1973 jú­li­u­sá­ban, nem egé­szen két év­vel nyug­díj­ba vo­nu­lá­sa után, le­ve­let kül­dött Ba­logh Ed­gár Vargyasról. En­nek utó­ira­tá­ban ez áll: „Bár Te nem le­ve­le­zel, leg­alább a jó Ádá­mot kérd meg, hogy egy la­pon nyug­táz­za a cik­kecs­ke meg­ér­ke­zé­sét.” Fi­a­tal Ko­runk-szer­kesz­tő ko­rom­ban ne­m-egy­szer kap­tam ha­son­ló szem­re­há­nyást – Ed­gár volt min­dig a meg­fo­gal­ma­zó­ja, ő ugyan­is szen­ve­dé­lyes le­ve­le­ző volt (én ke­vés­bé). A mun­ka­tár­sak­kal, ol­va­sók­kal va­ló kap­cso­lat­tar­tás szi­go­rú rend­jét, a rend­sze­res üze­net­vál­tás hasz­nát Mó­ricz Zsig­mond­tól ta­nul­ta, leg­alább­is rá hi­vat­ko­zott a leg­több­ször. (Hi­vat­koz­ha­tott vol­na Gaál Gá­bor­ra is, hi­szen el­szi­ge­telt­sé­gé­ben a két vi­lág­há­bo­rú köz­ti fo­lyó­irat él­te­tő­je le­ve­le­zés hí­ján szer­zők nél­kül ma­rad­ha­tott vol­na.)

Ami­ó­ta a fi­lo­ló­gi­ai mun­ka a 20. szá­za­di iro­dal­mi do­ku­men­tu­mok­ra is ki­ter­jedt, és így szá­mos le­vél­gyűj­te­mény ju­tott el leg­alább a szak­em­be­rek­hez, alig­ha von­hat­ja va­la­ki is két­ség­be (töb­bek közt) a szer­kesz­tői le­ve­lek fon­tos­sá­gát. A ma­gam negy­ven­négy éves Ko­runk-ta­pasz­ta­la­tá­val már én sem vi­táz­nék Ba­logh Ed­gár­ral (eb­ben az egy­ben, igaz, ko­ráb­ban sem tet­tem), sőt – ré­gi ira­tok közt ku­tat­va – irigy­ked­ve ol­va­som új­ra idő­sebb pá­lya­tár­sak, kor­tár­sak le­ve­le­it, a ben­nük ta­lál­ha­tó sok in­for­má­ci­ót, nem utol­só­sor­ban per­sze a sze­mé­lyi­sé­get és kor­han­gu­la­tot jel­ző vé­le­mé­nye­ket.

Nyil­ván ön­ké­nye­sen, a sok-sok meg­is­mert szer­kesz­tő kö­zül hár­mat, há­rom kü­lön­bö­ző tí­pu­sú le­vél­író-szer­ve­ző alak­ját pró­bá­lom itt fel­vil­lan­ta­ni, le­vél­idé­ze­tek tük­ré­ben. Az a gya­núm (fé­lel­mem) ugyan­is, hogy mind a há­rom foly­ta­tás nél­kül ma­rad – a (mobil)telefon, leg­újab­ban pe­dig az e-mail le­szok­tat­ja az em­be­re­ket a köz­lés e ma­ra­dan­dó mű­fa­já­nak hasz­ná­la­tá­ról.

Ma­ro­si Pé­ter, a sitzredaktor

Már az ide­gen sza­vak szó­tá­ra sem tün­te­ti fel a szót (meg­áll a sitzfleisch-nál), pe­dig va­la­mi­kor ez a ka­te­gó­ria nél­kü­löz­he­tet­len volt a szer­kesz­tő­sé­gek­ben. Ma­ro­si a ko­lozs­vá­ri iro­dal­mi he­ti­lap­nak, az Utunk­nak volt év­ti­ze­de­ken át a min­de­ne­se – ha­csak nem fe­küdt ott­hon be­te­gen, min­dig ott le­he­tett ta­lál­ni író­asz­ta­la mel­lett. Ami­kor nem kéz­ira­ton dol­go­zott, vagy ép­pen há­lás hall­ga­tó­sá­gá­nak anek­do­tá­zott, ak­kor köny­ve­lői kér­lel­he­tet­len­ség­gel ve­ze­tett (bár a tel­je­sí­tés után az egyes té­te­le­ket vas­ta­gon ke­resz­tül­hú­zó) fü­ze­tét ta­nul­má­nyoz­ta, s a ki­sze­melt ál­do­zat­nak, kül­ső mun­ka­társ­nak fel­ké­rő, il­let­ve fi­gyel­mez­te­tő le­ve­let írt, töl­tő­tol­lal. Né­há­nyat meg­őriz­tem kö­zü­lük – ket­tőt idé­zek itt.

Ko­lozs­vár, 1969. III 5.

Ked­ves Ba­rá­tom!

A Déry–Illyés-cikk a nyom­dá­ban, Kántorné Asszony egy hét múl­va szál­lít­ja a Breban-regény epi­ló­gu­sá­nak a for­dí­tá­sát; ez­zel te­hát bi­zo­nyos cikk-ügyek meg­ol­dód­tak. Most azon­ban két, szá­munk­ra rend­kí­vül fon­tos cikk­ről van szó. Azért írok Ma­gá­nak, hogy ez­zel is je­lez­zem, mennyi­re fon­tos az, hogy a so­ron kö­vet­ke­ző két ígé­re­tét idő­re be­vált­sa.

1. Már­ci­us 20-ra ígér­te az er­dé­lyi né­pi­ség kü­lön­bö­ző vál­to­za­ta­it (leg­alább hár­mat: Ka­csó, Ta­má­si, Nyírő) egy­más­tól el­kü­lö­ní­tő ta­nul­má­nyát, amely igen ko­moly kér­dést tisz­táz­hat­na a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti ro­má­ni­ai ma­gyar írás­mű­vé­szet tör­té­ne­té­vel kap­cso­lat­ban. Er­re 16 flek­ket aján­lot­tam fel Ma­gá­nak; ter­mé­sze­te­sen nem a ter­je­de­lem­ről van azon­ban szó, ha­nem ar­ról, hogy fel­tér­ké­pez­zen egy olyan iro­da­lom­tör­té­ne­ti pász­mát, amellyel kap­cso­lat­ban sok mí­tosz és ha­lan­dzsa ter­jeng ná­lunk. Az iro­da­lom­tör­té­ne­ti té­nyek le­szö­ge­zé­se és bi­zo­nyos esz­té­ti­kai ér­ték­rend­re va­ló uta­lás – út­tö­rő je­len­tő­sé­gű len­ne. Ké­rem, ne fe­led­kez­zék meg er­ről, és min­den más mun­ká­val szem­ben ré­sze­sít­se előny­ben most már ezt a fel­ada­tát. Ami­kor hoz­zá­fog, tá­jé­koz­tas­son ró­la, hogy lap­ter­ve­in­ket jó elő­re be­ál­lít­sam a hosszabb anyag köz­lé­sé­re.

2. Áp­ri­lis 25-re ígér­te Mó­ricz er­dé­lyi ha­tá­sá­ról szó­ló cik­két. Ez is na­gyon fon­tos. Az Ady-ha­tás most már vi­lá­gos. Ami­kor azon­ban a tör­té­nel­mi re­gény­ről cik­ke­zünk, igen fon­tos len­ne szem­be­néz­ni az­zal, ho­gyan ha­tott Mó­ricz 30-40 év­vel ez­előtt az er­dé­lyi tör­té­nel­mi re­gény­re. Ezt a cik­ket is na­gyon vár­juk. Tá­jé­koz­ta­tást kér mind­két cikk­ről: Ma­ro­si

Ko­lozs­vár­ról Ko­lozs­vár­ra jött a le­vél, pos­tán – bár csak pár száz mé­ter vá­lasz­tot­ta el ak­kor az Utunk (Szentegyház utcai) és a Ko­runk (fő­té­ri) szer­kesz­tő­sé­gét. Pé­ter azon­ban meg­ad­ta a mód­ját, ez­zel is el­hi­tet­te, hogy fon­tos az együtt­mű­kö­dés – no­ha szin­te na­pon­ta ta­lál­koz­tunk, élő­szó­ban kö­zöl­het­te, a köz­len­dő­ket. Nem volt ez más­képp négy és fél év­vel ké­sőbb sem, még­is fel­bé­lyeg­zett bo­rí­ték­ban küld­te a sür­ge­tést:

Ko­lozs­vár, 1974. szep­tem­ber 9.

La­jos drá­ga,

négy ígé­ret köt most, a kö­vet­ke­ző két hó­nap­ra az Utunk­hoz. El­is­mét­lem őket, mert ket­tő már „sür­get”.

1. Meg kel­le­ne kap­nunk a Kiss Já­nos-könyv­ről ígért cik­ket. Nem sze­ret­ném Kisst so­ká­ig vá­rat­ni. Jár ne­ki ez a cikk a lap­tól, de tő­led is. Ahogy le­adod, hoz­zuk. Kér­lek, ne kés­le­kedj.

2. Ok­tó­ber el­se­jé­re ugyan­is le kel­le­ne ad­nod a Déry szü­le­tés­nap­já­ra ígért cik­ke­det. Ezt nem le­het ha­lasz­ta­ni, mert ál­ta­lá­ban a szü­le­tés­nap­ok el­ha­laszt­ha­tat­la­nok (ki­vé­ve az él­te­sebb nő­írók ese­tét).

3. Cik­ket ígér­tél Szil­ágyi Do­mo­kos kö­vet­ke­ző vers­kö­te­té­ről és a Föl­des Má­ria em­lék­ira­ta­i­ról. Ma­gya­ráz­nom sem kell, hogy az Utunk egyik cik­kel se kés­le­ked­he­tik e ket­tő kö­zül, te­hát mind­ket­tőt meg kel­le­ne ír­nod a köny­vek meg­je­le­né­sét kö­ve­tő hó­nap­ban.

Pil­la­nat­nyi­lag ennyi az egész. Vá­laszt nem vár; a Kiss Já­nos-cik­ket vár­ja, az­tán a Déryt. Ad­dig is ölel,

Mpéter

És a „cik­kek” ter­mé­sze­te­sen el­ké­szül­tek, nem utol­só­sor­ban Ma­ro­si szer­kesz­tői buldogtermészetének kö­szön­he­tő­en.

Ba­logh Ed­gár, az ideológus-számonkérő

Ért­he­tő­en nin­cse­nek le­ve­le­im Ba­logh Ed­gár „korunkilag” ak­tív kor­sza­ká­ból; 1959 előtt még, 1959-től már nem kap­hat­tam tő­le szer­kesz­tő­sé­gi le­ve­let. (El­kép­ze­lem, hogy Ma­ro­si Pé­ter akár a szom­széd író­asz­tal­nál dol­go­zó mun­ka­tár­sá­nak is írt em­lé­kez­te­tőt – Ed­gár a ma­ga né­me­tes pre­ci­zi­tá­sát nem így él­te ki.) Az 1973-ból szár­ma­zó két le­vél még­is szer­kesz­tői ter­mé­sze­tű: egy­részt a to­vább­ra is kö­zel­ről fi­gyelt Ko­runk­ra vo­nat­koz­nak meg­jegy­zé­sei, más­részt a Ro­má­ni­ai Ma­gyar Iro­dal­mi Le­xi­kon kez­de­mé­nye­ző-gya­kor­ló fő­szer­kesz­tő­je­ként kér ki­egé­szí­tő ada­to­kat. És ter­mé­sze­te­sen ér­vé­nye­sí­ti ko­ráb­bi kri­ti­kai szem­pont­ja­it a „nem­ze­ti funk­ci­o­na­liz­mus” igény­lé­sé­ben, össze­kap­csol­va azt a „nem­zet­kö­zi for­mák­kal”. Azt gon­do­lom, mind­két le­vél jól jel­lem­zi Ba­logh Ed­gárt, szer­kesz­tői mi­vol­tá­ban is.

1973.VII.8.

Ked­ves La­jos,

mel­lé­ke­lem a kért Szenczei-recenziót.

A két Ko­runk-pél­dányt meg­kap­tam, kö­szö­nöm. A szám ér­de­kes, egy­elő­re csak a szá­mom­ra leg­ért­he­tőb­be­ket ol­vas­tam el; az an­két jó, be­le­il­lik a Lász­ló De­zső-fé­le em­lé­ke­zés a szám­ba, a Susan-írás az öre­ge­dés mér­cé­i­ről (Far­kas for­dí­tá­sa jó), a ver­sek, fő­leg Vá­sár­he­lyi, Molnos, Markó ér­de­kel­tek, a nagy­sze­rű Pesty-kismonográfia. Bretter cik­két még ke­rül­ge­tem, ki­csit be kell kép­zel­nem ma­gam a kö­zép­kor szőr­szál­ha­so­ga­tó spe­ku­lá­ci­ó­i­ba. Fá­bi­án anya­ga, a négritude-ről, jó, de Mikó túl kesz­tyűs kéz­zel bá­nik Kissingerrel, akit per­sze ne­ve és vi­sel­ke­dé­sei után rosszabb szár­ma­zá­sú­nak hit­tem. Furdek és Herédi árán alul sze­re­pel. A mű­vé­sze­ti anyag új (a Kon­dor-té­ma) s a ké­pek szé­pek.

Szó­val: ölel­lek Ben­ne­te­ket

Ed­gár

Ui. Bár Te nem le­ve­le­zel, leg­alább a jó Ádá­mot kérd meg, hogy egy la­pon nyug­táz­za a cik­kecs­ke meg­ér­ke­zé­sét.

Vargyas, 73.VIII.17-én

Ked­ves La­jos,

fel­té­te­le­zem, hogy le­ve­lem már a szer­kesz­tő­ség­ben ta­lál. Sür­gős kér­dé­se­im:

1. Csávossy cím­sza­vá­hoz pó­tol­nunk kell a Pat­kány­fo­gó-szín­da­rab 1 mon­dat­nyi ér­té­ke­lé­sét, ere­de­tét, ere­de­ti meg­je­le­né­si ada­tát (Igaz Szó) s a te­mes­vá­ri be­mu­ta­tót. Ez már túl­emel­ke­dik a cím­sza­vad­ban jel­zett „könnyed víg­já­ték”-okon.

2. A For­rás-cím­szó­hoz add meg a ki­ad­vány­ok emb­lé­má­já­nak szer­ző­jét (ifj. Cseh?) és egy jel­ző­vel az ér­tel­mét, jel­kép-ér­té­két. Ugyan­ide: meg­ta­lál­tad-e Új szám­adás – új szám­ve­tés c. cik­ked (Elő­re, 1958. jan.) meg­je­le­né­si nap­ját, va­la­mint Szász Já­nos 1966-os Előre-beli For­rás-cik­ké­nek (Te ad­tad meg!) cí­mét és pon­tos dá­tu­mát? Nem­le­ges vá­la­szod ese­tén az Előrétől, ill. Bonyháti Jo­lán bu­ka­res­ti le­xi­kon-szer­kesz­tőnk­től is el­kér­he­tem.

3. Bocskói Vik­tor (Röszler) tol­lá­ból mi kö­zöl­tünk a 60-as évek­ben egy gyors­írói ja­vas­lat-cik­ket. Ké­rem Könczeit, ad­ja meg a cikk cí­mét és meg­je­le­né­si ada­tát egy mon­dat tar­tal­mi jel­lem­zés­sel (mit is ja­va­solt?).

4. Egyéb­ként: ké­szen let­tem az F 140 cím­sza­vá­val; be­il­lesz­té­sek­kel, ki­egé­szí­té­sek­kel rend­be tet­tem az A, B, C be­tű­ket. Jö­vő hé­ten a D, E be­tűk fe­lül­vizs­gá­lá­sát is be­fe­je­zem. Az A-E kint van a lek­to­rok­nál, kér­lek, ér­dek­lődd meg Dávid-Mikónál, hogy „fo­rog­nak-e” a le­adott kéz­irat­ok? Szep­tem­ber­ben egye­dü­li mun­kám (ott­hon) a lek­to­ri meg­jegy­zé­sek sze­rin­ti eset­le­ges ja­ví­tás lesz, s a be­ve­ze­tés, mu­ta­tók el­ké­szí­té­se (impurumban kész). Saj­ná­lom, hogy nyers gép­ira­tot ad­tam a lek­to­rok ke­zé­be, a gon­dos ja­vít­ga­tás so­rán még min­dig sok hi­bát, el­írást, hi­ányt, gé­pe­lé­si hi­bát kü­szö­böl­tem ki, de így időt nyer­tünk.

A Ko­runk tán­cos-szá­mát öröm­mel ol­vas­tam, van azon­ban hi­ány­ér­ze­tem. A néptáncanyag folklorisztikusan is, nem­ze­ti­sé­gi funk­ci­o­na­liz­mu­sá­ban is jó; de kel­lett vol­na egy olyan fel­mé­rés is, mely ero­ti­kai és tár­sa­dal­mi (kö­zös­sé­gi) sze­re­pé­ben, az is­mer­ke­dés, sze­re­lem, há­zas­ság, szó­val ge­ne­ti­kai-de­mog­rá­fi­ai vo­nat­ko­zá­sa­i­ban ér­té­kel; s hi­ány­zik a tánc új, mai nem­zet­kö­zi for­má­i­nak kap­cso­lá­sa a ho­ni-né­pi­hez; ez eset­ben a Ko­runk lett egy­ol­da­lú­an né­pi, s nem kí­sé­rel­te meg a ma­gyar és ro­mán nép­tánc-for­mák eset­le­ges fel­eme­lé­sé­nek (ba­lett, mo­dern tánc­ter­mi al­kal­ma­zás) elő­moz­dí­tá­sát, úgy, ahogy népdal–beatzene kap­cso­lás­ban ezt hasz­no­san már meg­kí­sé­rel­tük. Per­sze mind­ez nem csök­ken­tet­te örö­mö­met.

A Jakovlev-emlékiratnak kü­lön is ör­vend­tem. Tet­szett a Bartis-mozaik és Győ­ző Bartalis–apológiája.

Kér­lek, ha nem írsz, leg­alább írass vá­laszt, vá­rom. Er­nő­nek a Méliuszt jö­vő hé­ten kül­döm. Mi van a köny­vünk­kel? Szenczeit még be kell oda ten­nünk. Sze­re­tet­tel kö­szönt

Ed­gár

Ilia Mi­hály, a min­den­re fi­gye­lő, a nagy köz­ve­tí­tő

A le­ve­le­zés 20. szá­za­di ma­gyar baj­no­ka cí­met alig­ha le­het el­vi­tat­ni Ilia Mi­hály­tól. Nem csu­pán az író­tár­sak­ra, ba­rá­tok­ra fi­gyelt és fi­gyel, ha­nem a fe­le­sé­gek­re, gye­re­kek­re is, kü­lön-kü­lön kö­szönt­ve őket szü­le­tés– és név­nap­okon, be­kap­cso­lód­va gond­ja­ik­ba. A Sze­ged­ről a vi­lág min­den ég­tá­ja fe­lé és nem csak ma­gya­rok­nak kül­dött le­ve­lei ugyan­olyan in­ten­zi­tá­sú­ak Ti­sza­táj-szer­kesz­tői év­ti­ze­de kény­sze­rű le­zá­ru­lá­sa után, mint ami­lye­nek kéz­irat­ké­rő éve­i­ben vol­tak. Nem szá­mol­tam meg – össze sem gyűj­töt­tem még –, hány­szor szó­lí­tott meg min­ket, hány vá­laszt kül­dött. Mond­hat­ni ta­lá­lom­ra idé­zek, 1972. au­gusz­tus 8-i le­ve­lé­ből:

Na­gyon fon­tos len­ne, hogy az Illyés-szám­ban sze­re­pelj. Kü­lö­nö­sen a má­so­dik té­mád – mo­dern­ség – em­ber­ség – kö­zös­sé­gi ma­ga­tar­tás­ban pél­da – ér­de­kel­ne. Csak az a baj, hogy ne­kem ez szept. kö­ze­pé­re már kell. Fon­tos len­ne, hogy meg­csi­náld és gyor­san küld­jed. Ami a kri­ti­ká­kat il­le­ti: in­kább én fo­gok köny­vet meg meg­bí­za­tást kül­de­ni, mert a te­ál­ta­lad jel­zett kö­te­tek már kéz­ben van­nak. Nagy Lász­ló­nak nincs újabb kö­te­te az Ég és föld óta. A Szép ver­sek­ről nem ír­tunk, de va­ló­szí­nű, hogy nem is fo­gunk. Oka, hogy igen pi­masz vá­lo­ga­tá­si szem­pont­jai van­nak a ki­adó­nak, és már tűr­he­tet­len, hogy szép ver­set csak Pes­ten ír­nak – sze­rin­tük – pl. Új­vi­dé­ken vagy Ko­lozs­vá­ron nem. Csak­hogy ezt meg­ír­ni igen epé­sen le­het­ne, de azt hi­szem, hogy el­ke­rül­he­tet­le­nül meg kell már ír­ni. A kri­ti­ka­írás­ban gon­dolj ott­ho­ni könyv­re is. Te­hát eb­ben vá­rom ja­vas­la­ta­i­dat, az itt­ho­ni­a­kat meg majd kül­döz­ge­tem, és meg­írom, hogy me­lyik­ről kell ír­nod, ha ked­ved lesz hoz­zá. Kér­lek, hogy ne ha­nya­gold el ezt a le­he­tő­sé­get. […]

A Pe­tő­fi-ügyek: a pár­hu­za­mos köz­lés dol­ga na­gyon fon­tos len­ne. Kér­lek, hogy be­széld ezt meg a szer­kesz­tés­sel. Győ­ző­vel is. Hogy te mit kül­desz el az anyag­ból, rád bí­zom. Nem is­me­rem a ter­vet, csak szán­dé­ko­to­kat, hogy mi­lyen szá­mot akar­tok csi­nál­ni. Er­ről is írj majd, hogy ho­gyan áll­tok, mi­kor­ra szá­mít­ha­tok az anyag­ra.

Egy má­sik le­vél­rész­let, öt év­vel ké­sőbb­ről kel­tez­ve (Sze­ged, 1977. dec. 27.):

Ked­ves La­jo­som,

meg­jött a 11. szám és ben­ne fö­lös aján­dé­ko­tok, az Ady-al­bu­mocs­ka. Ép­pen ír­tam az előbb Gáll Er­nő­nek, és szó­ba hoz­tam ezt is: egé­szen komp­lett fo­lyó­irat­tá vál­ta­tok, lap, ki­adás (könyv!) és ga­lé­ria. Ide­á­lis együt­tes, irigy­ked­ve né­zem és öröm­mel. Tu­dom per­sze, hogy mi­cso­da mun­ka van ben­ne, jól tu­dom. Lá­tom, hogy Ed­gár be­le­szólt a fi­a­tal fi­lo­zó­fu­sok dol­gá­ba. Ma­gam is úgy vé­lem: a rop­pant ol­va­sott­ság, tá­jé­ko­zott­ság ön­ma­ga lé­té­re vissza­for­dul­va nye­ri el pró­bá­ját. Ezt már egy év­vel ez­előtt meg­ír­tam Gáll Er­nő­nek, mi­kor a vi­ta meg­kez­dő­dött az if­jak kö­rül. Kö­zü­lük né­há­nyat is­me­rek, TGM, Mol­nár G., a kis Szőcs stb. Bretter ha­lá­la nyil­ván ki­csit szét­zi­lál­ja őket, ám­bár Bretter már nem volt iga­zán a mes­te­rük. Ezt még ta­valy, mi­kor BGy itt járt ná­lam – ta­pasz­tal­tam. Sőt az­tán az if­jak ré­szé­ről is volt bi­zo­nyos el­len­ke­zés. Er­ről majd ké­sőbb írok még, azt hi­szem, hogy ér­tet­tem az okát az el­len­ke­zés­nek.

La­jo­som! Ké­zen-kö­zön jött a ha­tal­mas Pápai-Páriz! Iga­zán meg­szé­gye­ní­tesz ap­ró köny­vecs­ké­im vi­szon­zá­sá­val, ez­zel a pá­rat­la­nul gaz­dag kö­tet­tel. Régimagyaro-saink bön­gé­szik és di­csé­rik erő­sen Nagy Gé­za mun­ká­ját. Én csak két ki­seb­bet kül­dök, az Esz­té­ti­kai ABC-t, ami in­kább nép­sze­rű­sí­tő, de nem ha­szon­ta­lan, és Mát­rai mes­ter gyűj­te­mé­nyes kö­te­tét, A kul­tú­ra tör­té­ne­ti­sé­gét. Ta­lán ér­de­kel­ni fog mind­ket­tő.

Amit Sorescuról ír­tál, az meg­lep, és na­gyon örü­lök ne­ki. Én nagy köl­tő­nek tar­tom, saj­nos a nyel­vi aka­dá­lyok mi­att nem tu­dom iga­zán meg­is­mer­ni. Azt hi­szem, hogy az it­te­ni kö­te­te sem iga­zán si­ke­rült, úgy sej­tem, hogy Szemlér nem har­mo­ni­zál iga­zán ve­le. Fi­a­ta­labb for­dí­tó kel­lett vol­na hoz­zá. Ne­ked mi a vé­le­mé­nyed? Egyéb­ként Sorescut sze­mé­lye­sen is is­me­rem, né­ha la­pot, le­ve­let is vál­tok ve­le. Szok­tam ne­ki olyan fo­lyó­ira­tot kül­de­ni, ami­ben szó van ró­la. Ő az­zal be­jár­ja a bu­ka­res­ti író­kat – fő­leg a ma­gya­ro­kat –, és em­le­get erő­sen és for­dít­tat­ja, hogy mi­ről is van szó. Az Eu­ró­pá­nál meg­je­lent kö­te­tét is én küld­tem el ne­ki, a ki­adó jócs­kán meg­ké­sett ve­le. […]

A meg­hí­vás dol­gá­ban foly­nak az ügyek, az el­ső hó­na­pok­ban meg­ka­pod a hi­va­ta­los pa­pírt. Be­lá­tá­sod sze­rint dönts az utad­ról. Bustya nem jött, nem is üzent. Ugyan­az, mint Ráczcal. Ez per­sze ne­kem min­dig ve­re­ség és a le­he­tő­sé­gek to­váb­bi meg­ne­he­zí­té­se, el­vesz­té­se stb. Ezt nem akar­ják meg­ér­te­ni ba­rá­ta­im, és ezért szo­mo­rú va­gyok. Sőt Bustya még üzent is, hogy dec. 8-án már Sze­ge­den lesz. Szál­lást fog­lal­tat­tam ne­ki, még sze­ren­cse, hogy csak föl­té­te­le­sen. De ami­kor be­men­tem a rek­to­ri hi­va­tal­ba, hogy le­mond­jam a szál­lást, a sze­mem­be ne­vet­tek, mond­ván, hogy így já­rok én a meg­hí­vott­ja­im­mal. Tu­dom, hogy sok ok le­het az út el­ma­ra­dá­sá­ra, de ta­lán egy-egy le­vél is meg­ten­né, s így meg le­het hosszab­bí­ta­ni a meg­hí­vást. Csakhát mon­dom, ez ront­ja a le­he­tő­sé­ge­ket, és egy­szer azt mond­ják ne­künk, hogy ne hív­ja­nak sen­kit, úgy­sem jön­nek stb. Sze­mé­lyes ve­re­sé­gem­nek fo­gom te­kin­te­ni az ügyet. Hi­á­ba, most már min­den rám hul­lik vissza.

[A to­váb­bi­ak­ban szó ke­rül még az Új Tü­kör­ben meg­je­lent Fü­löp An­tal An­dor-írá­som­ról és a ké­pek­ről, Czigány Ló­ránt ma­gyar iro­da­lom­tör­té­ne­té­ről, a Dávid-Marosi-Szász ál­tal írt iro­dal­mi tan­könyv­ről, Bo­ri Im­re ta­nul­mány­kö­te­té­ről és har­ca­i­ról, Lükő Gá­bor­ról, Vajthó Lász­ló ha­lá­lá­ról, a Czine-tanítvány Bí­ró Zol­tán mi­nisz­té­ri­u­mi fő­osz­tály­ve­ze­tői ki­ne­ve­zé­sé­ről.]

A le­vél­író Ilia Mi­hály és a Ko­runk kap­cso­la­ta en­nél per­sze sok­kal tá­gabb. A Lá­tó 1997. áp­ri­li­si szá­má­ban Gáll Er­nő kö­zölt egy húsz­ol­da­las vá­lo­ga­tást Iliával foly­ta­tott le­ve­le­zé­sé­ből (az 1976-1977-es évek­ből). A pél­dá­san gon­do­zott-ren­de­zett Gáll-hagyatékban kb. 200 (!) Ilia Mi­hály-le­vél ta­lál­ha­tó.

To­váb­bi kom­men­tár nél­kül áll­jon itt né­hány Ilia-levélrészlet 1982-ből – az ál­lí­tó­lag össze­tart­ha­tó Kár­pát-me­den­cé­ből.

Dr. Gáll Er­nő­nek

Ro­má­ni­á­ba

Ked­ves Er­nő Bá­tyám,

a leg­őszin­téb­ben ír­tam ne­ked, hogy a meg­aján­dé­ko­zot­tak lis­tá­já­ról tö­röl­je­tek. Eb­ben nincs sem­mi túl­zó sze­rény­ség, de tu­dom jól, hogy­ha drá­gul a lap, és nő a pos­ta­költ­ség, ott kell ta­ka­ré­kos­kod­ni, ahol le­het. De­hogy­is van ben­nem túl­zott sze­rény­ség, ami­kor most egy­szer­re hi­á­nyoz­ni fog a Ko­runk, Igaz Szó, Utunk, A HÉT, a Mű­ve­lő­dés, a Vatra, to­váb­bá a ju­go­szlá­vi­ai la­pok, mert ott is a meg­aján­dé­ko­zot­tak lis­tá­ját csök­ken­tet­ték. Eh­hez még szá­mítsd hoz­zá: elő­fi­zet­ni év­köz­ben nem le­het! Ma­rad a pél­dá­nyon­kén­ti vá­sár­lás, ami elég bi­zony­ta­lan, mert ki­szá­mít­ha­tat­lan, hogy hány pél­dány jön. Meg­kez­dő­dik az új­ság­árus­ok­nál az ud­var­lás. Ha ezek után is azt írom, hogy tö­röl­je­tek, ak­kor nem túl­zott sze­rény­ség van ben­nem, ha­nem be­lá­tás. (Meg az, hogy hü­lye va­gyok, de hát ez már nem új­ság nek­tek.)

Na, nem foly­ta­tom, mert nem is bí­rom. Még min­dig be­teg va­gyok és azon me­di­tá­lok, hogy va­jon nem lesz-e eggyel ke­ve­sebb ol­va­só­ja a Ko­runk­nak? Pró­bá­lom ma­gam össze­szed­ni, de igen sok az adós­ság (már­mint az, ami­vel a ma­gam egész­sé­gé­nek tar­to­zom).

Sze­ged, 1982. ápr. 30.

Évá­nak kéz­csók, té­ged ölel sze­re­tő hí­ve­tek: Ilia Mis­ka

Dr. Gáll Er­nő­nek

Ro­má­ni­á­ba

Ked­ves Er­nő Bá­tyám,

a na­pok­ban ér­ke­zett meg Sze­ged­re a Ko­runk 5. szá­ma, si­e­tek meg­ír­ni ne­ked, hogy ki­tű­nő szám! Ilyen „össze­sze­dett” szá­mot még ti is csak rit­kán csi­nál­tok. Ez jó jel, mert azt je­len­ti, hogy min­den gond el­le­né­re is a mi­nő­ség nem vál­to­zik. Sőt ja­vul, ha egy­ál­ta­lán le­het ezt a Ko­runk­kal kap­cso­lat­ban em­le­get­ni. Hi­szen annyi sok rossz, min­den kon­cep­ció nél­kü­li fo­lyó­ira­tot ol­vas az em­ber mos­tan­ság, hogy a Ko­runk szel­le­mi azi­lum. Iga­zi föl­üdü­lés. Otto Bauered, mint em­lí­tet­tem volt az el­ső rész­nél is, na­gyon fon­tos gon­do­la­ti sort in­dít el, és a ta­nul­sá­gai rop­pant ak­tu­á­li­sak. Sa­la­mon Anikó-Vasas Sa­mu, Nagy Ol­ga írá­sai azért fon­to­sak, mert a nép­rajz­tu­do­mány új, re­a­lis­tább szem­lé­le­tét je­len­tik a mi ret­te­ne­te­sen mo­dern­ke­dő, csakcsupán a mű­elem­zés­re szo­rít­ko­zó ten­den­ci­á­ink kö­zött. Eb­ben Nagy Ol­gá­nak igen fon­tos sze­re­pe van, mi­köz­ben indiferens vizs­gá­ló­dá­sok foly­nak sok he­lyütt, ő évek óta olyan mű­ve­ket tesz le az asz­tal­ra, me­lyek vissza­húz­zák a nép­raj­zi tu­do­mányt a re­á­lis föl­ada­tok te­ré­re, s még azt is be­bi­zo­nyít­ja, hogy nem­hogy az utol­só órá­ban va­gyunk e té­ren, ha­nem ép­pen­ség­gel gyűj­té­si föl­ada­tok van­nak, és a to­vább­élés­nek (már­mint a folk­lór és min­den más né­pi mű­faj to­vább­élé­sé­nek) kü­lön­bö­ző vál­to­za­ta­it le­het meg­fi­gyel­ni. Nagy Ol­ga e szak­ma klasszi­ku­sa, ezt már­is le­het tud­ni és lát­ni. Nem tu­dom, hogy mit szól­nak eh­hez azok a tu­do­rok, akik né­hány év­vel ez­előtt még meg­mo­so­lyog­ták lel­kes, fa­na­ti­kus be­szé­dét, írá­sa­it. Sa­la­mon Ani­kó nagy vesz­te­ség. Most már ez is lát­szik. Nem csu­pán a ked­ves sze­mé­lye az, ha­nem a szak­ma szá­má­ra is az. A HÉTben is ol­vas­tam írá­sát, és lá­tom, ho­gyan ala­po­zott e szak­má­ban, és azt is lá­tom, hogy Nagy Ol­ga igen meg­szív­le­len­dő ta­ní­tá­sai nyo­mán járt ez a fi­a­tal ku­ta­tó is. Nagy vesz­te­ség, az bi­zo­nyos. (Eszem­be jut hir­te­len Hervay Gi­zi, aki ugyan­csak ön­ként ment el. Né­hány hét­tel ha­lá­la előtt be­szél­get­tem itt ve­le, na­gyon za­vart volt.) Ör­ven­dek, hogy Herédi foly­tat­ja hoz­zá­szó­lá­sa­it, min­dig ér­de­ke­sek ezek az írá­sok, ezek­ből is las­san csi­nál­hat­na már egy kö­te­tet! Bo­dor And­rás is­ko­la­tör­té­ne­ti írá­sá­nak anya­gát rész­ben is­me­rem, a ko­lozs­vá­ri rá­di­ó­ban hal­lot­tam. (NB! Ott most Egyed Ákos be­szél re­mek fa­lu­tör­té­ne­ti dol­go­kat, és a múlt­kor hal­lot­tam Jakó Zsig­mond váradi elő­adá­sá­nak szö­ve­gét a vár­ku­ta­tás­ról, na­gyon ér­de­kes és je­len­tős volt!) Az if­jú köl­tők be­mu­ta­tá­sa is új do­log­nak lát­szik ná­la­tok. A két be­mu­ta­tott kö­zül előbb Hor­váth An­dor ki­csi jegy­ze­té­ből Ko­vács And­rás Fe­ren­cet is­me­rem. De mind­két szer­ző, ki most itt sze­re­pel (Bí­ró is) igen ígé­re­tes. Gon­do­lom, hogy nem egy­sze­ri al­ka­lom­ról van szó, bár a te­het­ség nem úgy te­rem, mint a gom­ba. Laczka Jó­zsef (meg­halt?) ki­csi írá­sa, mely Lukácsy Kris­tóf köny­vé­re hív­ja föl a fi­gyel­met, ne­kem na­gyon tet­szett. Én Lukácsy köny­vét rég­ről is­me­rem, mu­tat­tam is már több­ször itt az ős­tör­té­né­szek­nek, csakhát nem tud­nak az urak ör­mé­nyül. Az ör­mény szö­ve­ge­ket ré­geb­ben le­má­sol­tat­tam és el­küld­tem Ve­len­cé­be az ör­mény köz­pont­nak, de hír nem jött ró­la, ta­lán csak nem ve­szett el. NB! Ott egy er­dé­lyi ör­mény a ve­ze­tő, bi­zo­nyos Padre Niccolo Fo-
g­olyán (az­az Fog­olyán Mik­lós pá­ter), ki hosszú sza­kál­lá­val és ba­rát­sá­gos te­kin­te­té­vel néz rám egy kép­ről, mit Mol­nár Jós­ka kül­dött el ide. Te­hát Lukácsy köny­ve új­ra elémbe ke­rült eb­ben a kis írás­ban és meg­erő­sít ab­ban, hogy nem ér­dek­te­len mun­ka. Ha mód lesz rá, a pes­ti ör­mé­nye­sek­nek meg fo­gom mu­tat­ni a Ko­runk írá­sát, és a könyv­re föl­hí­vom a fi­gyel­mü­ket. Az it­te­ni­ek altajisták, és nem fog­lal­koz­nak ör­ménnyel. Kán­tor úr mind­két írá­sa tet­szett, de leg­in­kább a Nagy Eni­kőt aján­ló. Én Gaz­da Jós­ka ré­vén is­me­rem Nagy Eni­kő mun­ká­it, ő hív­ta föl rá a fi­gyel­me­met. A Gaz­dá­ról szó­ló kri­ti­ká­ban Bá­lint Sán­dor föl­em­le­ge­té­se – gon­dol­ha­tod, hogy „szögedi” szí­vem­nek mennyi­re tet­sző do­log. Bá­lint Sán­dor egy­re nő az idő­ben, nél­kü­löz­he­tet­len mun­ká­it egy­re-más­ra fe­de­zik föl és idé­zik. Nagy Ol­ga igen sok­ra be­csül­te B.S.-t.

[…]

Szász Já­nos­sal és Sorin Titellel ta­lál­koz­tam, so­kat be­szél­get­tünk, Sorin Titelt is na­gyon meg­ked­vel­tem, a nagy­ap­já­ról szó­ló re­gé­nyé­nek szögedi vo­nat­ko­zá­sa­i­ról is szót vál­tot­tunk. Já­nos­sal ré­gen ta­lál­koz­tam, így az­tán a föl­gyü­lem­lett szó csak úgy öm­lött be­lő­lünk. Ez a ta­lál­ko­zás egy ki­csit rend­be ho­zott, igen rossz han­gu­lat­ban és fosz­la­do­zó kedv­vel vol­tam ad­dig. Va­la­hogy Szász Já­nos tud­ta, hogy mi­re va­gyok kí­ván­csi, mi­ben tud en­gem föl­erő­sí­te­ni. Jó írói ér­zék­re vall ez ná­la.

Bos­nyák Pis­tá­nak el­ment a szeparátum, ne­ki most jött ki a Szó­ak­ció II cí­mű kö­te­te. Né­ha ke­resz­tül­uta­zik itt, de nem lá­tom, megy fil­met csi­nál­ni Pest­re (Sinkó: Op­ti­mis­ták). Szépfalusinak el­küld­tem A HÉT kivágatát, hadd lás­sa. Nem uta­zik hoz­zá­tok, a meg­hí­vást vissza­von­ták. Kár. […]

Szeged, 1982. júl. 27.

Dr. Gáll Er­nő­nek

Ro­má­ni­á­ba

Ked­ves Er­nő Bá­tyám,

öröm­mel ol­vas­tam a Ko­runk 8. szá­mát s ben­ne írá­so­dat a Symposokról. Na­gyon jó, hogy kü­lön is fog­lal­ko­zol Losoncz Alpár írá­sá­val. A nagy „öreg” symposionisták után ez a Losoncz Alpár a leg­jobb ko­po­nya, ki­tű­nő fic­kó. Nem iro­dal­már, a Pravni fakultet (jo­gi kar) asszisz­ten­se, jog­el­mé­let­tel fog­lal­ko­zik, de iro­dal­mi kri­ti­kái (ép­pen egy mos­ta­ni Sympo szám­ban Sziveri Já­nos­ról) is igen jók. Amit a 200. szám­ba írt a Sympóról, az elég sok vi­tá­ra adott al­kal­mat, de vé­gül is még az „öre­gek” is azt mond­ták, hogy iga­zat írt, át­gon­dol­ta az egész moz­ga­lom dol­ga­it és azt, hogy mi foly­tat­ha­tó ab­ból, mi az örök­ség, amit át­ve­het­nek ők, a leg­fi­a­ta­lab­bak. Losoncz fe­le­sé­ge is egy if­jú symposionista, Fa­ra­gó Kor­né­lia, aki köl­té­szet­el­mé­let­tel fog­lal­ko­zik. Mind­ket­ten temeriniek, de Új­vi­dé­ken dol­goz­nak, az utób­bi a le­xi­kon­szer­kesz­tő­ség­ben. Kül­dök ne­kik a Ko­runk 8. szá­má­ból, mert oda nem jár vá­sá­rol­ha­tó pél­dány.

Dr. Gáll Er­nő­nek

Ro­má­ni­á­ba

Ked­ves Er­nő Bá­tyám,

ter­mé­sze­te­sen meg­jöt­tek sza­va­id hoz­zám, de nem ír­tam azon­nal ne­ked, mert elég sok szo­mo­rú­ság volt ben­nem sok ok mi­att. Most okt. 6-i le­ve­led vé­te­le után írok, na­gyon re­mé­lem, hogy az ab­ban írot­tak meg­va­ló­su­ló­ban van­nak, és így té­ged ez a pár sor jó han­gu­lat­ban ta­lál.

Itt per­sze még tart a bi­zony­ta­lan­ság a T-kö­rül, megy, ma­rad a fő­szer­kesz­tő? Nem le­het tud­ni. Bár ne­kem sem­mi kö­zöm az ügy­höz, azért el­gon­dol­kod­tat és gon­dot okoz, hogy mi lesz. Nem csak ró­luk van szó, más­ról is. Pl. Moz­gó Vi­lág.

Ki­vág­tam egy pél­dány­ból azt, amit Sympóról ír­tál és el­küld­tem Losoncz Alpárnak, hadd örül­je­nek. Tán ír­tam ne­ked, hogy ez a Losoncz a mos­ta­ni Sympósok kö­zül a leg­jobb fej, jo­gász, de ki­tű­nő el­mé­le­ti tá­jé­ko­zott­sá­gú és jól ír. A fő­szer­kesz­tő Sziveri Já­nos, köl­tő. Jó köl­tő. Ha nem issza el az eszit, ak­kor Tol­nai Ottóéknak meg­van az utód­ja a vaj­da­sá­gi iro­da­lom­ban. Ép­pen most ol­vas­tam Sziverinek egy re­mek ver­sét a Híd szep­tem­be­ri szá­má­ban. […]

Méliusz ne­kem is job­ban tet­szett így, mint rész­le­tek­ben. Ak­kor ugyan­is túl hosszú­nak tet­szett köz­lés­ben az egész, ki­csit el­nyúj­tott­nak és szá­raz­ma­lom­nak. Most sok csil­lo­gást ve­szek ész­re ben­ne, re­mek ré­sze­ket, amo­lyan öreg­ko­ri re­mek­lé­se­ket. Per­sze most is ta­lá­lok fö­lös részt, fá­rad­tabb és csak na­gyon be­ava­tott­nak szó­lót, mit ta­lán ki is le­he­tett vol­na hagy­ni. Van­nak ré­szek, ame­lyek csak an­nak a pár em­ber­nek szól­nak, akik az uta­zás moz­za­na­ta­it tud­ják. Pl. ma­gam a ju­go­szlá­vi­ai uta­zá­sok­nál ott is vol­tam, és ha ar­ra gon­do­lok, hogy egy kí­vül­ál­ló eb­ből mit ért meg, na­gyon el­fog a két­ség. De et­től füg­get­le­nül: Méliusz sok meg­írat­lan mű­vét gör­ge­ti itt, és ez fon­to­sab­bá te­szi a köny­vet, mint­ha csu­pán úti­rajz len­ne, il­let­ve nem sza­bad csak úti­rajz­nak te­kin­te­ni. (Itt így hir­de­tik!) Nem az! A köny­vet M. J-től meg­kap­tam, még nem ír­tam ne­ki, ez baj.

Most néz­tem át A HÉT új köny­vek lis­tá­ját, de elég ke­vés­ké­nek lá­tom az új köny­ve­ket, cí­me­ket. Ez is el­gon­dol­kod­tat egy ki­csit.

Ír­ják, és hal­lom, hogy egy Scridon ne­vű pro­fesszor ha­tal­mas anya­got adott le meg­je­le­nés­re a ro­má­ni­ai ma­gyar iro­da­lom­ról, és Bu­ka­rest­ben je­le­nik meg a mun­ka. Va­jon ez igaz? Hol dol­go­zik Scridon? Ál­lí­tó­lag az ősz­től Pes­ten lesz ven­dég­pro­fesszor. Ne­vét nem is­me­rem, mun­ká­ját szin­túgy nem, Balotă köny­vé­ben nem hi­vat­ko­zik rá. Le­het, hogy va­la­ki ug­rat­ni akar en­gem? Írj, ha er­ről tudsz va­la­mit ír­ni ne­kem.

Sze­ged, 1982. okt. 24.