Orgona
|
Kőfalon hajol ki régi sarkokon
Illatába bódul kégli-balkonon
Szép Sarolta-Charlotte úri cigánylány
Fülemile-órán ölet tár ki rám
Ringó csípőjéről madár csipeget
Mindenféle jóból amit illeget
Felhő s földi lét közt koslat áradón
Barna bársonyában s hogyha támad ón-
Os eső vagy éppen szerteszét havaz
S harmaton megülne annyiféle gaz
Kőfalon hajol ki bomlik hűs haja
Szót sem szólok mégis mintha vallana
Elém ugrik s csókol alkonyi najád
Meglátnak és megrak fivéred s apád
Kertbe húz s ölébe fölszisszen kacag
Ránk a kégli-éjben orgona szakad
Látó Szépirodalmi Folyóirat