A SZÍNEK-PERFORÁL után zenei témával folytatjuk a sorozatot, éppen ezért a következő levelet küldtük ki munkatársainknak:

Kedves Barátom a Perforálban!

http://cafe.transycan.net

Aláírná az alábbi levelet? IGEN/NEM – Indokolja! Higgadtan és csakis február 3-ig…

Gergely Tamás

Webmester: Horváth Sz. István

Kedves Medgyessy Péter!

Ön igen sokat tett már eddig is azért, hogy a magyar állampolgárok minél többet kapjanak a nagy európai közösből, figyelemmel kísértük legutóbbi próbálkozásukat, melynek célja az volt, hogy a magyar parasztok előnyösebb helyzetről induljanak az Európai Unióhoz való csatlakozáskor.

A csatlakozás után Magyarországnak egyre nagyobb beleszólási joga lesz minden téren, ezért fordulunk Önhöz: kérjék partnereiktől az EU himnuszának számító Örömóda kicserélését a Csárdáskirálynővel. Csakis azért, mert az jobban kifejezné Európa népeinek a lelkületét. Márpedig a demokrácia a többség akaratának az érvényesülési jogát jelenti.

Tisztelettel:

A Café Stockholm weboldal egyes munkatársai

Íme a válaszok – a beérkezés sorrendjében:

(Részletek)

Bányai Péter, politikai kommentátor

Remek, zseniális, aláírom. Hol és hogyan kell?

Szilágyi Júlia, európai nyugdíjas

Válaszom: nem. Ugyanis érthetetlen, miért nem foglalnak állást nyíltan, a Csárdáskirálynő mely részével óhajtják az Örömódát helyettesíteni. Én a Hej, cicám kezdetű örökzöldet ajánlanám, ugyanis van egy macskám, európai fajta, igaz, hogy nem zöld, hanem fekete.

Balázs István, az Animus Könyvkiadó igazgatója

A levelet készséggel aláírom, amennyiben a Lányok, a lányok c. dalról van szó, ui. az kompatibilis az Örömódával.

Pompéry Judit, Magyar Online

Igen, készséggel aláírom.

Indoklás

A Csárdáskirálynőt remek ötletnek tartom. Már az operett címével is át tudnánk örökíteni néhány alapvető magyar nemzeti értéket a többi tagállam lakosságának tudatába. Ennek alapján ajánlom kiegészíteni a javaslati listát az alábbiak szerint:

1. Az EU mindenkori „social event”-jei alkalmából kérjük a csárdást mint kötelező nyitótáncot bevezetni. Ilyesmi ismereteim szerint egyáltalán még hiányzik.

2. Ennek előfeltétele, de az EU-s megmozdulások formailag is elengedhetetlen kelléke, mintegy egyenruhája legyen a díszmagyar, ill. annak helyi nemzeti változatai. (Ahol ilyen nincs, ott mindenképpen a díszmagyar.)

3. Királynő vonatkozásban automatikusan hódolhatnak a tagállamok a Monarchia minden történelmi vihart túlélő gondolatának, megemlékezvén egyben felejthetetlen Sziszinkről.

4. A címadó operett magyar történetére való tekintettel javasoljuk posztumusz megválasztani Honthy Hannát az EU koronázatlan királynőjének.

Ez a sokak számára talán merésznek és váratlannak tűnő fordulat eleve kiküszöbölheti a reprezentációs posztra törő, előreláthatólag nagy nemzetközi versengést. Másik előnye, hogy nem kell 4–5–6 évenként újraválasztani, így az egyébként leköszönő mindenkori reprezentánst horribilis nyugdíjjal ellátni.

A himnusz zenei motívumára több változat is kínálkozik:

a) A „Te, rongyos élet” kezdetű dal meglehetősen népszerű, bár nem egészen új ötlet – utalok itt egy hasonló című korábbi magyar filmre. Ennek ellenére kiválóan szimbolizálja a valós helyzetet és hangulatot, főleg az újonnan belépő államok körében.

b) Az „Álom, álom, édes álom, álomkép” c. dal egyedülállóan, egyben 100 százalékosan tükrözi a sokoldalú elvárásokat azok konkrét számonkérése nélkül. Nekem ez utóbbi a személyes favoritom.

Ui. Jelentem, a fentiek szellemében díszmagyarom már készül, férjem is tud csárdást táncolni, a himnuszváltozatokat pedig esténként két nyelven és két szólamban gyakoroljuk. Házasságunk tehát már, hogy is mondják? ökumenikus... eh... akarom mondani... EU-konform.

Jelszavunk: Előre az eurós úton!

Mi már 300%-ot* teljesítettünk. És Te?

* Jelmagyarázat

Én:100%

Férjem: 100%

Közös gyerekünk:100%

Összesen:300%

Saszet Ágnes, műfordító

Csatlakozom Gergely Tamás felhívásához, illetve Szilágyi Júlia módosító javaslatához, noha ez utóbbit joggal érheti nacionalista elhajlás vádja, ugyanis nem sürgeti a Hej cica (heya pussy) mielőbbi angol fordítását, az EU és az ELF (English Lingua Franca) szellemében. Ugyanakkor hiányosnak vélem a himnuszkészletet, ezért mély tisztelettel ajánlom felvenni a póthimnuszok közé A Hajmási Péter, Hajmási Pál, illetve az Az a szép, az a szép nemzeti érzületünket kifejező, erdélyiségünket és megmaradásunkat biztosító dalozmányokat is, valamint biztosítani a póthimnuszok veretes angolságra való fordítását is. Minden angolul tudó magyarnak, ki hazájának lendületlenül íve, dogkötelessége ez.

jan. 27. Bozgorod

Páll Szilárd, író

Hogy aláírnám-e a levelet!

NEM.

Indoklás:

A Csárdáskirálynő, mivel cselekménye a Monarchia hangulatát idézi, sértheti a szomszédos (1990-ig: baráti) népek, vagyis a románok, szlovákok, ukránok, szerbek, horvátok, szlovénok, továbbá az egykor szomszédos bosnyákok, macedónok, albánok, csehek, oroszok érzékenységét. Javaslom viszont Zámbó Dzsimi („a király”) Nézz le rám, oh Istenem! című dalát, amennyiben okos árukapcsolásként (legyünk má egy kicsikét rafináltak!) Dzsimi („a király”) hangját a világörökség részévé lehetne tenni. Azzal egyetértek, az Örömóda helyett valami más kell. Szóba jöhet még az Álmodj, királylány! című dal, no persze, amennyiben nem sérti a republikánus EU-polgárok érzékenységét.

Sipos Géza, újságíró, Kolozsvár

Számítsatok be engem is az aláírókhoz!

Íme az indoklás: legyen a Csárdáskirálynő az EU himnusza, mert így Magyarország sikeresen járulhatna hozzá az egyesült Európa építéséhez a legeslegfontosabb területen, azaz a PR és az imázsépítés területén. Egyúttal az opera betanítása remek interdiszciplináris nyelvóra volna az EU többi tagnemzetének.

Andrassew Iván, író - www.andrassew.hu  

Nem.

Azért, mert belegondoltam: ha minden egyes ünnepi esemény után végig kellene hallgatnunk az egész Csárdáskirálynőt, akkor úgy egy éven belül beleőrülnénk az európaiságba. A levél megfogalmazói nyilván a dalmű valamelyik részletére gondoltak. Ám azt már közösen kellene eldönteni, hogy melyik legyen a himnusz. Azt meg csak úgy lehet, ha megszavazzuk. Minden európai régióban. Lelki szemeim és pláne füleim előtt a kampány: gondolom, legalább ezerszer kellene látnom a borzalmas reklámfilmeket. (Szegény Honthy Hanna hangjától már gyerekkoromban is fölállt a borsó a hátamon.) A kormányok jobb sorsra érdemes milliókat költenének erre – nem is beszélve a szavazás költségeiről. Ez nagyjából megfelelne Magyarország egyéves jövedelmének. És amilyen hülyék vagyunk, a végén még érvénytelen is lenne a szavazás. Mert valamelyik alkotmánybíróság jogosnak ítélné néhai Hajmássy Péter (nem tudom, hogyan írjam a nevét) leszármazottainak tiltó kérvényét, amelyet arra alapoznának, hogy ősük hazaffyként ellenezné a csatlakozást, és csak akkor engedélyeznék a név elhangzását, ha a partitúrában székely rovásírással vagyon beleírva. (Javaslom inkább a Boci, boci tarkát. Az is nagyon szép. Egyszerű, és áthallásosan benne van a népek tarkaságának szépséges mivolta. És a „csalfa” elé mindig be lehetne kurjantani az aktuális ellenségünket.)

Láng Zsolt, Berlin

Nem, mert nem tudok egyetérteni a Csárdáskirálynővel! A Fekete vasárnapot

javaslom, az is nemzetközileg ismert, mindamellett pedig szerintem jobban

utat talál a mai emberek lelkületébe.

Hendi Péter, Genf

Ez most hülyéskedés vagy marháskodás? Azt hiszem, mind a kettő, ami persze nem jogosít fel arra, hogy ne vegyem komolyan. Az igazságnak meg igazán mindegy, hogy melyik oldalról közelítem. Oldalamon a Jura-hegység egyik kedves kocsmárosnéjával, szívesen eldudorásznám a Jaj, cicát… és azt se bánnám, ha mondjuk a jelen lévő nemzetközi vendégsereg is velünk vigadna, de mint magára sokat adó magyar, ildomosan kivárnám, hogy bennük, a nemzetközi turista gyülekezetben, bennük hajtson csírát a petíció ötlete. Nem mintha nagyon akarnám, hiszen azt még nem is mondtam, hogy én a Kálmán Imrénél sokkal jobban szeretem a Bartók Bélát. De ne számítsatok nagyon az aláírásomra azért se, mert nincs az a magyar miniszterelnök, nem volt egy éve, és – bárki legyen az – nem lesz négy év múlva se, akitől én igaz szívvel elvárnám, hogy blamálja magát a nemzetközi halpiacon. Mert miért tenném? Hogy megfogjam a népakaratommal vagy a demokrácia furcsaságaival? Politikusok és nem politikusok élnek ebben a világban, és én az utóbbiak toleránsabb szárnyához tartozom. De azért nem akarom elvenni a kedveteket, és ha Bélát mondanátok Imre helyett, akkor talán… akkor talán… De ezt nem lehet csak úgy, hűbelebalázs módjára, neki, mint tót (vagy Tóth?) az anyjának. Először legyünk benn, melegedjünk meg kicsit, fehérek között európaiak, szerezzünk barátokat! Az osztrákoknak, ha egyszer nem a Csárdáskirálynő, talán tetszene Bartók. Mellettük meg ott vannak a németek, bár ők alighanem ragaszkodnak majd a Beethoven–Schiller-duójukhoz, ha már egyszer a himnuszuk első szakaszáról le kellett mondaniuk. De vannak mások is. Az angolok vagy a franciák. Britten vagy Debussy ugye nem Bartók, és ha nem is vagyunk számukra igazán fontosak, ne feledjük, hogy néha éppen a nagyok meddő csatája kovácsolja a kicsik szerencséjét. Csak ki kell várni! Gyerekek, ne kapkodjátok el!!!  

Simándi Ágnes, költő

Mit gondol Európa, mikor nem gondol semmire? Nehéz a tehenet bekötött szemmel a farkától kezdve megismerni. Ha hármat léphetünk előre, miért hátrálunk mégis? Síkos a táncparkett: ki hitte volna, hogy itt is takarítottak?

Ilyen és hasonló feleletek jutottak eszembe a levél aláírásával kapcsolatosan. Szegény Beethoven mit sem tehet arról, hogy Csárdáskirálynő csinosabb a kelleténél, de süket, vagyis belső hallás hiányában csak a Hajmási testvérekkel képes a nagybőgőbe beugrani. Az meg már magánügye, hogy esetleg nem jut hármuknak nagyobb lakás, mint egy nagybőgő. A jövő mindig a perspektívák meghatározásán múlik. Egy egeret is gondolhatunk elefántnak, ez csupán a fantáziánkon múlik. Meg az optimizmusunkon.

A dokumentum aláírása indokolt. A közvélemény félretájékoztatásának ez a levél méltó darabja: az al- és felbizottságok vajon melyike venné észre a tartalom pontos elhatárolódását, illetve illeszkedését a nemzetközi kapcsolatok mára kialakult rendszerében? Ugyanakkor ez a levél nemcsak indokolt, hanem lényegét tekintve igaz is. Mert ha valamiért teszünk, azt illik honorálni. A magyarországi támogatók pedálozása nem hagyható figyelmen kívül. Akik nem pedáloznak, azok többnyire gyalog járnak. Gyenge indok, hogy ők a többség. A többség ugyanis nem minőség. A minőség kiváltság, felülemelkedés, a szabadság enyhe fuvallata. Igazolás egy olyan iskolában, ahol a tanítás az élet színterén játszódik. Mondjuk a homoksivatagban, ahol háromnapos gyaloglás után már érthető, hogy mit ér a pocsolya vize, ha az ember szomjas.

Cseke Gábor, költő

Nem.

Az indok: nem hiszek a nyílt levelekben, beadványokban, még akkor sem, ha azokon hemzsegnek az aláírások. Tapasztalatom az: ha valami változik egy nyílt levél hatására, az akkor is bekövetkezik, ha csak egyetlen aláírás szerepel rajta. Mindig attól függ tehát, hogy kinek címezik. Én most már zárt levelet is csak nehezen tudok írni, ám azt mindig a magam nevében teszem. Az más kérdés, hogy nem zavar, ha valaki a magánlevélbe – lelke rajta – mégis-mégis belekukkint. Váljék egészségére. Nem tudok olyasmit írni, amitől égnek álljon a haja. Akkor meg...

Szűcs Tamás, Erdély Honlap

Nem írnám alá. Európa népeinek szerintem nincs par excellence lelkülete,amit ki tudna fejezni egy zenemű. Annál több testülete.