Töröcsik Pisti mintegy 10 éven keresztül volt aktív tagja a Baradla Barlang-kutató Csoportnak. Fájdalmas és megdöbbentõ leírni, hogy élete egynegyede volt ez a tíz év. A csoport munkájába 1978—79-ben kapcsolódott be és rövidesen ve-zetõ egyéniségévé vált. Vidám és örökké aktív ember volt, aki ugyanolyan lelkesedéssel vakolta, építette a Baradla Csoport düledezõ aggteleki házát, mint amilyen alaposan és lelkesen szervezte meg a késõbbi "kihûléses kísérleteket". Aggtelek is hamar befogadta, hiszen a falun belül is önzetlenül segített mindenkinek, ha kellett "rendelt", mert beteg volt a tehén, ha kellett telefonált a debreceni klinikára beteg hozzátartozó után érdeklõdve.

Barlangász körökben neve a "kihûléses" élettani kísérletek kapcsán vált igazán ismertté. 1986-ig bezárólag 5 élettani kísérletet folytatott, melynek célja a szervezet folyamatos lehûlése során tapasztalt élettani változásainak vizsgálata volt. Hatalmas energiát fektetett ezekbe a vizsgálatokba, sokszor megmozgatva a fél országrész kórházi, laboratóriumi kapacitását. A kísérletek óriási adatmennyiségét azonban már nem volt ereje tételesen kiértékelni, feldolgozni. Hallatlan lelkesedését elismerve a Baradla Csoport vezetõjévé választotta.

Bekapcsolódott az ATOMKI által folytatott barlangi radon vizsgálatokba is, kezdetben hetente cserélte az érzékelõket, majd éveken keresztül koordinálta a detektorok cseréjét.

Magánéleti gondjai az utóbbi néhány évben már nem tették lehetõvé a rend-szeres barlangászatot, de amikor ideje engedte, kereste a kapcsolatot a barlan-gászokkal. Így értesültünk – munkahelyén szerzett –gyógyíthatatlan betegségérõl is. Orvosként tudta, mi vár Rá, de minden erejével küzdött az életéért, elsõsorban kiskorú gyermekei miatt. Nem gyõzhetett, késõ volt, november 3-án meghalt.

Nem felejtjük el: