Végtelenbe ringató
szertelenke szélhajó,
fodrozódva ringat, ó,
álmodozz csak, őszi tó.

Reggelente lábra kap,
szárnyat esdve elszalad.
Vissza: hóha, hó, hahó! –
vágtat, ó, a szélcsikó.

Tintakék az őszi tó.

Lopva könnyez és szemét
mossa benne most az ég –

kékre festi mindenét.

Nyílnak égi őszikék,
ringatójuk őszi kék.

Száll a, száll a szélhajó,
röpte íve szárnyaló:
bárha őszi, ringat, ó,
véle szállni volna jó.

Fodrozódj csak, őszi tó!

Kékre festve lám az ég
lopva könnyez és szemét
mossa, egyre mossa még.