kilenc haiku (Versek)
|
szó
áramforrása
legyen a szó annak mit
nevén szólítasz
hold
jó félszáz éve –
ha nincs hold nem is írok
égi társam ő
psyche
kétségbeesve
nyüszítek egyre mint a
bábba zárt lepke
ugyanaz
reggel és este
ugyanaz a hiába
valóság leng be
ébredtem
nagy esőzések –
házak fala megreped
úgy ébredtem meg
ahogy
ahogy születtem
a halál előtt éppoly
tudatlan állok
kő
a sziszifuszi
kő bennem mint kiürült
korsóban kavics
üres
üres visszfényét
a tükör beleveti
a délutánba
dalos
első dalosból
talajvízként tört fel a
gyönyörű ének
Látó Szépirodalmi Folyóirat