Kiegészítések Egyed Emese
Magyar irodalomtudományi kutatások Erdélyben. 1990–2001.
címû tanulmányához1

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kiadója, a Scientia nemrég hiánypótló kötetekkel járult hozzá az erdélyi magyar tudományos élet önismeretéhez: két kötetben, Tizenkét év címmel nyújtott megbízható összefoglalást a rendszerváltás óta eltelt idõszak tudományos eredményeirõl. Az egyes tudományterületek publikációit, tudományos tendenciáit -a mûszaki tudományoktól a társadalomtudományokig -aktív, centrális pozíciót betöltõ szakértõk tekintették át. Az idõszak irodalomtudományi kutatásairól Egyed Emese, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalom Tanszékének vezetõje írt tanulmányt.

Egyed Emese összefoglalója jól dokumentált, átfogó képet nyújt a magyar irodalomtörténet, irodalomelmélet és filológia erdélyi vonatkozásainak legutóbbi évtizedérõl. Szinte minden, ezen a szakterületen tevékenykedõ irodalmár neve elhangzik a tanulmányban, az olvasó betekintést nyerhet a kutatómûhelyek kulisszáiba, a gyakran kevésbé látványos irodalomtudósi munka folyamatába is. A tanulmány értékes részét képezi az egyes kutatók mûveinek válogatott (bár terjedelmi okokból inkább utalásszerû) bibliográfiája -számos olyan publikációt fedezhetünk itt fel, amely külföldi vagy -eldugottabb- periodikákban, kötetekben jelent meg, s amely így visszakapcsolódhat az irodalomtudomány vérkeringésébe.

Az alábbiakban csupán néhány kiegészítõ (itt-ott helyesbítõ) megjegyzést kívánnék megfogalmazni Egyed Emese tanulmányához,2 illetve egy olyan nézõpontot kínálnék az erdélyi magyar irodalomtudomány elmúlt évtizedének átfogásához, amely bizonyos hangsúlyok elhelyezését is lehetõvé teszi -a teljességre törekvõ bemutatás megvalósulása után ez tûnik célszerûnek.

Az általam választott nézõpont a tudományos publikáció fórumai felõl világítja meg a rendszerváltás óta eltelt tizenkét évet. Ez a perspektíva a konkrét, folyóiratpublikációkban és kötetekben -mérhetõ- eredményeket mutatja, és bizonyos értelemben rendszerezi is azokat. Így áttekinthetõvé válik, hogy a hazai magyar irodalomtudomány kétségtelenül legfontosabb intézménye, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke hogyan és milyen fórumokon keresztül volt jelen a tudományos nyilvánosságban. Ugyanakkor elõtérbe kerülnek azok az -egyszemélyes mûhelyek- is, amelyek Egyed Emese összefoglalójában kevésbé vannak jelen. Fõként azokra a kutatókra gondolok itt, akik fontos forráskiadványokkal, tanulmánykötetekkel vagy monográfiákkal gazdagították a szakirodalmat, de különféle okokból nem az irodalomtudományi tanszék keretén belül tevékenykednek -Marosi Ildikóra, Kántor Lajosra, Dávid Gyulára, Cseke Péterre és másokra. Áttekintésem vázlatos lesz, hiszen Egyed Emese tanulmánya is tartalmaz minimális információkat a könyvkiadók és folyóiratok tevékenységérõl. A folytonosság érzékeltetése miatt mégis fontos újra áttekinteni ezeknek a fórumoknak a munkáját, hiszen Egyed Emese tanulmánya elsõsorban az utóbbi néhány év munkájára összpontosít.

A periodikák közül a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (NyIrK) adhatna a legtermészetesebb módon teret a tudományos apparátussal készült irodalomtudományi dolgozatok számára, de rendszertelen megjelenése, pénzügyi és terjesztési gondjai miatt az elmúlt évtizedben nem tölthetett be vezetõ szerepet. Helyét nagymértékben az Erdélyi Múzeum címû, évente négy (olykor két-három összevont) számot megjelentetõ periodikának sikerült átvennie. Ennek tágabb profilja folytán az irodalomtudományi jellegû írások filozófiai, történelmi vagy egyéb társadalomtudományi szövegek mellett jelennek meg. Az itteni irodalmi tárgyú publikációk széles kört ölelnek fel, talán mégis a régebbi magyar irodalomra vonatkozó kutatások vannak túlsúlyban, e korszak kutatóit sikerült a lapnak mûhelyszerûen maga köré gyûjtenie. Elsõsorban az Egyed Emese irányításával folytatott színháztörténeti-irodalomtörténeti kutatásoknak jelentett publikációs lehetõséget ez a fórum, de fontos tanulmányokat jelentettek itt meg saját szakterületükön belül Tóth Zsombor és Szabó Levente is.

A Korunk -amely a tudományos és közéleti folyóirat szerepét egyaránt betölti a hazai nyilvánosságban -1990 után állandó rovatai és tematikus számai révén fontos publikációs fórumot jelentett az irodalomtudományok mûvelõi számára. Tematikus számai közül, amelyek egy-egy probléma kapcsán látleletet nyújtanak a tudományos kutatások aktuális kérdéshorizontjáról, feltétlenül kiemelendõk ebben a vonatkozásban az Irodalomtörténeti szemléletváltás (1992. 8.), az Irodalmunk határai (1993. 6.), az Erdélyi irodalombírálat (1994. 8.), a Tamási -Mítosz (1997. 8.)3 a Hamlet százada (2001. 6.), illetve a Megíratlan kritikák -Íródó irodalom (2001. 11) címû számok, amelyek jellegüknél fogva egy-egy tematikus tanulmánykötet funkcióját is betöltik. Konferencia anyagok, helyzetelemzések, újraolvasó interpretációk, irodalomtörténeti összefoglalások, illetve a történõben levõ irodalmi folyamatok áttekintései olvashatók ezekben a lapszámokban. A Korunkban, akárcsak az Erdélyi Múzeumban, az idõsebb és a legfiatalabb kutatók egyaránt publikálnak, a Téka vagy a Mû és világa címû rovatok az irodalominterpretáció és a kritika mûvelõit is a lap köré vonzzák. Azok a fiatal kutatók -Selyem Zsuzsa, késõbb pedig Gál Andrea, Virginás Andrea, Vincze Hanna-Orsolya és mások –, akik 2000-tõl a Láthatatlan Kollégium folyóiratának, az Lk.k.t.-nak váltak meghatározó szerzõivé és szerkesztõivé, ebben a lapban kaptak elõször tág publikációs teret.

Az Lk.k.t. elõzményeként említhetõ egyébként az az állandó tanulmányrovat is, amely 1994-tõl szintén a Korunkban kapott teret, és amely Láthatatlan Kollégium felcímmel közölte az elsõ egyetemen kívüli -bár azzal oktatói és diákjai révén szorosan összefüggõ -intézményesült -civil- kutatómûhelyben született tanulmányokat. Az évezred fordulóján jelentek meg azok a tudományos folyóiratok, amelyek már szerkesztõik révén is a fiatal generáció lapjainak tekinthetõk: a Lélekjelenlét, amely eddigi néhány számában inkább TDK-dolgozatok és szakdolgozat-részletek közlési fórumának tûnt, illetve az Lk.k.t., amely a frissen alapított folyóiratok közül (egyéb társadalomtudományok fórumaival is összevetve) a legkoncepciózusabbnak tûnik. A 2002 nyarán már kilencedik számánál tartó negyedéves folyóirat a tematikus szerkesztésben talált önmagára, a régi magyar irodalomról, a romantikáról, a neoavantgárdról vagy az erotikáról szerkesztett lapszámok, amelyek az ELTE és a kolozsvári Irodalomtudományi Tanszék oktatóinak bevonásával készültek, a csoport tagjainak4 elméleti felkészültségérõl és igényességérõl tanúskodnak.

Az Lk.k.t. és a Korunk kapcsán vethetõ fel legmarkánsabban a szakfordítások kérdése is, amely nélkül a hazai irodalomtudomány foghíjasnak bizonyulna. A kilencvenes évek elejétõl olyan elismert szerzõk mûvei jelentek meg e lapok fordításrovataiban, mint Terry Eagleton, Ihab Hassan, Paul Ricoeur, Karl-Heinz Bohrer, Stefan Collini, Hans-Georg Gadamer és mások. 2000-ben a budapesti Helikon Irodalomtudományi Szemle egy egész lapszám szerkesztését (A korszakok alakzatai) bízta a Láthatatlan Kollégium Szegedi Tudományegyetemmel együttmûködõ csoportjára. Horváth Andor francia és román nyelvbõl készült fordításait, illetve Vallasek Júlia román irodalomtudósok mûveibõl készült fordításait is (többek között Andrei Pleºu, Nicolae Balotã és Mircea Iorgulescu munkáiról van szó)5 figyelembe véve ezáltal egy tapasztalattal rendelkezõ fordítómûhely csírája jött létre Kolozsváron.

A kolozsvári Helikon az elmúlt évtizedben nyitottnak mutatkozott nagyobb terjedelmû irodalomtörténeti dolgozatok publikálására is. Gyakran közöltek itt a kolozsvári BBTE doktorandusai: Barcsay Andrea, M. Bodrogi Enikõ, Nagy Zsófia, Tapodi Zsuzsa, Végh Balázs vagy más doktoriskolák hallgatói, mint Csobán Endre Attila, Lajosi Krisztina és Vallasek Júlia. Fõként a 20. század irodalomtörténetével kapcsolatosan fontos tanulmányokkal voltak itt jelen Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Szilágyi Júlia, Jakabffy Tamás -õk már évtizedek óta munkatársai a Helikon és elõdje, az Utunk mellett a többi hazai irodalmi-kulturális folyóiratnak is –, illetve azok a magyarországi szerzõk, akik erdélyi tárgyú kutatásokat végeznek: Pomogáts Béla, Széles Klára, Bertha Zoltán, Fried István és mások. Joggal emeli ki Egyed Emese a lapból K. Jakab Antal magyar irodalmi és világirodalmi kommentált szöveggyûjteményét, amely fontos oktatási segédanyagot jelentett a kilencvenes években.6 Ugyanebben a folyóiratban volt olvasható a kötetben való megjelenés elõtt (Balázs, s. a. r., 2001) a közelmúlt irodalomtörténete szempontjából jelentõs interjúsorozat az elsõ Forrás-nemzedék tagjaival (Bálint Tibor, Lászlóffy Aladár, Szi-lágyi István stb.), amely a Láthatatlan Kollégium 1997–1998-as kutatási programjának volt szerves része.

A marosvásárhelyi Látó a kilencvenes évek elején számos, a közelmúlt irodalomtörténete szempontjából fontos forráspublikációval hívta fel magára a figyelmet -a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon III. kötetének Látó-szócikke is ezt emeli ki: -a diktatúra idején a cenzúra által eltiltott drámákat, kisregényeket, dokumentumokat is közöl-, olyan szerzõktõl, mint Mózes Attila, Sütõ András, Székely János, Szabédi László vagy Hervay Gizella. A Látó évente kiosztott nívódíjai -különösen esszé kategóriában -az irodalmi interpretáció mélységét, pontosságát is értékelték, ebben a díjban többek között Selyem Zsuzsa, Szilágyi Júlia és Visky András részesült. Kritikarovata és Fórum címû tanulmányrovata fõként a 20. századi és kortárs irodalommal foglalkozó fiatalabb és idõsebb szerzõket foglalkoztatja. Tematikus számaik révén részben a szakmai megalapozás reflexióját segítették elõ (például a Hogyan írjuk meg a romániai magyar irodalom történetét? címû 1998. 10-es számukkal), részben közvetítõ szerepet játszottak a magyarországi és erdélyi tudományos-irodalmi nyilvánosság között a különbözõ folyóiratok anyagából készített válogatás-számaik révén: Nappali ház (1997. 6.), Magyar Lettre Internationale (1999.7.), Pompeji (2001.6.), Élet és Irodalom (2002.4.) stb.

A Székelyföld és A Hét címû lapok fõként elõadásszövegek, megemlékezõ konferenciák anyagának közlésével járultak hozzá az elmúlt években az irodalomtudományos eredmények népszerûsítéséhez -fontos ebbõl a szempontból a Székelyföld 2001. 5-ös száma, amely a 2000-es gyergyószárhegyi írótalálkozó tanácskozásának anyagát közli. Ezek körül a lapok körül azonban nem alakultak ki irodalomtudományi mûhelyek -talán csak Bogdán László A Hét-beli -egyszemélyes mûhelye-, a Tõrbot címû rovat, illetve Ágoston Hugó fáradhatatlan fordítói munkássága emelhetõ itt ki. Utóbbi a román értelmiségi sajtóban megjelenõ közéleti és irodalmi vonatkozású cikkeibõl válogat folyamatosan. Az utóbbi években fontos fórumot jelent az igényes irodalomkritika és az irodalmi tárgyú viták számára a Krónika címû országos napilap Szempont melléklete is, amely olykor egy dinamikus értelmiségi hetilap feladatait is átvállalja.

Az erdélyi kiadók munkásságát szintén az irodalomtudományos kutatások -megrendelése- és eredményeiknek közreadása szempontjából tekinteném át röviden. A Kriterion Könyvkiadó kétségkívül a RODOSZ-tanulmánykötetek révén teremtett 2001-ben a legegyértelmûbben lehetõséget irodalomtudományi tárgyú dolgozatok közlésére. Fontos a Kriterion Közelképek címmel indult kismonográfiasorozat is (sorozatszerkesztõ Cseke Péter), amelyet tanulmányában Egyed Emese is kiemelt. Ezek mellett a Romániai Magyar Írók sorozat köteteinek gondozása és elõszavazása jelentett még lehetõséget új tudományos eredmények publikálására: Szilágyi Domokos, Dsida Jenõ, Székely János, Kós Károly, Balázs Ferenc, Hervay Gizella köteteihez Kántor Lajos, Marosi Ildikó, Szász László, Szilágyi Júlia, Vallasek Júlia és Balázs Imre József írtak elõszót.

A forráskiadványok tekintetében a Kriterion mellett a Dávid Gyula által vezetett Polis Könyvkiadó is fontos szerepet tölt be, Bánffy Miklós-, Reményik Sándor-, Páskándi Géza-válogatásai és -kiadásai lehetõséget teremtettek az irodalmi hagyománnyal való szembesülésre, a Molter Károly-levelezés kiadásának elkezdése új távlatokat nyitott a két világháború közötti erdélyi irodalom kutatásához. A Remekírók Diákkönyvtára sorozat a Magyar Irodalomtudományi Tanszék oktatóinak is felkínálta a friss szakmai szempontoknak megfelelõ válogatások és kommentárok készítését. A sorozat számára Egyed Emese, Gábor Csilla, Orbán Gyöngyi, Szabó Levente, Tóth Zsombor és Balázs Imre József is összeállított köteteket. Ugyanitt jelent meg Cs. Gyímesi Éva kritikagyûjteménye, a Kritikai mozaik 1999-ben, illetve Kántor Lajos és Nagy György Egyed Emese által említetlenül hagyott kritika- és tanulmánykötetei (Kántor 2001, Nagy 1999).

A csíkszeredai Pallas–Akadémia könyvkiadó a Hajdú Farkas-Zoltán által szerkesztett Nobile Officium címû sorozat által, illetve memoárok, tanulmánykötetek révén volt jelen az irodalomtudományi tárgyú publikációk piacán. Itt jelent meg többek között Markó Bélának a közelmúlt erdélyi irodalomtörténete szempontjából fontos kritika- és esszégyûjteménye (Markó 1999). Sajátos sorozatot eredményezett a kiadónál Marosi Ildikó közremûködése, aki a két világháború közötti erdélyi irodalom három fontos alakjának szentelt egy-egy újrafölfedezõ kötetet, ezek forrásközlések mellett fontos kommentárokat is tartalmaznak. A Kis Bánffy könyv, a Kis Olosz könyv és a Kis Ligeti könyv7 mûfajt teremtett a hazai könyvkiadásban.

A marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó a kilencvenes évek elsõ felében Borcsa János és Jakabffy Tamás tanulmányköteteivel8 egy olyan kritikai-interpretációs sorozat csíráját teremtette meg, amely aztán nem folytatódott ennél a kiadónál. Fõként a marosvásárhelyi tárgyú forrásközlések tekintetében azonban a Mentor kiadó is fontos szerepet játszik: a Kuti Márta szerkesztette Zord Idõ-antológia mellett Molter Károly és Osvát Kálmán folyóiratok, napilapok hasábjain kallódó írásait gyûjtötték egybe Marosi Ildikó, Kovács András Ferenc és Kuti Márta. A kiadó legismertebb sorozata, a Wass Albert-életmûsorozat gyakorlatilag szintén forráskiadásnak számít, hiszen elérhetõvé teszi a kutatás számára azokat a mûveket, amelyek korábban nem jelentek meg Erdélyben vagy hiányoznak a könyvtárakból.

A kolozsvári Komp-Press Kiadó a Korunk szerkesztõségének sokirányú érdeklõdésére alapozva olyan tudományos igényû esszé- és tanulmánysorozatot szerkeszt 1994 óta Ariadné Könyvek címmel, amelyben számos irodalommal és irodalomtudománnyal (is) kapcsolatos kötet is megjelent Berszán István, Borcsa János, Egyed Emese, Gábor Csilla, Gregus Zoltán, Kibédi Varga Áron, Kovács András Ferenc, Láng Gusztáv, Láng Zsolt, Lászlóffy Aladár, Tompa Gábor, Balázs Imre József tollából, többségük szerepel az Egyed Emese által összeállított bibliográfiában. Nem szerepel viszont Láng Gusztáv Kiskatedra címû, sorozaton kívül megjelent kötete (Láng 1993), amelyik a kilencvenes évek derekán az egyik legfontosabb középiskolai és egyetemi elõkészítõi segédanyagnak számított Erdélyben. Fontos publikációt jelentett még az 1998-as Szabédi napjai címû kötet, amely a Szabédi Napok többéves irodalom- és eszmetörténettel, fordításelmélettel kapcsolatos konferenciaanyagait gyûjtötte egybe.

Az irodalomtörténeti alapkutatások publikációinak jelentõs fóruma az Erdélyi Múzeum-Egyesület is, könyvkiadói programjának részeként több, a felvilágosodás irodalmával kapcsolatos forráspublikáció és tanulmánykötet is megjelent, de irodalomelméleti jellegû konferenciaanyagoknak is teret biztosított a könyvsorozat. Az EME mûhelyében készülnek a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon utolsó kötetei is.

Fontos könyveket jelentetett meg a közelmúlt irodalomtörténetével kapcsolatban az Erdélyi Híradó kiadó Martos Gábor, illetve Fried István tollából,9 a Stúdium könyvkiadó, amely az oktatási folyamat szempontjai szerint is válogat (pl. Láng Gusztáv Dsida-tanulmányaival, illetve Orbán Gyöngyi Megértõ irodalomoktatás címû könyvével). A Koinónia könyvkiadó különösen a megjelentetett fordításkötetek révén kapcsolódott be a hazai irodalomelméleti diskurzusba, André Scrima, Andrei Pleºu és Nicolae Balotã esszéköteteit Selyem Zsuzsa, Horváth Andor és Vallasek Júlia fordították magyar nyelvre. Kevesebb címmel a nagyváradi Literator, a csíkszeredai Pro-Print, a kolozsvári Tinivár és más kiadók is hozzájárultak a közelmúlt irodalomtudományi kutatásaihoz. Az erdélyi magyar kutatók azonban jelen vannak köteteikkel és publikációikkal a magyarországi könyvkiadók katalógusaiban is: Ágoston Vilmos (aki ma már Gödöllõn él), Cs. Gyímesi Éva, Cseke Péter, Egyed Emese, K. Jakab Antal, Kántor Lajos, Selyem Zsuzsa és mások a Noran, a Pesti Szalon, a Balassi, a Felsõmagyarország, a Kijárat könyvkiadóknál jelentettek meg köteteket -és ez az áttekintés korántsem teljes. Jóval hosszabb lista kerekedne, ha a külföldi folyóiratpublikációkat is számba vennénk -az Egyed-bibliográfia ilyen szempontból is érzékelteti a tendenciákat.

Számos erdélyi tárgyú könyv jelent meg Magyarországon vagy a szlovákiai Kalligram kiadónál magyarországi szerzõk tollából. Kérdés, hogy ezek a kutatások mennyiben tartoznak szorosan vizsgálódási körünkbe. Egyed Emese tanulmánya fõszövegében lebegteti a kérdést, bibliográfiájába pedig felvesz egy-egy kevésbé reprezentatív írást Bertha Zoltántól és Pomogáts Bélától. Ebben a vonatkozásban módszertanilag szerencsésebb lett volna egyértelmû döntést hozni: vagy csak az Erdélyben megjelent publikációkat feltüntetni (ahogy például Martos Gábor esetében), vagy itt is bõvebb listákat adni, hiszen csak Bertha Zoltánnak két monográfiája (Bálint Tiborról és Sütõ Andrásról), illetve több erdélyi tárgyú tanulmánykötete jelent meg a kilencvenes évek folyamán. Nyilván helye lett volna egy ilyen, bõvebb bibliográfiában Elek Tibornak, Görömbei Andrásnak, Pécsi Györgyinek, Széles Klárának, Tót H. Zsoltnak és másoknak is.

Az Egyed Emese által összeállított bibliográfia pontatlanságaira a Tizenkét év harmadik kötetében részletesebben kitérek. Itt csak a kérdéses korszak egyetlen szempontból történõ áttekintésére vállalkoztam. Az a kép, amely így kirajzolódik, eleve csak részleges lehet, ugyanakkor számos ponton átfedésben van az Egyed Emese által felvázolt képpel. Elõnye az, hogy szerkezetileg lehetõvé teszi a következetes és részletes áttekintést.

SZAKIRODALOM

Ágoston Vilmos: 2000 Az érvelés ideje. Budapest, Noran. -Balázs Imre József: 2001 A nonsalansz esélye. Kolozsvár, Komp-Press. - Balázs Imre József (s.a.r.): 2001 Vissza a Forrásokhoz. Kolozsvár, Polis. -Egyed Emese -2002 Magyar irodalomtudományi kutatások Erdélyben. 1990–2001. In: Tánczos–Tõkés (szerk.) 2002. I. 51–102. -Gyímesi Éva, Cs.: 1992 Honvágy a hazában. Budapest, Pesti Szalon. -Jakabffy Tamás:1993 Határátlépés. Marosvásárhely, Mentor -Kántor Lajos: 1996 Ki vagy te, Szilágyi Domokos? Budapest, Balassi; 2000 Gondolatok Keletrõl Nyugatra. Budapest, Anyanyelvi Konferencia; 2001 Felnõnek a legkisebb fiúk. Kolozsvár, Polis. -Láng Gusztáv: 1993 Kiskatedra. Kolozsvár, Komp-Press; 1997 A lázadás közjátéka. Kolozsvár, Stúdium.  -Lászlóffy Aladár: 1994 A jerikói trombitás. Kolozsvár, Komp-Press. -Markó Béla: 1999 Az erdélyi macska. Csíkszereda, Pallas–Akadémia. -Nagy Györgyi 1999 Eszmék, intézmények, ideológiák Erdélyben. Kolozsvár, Komp-Press–Polis. -Tánczos Tõkés Gyöngyvér (szerk.):  2002 Tizenkét év. I–II. Kolozsvár, Scientia. -Tompa Gábor:  1995 A késdöfés gyöngédsége. Kolozsvár, Komp-Press. -Visky András (szerk.):  1997 Színház és rítus. 100 éve született Tamási Áron. Sepsiszentgyörgy, Tamási Áron Állami Magyar Színház.

JEGYZETEK

1. A szöveg a Sapientia Alapítvány felkérésére készült korreferátumként, és apróbb változtatásokkal a Tizenkét év címû kiadvány harmadik kötetében jelenik meg.

2. Az irodalomjegyzékben is csak olyan írások, kötetek címét adom meg, amelyek Egyed Emese bibliográfiájában nem szerepelnek.

3. Az ebben a számban olvasható, többségükben Tamási Áron színházáról szóló tanulmányok egy színháztörténeti és színházelméleti szempontból kiemelkedõ értékû kötetben is megjelentek, l. Visky (szerk.) 1997.

4. Török Ervin, Ármeán Otília, Dánél Mónika, Gál Andrea, Virginás Andrea, Czintos Emese és mások, Selyem Zsuzsa, Berszán István, Gábor Csilla irányításával.

5. Fordításköteteik adatait l. az Egyed Emese által összeállított bibliográfia harmadik részében.

6. Kötetben is megjelent, l. a bibliográfia 2. részében.

7. Ez utóbbi már 2002-ben jelent meg, A fedélzetközi utas elsüllyedt világa címmel.

8. Borcsa János kötete szerepel az Egyed Emese-bibliográfiában, a Jakabffy-kötet (Jakabffy 1993) nem.

9. A Martos-köteteket l. az Egyed-bibliográfiában, Fried István könyve (Irodalomtörténések Transsylvániában) pedig már 2002-ben jelent meg.