A her­ceg min­dig cip­ru­sok­ra gon­dol:

nagy asz­ta­lán ce­ru­za­kö­te­gek­ben

a vi­lág fe­lől vissza­sü­tő gond­ból

Gib­ral­tár, Kré­ta, Hi­ro­si­ma reb­ben.

A szer­kesz­tő­ség ab­la­kán ki­néz­ve

Az egye­te­mes Termopülé hol van:

Misztótfaluból száll­ni ki az ég­re

vagy Apá­cá­ról vissza­vo­nu­ló­ban?

A szer­kesz­tők­ben, bús fő-Ham­le­tek­ben

vesz­tett ügyek után, a kéthatáron

két bús Mi­kes ke­rül egy­más­sal szem­be,

s az egyik ma­rad min­dig Ko­lozs­vá­ron.

Ró­mai ro­mok, re­ne­szán­szok ár­nya,

ro­má­nok, gó­tok rajcsujoznak itt lenn –

a szer­kesz­tő ki­ül a Házsongárdba,

ott ren­del, mint Par­nasszu­sán az is­ten.

A kré­ta kö­rül úgy­is min­dig baj van.

nagy cip­rus-pen­nák me­red­nek az ég­nek.

A po­kol tü­zén, tin­ta­szín olaj­ban

a ko­lozs­vá­ri velszibárdok ég­nek.