak se­gít­sé­gé­vel?

A topik pél­dái öt cso­port­ra oszt­ha­tók:

1. A sa­ját et­ni­kai cso­port­tal szem­be­ni el­fo­gult­ság kap­csán ön­ref­le­xi­ó­ra kény­sze­rí­tő, kri­ti­kus hang­vé­telt igény­lő cí­mek: Al­ko­ho­liz­mus a szé­kely­föl­di fal­vak­ban, A ro­má­ni­ai ma­gyar egye­te­mi ok­ta­tás szín­vo­na­la, Az er­dé­lyi­ség­ről, a ma­gyar­ság­ról köz­be­széd­ben for­gó té­zi­sek, A ro­má­ni­ai ma­gyar tár­sa­dal­mi szo­li­da­ri­tás hi­á­nya, A transz­szil­ván „kul­tu­rá­lis elit”, A ki­sebb­sé­gi pa­ra­dig­ma, A zsi­dó­kér­dés, A ci­gány­kér­dés. Több­nyi­re könnyen be­azo­no­sít­ha­tó, hogy e té­mák „ké­nyes­sé­ge” a ki­sebb­sé­gi ne­u­ró­zis­sal hoz­ha­tó össze­füg­gés­be. Ezen be­lül az utób­bi ket­tő­nél a „ké­nyes­ség” kul­csa az interetnikus vi­szo­nyok mel­lett az ál­do­za­ti sze­rep meg­ke­rül­he­tet­len­sé­ge, ami fel­ve­ti e sze­rep meg­osz­tá­sát, ve­szé­lyez­te­ti a ki­sa­já­tít­ha­tó­sá­got.

2. Az er­dé­lyi ma­gyar tár­sa­da­lom in­téz­mé­nye­i­nek, ha­tal­mi struk­tú­rá­i­nak, a köz­éle­ti sze­rep­lők bí­rá­la­tá­nak hi­á­nyá­ra uta­ló cí­mek: Az RMDSZ és a tit­kos­szol­gá­lat­ok vi­szo­nya, Ki ho­gyan kö­vet el tör­vény­te­len­sé­get, Az egy­há­zak bel­ső ügyei, Ki ho­gyan pros­ti­tu­ál­ja ma­gát a tár­sa­dal­mi hi­e­rar­chi­á­ban. Ez az at­ti­tűd az előb­bi ka­te­gó­ri­á­hoz ha­son­ló­an az etnocentrizmus ha­tá­sa is („a mi ve­ze­tő­ink jók”), de va­ló­já­ban en­nél sok­kal több­ről van szó. Konk­rét ha­tal­mi in­téz­mé­nyek­ről és a ha­tal­mat bir­tok­ló sze­mé­lyek­ről. Az „igen­lő” dis­kur­zu­sé, a te­kin­tély­tisz­te­le­té, te­kin­tély­el­vű­sé­gé a fő­sze­rep. A szak­ér­tők, új­ság­írók12 sze­rint is a két em­lí­tett in­téz­mény a „ta­bu”.

3. A mar­gi­na­li­zá­ló­dás té­má­ja, szo­ci­á­lis ér­zé­keny­sé­get igény­lő té­mák mel­lő­zé­se: A nő hely­ze­te a mun­ka­erő­pi­a­con, a tár­sa­da­lom­ban, A szel­le­mi­leg és fi­zi­kai sé­rül­tek­hez va­ló vi­szony. E té­mák is je­len van­nak, de va­ló­szí­nű, hogy a té­ma sú­lyá­val van a gond. Egy olyan tár­sa­da­lom­ban, ahol ma­gas a lét­mi­ni­mum alatt élők szá­ma, ahol a köz­vé­le­mény-ku­ta­tás­ok ki­mu­ta­tá­sai sze­rint a la­kos­ság túl­nyo­mó több­sé­ge elé­ge­det­len az élet­kö­rül­mé­nye­i­vel, a jö­ve­del­mé­vel (és rend­sze­rint 1 szá­za­lék szo­kott len­ni a jö­ve­del­mük­kel elé­ge­det­tek ará­nya). A két em­lí­tett té­ma rend­sze­rint az e té­ren mű­kö­dő (több­nyi­re ma­gyar ér­de­kelt­sé­gű) ci­vil szer­ve­ze­tek kap­csán szo­kott meg­je­len­ni (tu­laj­don­kép­pen őket, az ő te­vé­keny­sé­gü­ket mu­tat­ják be). Így né­mi­leg kap­cso­ló­dik az elit­iz­mus­hoz, né­ha pe­dig a szer­ve­ze­tek ma­gyar jel­le­ge te­szi a té­mát kü­lön­le­ges­sé, em­lí­tés­re mél­tó­vá. To­váb­bá e té­mák olyan cso­por­tok­ról szól­nak, me­lyek kap­csán meg­inog az ál­do­za­ti sze­rep mo­no­po­li­zál­ha­tó­sá­ga.

4. Erő­sen kon­zer­va­tív szem­lé­le­tet tük­rö­ző (vagy in­kább „prü­dé­ri­á­ból fa­ka­dó”) ta­bu­té­mák: a szex és a ho­mo­sze­xu­a­li­tás té­má­ja. A sze­xu­a­li­tás az elitista és akom-merciális szem­lé­let­mód­ban előb­bi két té­má­hoz ha­son­ló­an ugyan­csak mel­lé­kes­ként, ran­gon alu­li­ként van ke­zel­ve, de ezen túl­me­nő­en úgy tű­nik, hogy tény­leg ta­bu­té­ma. A té­ma vul­gá­ris vagy kul­tu­rált hang­nem­ben va­ló meg­kö­ze­lí­té­se, ké­pi szin­ten a mű­vé­szi ki­vi­te­le­zés13 egy­aránt hi­ány­zik. A té­ma „nem fon­tos”-ként va­ló ke­ze­lé­sét me­rev prü­dé­ria egé­szí­ti ki. Szem­be­tű­nő, hogy míg a ro­mán vagy a ma­gyar­or­szá­gi la­pok több­sé­gé­ben fel­tű­nő­en gya­ko­ri a sze­xu­á­lis té­ma, az er­dé­lyi ma­gyar na­pi­lap­ok úgy vi­sel­ked­nek, mint­ha a múlt­be­li til­tá­sok még ér­vény­ben vol­ná­nak. Ez­zel kap­cso­la­to­san ér­de­kes je­len­ség még, hogy a rend­szer­vál­tás utá­ni fi­a­tal er­dé­lyi ma­gyar iro­dal­már ge­ne­rá­ci­ók­nál is ép­pen en­nek el­len­ke­ző­je, a ki­hang­sú­lyo­zott sze­xu­a­li­tás szem­be­tű­nő. E té­ren te­hát a ha­gyo­má­nyos irodalmiaskodó hang­vé­tel a je­len (fi­a­tal ge­ne­rá­ci­ók) iro­dal­mi trend­je­i­től éle­sen el­vá­lik. A rend­szer­vál­tás előtt szo­ci­a­li­zá­ló­dott idő­sebb ge­ne­rá­ci­ók szem­lé­le­te tű­nik meg­ha­tá­ro­zó­nak e te­kin­tet­ben, ezek vé­le­mé­nye a meg­ha­tá­ro­zó a la­pok ar­cu­la­tá­nak ala­kí­tá­sá­ban.

E két „ran­gon alu­li” ka­te­gó­ri­á­ban még meg le­het­ne tol­da­ni a lis­tát szó­ra­koz­ta­tó saj­tó és a hu­mor, az iró­nia hi­á­nyá­val, ame­lyek el­len­sú­lyoz­hat­nák a min­den­re ki­ter­je­dő szá­raz hang­vé­telt. Mi­vel a cím a ta­bu­té­mák­ra össz­pon­to­sí­tott, olyan té­mák ke­rül­tek a topikba, ame­lyet a lis­tát össze­ál­lí­tó dis­pu­tá­zók el­ső­sor­ban a félsszel, a til­tás­sal asszo­ci­ál­tak. Ha ar­ra kér­dez­nénk rá, hogy mi hi­ány­zik a saj­tó­ból, ak­kor va­ló­szí­nű­leg er­re vo­nat­ko­zó té­ma is be­ke­rült vol­na.14

5. El­ső­sor­ban az ál­lam­ha­ta­lom ál­tal til­tott, de a sa­ját tár­sa­dal­mat is meg­osz­tó té­mák: A ha­tá­rok kér­dé­se, a je­len­le­gi­nél úgy­mond ra­di­ká­li­sabb ma­gyar nem­ze­ti po­li­ti­ka lét­jo­go­sult­sá­gá­ról szó­ló vi­ta, a Szé­kely­föld et­ni­kai ala­pú ko­lo­ni­zá­ci­ó­ja. Ha a tár­sa­dal­mat is éle­sen meg­osz­tó té­mák­ról van szó, a szer­kesz­tő­sé­gek óva­to­sak.15 Ezen a té­ren meg­mu­tat­ko­zó ódz­ko­dást ki­tű­nő­en szem­lél­te­ti pél­dá­ul két tör­té­nel­mi ku­darc, a tri­a­no­ni év­for­du­ló és az idő­ben sok­kal tá­vo­lab­bi és a ha­tá­sa­i­ban ke­vés­bé élő ’48-as for­ra­da­lom le­ve­ré­sé­nek a saj­tó­be­li je­len­lé­te.16 Az a szán­dék le­het e té­mák rész­le­ges tabuizálódásának az oka, hogy a nyil­vá­nos szfé­ra sze­rep­lői óva­kod­nak at­tól, hogy „szél­ső­sé­ges­ként” ka­ta­lo­gi­zál­ják eze­ket (ami eset­le­ges ha­tó­sá­gi zak­la­tás­sal, tá­mo­ga­tá­sok el­vesz­té­sé­vel vagy az ol­va­só­tá­bor egy ré­szé­nek az el­tá­vo­lo­dá­sá­val jár­hat), il­let­ve, hogy a fel­buj­tás vád­ja alá es­se­nek.17

Le­het­sé­ges fej­le­mé­nyek

Vé­gül ér­de­mes len­ne egy-két meg­jegy­zést ten­ni a le­het­sé­ges vál­to­zá­so­kat il­le­tő­en. Az akommercializmushoz és aprofesszionalizmushoz kö­tő­dő „fi­ca­mok” ke­vés­bé ér­vé­nye­sül­nek ott, ahol a prag­ma­ti­kus szak­ma­be­li, mé­dia­gaz­da­sá­gi szem­pont­ok nem vál­nak má­sod­la­gos­sá, nem relativizálódnak. Ezek azok a la­pok, ame­lyek ma­gán­tő­ké­vel ren­del­kez­nek, és a tu­laj­do­no­si ér­dek nem fo­nó­dik össze az új­ság­írók ér­de­ke­i­vel. Ma­gya­rán: nem az új­ság­írók a rész­vé­nye­sei a lap­nak, nem sa­ját ma­guk vá­laszt­ják a ve­ze­tő be­osz­tá­sú sze­mé­lye­ket. Ugyan­is eb­ben az eset­ben e de­mok­ra­ti­kus in­téz­mé­nyi be­ren­dez­ke­dés visszás ha­tá­sa, hogy kor­lá­to­zód­nak az újí­tá­si le­he­tő­sé­gek, a lap ar­cu­la­tá­nak ala­kí­tá­sa me­re­vebb, a kont­roll, a fe­le­lős­ség na­gyon meg­osz­lik (oly­kor szét­fo­lyik), a szo­ká­sok a meg­ha­tá­ro­zó­ak. Az új mun­ka­tár­sak­nak al­kal­maz­kod­ni­uk kell a ha­gyo­mány­ként to­vább élő nor­mák­hoz. Meg­fi­gyel­he­tő, hogy a hu­mo­ros hang­vé­te­lű, szó­ra­koz­ta­tó, mi­nő­sé­gi di­ák­la­pok (pél­dá­ul a ko­lozs­vá­ri Pers­pek­tí­va) új­ság­írói nem tud­nak – e stí­lust továbbvive – in­teg­rá­lód­ni e kö­zeg­ben. Ge­ne­rá­ci­ós vál­tás­sal együttjáró új szem­lé­let­vál­tást iga­zán csak a tel­je­sen új szer­kesz­tői gár­dá­val in­du­ló új la­pok tud­nak biz­to­sí­ta­ni (a leg­jobb pél­da er­re a Transindex elekt­ro­ni­kus új­ság, me­lyet fi­a­ta­lok ala­pí­tot­tak és szer­kesz­te­nek), il­let­ve né­mi vál­to­zást okoz­hat az is – anél­kül, hogy a köz­szol­gá­la­ti jel­leg meg­szűn­ne –, ha egy sze­mély, egy ma­gán­ki­adó tu­laj­do­ná­ba megy át a lap.

JE­GYzE­TEK

1. E tar­ta­lom­elem­zés több ok­ból ki­fo­lyó­lag nem kö­vet­te a ha­gyo­má­nyos saj­tó­be­li tar­tal­mak elem­zé­se­kor kö­ve­tett kri­té­ri­u­mo­kat, egy­részt azért, mert a cé­lom több sa­já­tos­ság fel­tér­ké­pe­zé­se, elem­zé­se volt. Je­len írás ke­re­tei kö­zött a tar­ta­lom­elem­zés szo­ci­o­ló­gi­ai mód­szer­ta­ni kö­ve­tel­mé­nye­it be­tart­va (meg­ha­tá­ro­zott idő­szak­ban, min­den egyes pél­dány­szám­ban elő­for­du­ló) manifeszt és la­tens tar­tal­mak kó­do­lá­sá­val, a gya­ko­ri­sá­gok össze­szá­mo­lá­sá­val legfennebb egy lap­ról, egy té­mát il­le­tő­en le­het­ne le­von­ni – az er­dé­lyi ma­gyar saj­tó egé­szé­re ke­vés­bé ál­ta­lá­no­sít­ha­tó, ám ér­vé­nyes­sé­gét il­le­tő­en an­nál ki­kezd­he­tet­le­nebb – kö­vet­kez­te­té­se­ket. A min­ta­vé­tel ez­út­tal vé­let­len­sze­rű volt, egy or­szá­gos, il­let­ve öt me­gyei na­pi­lap­ra ter­jedt ki. Ezek kö­zül ket­tő­nek na­gyobb (hosszabb idő­re ki­ter­je­dő) fi­gyel­met szen­tel­tem, de ál­ta­lá­ban az elem­zett la­pok ne­ve­it nem tün­te­tem fel, mi­vel a tár­gyalt cik­kek, tar­tal­mak kri­ti­kai kon­tex­tus­ban sze­re­pel­nek, és nem tar­tom jo­gos­nak e la­pok ne­vé­nek fel­tün­te­té­sét, ugyan­is a tár­gyalt jel­leg­ze­tes­sé­gek más er­dé­lyi ma­gyar saj­tó­ter­mé­kek­re is jel­lem­zők. A ta­nul­mány te­hát a szo­ci­o­ló­gi­ai meg­kö­ze­lí­tés je­gye­it ma­gán vi­se­li, de még­sem ma­rad meg e tu­do­mány ke­re­tei kö­zött. Egy­részt mi­vel nem­csak a je­len, a lé­te­ző hely­zet le­írá­sá­ra szo­rít­ko­zik, ha­nem egyes ese­tek­ben az eset­le­ges ha­tá­sok­ra is ki­tér, más­fe­lől az adat­gyűj­tés prob­le­ma­ti­kus­sá­ga mi­att, te­kin­tet­tel a té­ma szer­te­ága­zó vol­tá­ra, ugyan­ak­kor egyes szer­kesz­tő­sé­gi in­for­má­ci­ók bel­ső sza­bály­ként, presz­tízs­kér­dés­ként, il­let­ve üz­le­ti ti­tok­ként va­ló ke­ze­lé­se mi­att is.

2. Bí­ró A. Zol­tán, 1995; Hor­váth Ist­ván, 1996; Magyari Ti­va­dar, 1996, 1999, 2000; Papp Z. At­ti­la, 2001, 2002; Herédi Zsolt, 2003.

3. A fel­so­rolt fo­gal­mak meg­ha­tá­ro­zá­sá­nál hasz­nált idé­ze­tek Magyari Ti­va­dar A ro­má­ni­ai ma­gyar mé­dia cí­mű ta­nul­má­nyá­ból szár­maz­nak. Ezt a to­váb­bi­ak­ban nem tün­te­tem fel.

4. Az er­dé­lyi ér­tel­mi­sé­gi elit egy ré­sze sok­szor haj­lan­dó azt a vi­lá­gon min­den­hol ér­vé­nyes tényt is két­ség­be von­ni, hogy a kom­mersz kul­tú­ra len­ne a tö­me­gek kul­tú­rá­ja. A ci­vil szfé­ra tá­mo­ga­tás­rend­sze­ré­nek a lo­gi­ká­ja vagy az ér­tel­mi­sé­gi eli­tek ál­tal szer­ve­zett ren­dez­vé­nyek, me­lyek meg­cél­zott­ja a „nép”, azt su­gall­ják, hogy az elit­ben egy olyan kép él, mi­sze­rint az er­dé­lyi tö­me­gek kul­tú­rá­ja a „magaskultúra”, et­től va­ló el­té­rést ki­zá­ró­lag a ha­gyo­má­nyos, „né­pi”-nek ne­ve­zett kul­tú­ra ele­mei je­len­tik.

5. Magyari Ti­va­dar ta­nul­má­nyai konk­rét pél­dák­kal szol­gál­nak.

6. Pél­da er­re a ko­lozs­vá­ri pol­gár­mes­te­ri hi­va­tal­ban dol­go­zók pénz­be­li jut­ta­tá­sa­i­nak kér­dé­se. A ma­gyar saj­tó (Gh. Funar mel­lett) az összes al­kal­ma­zott kö­zül a ma­gyar al­pol­gár­mes­ter jut­ta­tá­sát emel­te ki, és sej­tet­te ké­tes jo­gos­sá­gát. Nem il­lik a kép­be, hogy va­la­ki, mi­köz­ben a ma­gyar­sá­got kép­vi­sel­ve dol­go­zik, el­fo­gad­ja a ne­ki fel­aján­lott anya­gi jut­ta­tást, aho­gyan az összes töb­bi hi­va­tal­nok tet­te. Az át­lag­pol­gár szá­má­ra nagy­nak tű­nő jut­ta­tás el­lent­mond a köz­ügyet szol­gá­ló, szen­ve­dő már­tír sze­re­pé­nek. Még el sem dőlt, hogy a jut­ta­tás tör­vé­nyes-e, hi­szen a tör­vény két­ér­tel­mű, a ma­gyar saj­tó nyo­má­sá­ra az al­pol­gár­mes­ter (és egye­dül ő) még­is ki­lá­tás­ba he­lyez­te, hogy vissza­fi­ze­ti a hi­va­tal­nak az össze­get, amennyi­ben a ki­vizs­gá­lás ered­mé­nye a jut­ta­tást tör­vény­be üt­kö­ző­nek tart­ja (ké­sőbb ez nem volt el­ma­rasz­ta­ló).

7. For­dí­tás tő­lem, H. Zs.

8. Papp Z. At­ti­la A ki­sebb­sé­gi nyil­vá­nos­ság sa­já­tos­sá­gai cí­mű ta­nul­má­nya a ma­gyar­or­szá­gi ha­son­ló ada­tok­kal is szol­gál: Ma­gya­ror­szá­gon a saj­tó­ban dol­go­zók közt a köz­gaz­dász­ok ará­nya 13 szá­za­lék, il­let­ve jo­gász vég­zett­sé­gű­e­ké 5 szá­za­lék, ná­lunk ugyan­ez az arány 2–2százalék.

9. E meg­ál­la­pí­tás nem a há­rom hó­na­pig tar­tó tar­ta­lom­elem­zés so­rán szü­le­tett, ha­nem az el­múlt pár év meg­fi­gye­lé­sei nyo­mán ala­kult ki.

10. Pél­dá­ul va­la­ki­nek mű­tét so­rán egy tár­gyat (ka­na­lat stb.) fe­lej­te­nek a ha­sá­ban. Ti­pi­kus bul­vár­hír, de ha er­dé­lyi ma­gyar po­li­ti­kus az eset fő­sze­rep­lő­je, ak­kor „sza­lon­ké­pes­sé vá­lik”. Egy ilyen eset­ben a meg­fi­gyelt hat lap egyi­ke az utol­só ol­da­lon, a szo­ká­sos gya­kor­lat­nak meg­fe­le­lő­en ke­zel­te a hírt, ket­tő­nél cím­lap­ra ke­rült (ami a be­vett hír­sze­lek­ci­ós gya­kor­la­tuk­tól éle­sen el­ütött).

11. Ilyen­kor is a tel­je­sít­mény­nél in­kább a hi­va­ta­los funk­ció, in­téz­mé­nyi rang­lét­rán el­fog­lalt po­zí­ció a mérv­adó. Nyug­dí­ja­zott pro­fesszor, ala­cso­nyabb be­osz­tá­sú szak­em­ber vé­le­mé­nye már csak egy díj­át­adás, eset­leg könyv­be­mu­ta­tó kap­csán ér­de­kes.

12. Papp Z. At­ti­la ta­nul­má­nya ezt tá­maszt­ja alá: a vá­la­szo­ló új­ság­írók két­har­ma­da sze­rint van­nak ta­bu­té­mák. El­ső he­lyen e két in­téz­mény áll. E gon­do­lat kap­csán lé­te­zik egy ge­ne­rá­ci­ós kü­lön­vé­le­mény (in­kább a fi­a­ta­lok vá­la­szol­nak igen­nel), és meg­je­le­nik a struk­tu­rá­lis ön­cen­zú­ra (Papp Z., 2002).

13. E te­kin­tet­ben a meg­fi­gyelt la­pok ese­té­ben csak egy ma­gán­tő­ké­vel ren­del­ke­ző, üz­le­ti ala­po­kon mű­kö­dő na­pi­lap tesz né­ha ki­vé­telt.

14. Papp Z. At­ti­la új­ság­írók­ra ki­ter­je­dő fel­mé­ré­se sze­rint a szó­ra­koz­ta­tó te­rü­let­tel fog­lal­ko­zó új­ság­írók­nak is csak egy ré­szét ér­dek­li ez a te­rü­let. Ez ar­ra en­ged kö­vet­kez­tet­ni, hogy azon ke­vés új­ság­író­nak is, aki e te­rü­let­tel fog­lal­ko­zik, egy ré­sze (22 szá­za­lék) kény­szer­ből te­szi ezt, ami mi­nő­sé­gi­leg is ki­hat e mű­faj­ra.

15. A vizs­gált me­gyei na­pi­lap­ok al­kal­ma­zott mun­ka­tár­sai rit­kán fog­lal­nak ál­lást írá­sa­ik­ban e té­má­kat il­le­tő­en (ame­lyek ál­ta­lá­ban a nyil­vá­nos szfé­rá­ban ta­bu­nak szá­mí­ta­nak). Az ol­va­sói le­ve­lek alap­ján ott, ahol te­ret kap­nak a „kül­ső mun­ka­tár­sak” ál­tal írt cik­kek, meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy a ra­di­ká­lis né­ze­tek­nek van­nak tá­mo­ga­tói, más­fe­lől vi­szont úgy tű­nik, az ol­va­só­tá­bor egyes szeg­men­sei szél­ső­ség­ként ér­té­ke­lik akár e té­mák fel­ve­té­sét is.

16. Tri­a­non saj­tó­ban vagy egy­ál­ta­lán a nyil­vá­nos szfé­rá­ban va­ló je­len­lét­ének hi­á­nya össze­függ az­zal, hogy a több­sé­gi tár­sa­da­lom (a „hi­va­ta­los” tör­té­net­írás, po­li­ti­kum stb.) ezt egy olyan for­du­ló­pont­nak te­kin­ti, amely vé­get ve­tett a „ro­mán áldozat–magyar ag­resszor” sze­rep­le­osz­tás­nak. 

17. A ha­tá­rok le­gi­ti­mi­tá­sá­nak a ta­ga­dá­sán ala­pu­ló cse­le­ke­det­re, szer­vez­ke­dés­re vagy pél­dá­ul az ETA, IRA ál­tal kö­ve­tett jog­ér­vé­nye­sí­té­si mó­dok­ra va­ló biz­ta­tás tör­vény­sér­tés­re va­ló fel­buj­tás­ként bün­tet­he­tő (a ki­szab­ha­tó bör­tön­bün­te­tés a bűn­tett el­kö­ve­tő­jé­re ki­szab­ha­tó idő­szak­nak a fe­le).

IRO­DA­LOM

Ma­ri­no, Adrian: Izolaþionismul cultural – lumini şi umbre. Sfera Politicii, 1996. 40.

Bí­ró A. Zol­tán: Vál­to­zás és/vagy sta­bi­li­tás. A ro­má­ni­ai ma­gyar tár­sa­da­lom szer­ke­ze­té­nek és mű­kö­dé­sé­nek fon­to­sabb kom­po­nen­se­i­ről. In: Vál­to­zás­ban? Ta­nul­má­nyok a ro­má­ni­ai ma­gyar tár­sa­da­lom­ról. Pro-Print, Csík­sze­re­da, 1995.

Bodó Zoltán–Marius Cosmeanu–Mátéffy Csaba–Mărgineanu Paul: Alter şi Ego în minoritate (Majoritate, minoritate, victimitate). Altera, 1995. 2.

Herédi Zsolt: A le­lep­le­ző írás esé­lyei Er­dély­ben. Kró­ni­ka, 2003. áp­ri­lis 26–27. Szem­pont.

Hor­váth Ist­ván: Ön­kor­lá­to­zó saj­tó­nyil­vá­nos­ság. Ko­runk, 1996. 1.

Ionescu, Liana: Presa formează, nu doar informează. Sfera Politicii, 1993. 12.

Ke­le­men At­ti­la: A mé­dia­kö­zöny­ről, www.transindex.ro (9.6.2003)

Magyari Ti­va­dar: A saj­tó önál­ló­sá­gá­nak a kér­dé­se a ro­má­ni­ai ma­gyar köz­tá­jé­koz­ta­tás ese­té­ben. Ko­runk, 1996/1.

Magyari Ti­va­dar: Mé­di­ánk iden­ti­tá­sa. Sza­bad­ság, 1999. jú­li­us 23.

Magyari Ti­va­dar: A ro­má­ni­ai ma­gyar mé­dia. Mé­dia­ku­ta­tó 2000. 1.ősz.

Magyari Ti­va­dar: Elem­zé­sek a ro­má­ni­ai ma­gya­rok saj­tó­ol­va­sá­si szo­ká­sa­i­ról. Er­dé­lyi Tár­sa­da­lom, 2003. 1.

Nietz­sche, Friedrich: Ada­lék a mo­rál ge­ne­a­ló­gi­á­já­hoz: A leg­utóbb köz­re­a­dott „Jón és Go­no­szon Túl” ki­egé­szí­té­se­ként és ma­gya­rá­za­ta­ként. Hol­nap Ki­adó, 1996.

Papp Z. At­ti­la: A ki­sebb­sé­gi nyil­vá­nos­ság sa­já­tos­sá­gai. Kí­sér­let a ma­gyar saj­tó­nyil­vá­nos­ság mo­del­le­zé­sé­re. In: A tár­sa­dal­mi ön­is­me­ret és ön­azo­nos­ság Kö­zép-Eu­ró­pá­ban. Te­le­ki Lász­ló Ala­pít­vány, Bp., 2002.

Papp Z. At­ti­la: „Konf­lik­tus­ke­ze­lés” a ro­má­ni­ai saj­tó­nyil­vá­nos­ság­ban. In: Sé­ta­nyo­ma­tok. Szocioesszék. Pro Print, Csík­sze­re­da, 2001.

Ti­bo­ri Sza­bó Zol­tán: Saj­tó­cé­zá­rok? (Be­szél­ge­tés Stanik Ist­ván­nal és Szőcs Gé­zá­val). Ko­runk, 1996. 1.

Todorov, Tzvetan: De la cultul diferenþei la sacralizarea victimei. Dilema, anul 3. 1995. 130.