A régiek emlékére (Versek)
|
Az öregember vályogháza
kiszáradt folyó partján fekszik.
Több éve, hogy nem jár ott senki,
Jó ideje nem jár ki ő sem.
Egy napon, mintha valakit várna,
kiül a padra, elpipázgat.
Kopott írást vesz kezébe,
alkonyatban könyvet olvas:
„Első lesz a hárs illata,
második a búzakalász,
boroskancsó a harmadik,
utoljára harang kondul.”
Bemegy az ember, kint hagyja könyvét.
Akkor a szavak megfeketednek,
azok a szavak elszürkülnek,
végül, mire eljön a reggel,
legvégül kifehérednek.
Látó Szépirodalmi Folyóirat