Távol-keleti festmény
[2010. június]
Németi Rudolfnak
Kivágtak egy fát, meggyfa volt –
Egy tékakerti udvaron
Tajtékzott, mint egy hírhozó
Kerub, ki hinni tud vakon.
Tavaszt is, őszt is meglakolt,
Ha angyal volt is – nem Niké.
Túl szépet el se bír a szó…
Ki senkié – mindenkié.
Semmit virágzik szárnyas űr,
A kép fonákján látomás –
Minden veszendő, mert örök
Selyemre lengő lágy vonás.
Más fényt más meggyfa árnya szűr,
Más lombokat más szél szakít –
Az ág, az ég, a szem törött…
Szirom száll, s már a dér vakít –
A tér selymén, a csend fölött.
Látó Szépirodalmi Folyóirat