Várakozás
|
a vörös áfonyát
s a véle rokon lombot
napfény simogatja
vérünk oly lassú ősszel
odakint róka sompolyog
de nincs szárnyas állat
ketrecben mindahány
elvermeltük a fontos dolgokat
hangokat színeket érzést
hordóba vagy palackba zártuk
pince őrzi az almát szőlő levét
kimértük bedugaszoltuk
azt ami erre várt
most hagyni kell pihenjen
jön a tél megjön bizonyosan
nagy pelyhekkel jön az angyal
hogy békésen befedjen
Látó Szépirodalmi Folyóirat