Ébresztőóra
|
Mintha rejtelmes távoli világok
mélyéről jönne ez a szörnyü hang,
s felszökkenek, mint kit poklok kitátott
szájából ránt ki félrevert harang.
Szemem tükrén még földöntúli tájak,
a Kozmosz ritmusára ver a szív,
maradnék is, hogy csöpp békét találjak,
de ez a harsány, nyers hang visszahív
oda, ahol fájdalmas, szürke gondok
raknak lelkemre fullasztó koloncot,
s ez nógat, sürget, hajszol szüntelen,
vad berregése tölti meg fejem,
s izzadt párnák közt tikkadozva várom,
hogy egy kis csöndet hozzon már az álom.
Látó Szépirodalmi Folyóirat