Az 1971-es és az 1973-as kiadású „Kántor–Láng” képanyagát tekintve egyforma (a cenzúra nyomására egyebek közt a címet kellett Romániai magyar irodalom 1945–1970-ről ...1944–1970-re változtatnunk). Kocsmailag nem túl gazdag benne a dokumentáció; Bálint Tibor regényének, a Zokogó majomnak – Deák Ferenc készítette – borítója megtalálható ugyan itt, egyéb érdemi ikonográfiában azonban szegényesnek bizonyul az utókor mérlegén. E sajátos – irodalmunkra jellemző – nézőpontból újralapozva a könyvet, két fényképnél állok meg, de egyiket sem tartom bizonyító értékűnek: az 1955-ös budapesti realizmus-vita idején készült felvétel közepén Szabédi Lászlót látjuk, az asztalon tele borospoharak; egy Igaz Szó-kerekasztal 1969-es résztvevői viszont borvizes üvegek mögül néznek egymásra...

Van mégis a reprodukált fotók közt másik kettő, amelyik szembenéz egymással, és hamisítatlan koccintást örökít meg: az egyiken a nyolcvanöt éves Kós Károly emeli poharát Molter Károly felé, középen Kacsó Sándor ül; a másik fénykép 1958. január 14-én este készült a kolozsvári Ursus vendéglőben, s a (később elnevezett) Forrás-nemzedék első bemutatkozására emlékeztet (közel négy évvel az első Forrás-kötet megjelenése előtt). Ez utóbbihoz fűzök némi magyarázatot – ha már hasonlóan fontos képeket nem tudok valamelyik itthoni fiókból előhúzni (legfeljebb emlékezetemből), a Botrányos (vagyis az Uránia cukrászda) s a főtéri COLA idejéből.

A Bolyai Tudományegyetem és a Gh. Dima Zeneművészeti Főiskola Diákszövetsége közös rendezésében megtartott „Fiatal szerzők előadóestje” után gyűltünk össze az Ursusban, főként irodalmárok, egy-két történész és teológus is velünk jött (a zenészek vajon miért nem?). Egy profi vendéglői fényképész kapta le a társaságot. A fényképeződéshez összesűrűsödött csapatban a felolvasók, később kötetes szerzőkké avanzsáltak így ültek-álltak (egy-egy vendégünktől megszakítottan) egymás mellett: Szépréti Lilla, Lászlóffy Aladár, Csire Gabriella, Kántor Lajos, mögöttünk Sinkó Zoltán, Jancsik Pál, Ritoók János, Lászlóffy Csaba, Bölöni Sándor, Szilágyi Domokos. A nyomdai reprodukálás elég szürkére sikerült, ám a nagyon figyelmes néző így is gyanút foghat (különösen, ha érdekelt az ügyben): talán nem itt, Szilágyi Domokosnál volt a kép széle. Sok év múltán az egykori történész hallgató, a Bolyain történt (nem történt) 1956-os és azutáni „botrányok” miatt börtönbüntetéssel sújtott, majd Amerikába emigrált Vastag Lajos kérte számon lemaradását az említett csoportképről, illetve az irodalomtörténetivé előlépett reprodukcióról.

Ha nem is a vitatott fotó – egy ugyanott és lényegében ugyanabban a beállításban készült másik (szűkebb) felvétel eligazítani látszik a kérdésben. Vastag persze joggal feltételezte, hogy ő mint korábban megbélyegzett cenzúráztatott ki a vendéglői jelenetből (noha ennek ellentmond a szintén politikai elítélt Fülöp G. Dénes jelenléte, Jancsik és Ritoók között). Pedig valószínűleg csak annyi történt, hogy a fénykép jobb szélén ülve – és hátrafelé koccintva Szilágyi Domokossal – áldozatul esett a nagy fülű kis pincér vigyorgásának; mert hát a felszolgáló pincérünk is odakapaszkodott egy virágládára, Vastag mögé, Szilágyi mellé-fölé. Nem állítom, csak gyanítom, hogy a (műszaki) szerkesztő tartotta fölöslegesnek megőrizni a vendéglői hangulat e teljességét.

Ami pedig a teljességet illeti, tovább morfondírozhatnék a képen, a kocsmai jeleneten, hiszen maradt rajta idegen elem. Alighanem fülnek odaküldött személy, aki nyilván hasonlóképpen mosolyog, mint a valóban ünneplők. Az ötvenes-hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek kávéházi és kocsmai világába ők, a fülek-téglák is beletartoztak. De még mennyire!

Ui. Szomorú időszerűséget kapott jegyzetem: megírása után olvasom a Krónikában Tófalvi Zoltán tudósítását Vastag Lajos (chicagói) haláláról. Az emlékezéseket mindig csak bizonyos kritikával lehet forrásként kezelni, így például azt a megjegyzést is, hogy a jó emlékű, az 1956 utáni politikai megtorlásokba belekevert V. L. szervezte volna a Forrás-nemzedék első bemutatkozását. Valószínű azonban, hogy az URSUS-beli vacsorát-iszogatást tényleg ő szervezte, biztosította.