Babits (alkonyég)
|
Babitsot olvasom s hullni kezd a zápor
Ittasul a magány ódon mámorától
Idehallom Isten felhős nevetését
Dugdossa a mély ég holdja ferde kését
Alkonyi pirosként évődnek a sorok
Melyekben az öröm oly meztelen zokog
Madár a madárral ívben kergetőzik
Múltak hűs tavában csillag feredőzik
Majd zárul a vers is lekoppan a vége
Kioson az álom illaton az éjbe
Kioson a könyvből magányunk a mámor
S valahol hol én sem hullni kezd a zápor
2005. május 19.
Látó Szépirodalmi Folyóirat