A fák aranyos zászlait lenyeste
november szutykos, fűrészélü kardja.
Lucskos foszlányaikat reggel-este
szeszélyes szelek seprüje kavarja.

Elköltöztek az angyalszárnyu gólyák,
üdülni déli tájak melegében.
Viharfelhők fekete lobogóját
látjuk most dermedt, ellenséges égen.

Rideg a csók is, elnémult az ének.
Hideg a város, mint egy holttetem.
Villanyra, gázra nem jut a szegénynek.

Szűk odújába menekül a hörcsög.
A parlagon hagyott, bús földeken
nincsen más senki, csak egy bamba ördög.