Jó volna most (szonettek)
|
Jó volna most a kezem összetenni,
elmondani egy gyermeki imát,
mesemondó fa tövén megpihenni,
és szűrt fényt szívni üde lombon át.
Jó volna most lehunyni két szemem,
lelkemmel pisla csillagokba nézni,
emlékekben kutatni csöndesen,
szétfoszlott, régi álmokat idézni.
Jó volna ernyedt elmémből kizárni
a világot, és mélyében halott
cafrang helyett Isten nyomát találni.
Jó volna már nem hallani a talmi
szófecsérlést, csak tiszta dallamot,
és égi muzsikába belehalni.
Látó Szépirodalmi Folyóirat