Kavafisz-átiratok: Héphaisztión halotti áldozata
|
Mikor meghalt a bűnös Ekbatanában a társa,
magába hullt, bezárkózott, keservesen zokogva
megint vedelt, dühöngött, üvöltözött – hiába,
hiába lett nagy isten, ha nem mindenható lett,
hiszen meghalt barátja, kihunyt hű szeme fénye!
Hibbantan, észveszejtőn hörgött, hogy vége, vége,
Ekbatanát s rohadt vidékét földig rombolja érte!
Babilónban temessék, majd birodalmi gyászt ül,
háromezer művészt is odagyűjtött már Hellászból –
hős versenyeket rendez, színházi játékokat,
tort, tomboló tivornyát, hatalmas hekatombát!
Úgy tartják, akkor Erósz rá őrjöngést bocsátott,
s mint elrettentő Árész, rögtön, vak őrületben
lemészárolt, kiirtott ártatlan népeket,
mert meghalt a szerelme, vesszen mindenki tűzben,
pusztítson, gyújtogasson vágya – borítsa lángba
egész Babilóniát most! (Mindig ez jut eszembe,
ha gyertyát gyújtok este – lelkedre gondolok s rád,
ha hosszan nézek reszkető, vonagló, vézna lángba.)
(1919. október 28.)
Látó Szépirodalmi Folyóirat