A politikai-gazdasági rendszerváltozás után felgyorsult a külföldi működőtőkebeáramlás Kelet-Közép-Európában. A külföldi beruházások privatizációs kivásárlás és új alapítású (zöldmezős) vállalat létesítése formájában valósulnak meg.

Mind ez idáig a legtöbb külföldi tőkét Magyarország vonzotta a térségbe. A térségbe áramló külföldi beruházásokról az 1. sz. táblázatban olvashatók adatok

Forrás: ENSZ Európai Gazdasági Bizottság

Magyarország vezető szerepe a külföldi beruházások vonatkozásában az alábbiakkal indokolható:

-- gazdasági reformelőnyök,

-- piaci típusú pénzügyi-, jogi-, intézményi környezet gyors kialakítása,

-- a privatizáció korán, már 1988-89-ben megkezdődött,

-- üzleti típusú, nyílt privatizáció,

-- a külföldi beruházások ösztönzése, támogatása (adókedvezmény, beruházási támogatás),

-- készpénzes privatizáció.

Tények és adatok

1996 végéig 15,05 Mrd $ külföldi befektetés valósult meg Magyarországon, a tulajdonosi hitelekkel együtt a befektetés állománya 16 Mrd $. A külföldi befektetések évenkénti megoszlását mutatja az 2. sz. táblázat és az 1.sz. ábra.

Forrás: Privatizációs Kutatóintézet

Németországi vállalatok hozták a legtöbb tőkét Magyarországra, ez mindenekelőtt az energetikai privatizációban történő jelentős részvételnek köszönhető. Az Egyesült Államok a második legnagyobb beruházó, jelentős részesedése van a zöldmezős beruházásokból. Az USA vezető szerepe 1994-ig annak köszönhető, hogy a General Electric, a General Motors, a Ford, a Guardin Glass jelentős összegű befektetései a kilencvenes évek elejére estek. 1994-től megnőtt a portfolió befektetések aránya, ez az EBRD és egyéb alapok megnövekedett aktivitásának köszönhető, valamint nagy hazai cégek tőzsdei privatizációjának (pl. MOL, Richter, OTP, Borsodchem, TVK). 1996-ban Hollandia megelőzte Olaszországot az országonkénti sorrendben. Mindezeket mutatja a 3. sz. táblázat és a 2. sz. ábra.

Forrás: Privatizációs Kutatóintézet

A kilencvenes évek során a külföldi tőke egyes régiók közötti megoszlása jelentős mértékben nem változott. Budapest és Pest megye, valamint Észak-Dunántúl viszi a prímet. Ha csupán a zöldmezős beruházásokat vizsgálnánk meg, akkor Észak-Dunántúl és Pest megye emelkedne ki. A következő időszakban Budapest részaránya várhatóan némileg csökken "szabad terület" hiányában. Ugyanakkor nő az autópályákhoz közeli térség szerepe. 1996-ban Észak-kelet-Magyarország a nagy ipari cégek magánosítása következtében -- TVK, Tiszai Erőmű, Borsodchem, Alkaloida -- növelte részesedését a külföldi tőkeállományból. A zöldmezős beruházások területi megoszlásában nincs áttörés. A Dunától keletre eső területeken legfeljebb Gödöllő és Kecskemét térségéig jutnak el a zöldmezős ipari beruházók. Mindezeket mutatja a 4. sz. táblázat, valamint a 3. sz. ábra.

1. Budapest, Pest megye

2. Vas, Győr, Fejér, Komárom, Veszprém megyék

3. Bács, Csongrád, Békés, Szolnok, Hajdú megyék

4. Szabolcs, Borsod, Heves, Nógrád

5. Zala, Somogy, Baranya, Tolna

Forrás: Privatizációs Kutatóintézet

A legtöbb tőkét a feldolgozóipar vonzotta, ezen belül is a gépipar és az élelmiszeripar. 1996-ban a nagyprivatizációk következtében nőtt a vegyipar részesedése is. Az elmúlt évben az iparban befektetett külföldi tőke aránya némileg mérséklődött. Mindenekelőtt a kereskedelem részaránya bővült a nagy zöldmezős beruházások következtében. Továbbra is jelentős a távközlési szektorba befektetett tőke aránya. Mindezek jól nyomon követhetők az 5. sz. táblázat és a 4. sz. ábra segítségével.

Egyéb* (autópályaépítés, közlekedés, mezőgazdaság stb.)

Forrás: Privatizációs Kutatóintézet

Forrás: Privatizációs Kutatóintézet

A 6. sz. táblázat jól mutatja, hogy a külföldi tulajdonú magyarországi vállalatok aránya milyen gyors ütemben növekedett a kilencvenes évek közepétől. A külföldi érdekeltségű vállalkozások bővüléséhez egyaránt hozzájárult a privatizáció, a külföldi zöldmezős beruházások, valamint a hazai magánvállalatok felvásárlása.

1997-ig a Magyarországra áramló külföldi működőtőke összege 17 Mrd $-t tett ki (a tőkemegoszlás szerkezetére egyelőre semmiféle adat nem áll rendelkezésre). A Privatizációs Kutatóintézet becslése szerint 1997 végére többségi külföldi kontroll alá került az energiaipar és -elosztás, a feldolgozóipar, a távközlés, a pénzintézeti szektor. A kereskedelmi ágazatban közel 50%-os a külföldi tulajdonú szektor részaránya.

A külföldi működőtőke-beáramlás továbbra is gyors Magyarországon. A privatizáció lezárulásával várhatóan csökken a külföldi beáramlás üteme. Ugyanakkor megindult a magyarországi vállalatok országhatáron túli tőkebefektetése, részben privatizáció, részben zöldmezős beruházás formájában.

A magyarországi külföldi tőkebefektetések kétharmada a privatizációhoz kötődik (állami vállalatok eladása, privatizált cégekben történő tőkeemelés, fejlesztés beruházás).

A külföldi vállalatok magyarországi térnyerésének megítélését folyamatos vita jellemzi. A külföldi zöldmezős ipari beruházások ösztönzését, támogatását senki sem kérdőjelezi meg, hiszen az új gyárak, üzemek létesítése új munkahelyeket teremt. A zöldmezős beruházás révén létrejövő vállalatok túlnyomó többsége exportra termel, és így javítja a külkereskedelmi mérleget. Ezen beruházások révén közel 70 ezer új munkahely jött létre. A külföldi zöldmezős ipari beruházások révén létrejött vállalkozások adják a magyar ipari termelés 20--25%-át, közel 5 Mrd $-t exportálnak. Ugyan igen magas az importjuk is, de a kivitelük 1 Mrd $-al meghaladta a behozatalukat. Legjelentősebb képviselőjük az Audi, Opel, Suzuki, Ford, IBM, Philips, Nokia, Sony, Errikson stb.

Jelentős szakmai, társadalmi kritika fogalmazódott meg az energiaszektor és a pénzintézetek külföldiek részére történő privatizációja ellen. Az energiatermelő- és -elosztó állami cégek eladásakor a kormány olyan energiaár-képletet fogadott el, amely eleve biztosítja a külföldi befektetők 8%-os profitját a beruházott összegre vetítve. Ez végül is jelentős áremelésekhez vezetett. A nagybankok külföldi kézbe adásával szemben ellenvéleményként az fogalmazódott meg, hogy ezáltal a belföldi tulajdonú kis és középvállalkozások hitelhez jutása megnehezedik. A külföldi tulajdonba került pénzintézetek révén a magyar vállalatok jelentős külföldi kontroll alá kerülnek.

A külföldi cégek által épülő (épült) bevásárlóközpontokkal, hipermarketekkel szemben az a vád hangzik el, hogy a belföldi tulajdonú kis és közepes boltok előbb-utóbb tönkremennek, mert a vevők a nagy bevásárlóközpontokhoz pártolnak.

A külföldi tulajdonba került egykori állami vállalatoknál, illetve az új alapítású külföldi cégeknél a nagyobb horderejű döntéseket az anyavállalat központjában (regionális központban) hozzák meg, így a profitok újrafelhasználásáról, a fejlesztésekről és beruházásokról. Lényegében a helyi vállalatok növekedése, fejlődése a külföldi tulajdonosok globalizációs stratégiájához illeszkedik. Ebből számos pozitívum származhat, például így a multinacionális vállalat tulajdonába került magyar vállalat regionális alközpontú funkciókat tölthet be. Vagyis a multinacionális cég kelet-közép-európai terjeszkedését a megvásárolt magyar cég bázisán kezdi el. Az ehhez szükséges beruházások megvalósítására Magyarországon kerül sor. Kétségtelen tény, hogy a vállalati beruházási döntéseknek az anyacégekhez telepítése kockázatokkal, hátrányokkal is járhat.

Az állami cégek többsége forgóeszköz-hiánnyal küszködött, a műszaki-technológiai fejlődéshez szükséges tőkehiányban szenvedett. A nemzetközi nagyvállalatok tulajdonosi szerepvállalása esetén a fenti problémák elhárulnak. Az anyacég hitelgarancia-vállalásának hatására a cégek gyorsan és olcsóbban kapnak hitelt. Az esetek nagy részében a külföldi tulajdonos biztosítja a pénzügyi és műszaki forrást a vállalat átszervezéséhez, a gépcserékhez, az új technológiai sorok letelepítéséhez.

A magyarországi tapasztalatok szerint az átalakítás a legtöbb helyen a korábban elhanyagolt, értékesítési részleg felállítására, a marketingtevékenység súlyának növelésére, valamint a területi eladási hálózatok megszervezésére irányult. Az átszervezés magában foglalta külföldi szakemberek felvételét, folyamatos átképzési programokat -- beleértve az anyavállalatnál történő képzést. A nemzetközi vállalatok egy része a cégmarketing standardot kívánta átültetni, mások jobban alkalmazkodtak a helyi fogyasztói szokásokhoz, ízléshez, reklámszlogenekhez. A nyugati minta egyszerű adaptációjára törekvő multiknál több esetben konfliktusok terhelték a folyamatot. Új munkatársként elsősorban fiatalokat kerestek, akikkel könnyebben megvalósíthatták elképzeléseiket. A fogyasztási cikkek piacán, a külföldi cégek jó része kénytelen volt alkalmazkodni a hazai fogyasztói igényekhez, a régi márkák megtartásához, valamint az alacsonyabb jövedelmű vásárlói kereslethez. A fogyasztási cikkek, a háztartási gépek, a lakásberendezési tárgyak vagy szórakoztató elektronika területén a külföldi tulajdonú cégek nagyságrendekkel többet költenek reklámra, mint a hazai tulajdonú vállalkozások. Több multinacionális cég a kereskedelmi szervezetét külön társaságba szervezte elsősorban adózási okok miatt.

A cégátszervezés nagy rohamokban haladt előre a pénzügyi részlegeknél, ahol igen sok esetben a külföldi tulajdonos által delegált képviselő engedélyezte a kis és közepes összegű átutalásokat is. A szerződéskötések, a számlakifizetések, a pénzügyi és egyéb kötelezettségek vállalása általában az új tulajdonos képviselőjének irányítása alá került. A gyors pénzügyi kontroll megteremtését feltehetően a külföldi partner általános bizalmatlansága, a megvásárolt cég valódi megismerése és a tartalékok minél hamarabbi feltárása indokolta. A kontroll megteremtésével párhuzamosan került sor a pénzügyi információs rendszer modernizálására, a számítógépes ügyviteli rendszer korszerűsítésére. A tulajdonos anyavállalatnál működő ügyviteli és egyéb rendszerek adaptálása is megindult.

Kétségtelen tény, hogy a nemzetközi vállalati hálózathoz történő csatlakozás következtében a költségelszámolásban megnő a know how, a licence jogok, a menedzsment szolgáltatási, a tanácsadói megbízási díjak szerepe. Ezek eszközei annak, hogy a vállalati jövedelmeket a legkedvezőbb adózási helyre csoportosítsák. Hasonló szerepe van az import- és exportárak esetleges eltérítésének. Informális források beszámolnak a fenti folyamatokról, de összegző adattal, sőt becsléssel lényegében sem a hivatalok, sem a kutatóintézetek nem rendelkeztek. A jelenséggel kapcsolatos erős túlzások és problémák lekicsinylése egyaránt hangoztatott vélemény, álláspont.

A megvásárolt cég termékskálájának a tulajdonos cég stratégiájához való igazítása, számos korábban készített termék gyártásának megszüntetéséhez vezetett, miközben a fő termékek, illetve új áruk gyártási kapacitása bővült. A rendszerváltozás előtt a hazai cégek igen széles termékgyártást és szolgáltatást maguk erejéből oldottak meg a hiánygazdaság jelensége miatt. A külföldi tulajdonosok először az ilyen profilokat választották le és értékesítették. Vevő hiányában a termelés leállítására is sor kerülhetett. A multinacionális cégek a nemzetközi gyártási stratégia alapján határozták meg a termékszerkezet átalakítását (pl. fagyasztóláda-gyártás -- Jászberény, kompakt lámpák -- Nagykanizsa stb.), amikor is egy-egy fő termék gyártásának nagy részét egy leányvállalathoz helyezték. A döntően belső piacra termelő cégeknél a sok, kis szériában gyártott termék helyett (pl. édesség, egyéb élvezeti cikkek) a kevesebb számú, de igen hatékonyan előállítható fő termékekre koncentráltak. A szétaprózott termékstruktúra miatt sok esetben egy-egy áru tényleges előállítási költségét sem tudták meghatározni. A termékszerkezet megváltoztatására került sor, amikor a szolgáltatások, szervizelések jelentős részét leépítették, illetve külső tulajdonú vállalkozásokba szervezték. A vállalat működéséhez szükséges szolgáltatásokat (karbantartás, takarítás, étkeztetés, reklám, munkásszálás stb.) külső vállalkozóktól rendelték meg, legtöbbször a korábban kiszervezett, társasággá alakult részlegtől. A vállalatátvétel első időszakában a kutatási-fejlesztési osztályok, főosztályok egy része is átszervezés áldozatává vált. Az egykori állami vállalatoknál a kutatási-fejlesztési tevékenység is szétaprózott jellegű volt, túl sok témával és túl kevés pénzből dolgoztak a mérnökök. A nemzetközi nagyvállalatok a kutatási stratégiájukat is globális mértékben határozzák meg, amelynek következtében a megvásárolt helyi vállalatok K+F kapacitását a globális hasznosítás szempontjai szerint állapítják meg. Az egyes privatizációs tranzakciókat követően a hazai K+F tevékenység újjászerveződik. E folyamatnak része, hogy az egyes cégekben szűkebb bázison, speciális területeken, a globális cégek igényeihez mérten újjáalakítják a kutatói bázist. Más esetekben a hazai szakemberek dolgoznak a tulajdonos anyavállalat kutatói központjában. A termelésáthelyezés, a piacokhoz való közelség miatt a globális cégeknél egyre inkább terjed az ún. regionális kutatási-fejlesztési részlegek létesítése. Különösen a szoftver tevékenység áttelepítése gyorsult fel.

A privatizált cégek átalakítása során a beszerzés politika újjászervezése jelentett nagy fordulatot, amely konfliktusokkal is együttjárt. A nemzetközi nagyvállalatok globális beszerzési politikájuknak megfelelően az alkatrészeket, részegységeket óriási tételben vásárolják nem túl nagy számú beszállítótól. A korábbi helyi (magyarországi) háttéripari kapacitások (egykori téesz-melléküzem, kisszövetkezet, egyéni cég, állami vállalat) elégtelennek bizonyultak a globális cég mennyiségi igényeihez. Kizárólag a hazai gyártó kapacitásának megfelelő darabszámot tudtak teljesíteni. Ennek következtében a Tungsram, a Lehel Hűtőgépgyár, a Telefongyár, egy két mezőgépgyár korábbi beszállítója piacot vesztett, miközben nőtt a külföldi beszállítás (import) aránya. A kisebb és közepes cégek közvetlen külföldi kézbe adása után is rendszeresen sor került a beszállítói kör vagy az alapanyaggyártók egy részének kicserélésére. A Privatizációs Kutató Intézet egy felmérése szerint ennek okai:

-- kezdeti bizalmatlanság,

-- minőségi hiányosságok,

-- pontatlan szállítás,

-- rugalmatlan kiszolgálás,

-- magas árak,

-- az otthoni beszállítóhoz ragaszkodás (esetleges tulajdoni kapcsolat),

-- az egykori beszállító Magyarországon létesített céget.

A külföldi cégek képviselői szerint egy-két évi magyarországi tapasztalatok után kizárólag az ár, a minőség és szállítási megbízhatóság alapján döntenek a beszállítókról. Számos korábbi háttéripari vállalkozás ismét kooperál a hagyományos partnerével.

Más jellegű pozitív tapasztalat, hogy néhány multinacionális cég más európai gyárában a kedvező árú, jó minőségű hazai gyártású terméket már Magyarországról szerzi be.

Átfogó felmérés nem készült a külföldiek által privatizált cégeknél történő vezetői cserékről. Általánosítható tapasztalatok szerint az anyavállalat az esetek többségében "saját embereit" küldi a megvásárolt cégekhez. Nem mindig első számú vezetői pozíciókba, hanem tanácsadói feladatkörökbe. Nagyon erős az anyavállalati kontroll, a hazai vezetők önállósága csekély. Sok esetben külföldi menedzserek kerülnek irányítói körbe és a helyi vállalat működését az anyavállalathoz igazítják. Zöldmezős beruházásoknál is hasonló a helyzet. A helyi vállalati vezetők szerepe sok esetben a kormányzati, helyhatósági apparátusokkal való tárgyalásokra szorul vissza. Egy magánvállalatot is rengeteg szál köti össze a hatóságokkal (adó, vám, támogatáspolitika, szabvány stb).

A külföldi érdekeltségű vállalkozások az átlagosnál fiatalabb és iskolázottabb munkaerőt alkalmaznak, mint az egyéb tulajdonú vállalatok. Ez a megállapítás érvényes egy-egy foglalkoztatási csoporton belül is. A többségi külföldi tulajdonban lévő vállalatok az állami cégekhez képest mintegy 30%-kal magasabb bért fizetnek. A bérelőny durván 1/3-ad részben a munkaerőállomány eltérő nem, kor és iskolázottság szerinti összetételére vezethető vissza, 1/3-ad részben a külföldi vállalatok magasabb termelékenységével függ össze, 1/3-ad részben pedig azonos munkaerő-összetétel és termelékenység esetén is fennálló kereseti különbségeket takar. A témában végzett felmérések szerint valószínűsíthető, hogy a külföldi vállalatoknál alkalmazott munkaerő "meg nem figyelhető jegyeiben" is jobb minőségű.

A nemzetközi tapasztalatok és a hazai gyakorlat is azt igazolja, hogy a külföldi tőkebefektetések hatására rövid távon romlik a kereskedelmi mérleg. A külföldiek által privatizált cégek beszerzései módosulnak. Az anyavállalat beszállítói lehetőséget kapnak arra, hogy megvásárolt cégekhez is ők szállítsanak, de ennek a költségek határt szabnak. Ugyanakkor, ha az "elvárt minőségű" termékek az adott országban is beszerezhetők, nem az importot választják. A csomagolástechnika egyik ilyen bizalmi ágazat. Jelentős fejlesztések mentek végbe az itthoni csomagolóiparban, megtelepedett hazánkban a papírdoboz-gyártás (Tetra Pack, PLK), a PET flakonok gyártása, a modern fémdoboz-gyártás (Continental, Carnaudmetalbox), a finomfólia-gyártás (Kobusch Nordenia), vagy említhetjük a Petőfi Nyomda gyors fejlődését. Más a helyzet a beruházási javak, döntőrészt gépipari technológiák, termelési vonalak vonatkozásában. A technológiai fejlesztések jelentős része csak importból lehetséges. Így a beruházásokra, gépcserékre, technológiai vonalakra költött pénz importot gerjeszt. A fejlesztések következtében romlik a kereskedelmi mérleg. Az alacsonyabb költségek miatti termeléskihelyezés esetén a kezdeti fejlesztések után bővülő export az ellenkező hatást váltja ki, vagyis exporttöbblet jön létre. Például a magyarországi vámszabad területek tevékenykedő külföldi érdekeltségű vállalatok 1,5-2 md$ exporttöbbletet realizálnak 1998-ban.

A hazai piacok megszerzését szolgáló külföldi tőkebefektetések egy része importot vált ki, ilyen esetek a csomagolástechnika, személygépkocsi-összeszerelés, telefonközpont-gyártás, vagy malátaelőállítás.

A külföldi működőtőke-áramlás első időszakában a bejövő pénzügyi tőke növeli a Nemzeti Bank devizakészletét, hozzájárul a nemzetgazdaság külső finanszírozásához. A szükséges fejlesztések, beruházások, gyárépítések után, az ún. konszolidációs szakaszban azonban a külföldi érdekeltségű vállalkozások nyereségüket devizában kivihetik az országból. Egy olyan országban, ahol domináns a külföldi tulajdonú vállalkozások aránya, a profittranszfer jelentős összeget tehet ki. A külföldi tőkebefektetések utáni jövedelmek (osztalék) a folyó fizetési mérleget jelentős mértékben megterhelhetik. Az állami és jegybanki külföldi hiteladósság esetén az esedékes törlesztéseket mindenképp fizetni kell, függetlenül attól, hogy a külföldi hiteleket milyen hatékonysággal használta fel a kormány. Nyilvánvaló, hogy a külföldi működőtőke-beruházások esetén profitkiutalásra csak akkor van lehetőség, ha a vállalkozás kitermelte a szükséges nyereséget.

A nemzetközi és magyarországi tapasztalatok szerint a nemzetközi vállalatok számos pénzügyi technikával valósíthatnak meg jövedelemkivonást (export- alulszámlázás, import-felülszámlázás, menedzsment-díjak, know how- és licence-díjak felülértékelésével stb.). A multinacionális társaságok elsősorban az alacsony adószínvonalú országokban mutatják ki a nyereséget.

A külföldi befektetők a minél nagyobb piaci részesedés, az egész országra kiterjedő hálózat kiépítése, az optimális üzemméret kialakítása érdekében a vállalati szervezeti koncentráció irányában determinálták a privatizációs folyamatot. Jelentős koncentráció ment végbe az építőanyag-iparban, a kiskereskedelemben, az élelmiszeriparban, valamint az energiatermelés és -elosztás ágazatban.

Másodlagos privatizáció, kivásárlások után számos gazdasági ágazatban oligopol pozíciók alakultak, három-négy tulajdonosi csoport uralja az ágazatot. A mélyépítésben a Bau Holding és a Strabag, a téglagyártásban a Baufabrik és a Wienerberger, a cukoriparban az Agrana, Eastsugar, Beghin Say uralja a piacot.

A külföldi befektetők térnyerése következtében igen jelentős koncentráció alakult ki a magyar gazdaságban. A közműszektorban az egykori állami monopóliumok új tulajdonosai külföldi cégek lettek, amelyek erőteljes áremelési követelésekkel "bombázzák" a kormányt (elektromosipar, gázágazat, telefon, víz, csatorna).

A külföldi befektetések eredményeképpen több ágazatban nőtt a verseny, amely a szolgáltatások, termékek javulásához vezetett (bank, biztosító).

A kilencvenes évektől a világgazdaságban felgyorsultak a globalizációs tendenciák, a külföldi működőtőke-áramlás gyorsabban nőtt, mint a világkereskedelem. A vállalati fúziók, cégfelvásárlások egymást érik. Az USA-ban és az EU-ban számos ágazatot liberalizáltak, lehetővé tették a külföldi vállalatok tevékenységét. A multinacionális és globális társaságok gazdasági potenciálja fokozatosan bővült. A világban a külföldi tőkekivitel nyomán már 3,2 ezer milliárd dollár működőtőke került külföldi befektetésre. Ennek hatására a világ nagy gazdasági régiói között már egyre több olyan található, amelyben az összes megtermelt új értéknek a nagyobbik felét -- éppen a külföldi működőtőke-beruházások nyomán -- nem nemzeti, hanem külföldi irányítás alatt álló vállalatok állítják elő. A globalizáció legjelentősebb nyertesei a fejlett országokban találhatóak: a globalizálódás irányítói, a termelés-kihelyezés szervezői a külföldi piacokra a piacvásárló külföldi beruházások révén betörni képes cégek irányítói, illetve azok a beruházók, akik a társaságok tulajdonosai.

A kevésbé fejlett országokban is vannak e folyamatnak nyertesei: a termelés-kihelyezést szervező helyi menedzserek és üzletemberek, valamint a magasabb munkabérekhez vagy egyáltalán foglalkoztatáshoz jutó helyi munkások. E folyamatokhoz Magyarországnak mindenképp alkalmazkodni kell, méghozzá oly módon, hogy az ország lakosságának minél nagyobb része a globalizálódás nyertesei közé kerüljön. Kelet-Közép-Európa és azon belül Magyarország számára igen komoly lehetőségeket nyújthat a kelet--nyugat irányú működőtőke-áramlás áramlataiban való olyan aktív bekapcsolódás, amelynek révén mintegy a nemzetközi tőkemozgás helyi fordítókorongjának szerepét tudná betölteni.

A nagyszámú külföldi érdekeltségű cégek magyarországi működése következtében néhány tízezer külföldi menedzser, szakember és családja él Magyarországon, főként Budapesten és térségében. A külföldi szakemberek és családtagjaik jelentős jövedelmű fogyasztóként jelennek meg a piacon. Ezen réteg kiszolgálására a piac alkalmazkodik, angol nyelvű lapok, színházak, iskolák, klubok szórakoztató központok létesülnek, létesültek. Budapest egyre inkább nemzetközi színezetet ölt, amely az irodaház-szolgáltatásoktól kezdve a széles körű kulturális programokig terjed. Egyre több nemzetközi szervezet, intézmény kelet-közép-európai irodáját, alközpontját Budapesten szervezi meg. A külföldiek számára "egyre inkább lakhatóvá" válik a város. Ezért a külföldi menedzserek előszeretettel ajánlják Budapestet a multinacionális cégek kelet-közép-európai regionális központjaként is. Az utóbbi időben több multinacionális társaság regionális kutató-fejlesztő bázist Budapestre és térségébe telepít (pl. General Electric, Nokia, IBM, Errikson).

Budapest kozmopolita város benyomását kelti az üzletemberekben, ami hozzájárul a növekvő külföldi befektetésekhez.

Irodalom: