Január 2003
Európai integráció Magyarok - Románok

Kántor Erzsébet

Nagy-Románia egy egyesült Európában

Corneliu Vadim Tudor a Nagy’’Románia Párt konferenciáján elhangzott ‘‘közleményét’’ olvasva a párt hetilapjában, egy vicc poénja jut eszünkbe: ‘‘lengethetnek neki egy villamost is, arról is az jut eszébe...’’ Tudniillik a figyelemfelkeltő cím ellenére a terjedelmes szövegben alig esik szó arról, hogy Nagy’’Románia miként találja majd helyét egy egyesült Európában. Ehelyett, pontokba szedve ‘’ezt mindig így teszi C. V. Tudor ‘’nyilatkozik mindenféle politikai kérdésben. Kijelenti, hogy pártja támogatja Putyin elnököt, helyesli a Dobrovka Színház esetének megoldását. De tanácsokat is osztogat: ne veszítse el nyugalmát, igyekezzen hosszú távon megoldani a csecsen’’kérdést. Ezután a román hadsereg siralmas helyzetét vázolja a néptribün. Szerinte október 25’’ét a Román Hadsereg Napjából a Román Hadsereg Volt Napjává kellene átkeresztelni. (Itt mondhatnánk, hogy igazodik némileg a címhez az írás.) Felelősségre vonja a hatalmi pártot és a kormányt, amiért csak a NATO és Washington parancsaira les, pedig Prágában nem veszik fel Romániát a NATO’’ba, csupán ‘‘meghívják’’, de időpontot nem fognak kijelölni. A védelmi miniszter és a külügyminiszter tülekedik bizonyítani, hogy az ő érdeme Romániának Európába való integrálása, holott nem egyebek ők, mint ‘‘jelentéktelen külföldi ügynökök’’. De beszállt a versengésbe Viorel Hrebenciuc is, aki kijelentette, hogy 2002 Románia számára a szerencsés csillagzat éve, a NATO’’ba való belépés jelentőségéhez csak 1918. december 1’’je fogható (vagyis Erdély Romániához való csatolása). Olyan ostobák a román politikusok, hogy az már sok ‘’állítja C. V. Tudor. ‘‘Mi is akarjuk az ország NATO’’hoz való csatlakozását, de nem azért, mert ezzel »egy sorba kerülünk a világgal«, ahogy ezt szó szrint mondotta Ion Iliescu. Szerencsétlen a megfogalmazás, olyan jelentős országokat sért vele, mint Oroszország, Kína, Japán és India, amelyek nem NATO’’tagok, s nem is igyekeznek azok lenni. Nem ártana, ha valamivel több méltóságérzet volna a román politikusokban’’ ‘’véli C. V. Tudor. A szolgalelkűség undort vált ki a nyugatiakban.
De mi lesz Romániával? A Nagy’’Románia Párt azt szeretné, ha az ország felemelkedése érdekében nem egy katonai tömbhöz csatlakozna, hanem az Európai Unióhoz. Itt az a baj, hogy nem Európa után vágyakoznak, hanem a NATO után. Csak az érné meg az áldozatot, ha Nagy’’Románia egy egyesült Európához kerülhetne. Ezzel a jelszóval fog a választási kampányban is propagandát folytatni a Nagy’’Románia Párt. S azért is szót fog emelni, hogy a Moldovai Köztársaságot is fogadja be Európa, nem a Független Államok Közösségében van a helye.
A ‘‘közlemény’’ további részében szó esik a párt határokon kívül élő románokra vonatkozó politikájáról, a 2003’’as költségvetési tervről, végül pedig arról, hogy miként látják a legutóbbi korrupciós botrányt s a hatalom hozzáállását a kérdésben. A magas funkciókban lévő korrupt személyekkel kapcsolatban ‘’név szerint is említi őket ‘’összesen hét kérdésre vár választ a kormánytól. A leleplezéseket Adrian N?stase csapatával kellene kezdeni ‘’szögezi le a PRM pártvezére. A korrupció Romániát ‘‘feudális kolóniává’’ tette. (România Mare, 2002. nov. 1.)