Kavafisz-átiratok: Oxürhünkhoszi papiruszdarab
|
Föltehetőleg Antoninus Pius korából, Krisztus után 139-ből
„Damón köszönti Rhoikoszt, társát és hű barátját!
Hová tűntél, te kedves? A tegnap éjjel ismét
Hórosz-Ré templománál rád vártam én hiába…
Remélem, holnap eljössz Hórosz-Ré templomához.
A parton várlak újra, ha fönt ég már a Szóthisz!
Adj hírt, ha még szeretsz, jöjj! Három hét óta várlak.”
Fölösleges, csak elszórt, véletlen hulladék ez
a föld alatt kiszikkadt, antik szeméthalomból.
Fogalmazvány talán egy el sem küldött levélhez,
csak semmi piszkozat, bár hátoldalán fohásszal:
„Időtlen, titkos istenek, Ré, Héliosz, Titanus,
Hermész, Thot, Nephthüsz, Ízisz, Ozirisz, Jahve, Abraszax,
te Jézus Krisztus Isten, Apollón, Hórosz, Mandulisz,
te kígyós Héliórosz, Szarapisz, Bész, Anubisz –
adjátok vissza Rhoikoszt, testem s lelkem szerelmét,
ki elhagyott Mürónért, s öngyötrő szégyenében
magát a vízbe ölte… Kigyúlt az égi Szóthisz –
hagyjátok megszületni, hagyjátok visszatérni
hozzám, Damónhoz, árnyát, mindenhatók, ti daimónok,
nagy istenek Khronosszal! S te végtelen, csodás Aión –
engedd csókolnom ajkait még egyszer, s mindörökre!”
(1916. december)
Látó Szépirodalmi Folyóirat