[Látó, 2010. február]
I.
Istenem oly sok a vágyam
nem fér már el a házban
szeretnék minden kedden
lebegni önfeledten
szeretnék csak úgy lenni
kószálni tengni-lengni
nem a hétköznapi létben
egy szabadabb létezésben
a saját halálnak háttal
kettesben egy kóbor vággyal...
II.
Istenem oly kevés a vágyam
szanaszét itt-ott a házban
szeretnék immár semmit sem
szétgurul mind miben hittem
Látó Szépirodalmi Folyóirat