Varga Attila:
Nulla pax sine iustitia
Írások, elemzések, töprengések a kisebbségvédelmi jogról és politikáról
(Egyed Péter bevezetőjével)

A kötet fontosabb fejezetei közül: Útkeresések a kisebbségvédelem terén; Politikai párbeszéd, jogalkotási próbálkozások; „Szellem”-idézés; Állam és egyház; Az alapvető emberi jogok intézményes védelmének néhány mozzanata. A jeles alkotmányjogász olyan témákat boncolgat kötetében, mint a kisebbségjogi fogalmak helyzete a jogalkotás folyamatában, de a nemzeti kisebbségek jogvédelmének lehetséges formáit is pontosan körülhatárolja a nemzetközi jogrendszerben. Ezek után áttekinti a román nemzetiségpolitika főbb irányvonalait, a közösségi autonómia és a különféle autonómiaformák helyzetét. Arra is választ próbál adni többek között, hogyan juthatunk el az ösztönös igazságérzettől a felelős jogi tudatig, ugyanakkor a román–magyar párbeszéd szükségessége mellett érvel. Egyed Péter ezt írja a kötet kapcsán: „Kisebbséginek lenni végül is egy olyan identitástöbbletet jelent, amelynek vállalása számos nehézséggel és hátránnyal jár, s az ember szívesen egyszerűsítene ezeken. A megoldás legegyszerűbb módja az asszimiláció, azonban ez nem egy kisebbségi, hanem többségi megoldás. A törekvés egyértelmű: a jogok és kötelezettségek rendszerében elhelyezkedő szabad állampolgárnak lenni a legegyszerűbb, ami egyfelől lojalitást jelent, másfelől az államnak azt a kötelezettségét, hogy állampolgára biztonságát garantálja.” (Kalota Könyvkiadó, Kv., 2002) – Sz. G.

Marosi Ildikó:
Bánffy Miklós estéje

A kötet az 1944–1949 között (a Kolozsvár–Budapest–Casablanca–Tanger vonalon) született, Bánffy utolsó éveinek levelezését tartalmazza, de Váradi Aranka naplóját is közli (1944–1952). „Most, hogy Bánffy Miklós főműve, az Erdélyi történet az angol után francia fordításban is megjelenik s magától értődően sorolódik a világirodalom nagy kincsei közé, fél évszázaddal az író halála után itt az ideje, hogy a magyar olvasóközönség is értékelni tudja, vagy egyáltalán megtanulja nevét, megismerje igazi kvalitásait, s ezekkel együtt emberi kiválóságát és gyöngéit is. Sokat késtünk a méltó értékeléssel, főleg mi, erdélyiek, pedig az elmúlt 20. században nem volt olyan magyar főrend, felelős politikus, aki jobban érezte, értette volna Erdélyt, mint gróf Bánffy Miklós, és nem volt olyan hatalmas – nem kiáltó, de figyelmeztető – szava senkinek, mint az Erdélyi történet írójának. De tegyük hozzá rögtön a helyrehozhatatlanság szomorúságával: visszhangtalanabb se! Beteljesedett rajtunk a fali írás – annyi különbséggel, hogy előbb darabokra szaggattattunk, és ma már híjával is találtatunk! Történelmi késéssel most utólag legalább az írói művet vegyük birtokunkba, hiszen Bánffy Miklós az erdélyi lélek legavatottabb, legnagyobb tehetséggel és felelősségérzettel megáldott, legszenvedélyesebb búvárlója.” (Polis Könyvkiadó, Kv., 2002.) – Sz. G.

Két könyv
az Egyedülvaló Atyaistennek,
a Fiúnak és a Szentléleknek
hamis és igaz ismeretéről.

A De falsa et vera unius Dei patris, filii et spiritus sancti cognitione címet viselő nyomtatvány az unitarizmus történetének legjelentősebb kiadványai közé tartozik. „Ezzel alighanem már a 16–17. századi emberek is tisztában voltak. Az unitáriusok hívei és ellenfelei egyaránt ezt vették kezükbe, ha arról akartak tájékozódni, hogyan jelent meg és mit hirdetett Erdélyben és Lengyelországban az egy Istent vallók csoportosulása és egyháza. Wittenbergtől Groeningenig folyamatosan citálták különböző helyeit az unitáriusok elleni egyetemi disputációkban” – olvasható Balázs Mihály bevezetőjében. Az unitarizmus eme egyik legfontosabb és legrejtélyesebb antológiája ugyanakkor forrása volt azoknak a műveknek is, amelyek tárgyilagosabban nyúltak az unitarizmus vagy a szocinianizmus történetéhez. Az antológiát Péter Lajos fordította, a fordítást a lengyel eredetivel összevetette és a bevezető tanulmányt írta Balázs Mihály. (Kiadja az Unitárius Egyház, Kv., 2002.) – K. K. Gy.