Tibet a maga 30 281 cikkével, oldalával (az adat 1998 júliusából származik) nem nevezhető feltűnő jelenségnek az Internet forgatagos világában. Mégis meglepődtem, ekkora információtömegre nem számítottam. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megannyi cikk-, riport- és könyvkivonatról van szó, ugyanis a hálózat kereső opciója minden (!) olyan helyet kilistáz, ahol a "Tibet" szó akármilyen eldugottan vagy jelentőség nélkül megjelenik. Ez a szám így is nagynak tűnik... Ekkora lenne az érdeklődés? Jókedvem elpárolgott, mikor beütve a "Kína" szót 1 176 110 cikkből válogathattam. Ne lepődjünk meg! A hálózaton a legnagyobb cégektől, újságoktól a magánszemélyek önálló lapjaiig, enciklopédiáktól a környezetvédelmi szervezetekig minden és mindenki megtalálható. Terjedjen fantáziánk bármeddig az információközlés területén, az Internetet talán sohasem lesz képes befogni, vagy akár fő komponenseivel napról napra, óráról órára lépést tartani. Valóságos monstrum az Internet, amely a számítógépek háztartásba való "bevonulásakor" a ma még az első helyen álló televíziót is ki fogja ütni helyéből. (Ez csak Kelet-Európát érinti, hiszen az Egyesült Államokban ez a folyamat már végbement...)
Ilyen szörnyeteg elé ülünk le, hogy a világ egyik legeldugottabb zugáról tudakozódjunk. Semmiképp sem csalódhattam, hiszen az információ tömege áthághatatlan a magamfajta szerény "szörföző" számára. Ez a megállapítás egy újabb következtetést von maga után. Mivel az Internet információtömegének zöme amerikai kézen van, kénytelenek vagyunk amerikai nézőpontból szemlélni Tibetet. Mióta pedig Kína jelenti a legnagyobb fenyegetést az Egyesült Államok számára, ne csodálkozzunk, ha többnyire Kína-ellenes szövegeket olvashatunk. (Ezek olykor burkoltak, máskor viszont nem.) Tibet ily módon az amerikai külpolitika egyik vesszőparipája. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy hivatalos kormánybeszámoló jelenléte az Interneten. Téma: az emberi jogok megsértése Tibetben. (U.S. Department of State Bureau of Democracy)
Mit tud az átlagember Tibetről? Rögtön az "alt.culture.Tibet" oldalra léptem be. Ez tartalmazza az általános tudnivalókat. Íme: "Tibet elszigetelt himalájai királyság, lakosság 2,32 millió, akik a 17. század óta kínai befolyás alatt élnek. Az 19501959 közötti kampányban Mao felszabadította Tibetet, százezer foglyot ejtve. Tibet szellemi, adminisztratív vezetője a dalai láma, jelenleg a tizennegyedik, nevén Gyong Tenzin Gyatso (született 1935-ben)." (Ez a név rövidítés.) A láma jelenleg száműzetésben él India Dharamsala városában. 1989-ben béke Nobel-díjat kapott. Kína politikáját e királysággal szemben az Ügyvédek Világszervezete (International Comitee of Jurists) "kulturális tömeggyilkosságnak" minősíti. Mao betelepítési politikája az egyik legjobb példa erre. Mao ezt "végső megoldásnak" nevezte (bizonyára tudtán kívül használta így, de ez a kifejezése nyelvtanilag egyenes fordítása a hitleri Endlösungnak). Az Ügyvédek Világszervezete azt állítja, hogy az újdonsült kínai tartományba hét és fél millió (!) kínai "telepes" érkezett, minek következtében ma több a kínai, mint a tibeti Lhasszában. Ez jelenleg az autonóm terület fővárosa. (A Kínai Népköztársaságon belüli "autonóm" területek összesítve 4,8 millió négyzetkilométerre rúgnak. Ez az országnak mintegy fele...) Az Interneten olvasható másik írás szerint Tibet Autonóm Tartomány lakossága még mindig 95 százalékban tibeti. Bizonyos amerikai becslések szerint Lhassza lakosainak egyharmada han-kínai. Ugyanez a jelentés 46 ezer apácát és szerzetest tart nyilván 1400 kolostorban. Kína persze rendkívüli ellenőrzés alatt tart mindenféle Tibetet érintő információt. Nem egy külföldi turistát zaklattak például azért, mert egy faxüzeneten valamelyikük megemlítette, hogy pár nappal azelőtt bomba robbant a fővárosban. Ezzel egyébként tele volt a lhasszai sajtó...
Az emberi jogokat illetően Kínának szinte mindenhol rosszul áll a szénája. Maradjunk egyelőre a hivatalos jelentésnél (U.S. Department of State Bureau of Democracy). A visszaélések gyakoriak: a szólás- és a vallásszabadság megsértése, kínzás, kivégzés stb. Kisebb mozgalmakat, felkeléseket levertek a kínaiak (1996-ban Sera-, Yokhang-, Tashilhumpo-felkelés), Camdenben pedig három szerzetest ítélet nélkül végeztek ki. Kína nem engedélyez semmilyen vallási szertartást, amelynek bármilyen politikai kicsengése volna. Tiltják a dalai láma képének árusítását, kiállítását. A dalai láma száműzött kormányához hű hivatalnokokat leváltják, félreállítják.
Mielőtt a politikai elemzések felé fordulnánk, meg kell fejtenünk azt a különleges kötést, ami a kormányzás és vallás között létezik. A tibeti buddhizmusnak jelentős politikai hatásai vannak. Köztudott, hogy a dalai láma szellemi vezető. A dalai láma (elméletileg) mindig ugyanaz a személy. Halála után Tibetben születik újra. Az új dalai lámát a "régens-lámák" hivatottak megtalálni. Az öreg vezető olykor pontos utalásokat ad a reinkarnáció helyét illetően, máskor viszont nem "segít", ami ugyancsak megnehezíti a keresők dolgát. A kiválasztott gyermek csodával határos módon ráismer "elődje" tárgyaira (használja azokat), ráismer az emberekre stb. A cím nem örökletes, sőt a lámának nem is kell nemes családból származnia. (Az utolsó hét dalai láma egyszerű földműves családból származott, azaz "hozatott".) Az első dalai láma Gechen Trungpa (13911471) nevű uralkodó volt, aki magát egy jelentős buddhista személyiségnek, Avalokitesvarának 51. reinkarnációjaként tüntette föl. Az utána következő harmadik teokrata 1578-ban megtérítette a mongolokat, és ezeknek a vezetőjétől, Altam kántól kapta a "Dalai Láma" (Óceánnyi Bölcsesség) címet. Jelenleg a 14. dalai lámaként Tenzin Gyatso tölti be e rendkívül magas tisztséget száműzetésben.
A tibeti buddhizmus még a keleti vallások kavalkádjában is érdekes jelenség. Az Understanding Tibet cikkben ez áll: Tibet ősvallása a bon volt, ami vallástörténetileg felfedezetlen terület. Vajmi keveset tudunk a 7. század előtti periódusról; ekkoriban jelent meg a tibeti ábécé. Jelentős kínai befolyás után (kb. 750-ig) India vette át ezt a szerepet. Innen került át a buddhizmus Tibetbe. Furcsa módon a buddhistáknak nem állt szándékukban kiszorítani az ősvallást. A bon beolvadt a ma ismert tibeti vallási formába. A bon viszont a 840-ben bekövetkezett tibeti összeomlás után tűzzel-vassal irtotta riválisát. (Ez egy évszázadon keresztül tartott.) Az ősi hit híveinek ellenérzése abból származott, hogy az akkori király vallásos buzgalmában hatalmat és vagyont ajándékozott a lámáknak. Az anarchia elcsitulása után reformok következtek, és a mongol invázióig töretlen volt a virágzás. Ez volt Tibet kulturális aranykora. A legjelentősebb írások ekkor keletkeztek: metafizikai tanulmányok (Kan-gyür, Tan-gyür), a Bardo Thödol, amelynek szanszkrit eredetije elveszett stb. Ekkor fordították le az indiai vallási-filozófiai szövegeket. Marpa, a Fordító kapta a legjelentősebb szerepet. Milarepa, Marpa tanítványa ugyanekkor írta misztikus verseit. Őt a költő-aszkétaként ismerik.
A mongol invázió (13. század eleje), majd "kis" szünet után a kínai próbálkozások korszaka következett. A teljes ellenőrzést a mandzsuknak sikerült bevezetniük. 1750-ben foglalták el, viszont csak 1751-ben nyilvánították hivatalosan is protektorátusnak Tibetet. A kínai birodalom összeroppanása után (1912) laza brit befolyás következett. 1949. október 1-én születik meg a Proklamáció Tibet "felszabadítására". Egy évre rá 40 000 kínai katona foglalja el kelet-Tibetet megsemmisítve a nyolcezer katonából álló "hadsereget". Potala küldöttségét (ez a dalai láma tradicionális székhelye, palotája) arra kényszerítették, hogy írja alá az ún. Fehér Lapot. Ezt hosszasan tárgyalja a Tibeti kormány száműzetésben ("Tibetian Government in Exile") cikkcsoport. (Az Internet e helye 73 százalékos látogatottságnak örvend.) A lámák küldöttsége figyelmeztette Kínát, hogy az ő aláírásuk semmit sem ér a dalai láma kézjegye nélkül, a kínaiak mégis ragaszkodtak a Fehér Lap aláírásához. Ez a következő címet kapta: 17 pontos egyezség Tibet békés felszabadításáról. A fenyegetés egyszerű volt: aláírhatják vagy bebörtönzik őket. Esetleg kivégzik az ellenszegülőket. Az ENSZ Tibet teljes annektálásakor sem reagált. 1959-ben, amikor szinte egy évtizednyi terror után felkelés robbant ki (s ezt természetesen leverték), a dalai láma (az egykori kormány tagjaival) Indiába repült. Visszatérését azóta is várják a tibetiek. A száműzetésben levő kormány tibeti bankjegyeket és bélyegeket nyomtatott. Vezetőjük realistább politikus. A dalai láma kijelentette, hogy ha Tibet függetlenné válna, ragaszkodik a demilitarizáláshoz (saját hadsereget sem tartana fönn). Egy népszavazáson a tibetieknek kellene megválasztaniuk a jövendő államformát. ("Guidelines for Future Tibet`s Polity and the Basic Features of its Constitution"/Irányvonalak Tibet jövőbeni politikájához; alkotmányának alapelvei) Kína vesszőparipája ugyanis, hogy a tibeti kormány egy "elmaradott" társadalmi rendszert kíván visszaállítani, amely a valláson alapul. (Mao azt hirdette , hogy a vallás a tömegek mérgezése.) Az elmaradottság ügyében nyilatkozik Palden Gyatso 61 éves szerzetes, akit végighurcoltak a kínai börtönökön. Az ő fogsága, kínzása 31 évig tartott... Az agg láma szerint "Kínának sikerült a gazdagot szegénnyé és a szegényt még szegényebbé tenni, míg Tibet a tsampa koldusok országává vált" (a tsampa tradicionális tibeti eledel). Ugyancsak ő számol be Tibet annektálás előtti társadalmáról. Az éhezés fogalma ismeretlen volt. Khams-yul népe elégedetten élt. A tibetiek országukat "Khams-yulnak", vagyis "a hó birodalmának" nevezik. Ez meglehetősen furcsa, hiszen az ötezer méteres tibeti fennsíkon a magas csúcsok kivételével sehol sem havazik... (Egyébként a "Tibet" elnevezés az arab "Tah-bat"-ból származik, innen került be az európai nyelvekbe.)
A "China in Tibet" cikkcsoportban egy érdekes könyvkivonat található: Tashi Tsering önéletrajza ("The Struggle for Modern Tibet"). Érdeme, hogy autentikus tibeti nézőpontot kínál fel három elgondolkoztató alapproblémájában: 1. kínainak vagy tibetinek lenni (ugyanide tartozik az a kérdés, hogy el kell-e fogadni a kínai fennhatóságot vagy ellen kell állni); 2. modernizálható-e Tibet, anélkül, hogy ősi kultúráját feláldozná; 3. hol az igazi Tibet, ugyanis az író szerint jelenleg kettő létezik: Tibet, valamint Dharamsala Indiában. Kína amúgy is jó munkát végzett Tibet felosztásában. A három tartományból álló királyság történelmi határait bizonytalanná tették. Kham tartományt Szecsuan, Yunnan és Ganshu, Amdót nagyrészt Csinghaj kebelezte be. U-Tsang nagyjából érintetlen maradt. A korona minderre Tibet elnevezése: Xizang...
Hasonló visszaélések sorozatát közölte a Philadelphia Inquirer című napilap. A cikksorozat a "Tibet, a megkínzott ország" (Inside Tibet: A Country Tortured) címet viseli, részletes beszámolókkal, főleg a kínzásokat illetően. Lu Wen Xiang, a kínai kormány sajtóirodájának főtitkára ez ügyben így nyilatkozott: "Valóban, akárcsak maguknál, az Egyesült Államokban, a kínzás alkotmányilag tilos. Viszont néha [véletlenszerűen] megesik..."
A legnagyobb port a pancsen láma ügye kavarta fel. A dalai láma után ez a legmagasabb tisztség, majdnem ugyanazon kritériumok szerint választják ki, egyedüli különbség a reinkarnálódó személyiségben áll. A tibetiek által elismert gyermeket (a 11. pancsen lámát) a kínaiak foglyul ejtették, azaz "védőőrizetbe" vették. Így vált az alig néhány éves gyermek (Tibet második vezetője!) a világ legfiatalabb politikai foglyává. Egy éven át tartó huzavona után a kínai győzelem teljes volt: egy általuk választott gyermek ül a pancsen láma székén. A nyugati közvélemény botránynak minősítette az esetet. Talán nem is csoda, hogy gombamód szaporodnak a Save Tibet! (mentsük meg Tibetet!) szlogent hangoztató főleg ifjúsági szervezetek. Az Interneten a leglátogatottabb ilyen szervezet, az ICT International Campaign for Tibet (www.savetibet.org.) kb. 77 százalékos látogatottságnak örvend. A szervezet célkitűzései: tényfeltárás, hírterjesztés, lapkiadás (Tibetan Press Watch, Tibetan Environment and Development News), valamint kutatás a kínai szuverenitást illetően. Erre külön cím is létezik: China.dem.org.link.
Az interjúk sem hiányoznak, amelyek közül figyelemre méltó az Orville Schellel készített beszélgetés. Szociológiai nézőpontról van szó, némi meditatív, ironikus társadalomkritikával fűszerezve. Már az első kérdés is figyelemfelkeltő: "Mit gondol erről a Tibetnek nevezett képzeletről?" Schellt, úgy tűnik, gyerekkora óta megragadta Tibet varázsa, csodálója volt Heinrich Harrernek (akit manapság a Hét év Tibetben tesz népszerűvé), valamint más felfedezőknek. Meglett emberként ellátogatott fantáziái színhelyére. Rendkívül érdekes, szubjektív beszámolóval tért vissza. Csalódott volt, és irigyelte Harrert, akinek még megadatott az utolsó autentikus betekintés az annektálás előtti Tibet tradicionális létformájába. Ő ezt már nem láthatta. "Miért szimpatizál Amerika társadalma ezzel a bekebelezett országgal?" Schell szerint alapvető amerikai mítosz, hogy a gyengébbet pártolni kell, mi több, a tibetiek esetében "kihalófélben levő fajról beszélhetünk". A modern nyugati társadalom hiányát érzi mindannak, ami a tibetiekre jellemző: remek humorérzék, derű minden körülmény dacára és "a sohasem-sietés". Schell bírálja Clinton elnököt, mivelhogy 1992-ben kampányának fontos része volt Kína elmarasztalása Tibet miatt, de megválasztása után semmit sem tett ígéretét illetően. A szociológus egyébként így vélekedik a dalai lámáról: "Sok több nemzetet is magába foglaló országnak rossz a kormánya, míg itt van egy kitűnő vezér, és kormányozhat ország nélkül. [...] A kínai külpolitika féltékeny; tudják, hogy a dalai láma népszerűségét sohasem fogják elérni." A "kolonizálásról" is beszámol: Kína átnevelőtáborokat működtet szerzetesek számára, ahol totális ellenőrzésükre törekednek, de hazafiasságra is tanítják őket. Kínai hazafiasságra...
Elgondolkodtatók az Interneten magas számban jelen levő, gyakran lehívott utazási ajánlatok. A legfelkeresettebb az Adventure Tibet, ahol részletes leírások olvashatók útvonalakról, utazási és szállási körülményekről. Közös bennük, hogy szinte mindegyik használja a "kulturális utazás" kifejezést. Nem tudni, mennyire érvényes ez, de talán a "buddhista Odüsszeia kirándulás alatt daliás görög hősöket fogunk látni, amint Coca-Colát szürcsölgetve áthajóznak a himalájai Szkülla és Kharübdisz között. Lhasszát repülőgépen közelítheti meg a kultúrára éhes utazó Nepálból, Indiából, Bhutánból. Sok út vezet Tibetbe egyik sem Kínából...
VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIA
Dalai Lama of Tibet (the Fourteenth), Tenzin Gyatso: Kindness, Clarity, Inside. Ithaca. New York., 1988.
David-Néel, Alexandra: Immortalité et Réincarnation (Doctrines et Pratiques Chine Tibet Inde). Éditions du Rocher. Paris., 1978. 48141.
Eliade, Mircea: Istoria credinelor i ideilor religioase. Editura tiinificã i enciclopedicã. Bucureti., 1988. vol. III. 274 296.
Times Világtörténelem. Akadémiai Kiadó. Bp., 1994. 127129. 175. 277.