Hozzám küldött...
|
(madárcsivit)
„A vers: a hazátlan haza…
A remény reménye. Minden…”
(Juhász F.: Tutaj a Tűzözönön. 1988.)
leányom le nem írt szava
hozzám küldött sóhaja
tizenéveinek összes titka
félelemfalba burkolt fantázia
a lét megszorult könnye
elhallgatott igazság mágnese
könnycseppekkel táplálkozó
madárcsivit összekuszált fészek
lebetonozott puhasága
énemből letört gallyacska
megfejthetetlen ősi rejtvény
az összes létező kitüntetés
hasonlataink csigaháza
törhetetlen porcelánakarat
feloldozhatatlan felelősségremény
látlelet a mindenség szívéről
az álom izzó ábrándja
örök kétség a jóról
fenyegető vádirat a rosszról
elsatírozott vázlat a viszonyokról
szédítő zuhanás a folyamatosság felé
a béke ágyúdöreje
felesleges paktumok üzenete
öröm virágválsága
jól irányzott illanat
felszakadt dimenziók döbbenete
lézerfotó ezüstmosolya
szavazat az összeférhetetlenségről
fegyelmezett csillaghullás
gyémántörökség felértékelhetetlen darabja
le nem írt leányom szava…
Látó Szépirodalmi Folyóirat