Tartalomjegyzék [Látó - 16. évf. 8-9. sz. (2005. augusztus-szeptember)] Kezdőlap

+ betűméret | - betűméret   

Az Áldozat (Dráma)

Szent Margit legendája

Dráma három felvonásban

Idő: 1260–1270

SZEMÉLYEK

MARGIT, Árpád-házi, IV. Béla leánya
IV. BÉLA, Magyarország királya
GYÖRGY, pálos rendi szerzetes
JÁNOS, Ferenc-rendi szerzetes
OLIMPIÁDESZ, Bodomérei, a kolostor fejedelemasszonya
FÜLÖP, esztergomi érsek
PAULUS, nuncius
MARCELLUSZ, a domonkos szerzetesrend magyarországi tartományfőnöke
ALINKA, Ajkai
ANNA, Váradi
BENEDIKTA, Csanaki
CECÍLIA, Veszprémi
CSENGE, Badoldi
ERZSÉBET, Szerennai
JUDIT, Ipolt
ILONA, Sesereniai
KATARINA, Sennye
MARGARÉTA, Mátyus
STEFÁNIA, Pósa
SZABINA, Felhévízi

A színpad három, felváltva megvilágított részre oszlik:
A szín jobb oldalán a Boldogasszony-szigeti (Szent Margit ideje előtt Nyulak szigete, ma Margitsziget) kolostornak az ún. ápolóházát látjuk, ahol a dráma végkifejlete idején Margit tartózkodik, s ahonnan a Margit apácanővérei nem akarnak távozni.
Bal oldalán egy hosszú asztal mellett ülnek: IV. Béla király, Fülöp
esztergomi érsek és Paulus nuncius.
A szín középső, legnagyobb részében az előzményeket bemutató jeleneteket, azaz a drámai helyzet kibontakozását látjuk.

ELŐJÁTÉK

1270. A szín bal oldala világosodik meg. IV. Béla, Fülöp és Paulus
FÜLÖP Döntenünk kellene végre.
IV. BÉLA Döntsünk!
FÜLÖP A Margit-tanítvány apácákat átvitetjük más kolostorokba. Egynél sehova se többet.
IV. BÉLA Hova?
PAULUS Van Európában elég apácakolostor.
FÜLÖP (a királyra néz) Nem rosszat akarunk nekik, egyetlen célunk, hogy megakadályozzuk szervezkedésüket.
PAULUS Ahova áthelyezitek őket, ott pergamentet és írótollat távolról se láthassanak! Jók lesznek szolgáló apácáknak, amíg meg nem nyugszanak.
FÜLÖP Félek, hogy Marcellusz ennek végrehajtására nem lesz hajlandó. Ismerem: nem fogadja el az indoklásunkat.
PAULUS Marcellusz minek az alapján követelhetné meg az esztergomi érsektől, hogy utasítását megindokolja?
FÜLÖP Biztos vagyok benne, hogy nem fog engedelmeskedni.
PAULUS (mereven) Fülöp érsek, akkor segítek neked megfelelő, egyházához hű férfiút kiválasztani a Marcellusz helyébe.
FÜLÖP Mindent elkövetek…
PAULUS Bízd Olimpiádeszre, hogy válassza külön azt a tizenkét apácát, akik Margit-tanítványoknak mondják magukat…
FÜLÖP Attól tartok, ő sem fog engedelmeskedni.
PAULUS Akkor nemcsak új tartományfőnök atyáról kell gondoskodnunk, hanem új apáca-fejedelemasszonyról is.
FÜLÖP Talán elhalaszthatnánk…
PAULUS Sajnálom, Fülöp, de ha nincs ki intézkedjék a nevedben, akkor személyesen kell intézkedned. Mert a tizenkét apácával még ma el kell indulnia tizenkét szekérnek tizenkét irányba! Siess, érsek!
FÜLÖP Úgy látnám jónak…
PAULUS Nincs más megoldás, Fülöp.
IV. BÉLA Van más megoldás!
FÜLÖP Milyen megoldás?!
IV. BÉLA Még nem tudom, de van!
FÜLÖP (félénken) A másik megoldás a Margit kivetkőztetése.
IV. BÉLA Azt nem engedélyezem.
FÜLÖP Tehát az első megoldás…
IV. BÉLA Azt sem engedélyezem.
FÜLÖP Mit tegyünk akkor?!
IV. BÉLA Beszélni akarok Margittal és a lányokkal.
FÜLÖP Nem lehet velük beszélgetni.
IV. BÉLA Beszélgetni fogunk velük! Gyerünk!
Sötét.
A szín középső része világosodik meg. Margit egy ágyban fekszik,
apácanővérei felsorakoznak a király és a főpapok előtt
MIND (kórusban, éneklő hangsúllyal) Az Úr Jézus útján akarunk járni. Belépni a Hegyi Beszédben megvilágosított Szűk Kapun, aztán elindulni a Keskeny Úton… Az Úr Jézus Útja az Ég kapuja felé vezet, az Ég nyitott Kapuja felé. És éppen azért nem képes járni rajta az, aki még nem győzte le önmagát, mert ez az Út éppen ott találkozik az Éggel, ahol az Ég kapuja nyitott!
IV. BÉLA Nem értjük magatartásotokat.
CSENGE Valódi szerzetesek akarunk lenni a Margit rendjében. A valódi szerzetes önmagát legyőzvén változik át: szénminőségűből gyémántminőségűvé.
FÜLÖP Margit rendje? Nincs ilyen rend!
MIND Margit az, aki legyőzte önmagát. Ő az, aki az Úr Jézus útján jár! Önmaga legyőzésével, a Krisztus által megjelölt Út vállalásával őfelsége, Margit királylány azzá vált, akivé az apostolok a Szentlélek által váltak: minőségileg más lénnyé. Ó, az apostolok átlényegülvén a teret is legyőzték… Kijutottak a börtönből betörhetetlen kapun, megmászhatatlan falon keresztül… Láthatatlanná is váltak. Így szabadultak ki a börtönből. Ó, nemcsak szimbolikusan győzték le a teret, hanem valóságosan is… Ne bántsátok Margitot, mert ő Isten védelmében áll… Nem tudjátok legyőzni, nyugodjatok bele ebbe… Mi is megpróbáltuk, de nekünk se sikerült… Megismertük és hívévé váltunk!
FÜLÖP Margit, tégy valamit az érdekükben… Ha nem változnak vissza engedelmes apácákká, szét kell őket költöztetnünk.
MARGIT (felül) Nem bánthatjátok őket.
MIND A sátán szervezi a magyar nemzet ellen a támadást, mi szervezzük a magyar nemzet védelmét… A sátán Krisztusra emelt fegyverrel sújt le mindig a magyarokra… A magyar küldetés: a Krisztusra emelt fegyver és Krisztus közé állni… Ezt tanítja Margit, a mi úrnőnk!
Sötét.
A felerősödő fényben a szín bal oldalán levő hosszú asztalt látjuk.
IV. Béla, Fülöp és Paulus
FÜLÖP Felséges úr, megtaláltad a megoldást? Láthattad, nem lehet beszélni velük…
IV. BÉLA Meg kell találnunk a megoldást!
FÜLÖP Szétköltöztethetjük őket?!… Vagy Margitot vetkőztessük ki?… Mi mindannyiuknak jót akarunk.
IV. BÉLA Meg kell találnunk a megoldást!
PAULUS Ha idejében férjhez adhatta volna felséged…
IV. BÉLA Férjhez adni…
PAULUS Legszebb királylány Európában.
IV. BÉLA Én is azt hittem, hogy férjhez tudom adni… A vőlegény pedig legnagyobb szerencséjének tartotta volna…
FÜLÖP Nincs más megoldás, mint a szétköltöztetésük!… Várjuk az engedélyedet!
IV. BÉLA Nem tudok dönteni! Nem tudok dönteni! (Kétségbeesetten) Hol van az én igazi Margitom?! Hol van az én szelíd lelkű, engedelmes Margitom?!
Sötét

ELSŐ FELVONÁS

Egy évtizeddel előbb

1. KÉP
A kolostor oszlopcsarnokában. Margit előadást tart a lányok egy csoportjának: Alinka, Benedikta, Cecília és Erzsébet figyelmesen hallgatják. A többi fiatal apáca: Csenge, Ilona, Judit, Katarina, Margaréta, Stefánia, Anna és Szabina ellenségesen figyelik őket a háttérből
MARGIT Ki a hűséges, kérdezitek… Hűséges az, aki felismeri az utasításokban, törvényekben, parancsokban Isten akaratát, aki így engedelmeskedni csak Istennek engedelmeskedik… E felismerés alapja engedelmességének. Mindebből következik, hogy a királyt akkor illeti meg a hűség, ha ő Isten akaratát közvetíti…
CSENGE (a háttérből) És ha a király nem Isten akaratát közvetíti?
MARGIT Akkor nem illeti meg a hűség.
CSENGE (közelebb jön) Királyatyádat természetesen megilleti a hűség.
MARGIT Ha Isten akaratát közvetíti, akkor megilleti.
CSENGE És ő természetesen Isten akaratát közvetíti…
MARGIT Nem tudok erre a kérdésre válaszolni, Csenge.
CSENGE Ó, nem tudsz erre a kérdésre válaszolni?
ALINKA Miért szóltál közbe, Csenge?! Hagyj minket békén!
CECÍLIA Margit nővérünk, ne törődj Csengével!
STEFÁNIA (közeledik) Mit vétettünk mi, hogy mi kérdéseket sem tehetünk fel Margitnak?!
KATARINA (gúnyosan) Pedig nagy ünnep lenne számunkra, ha velünk is törődne!
BENEDIKTA Miért nem ültök le ti is közénk?
CSENGE (mély gúnnyal) Méltatlannak érezzük magunkat! A magyar király leányával miben vehetnénk mi fel a versenyt?!
ALINKA (kiabál) Takarodjatok innen! És éppen azért, mert méltatlanok vagytok!
MARGIT (nyugodtan) Ne bántsd őket, Alinka. Játszanak. Ha tetszik nekik ez a játék, hát játsszák.
ALINKA Meg akarnak téged alázni!
MARGIT Csak játszanak.
ALINKA Szólok a priorisszának.
CSENGE Szóljál, ha mersz.
ALINKA Nem a priorisszának szólok! Megüzenem király urunknak, hogy mi történik itt!
CSENGE (tréfásan) Ó, ne tedd! Király urunk akkor bosszúból leütteti kedves édesapám fejét. (Rövid szünet, majd kiabálva) Rettenetes félelmünkben fejezzük ki végre hódolatunkat királykisasszony úrnőnk előtt!
Csenge, Ilona, Judit, Katarina, Margaréta, Stefánia, Anna és Szabina térdre vetik magukat Margit előtt
CSENGE Könyörülj meg rajtunk, ó, hatalmas és szépséges királylány!
Margit elneveti magát
CSENGE (felugrik, indulatosan) Nevetsz, királynak leánya? Mi nevetnivaló van ezen?! Ez nem játék!
ALINKA (Csengéhez) Szégyelljed magad!
CSENGE Vége a játéknak! Csendben legyetek most!
JUDIT Ki játszik? Számomra ez nem játék.
ILONA (nevetgélve) Én csak azon kacagok – nem jókedvemben, hanem félelmemben –, hogy Margitnak tényleg csak egy szavába kerül, és leütik édesatyám fejét. Ennyi ajándékot csak kérhet Margit nővérünk királyatyjától.
ALINKA Minek képzelitek ti király urunkat?! Kegyetlen zsarnoknak?! Megyek, szólok a priorisszának.
MARGIT Maradj, Alinka!
ALINKA Hát már büntetlenül sértegethetik királyatyádat is a jelenlétedben?!
CSENGE Csendben legyetek már! Azt mondtam, vége a játéknak. Komoly szavam van a királyleányhoz. Hajlandó lennél rám figyelni néhány percig, Margit?
MARGIT Nagyon szívesen, Csenge.
CSENGE (kimérten) Szeretném tudomásodra hozni, hogy nem kápráztattál el minket azzal, hogy beálltál mosogatóleánynak meg takarítóleánynak meg ápolóleánynak, de a legújabb szerepeddel, amelyben a kolostor legokosabb személyiségét alakítod, azzal még kevésbé.
KATARINA (Csenge mellé áll; Margitra mered) Miért alázol te meg naponta minket, Margit királylány?
MARGIT Én soha senkit nem aláztam még meg.
CSENGE Pedig Katarina igazat szólt: naponta megalázol minket.
MARGIT Ha így lenne, akkor bocsánatot kérnék tőletek.
SZABINA A lábunkat is megmosnád?
MARGIT Miért ne mosnám meg a lábatokat?
CSENGE Ezt most hagyjátok! Nem engesztelhet ő ki most minket a lábunk megmosásával.
ILONA Ha meg is mosná a lábunkat királylány létére, azzal is saját rendkívüliségére hívná fel a figyelmet.
CSENGE Én eldöntöttem, hogy ezután szemébe mondom az igazságot… Ha végighallgat a királykisasszony… Figyelsz, Margit?… Szeretnék biztos lenni abban, hogy figyelsz a szavaimra!
MARGIT Hallgatlak, Csenge.
CSENGE Én most nem játszom, Margit… Többé nem játszom. És én nem is fogok többé semmiféle tréfát kieszelni a te rovásodra. De hogy szóba se fogok állni veled soha többé, ha nem veszed komolyan, amit most mondani fogok, az is biztos.
MARGIT Mi a baj, Csenge? Kezdesz megijeszteni.
CSENGE (élesen) Csak az a baj, Margit nővér, hogy ha a király leánya nem igaz apácához méltóképpen viselkedik a zárdában: ha megengedi magának azt a fényűzést, hogy cseléddé alázza magát a világ meg a maga mulattatására, de a másik napon szép királykisasszonyosan átváltozik, és csodálatos, hatalmas tudásával már az érseket, a püspököt meg a rendfőnököt meg a fejedelemasszonyt botránkoztatja meg, akkor nem a maga, hanem a kevésbé híres családokból való apácák életét teszi elviselhetetlenné.
BENEDIKTA A neked szánt pofon a mi arcunkon csattan. Érted te ezt, királylány?!
ALINKA (kiáltva) Méltatlanok vagytok ti arra, hogy Margittal egy kolostorban éljetek!… Irigykedtek! És gyűlölködtök, ahelyett, hogy tanulnátok tőle!
MARGARÉTA Ha udvarhölgyei lennénk…
CSENGE Miért akar az a kolostor ékessége lenni, aki a királyi palota ékessége is lehetne?!
ALINKA Igenis, öl meg titeket az irigység, mert Margit nemcsak a legszabadabb, a legokosabb, a leghatalmasabb közülünk, hanem a legszebb is!
KATARINA A király leányát illik is szépnek, okosnak és hatalmasnak nevezni, mi?!
SZABINA Ez a Margit olyan gyönyörű, amikor éppen visszatartja királylányi haragját, hogy én már kezdek is egyetérteni Alinkával: Margit szebb még Csengénél is.
MARGIT Egyenlő akarok lenni veletek: se több, se kevesebb nem akarok lenni.
CSENGE (gyűlölettel) Kit érdekel, hogy miket tanulmányozol, meg miket találsz ki unalmadban! És kit érdekel, hogy te hajlandó lennél leereszkedni közénk, egyenlővé válni velünk! Engem az érdekel, király porontya, hogy te ideiglenesen tartózkodsz itt a kolostorban, mi többiek pedig véglegesen. Közösséget vállalnál velünk, mi, mert tudván tudod, hogy ez önfeláldozó vállalásod teljesíthetetlen?!
MARGIT (csodálkozva) Te nem tudod, hogy mi célból vagyok én itt, vagy nem akarsz tudni róla?
CSENGE Teljesen mindegy, hogy mit nyilatkoztatott ki fenséges atyád, amikor kolostorba adott téged, és az is teljesen mindegy, hogy te ráadásul milyen fogadalmakat tettél. Mert nincs jelentősége annak, ami bármikor egyetlen szóval visszavonható, megsemmisíthető!
MARGIT Mit akarok én teszerinted visszavonni?!
CSENGE Miknek hiszel te minket, Margit nővér? Azt képzeled, nekünk fogalmunk sincs arról, hogy általában milyen sors vár a „kegyetlenül” kolostorba záratott szépséges és okos királylányokra? (Mély gúnnyal) Előbb-utóbb királyi feleségekké válnak. Látom gyönyörűséges orcádon most azt is, hogy szívesen megnyugtatnál: viszel majd magaddal első udvarhölgynek, hisz a te nagylelkűséged végtelen. De nem vihetsz majd magaddal, legjóságosabb királykisasszony, nem bizony, mert a pápa őszentsége miközülünk csak téged lesz hajlandó feloldani a fogadalom alól, senki mást. De hát ily csekélységek hogyan is juthattak volna a te hatalmas eszedbe? Miért is próbálnál te megérteni miket, te, akinek országos gondjai vannak?
MARGIT (csendesen) Megértem gyűlöleteteket, hiszen…
ALINKA Ne alázkodj meg előttük, Margit!
CSENGE Ó, ne alázkodjon meg a megalázhatatlan?
MARGIT Naponta meg kell előttetek alázkodnom, míg meg nem értitek, hogy egyenlők vagyunk. És hogy sorstársak vagyunk. És hogy szükségem van a támogatásotokra.
MARGARÉTA Mindjárt elolvadunk a boldogságtól.
MARGIT (lehajtja fejét) Apácanővéreim gyűlöletének elviseléséhez adj nekem erőt, Istenem!
CSENGE Hagyjuk magára, legyen ereje erőt gyűjteni igazságos haragunk elviseléséhez.
Sötét

2. KÉP
A kolostor vendégházában. Margit és IV. Béla
MARGIT (kitörő őrömmel szalad atyjához) Atyám, édes, drága atyám!
IV. BÉLA Kislányom! Legkedvesebb gyermekem… Ahogy nősz, szépülsz, egyre nő az én lelkiismeret-furdalásom is. Nagyot vétkeztem én ellened. (Tréfálkozni próbál) Ha nem volnál ilyen gyönyörű, könnyen meg tudnék bocsátani magamnak. Hát én nem egy akármilyen királylányt ajánlottam fel áldozatul Istennek, hanem azt, aki azóta az ország legszebb leányává növekedett. Ha nem a földkerekség legszebb leányává.
MARGIT (kedvesen) Megnyugtat-e téged, királyatyám, ha őszintén bevallom, hogy nem terhes számomra Istennek felajánlott áldozatként léteznem. Ha nem te döntöttél volna így sorsomról, akkor magam választanám e hivatást.
IV. BÉLA Nemcsak szépséged, atyád megnyugtatására fecsérelt nagylelkűséged is egyedülálló. De ha Istent megkérdezhetném, nem valószínű, hogy azt válaszolná, helyesen cselekedtem, amikor – Istenem, két évtizede már – áldozatul neki felajánlottalak. (Vidáman) Nos, kislányom, mit szólnál hozzá, ha most végre kimenekítenélek innen?! Viszlek magammal Budára! Oda építtettem a legszebb várat. Csináltatunk neked száz gyönyörű, hozzád méltó öltözetet.
MARGIT A legelőkelőbb öltözetet viselem.
IV. BÉLA (kissé bosszúsan) Nem vagy te őszinte énhozzám.
MARGIT (biztató mosollyal) Nem haragszom rád, hanem áldalak téged azért, amit életed legnehezebb órájában tettél.
IV. BÉLA Meg sem születtél még, s én áldozatul felajánlottalak!
MARGIT Áldalak érte!
IV. BÉLA Mert nem ismered a fényes világi életet.
MARGIT (felkacag) Ha nem jobban, mint te! Ha óhajtod, bebizonyítom. Kérdezz csak ki! Meggyőződhetsz róla, hogy tájékozottabb vagyok, mint akármelyik tanácsosod. Hogy kedved kerekedjék engem is kiválasztani tanácsadónak. Nem járnál rosszul velem. Senki nem mer veled olyan őszintén vitatkozni, mint én. A tévedéseidre mindig idejében figyelmeztetnélek. Nos, mit szólsz nagylelkű ajánlatomhoz?
IV. BÉLA Nincs más hátra: kérni fogom a pápát, hogy kérjen vissza téged Istentől földi atyádnak.
MARGIT Apácaöltözetben miért ne lennék én jó főkancellárnak vagy legalább főtanácsosnak? Tudod, mi lenne a legeslegelső tanácsom? Hogy országépítő terveidet cseréld fel az én országépítő terveimmel.
IV. BÉLA (kacag) Látom, nem becsülöd te nagyra királyatyádat!
MARGIT Dehogyisnem! Annyira büszke vagyok alkotásaidra! (Játékos pátosszal) Országépítő munkád eredményeképpen már képesek lennénk biztonságosan védelmezni az országot, amely ismét Európa egyik legerősebb országa, a határok közelében és szerte az országban a magaslatokon sok már az erős kővár. A nyugat-európai országok uralkodóival pedig olyan szerződéseket és egyezményeket sikerült kötnöd, amelyek méltán feljogosítanak minket az abban való bizakodásra, hogy újabb tatárvész esetén nem hagynák ismét magára Magyarországot!
IV. BÉLA Úgy fogalmazol, mint a kancelláriámon dolgozó szerzetesek.
MARGIT Ez nem véletlen. Az egyik kancellistád dicsekvő szavait idéztem.
IV. BÉLA Erről jut eszembe… Panaszkodott a kolostor főnökasszonya…
MARGIT Szegény Olimpiádesz… Neheztel, mert leírom a gondolataimat.
IV. BÉLA Olvasta, amit írtál?
MARGIT Ó, nem érdemes az arra, hogy elolvassák… Magamnak írom, mégis neheztel.
IV. BÉLA Én nem neheztelek… Csak csodálkozom… Asszonynak nem való az írás.
MARGIT Ó, mennyi a gondom vele… Mindig úgy érzem írás közben, hogy leegyszerűsítem, amit érzek és amit gondolok… Főleg azért neheztel Olimpiádesz anyánk, mert magyarul írok.
IV. BÉLA Jobb, hogy írásra adtad a fejed, mint… Úgy szégyenkeztünk!
MARGIT Mert mosogattam, takarítottam, betegeket ápoltam?! Nem terhes az nekem… Szívesen vállalom ezután is.
IV. BÉLA Megígérte nekem a priorissza, hogy megtiltja neked a hozzád nem illő munka végzését.
MARGIT Meg is tiltotta, hogy mások helyett takarítsak… De azt nem tilthatta meg, hogy önmagam helyett…
IV. BÉLA (nehezen szánja rá magát, hogy kimondja) Az imént komolyan mondtam, hogy apácaéletednek vége… Férjhez adlak.
Margit döbbenten nézi apját, képtelen megszólalni
IV. BÉLA Szomorú életednek hát vége. Király leányához méltó lesz ezután az életed… Ottokár cseh király lesz a férjed.
MARGIT (tompa hangon) Királyatyám… Mondd, ki vagyok én? Ki az, akit férjhez akarsz adni?
IV. BÉLA (könnyedén) Magas rangú személy, király leánya, s nem állok egyedül a véleményemmel, hogy egyúttal az ország legszebb leánya.
MARGIT Rendelkezhetsz-e te ezen magas rangú és szépségesen szép személlyel?
IV. BÉLA Atyád vagyok.
MARGIT Isten velem nem közölte, hogy lemondott rólam. Isten tulajdona vagyok.
IV. BÉLA A pápa majd feloldoz.
MARGIT Ha a pápa fel is szólít Uramnak Istenemnek megtagadására, én engedelmeskedni nem fogok neki.
IV. BÉLA (ingerülten) Ki egy apáca? És ki egy királyné? Ezen gondolkozz végre el! Sorsodban szerencsés fordulat állt be. Örvendezz hát!
MARGIT Királyatyám, mi történt veled? Nem is hiszem el, hogy e borzalmas tervhez neked közöd volna… Ó, tudod te, hogy ennek elképesztő, iszonyatos következményei lehetnének? Hát nem érted?! Éppen te lennél az, aki kihívja önmaga ellen és országa ellen Isten haragját! Felejtsd el azonnal, hogy férjhez akartál adni!
IV. BÉLA Leányom, a házasságod…
MARGIT (élesen) Megmondtam. Nem akarok erről hallani többet!
IV. BÉLA Hát jó… Nem erőltetem… Ha kell, bocsánatot is kérek tőled… Nagyon ügyetlenek kísérleteim a kolostorból való kimenekítésedre… (Elindul az ajtó felé) Isten veled, leányom.
MARGIT Ne menj így el, édesatyám… Ne távozz haraggal a szívedben!
IV. BÉLA (visszafordul) Azt hittem, örülni fogsz…
MARGIT Úgy vártam ezt a találkozást!
IV. BÉLA Én is.
MARGIT Nem beszéltünk komoly dolgokról…
IV. BÉLA Komoly dolgokról? A házasságod nem komoly dolog?
MARGIT Országos dolgokról.
IV. BÉLA A király gyermekének a házassága országos dolog.
MARGIT Ne menj el, királyatyám!
IV. BÉLA Megyek… Semmibe veszed aggodalmaimat.
MARGIT Én is készültem erre a találkozásra… Nekem is vannak aggodalmaim.
IV. BÉLA (visszaül) Hallgatlak, leányom.
MARGIT Csak egy kérdést akartam feltenni… Mit tudsz a régi magyar könyvek elégetéséről?
IV. BÉLA Semmit.
MARGIT Fülöp érsek nemrég kobozott el egy plébánostól egy magyar nyelvű Szentkönyvet… Remélem, még nem égette el.
IV. BÉLA Miért égette volna el?
MARGIT Azt állítja, Szent István előtti, következésképp nem kanonizált, következésképp eretnek…
IV. BÉLA Beszélek vele.
MARGIT Sürgősen beszélj vele!
IV. BÉLA Légy nyugodt.
MARGIT Gyűjtöm a könyveket… Nemcsak szentkönyveket, világiakat is…
IV. BÉLA (tréfásan) A világiakat elolvasnám.
MARGIT Olvasd. Az egyik Trója történetét meséli el, a másik Attila uralkodásáról, egy harmadik a híres Nagy Sándor nagy győzelmeiről szól. És van egy újabb, a Bátor Opos magyar vitéz hőstetteiről írott kódex. Ezt ugyanis az én biztatásomra írta Péter dominikánus szerzetes. (Szünet) Ezek is veszélyben vannak. Nagyon könnyen mondják rá a könyvekre, hogy eretnek…
IV. BÉLA Beszélek az érsekkel.
MARGIT (hosszabb szünet után csendesen) És a magyar Ószövetségről tudsz-e? Eltűnt!
IV. BÉLA Majd előkerül.
MARGIT Ki fog derülni, hogy nem azonos a Biblia Ószövetségével.
IV. BÉLA Nem?
MARGIT Nem fogod fel ennek a jelentőségét?! A magyar Ószövetség nem lehet más, mint a magyar őstörténet… Nem szólhat másról, mint arról, miképpen szán Isten sajátos értelmet a magyar létnek… Meg kell találnunk!
IV. BÉLA (szelíden) Mégiscsak olyan gyermekemet adtam kolostorba, akinek a fejére nem apácavélum való, hanem királynéi korona.

3. KÉP
A kapitulumházban. Margit és a többi fiatal apáca mozdulatlanul állnak Olimpiádesz fejedelemasszony előtt
OLIMPIÁDESZ (szigorúan) Margit nővér, te következel.
Margit előlép, letérdepel, majd véniába terül
OLIMPIÁDESZ Margit nővér, mivel vádolod magad?
MARGIT Azzal vádolom magam, hogy túlságosan elbizakodott vagyok… Büszke vagyok imáimra, tudásomra…
OLIMPIÁDESZ Imáidra?! Mit akarsz te ezzel mondani?! Mit nevezel te imáidnak?!
MARGIT Amire gondolok, amikor megáll az idő.
OLIMPIÁDESZ Megáll az idő?
MARGIT Megáll… Egyik pillanatban még koromsötét van, a másikban már világosság… Mert megállt az idő… Szívesebben imádkozom azt, ami megállítja számomra az időt, mint azt…
OLIMPIÁDESZ Az Ave Mária és a Miatyánk nem állítja meg?
MARGIT Mikor igen, mikor nem…
OLIMPIÁDESZ Imádkozz… Mondd fennhangon valamelyik imádat!
MARGIT Most nem tudom.
OLIMPIÁDESZ Miért nem mondod?
MARGIT Mert nem lehet felszólításra…
OLIMPIÁDESZ Csak azt szabad imádkoznod, ami az egyházatyák szerint valódi ima… Felejtsd el a saját imáidat!
MARGIT Nem tudom őket elfelejteni.
OLIMPIÁDESZ Az imáidat írod le?
MARGIT Azokat is.
OLIMPIÁDESZ Olvasni akarom őket.
MARGIT Semmiségek azok… Csak úgy magamnak…
OLIMPIÁDESZ Ezután velem együtt imádkozol. Együtt mondjuk…
MARGIT Köszönöm, Olimpiádesz anyám, segítőkészségedet, de én csak egyedül tudok imádkozni… Nem kérem, hogy bocsásd meg ezt nekem, de…
OLIMPIÁDESZ Nem is tudnám megbocsátani.
MARGIT Hiú is vagyok és becsvágyó… Visszaélek azzal, hogy királyatyám felajánlott engem áldozatnak Magyarország oltalmára… Nincs bennem elég alázat!
OLIMPIÁDESZ Harminc napon át minden reggel húsz véniát tegyél Boldogasszony Anyánk oltáránál, hússzor elmondván mindannyiszor az Ave Mariát.
CSENGE Megkapta a királyleány, amit megérdemelt.
OLIMPIÁDESZ Mit mondtál, Csenge?
CSENGE Azt mondtam, megkapta a királyleány, amit megérdemelt.
OLIMPIÁDESZ Téged is arra büntetlek, amire Margitot… Nem! Súlyosabb büntetést kapsz… Olyant, amilyent megérdemelnek a rosszmájúak és a gyűlölködők…
CSENGE Az őszinteséget bünteted…
OLIMPIÁDESZ A gyűlölködést.
CSENGE Amíg Margit közöttünk van, közöttünk lesz a gyűlölködés is!
KATARINA Mindenkit megbüntetsz, aki Margitot gyűlöli? Hát akkor engem is!
CSENGE (az apácákhoz) Lépjenek elő, akik gyűlölik Margitot.
Nem lép elő senki
Lépjenek elő, akik nem gyűlölik Margitot.
Nem lép elő senki
Látod, fejedelemasszony anyánk?! Van, aki tőled fél, van, aki tőlem!
ALINKA Nem félünk tőled… Én tisztelem és szeretem Margitot.
STEFÁNIA Most már én is szeretem Margitot.
SZABINA Én már nem gyűlölöm Margitot. Nem is értem, hogy miért…
CSENGE Katarina!
KATARINA Úgy érzem, kezd tiszteletet kiváltani belőlem a Margit viselkedése. Gyűlölni semmiképpen sem gyűlölöm.
CSENGE Anna!
ANNA Én nem értem a Margit szavait, viselkedését. De nekem még mindig ellenszenves.
CSENGE Margaréta!
MARGARÉTA Tulajdonképpen semmi bajom Margittal.
CSENGE Benedikta!
BENEDIKTA Én szeretem Margitot.
CSENGE Többiek?!
JUDIT Én sem gyűlölöm már Margitot.
CECÍLIA Én mindig is szerettem.
ILONA Nem is tudom… Hát gyűlölni miért gyűlölném?
OLIMPIÁDESZ (kiabál) Miféle játék ez?! Menjetek mindannyian a mívelőházba! Margit, te maradj!
Az apácák kimennek
MARGIT Szegény, szegény Olimpiádesz.
OLIMPIÁDESZ (kétségbeesetten) Margit, legszeretettebbem, naponta fogok imádkozni meg véniákat tenni, hogy segítsen neked Isten legyőznöd a lelkedben oly erősen támadó kísértéseket.
MARGIT Nyugodj meg, drága Olimpiádesz. Majd sikerülni fog legyőznöm önmagamat.
OLIMPIÁDESZ Ó, Istenem, Istenem, szabadítsd meg a kísértésektől! Ó, hol van az én régi Margitom?! (Elsírja magát)
MARGIT (ő is elsírja magát) Mit tehetek én itt, a kolostorban? Valódi szerzetesekké kellene válnunk, az Ég kapuja nyitogatóivá… Nem hagyom cserben királyatyámat… De tehetetlen vagyok… Akármit teszek, félreértik apácatársaim… Akármit mondok, félreértik!
OLIMPIÁDESZ (nyugodtabban) Egyszerűbb kérdésekről beszélgess velük.
Kimegy
MARGIT (letérdepel, imádkozik) Nyisd meg az Eget királyatyám fölött, Mindenható Istenem… És adj erősödő hivatástudatához erőt… Ha nincs más kiválasztottad a magyarok közül, Mindenható Istenem, akkor erősítsd az én áldozati hivatástudatomat, mert egyre érthetőbb, hatékonyabb szavakkal és cselekedetekkel kell megvilágosítanom a magyarok előtt a Te akaratodat…
Visszajönnek Margit apácanővérei. Nesztelenül felsorakoznak
a Margit háta mögött
ALINKA (Margit mellé térdepel) Erősítsd Margit nővérünk hivatástudatát, Mindenható Istenem!
ILONA (ő is Margit mellé térdepel) Hallgasd meg Margit nővérünket, Mindenható Istenünk!
CSENGE (kiabál) Szeretnék biztos lenni abban, hogy Margit most valóban imádkozik!
ALINKA Folytasd az előadásodat, Margit… Ne minket büntess!
MARGIT Nem haragszom rájuk.
ALINKA Ha egyetlen előadásodat meghallgatnák, híveiddé válnának.
CECÍLIA Remélem, nem szegték a kedved… Remélem, nem minket büntetsz.
ALINKA Én meg fogok tanulni olvasni, hogy elolvashassam, amit írsz…
ERZSÉBET Én nem tanulok meg írni, de szeretném, ha Margit nővérem mindig felolvasná nekünk, amit ír…
MARGIT Ó, amit én leírok… Semmiségek…
BENEDIKTA Olvasd fel nekünk!
ALINKA Amiről Margitunk úgy érzi, hogy ránk tartozik, azt elmondja! Mit akartok még?!
CECÍLIA Én is megtanulok írni, és minden gondolatomat leírom… Taníts meg írni minket!
MARGIT Szívesem megtanítlak írni mindannyiotokat.
ILONA Attiláról mesélj…
SZABINA Az Élő Égi Igazságról!
CSENGE Égi Igazság?! Földi igazság sincs.
MARGIT Az Égi Élő Igazság legyőzhetetlen, mert nem más ő, mint Isten Önvédő megnyilvánulása: az Isten akaratát érvényesítő legnagyobb Erő, legszilárdabb Hatalom… Büntető vagy védelmező hatalom: szeretetoltalmazó, igazságosztó. A régi magyar könyvek szerint a magyarság különleges szerepe ennek az Élő Égi Igazságnak a méltó szolgálata.
ERZSÉBET Erről mesélj, Margit!
CSENGE Arról beszélj inkább, Margit királylány, hogy királyatyádat hogyhogy nem védte meg a magasztos Égi Igazság, amikor a tatárok betörtek?
ALINKA Ne válaszolj neki, Margit… Ez megint csak gúnyolódik.
MARGIT Csengének jogában áll megkérdezni, hogy a magyar haderőt miképpen győzhették le a tatárok.
CSENGE Hát akkor válaszolj!
MARGIT Atyámat ’41-ben azért tudták legyőzni a tatárok, mert alábecsülte ellenségeit és mert bízott barátaiban.
CSENGE Miféle barátaiban?
MARGIT A keresztény királyokban.
CSENGE (ellenségesen) Én arra szeretnék határozott választ kapni, hogy Isten miért hagyta magára királyatyádat.
MARGIT Szívesen válaszolnék erre a kérdésre, Csenge, de nem tudok.
CSENGE Ha te nem tudod, akkor ki tudja?
MARGIT Keresem a választ erre a kérdésre.
ALINKA Szent Istvánról mesélj nekünk, Margit!
ILONA Inkább Szent Imréről.
CSENGE (ironikusan) Ha már szentekről tart előadást, miért ne éppen a saját szent rokonairól beszélne? Akárkiről mesél, engem nem érdekel.
BENEDIKTA Az elveszett magyar Szentírásról mesélj!
MARGIT Ó, a magyar Szentírás! Megtaláljuk… Ha nem találjuk meg, akkor újjáteremtjük…
CECÍLIA Azt mondta Olimpiádesz anyánk, hogy erről nem beszélhetsz többet…
MARGIT Azért mondta, mert nem érti, miről van szó… Minden Szentírás Isten és az emberiség egy csoportja, egy nép kapcsolatát, viszonyát mutatja be… A magyar Szentírás is… Középpontjában bizonnyal annak tudata áll, hogy a magyarság feladatra kiválasztott nép, küldetés beteljesítésére kiválasztott nép, annak tudata tehát, hogy Isten sajátos értelmet szánt a magyar létnek… Ó, ha a magyar Szentírásról szólunk, semmit nem kell kitalálnunk, hanem csak rendszereznünk kell ismereteinket… Nem kell történetet kitalálnunk sem Nimródról, sem Gógról, sem Magógról, sem Attiláról, sem a többi földi személyiségéről a magyar Szentírásnak, csak meg kell értenünk például azt, hogy miért fordult vissza győzelmét ki nem használva Róma falaitól Attila, fel kell fognunk, hogy mit jelentett, hogy Attila Isten ostora… Meg kell értenünk a magyar küldetéstudatot, amelyről a források alapján szólunk… Meg kell értenünk, ki Nagyboldogasszony, kik a boldogasszonyok, ki Tündér Ilona… Figyelembe kell vennünk, miképpen vall a magyarság emlékezete a szakrális fejedelemről, a szakrális fejedelemségről például Szent Lászlóról szólván… Meg kell értenünk, ki volt a csodaszarvasunk, ki a Turul madarunk… Meg kell értenünk a magyar nyelv titkát, azét a magyar nyelvét, amelyre oly könnyedén fordíthatjuk most is a Bibliát, mintha szentkönyvek százai őrizték volna azt a szókincset, amelyet a mai fordítónak valahogyan le kell jegyeznie latin betűkkel… Nem új szavakat kell teremtenünk, hanem csak írásmódot kialakítanunk! Meg kell értenünk mindazt, amiről a magyar mitológia, népköltészet, népmese, régi imádságaink vallanak… És ha megértettük, leírhatjuk következtetésként, hogy miképpen szánt Isten sajátos értelmet a magyar létnek… És mondhatjuk: ami arról szól, miképpen szánt Isten sajátos értelmet a magyar létnek, az a magyar Szentírás.
MARGARÉTA (gúny nélkül) Arról a szelíd, alázatos királykisasszonyról is mesélhetnél, aki valamikor te voltál.
ERZSÉBET A cselédmunkát szerető királykisasszonyról mesélj!
MARGIT (szelíden) Ó, a mosogató, takarító, beteget ápoló Margit. (Magába mélyed, majd fanatikusan) Segítenetek kell! (Hirtelen feláll, eksztázisban) Az a földi világ, amelynek alapja a hűség, és amelyben a Föld tulajdonképpen Isten tulajdona, és a hatalommal gyakorlatilag nem is lehetett visszaélni, megszűnik! Megszűnik… Bizonnyal nem azonos időpontban ér véget a különböző földrészeken és egyazon földrész különböző országaiban sem… Királyatyám naponta észlelni fogja, hogy fogy a hűség! A valódi hűség, az Istent megillető, embernek járó hűséggé silányul! A királyi udvarokba költözik be a legkártékonyabb félelem… Mert az uralkodók vissza fognak élni a hatalmukkal. A félelem aztán természetesen elüldözi a hűséget, és maga köré vonzza a szolgaságot… Az európai keresztény világ uralkodói: királyai, fejedelmei, főpapjai, főhivatalnokai meddig jutnak a züllés útján? A folyamat már elkezdődött, ezért hagytak minket ’41-ben magunkra! A jövő fejedelme már nem törődik Isten akaratával, s legfőbb uralkodói célja eléggé szégyenletes, mert nem más, mint a hatalom megtartása. A jövendő királyai már farizeus királyok, hazudják még, hogy Isten kegyelméből uralkodnak, Isten kegyelméből birtokolják a földet, amellyel híveiket, szolgáikat megjutalmazzák, de ők tudják legjobban, hogy uralmuknak és gazdagságuknak semmi köze Isten kegyelméhez. (Kiabál) Királyatyám is méltatlanná válik!
ALINKA Szegény, szegény Margit!
Sötét

4. KÉP
A király dolgozószobájában. IV. Béla és Fülöp érsek
FÜLÖP Megtaláltam a törvényt, amely elrendeli a régi könyvek elégetését! I. Endre törvénye… Ez a törvény tiltja be a magyar írásbeliséget…
IV. BÉLA Tehát létezik ilyen törvény…
FÜLÖP Létezik.
IV. BÉLA Senki nem hivatkozott még rá az én jelenlétemben…
FÜLÖP Annál többször I. Endre korában… Különös törvény… Nem mondja ki, hogy a nyelvről szól, mégis ez tiltja be a magyar írásbeliséget… Mindenekelőtt a „szkíta vallás rítusát” tiltja be.
IV. BÉLA Ó, a Szent István előtti magyar vallást?
FÜLÖP Így nevezi: „… scythico, gentili et ethnico ritu…”
IV. BÉLA Fordítsuk csak magyarra…
FÜLÖP „… szkíta nemzeti és népi rítust…” Inkább: „… a szkíta nép hitét, annak rítusát…”
IV. BÉLA Vagy rövidebben, de ugyanazt kifejezve: „a szkíta vallás rítusát”… Vagy még egyszerűbben: „a szkíta hitet”. A nyelvről nem szól.
FÜLÖP A nyelvről nem szól, mai olvasatában… De joggal feltételezhetjük, hogy vonatkozott a tiltás a szkíta, azaz magyar nyelvű írásbeliség folytatására… De még mindig nagyon sok a magyar nyelvű könyv.
IV. BÉLA Miért csodálkoztok, hogy magyar nyelvű könyvek is vannak?! Azon csodálkozzatok, hogy kevés maradt meg… Hány évszázadig volt a magyar az állami és a hitélet hivatalos nyelve? Visszavonom azt a törvényt! Tedd közhírré, hogy visszavontam!
FÜLÖP E törvényt visszavonhatod, felség… De… De a Szentszék határozatát nem vonhatod vissza… A Szentszék is elrendelte az eretnek könyvek megsemmisítését.
IV. BÉLA Ezt a rendeletet az én országomban nem hajthatjátok végre. (Szünet) A nagy baj, főpap, hogy már tart a nyelv-visszafejlődés rejtélyes folyamata… A kancelláriák meg az egyház nem magyarul írnak, ezért fejlődésében megrekedt, és visszafejlődik… Cselekednünk kell… A nyugati keresztény népek példájára… A franciák meg a németek is méltóképpen őrzik a saját nyelvükön írott kódexeket… Könyvek égetése helyett könyveket gyűjtünk… Megértetted, Fülöp?
FÜLÖP Ez a kérdés az egyházra tartozik… Értsd meg, nagy király, én nem mondhatom, hogy nem érdekelnek a Szentszék rendeletei.
IV. BÉLA Megtiltottam a könyvégetést!
FÜLÖP Fordulj te a Szentatyához… A Szentatya követe még itt van. Általa… Kérlek, felséges úr… Nagyon nehéz helyzetben vagyok.
IV. BÉLA Beszélek Paulus érsekkel… De ha nem tudom elérni annak a rendeletnek a visszavonását, akkor választanod kell köztem és a Szentatya között…
FÜLÖP Ne kényszeríts engem ilyen helyzetbe, felséges úr!
IV. BÉLA Beszélek Paulusszal… Ha kell, írok a Szentatyának. Most elmehetsz.
Fülöp elindul
IV. BÉLA Várj! Még mondani akarok valamit! (Hadarja) A feláldozására a szakrális királynak akkor került sor, ha fennállt a veszélye annak, hogy nem képes már tartani a kapcsolatot az Égi Világgal, akarata már nem Isten akarata, következésképp akarata nem törvény… Ha pedig Isten és a nép között megszűnik a kapcsolat, a nép magára hagyottnak tekinthető, azaz kiszolgáltatottnak… Nincs más megoldás, mint az új szakrális király hatalomátvétele.
FÜLÖP (ijedten) Mit akartál ezzel mondani, király urunk?
IV. BÉLA Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a tatárokkal szemben annak idején miért nem segített meg engem Isten!
Fülöp tanácstalanul áll
IV. BÉLA Mert méltatlanná váltam! Mit kell tennem?…
FÜLÖP Nem vagy méltatlan.
IV. BÉLA Életbe kell lépnie atyám törvényének!
FÜLÖP Miféle törvényről beszélsz?
IV. BÉLA Arról, amely az Aranybullában van.
FÜLÖP (megütközve) Lázadást akarsz szítani önmagad ellen?
IV. BÉLA Ha a király alkalmatlan, akkor fel kell ellene lázadni… Mondtam: régebben fel is áldozhatták…
FÜLÖP Te beszélsz így, király urunk? Mintha lázálomban lennék… Ó, Istenem! Mi lesz velünk?
Sötét

5. KÉP
A kapitulumházban. Margit és Alinka. Margit az Ave Mariá-t suttogja, és többször véniába terül
ALINKA Margit, hagyd abba! Nem bírod már. Több mint félszáz véniát tettél. Holnap képtelen leszel felkelni.
MARGIT (erőtlenül) Korbácsolj meg! Vezekelnem kell még. Segíts! Kezdjed már!
ALINKA (tétovázik) Félek.
MARGIT (nyújtja a korbácsot) Nesze. Fogjad már!
ALINKA Nem elég, hogy annyiszor büntettek megkorbácsolással feletteseink, most már magad is korbácsoltatnád magadat?!
MARGIT (vetkőzni kezd) Én elkezdem, te csak folytasd, ha már nem bírom.
ALINKA S ha jön a priorissza?
MARGIT A priorisszának ebbe nincs beleszólása. (A skapuláréját leveti, a kámzsájából derékig kibújik. Korbácsolni kezdi magát. Néhány ütés után abbahagyja, nyújtja a korbácsot Alinkának) Kérlek, Alinka, folytasd!
Alinka átveszi a korbácsot, gyengéden ráver vele néhányat a Margit hátára.
Erősebben! Nem is érzem.
ALINKA Én nagyokat akarok ütni. Nagyobbakat nem tudok…
MARGIT Folytasd!
ALINIKA Csak arra tudok gondolni, hogy mennyire fájhat.
MARGIT Folytasd már!
Alinka folytatni próbálja, de most már arra is képtelen, hogy felemelje
a korbácsot. Csenge lép elő a háttérből
ALINKA Bocsáss meg nekem, Margit.
MARGIT Add hát ide a korbácsot! (Átveszi, korbácsolja magát)
CSENGE (odamegy, nézi a Margit erőlködését, majd meglepődve) Nicsak, ez a királylány újabban ciliciumot visel.
ALINKA Szegény Margit. Észre sem vettem a ciliciumodat.
CSENGE Látom, jó erősen a derekadra szorítottad.
MARGIT Korbácsoljatok felváltva!
CSENGE Add ide a korbácsot, Alinka! (Átveszi a korbácsot, rásújt a Margit hátára) Elég erős volt?
MARGIT Folytasd!
Csenge folytatja, belemelegszik, egyre erősebbeket üt.
ALINKA (sikoltja) Vérzik a háta! Hát vérzik!
CSENGE Fordulj el, ha nem bírod látni! Vagy menj innen!
MARGIT (miközben Csenge korbácsolja) Istenem, erősítsd királyatyám elhivatottságát! Add, hogy kövesse őt az ország… Minden fegyverese valódi lovaggá váljon, szakrális személlyé… Minden megoldódik akkor, királyatyám tekintete naphosszat vidám lesz… Győzelmei hatalmasak lesznek… Az én lelkemet pedig töltsd meg alázattal! Ne engedd, hogy kérkedjek áldozati küldetésemmel, kiválasztottságommal! Ne engedd, hogy visszaéljek bizalmaddal, szereteteddel. (Kisebb szünet, majd csendesebben) És kérve kérlek, édes jó Istenem, hogy a jelentéktelenség, kiszolgáltatottság, alázat, szenvedés vállalásához, méltó elviseléséhez adj nekem erőt, ehhez és semmi máshoz…
Csenge abbahagyja a Margit korbácsolását. Margit észre sem veszi,
tovább imádkozik, egyre lázasabban
Ó, erősítsd, mindenható Istenem, királyatyám és az országnagyok és az egyházfők hivatástudatát, önbizalmát… Add áldásodat munkájukra… Szabaduljon királyatyám aggodalmaitól… Add értésére, hogy azok alaptalanok… A király nem uralkodhat kiválasztottság-tudat nélkül… Erősítsd királyatyám kiválasztottság-tudatát… Küldj neki érthető jeleket…. Ha neki nem, akkor nekünk, szerzeteseknek… Világosíts fel engem is áldozati küldetésemről… Atyámnak akarok segítségére lenni… Adj erőt önmagam legyőzésére… Elsősorban becsvágyam legyőzésére… Ne nekem küldj jelet, hanem királyatyámnak, hiszen méltó ő… Add, hogy táguljon az Ég kapuja Magyarország fölött… Mert hiszen tudván tudjuk, és komolyan vesszük, Istenem, hisz Te adtad értésünkre, hogy ha Magyarország gyengül, akkor az egész keresztény világ gyengül, s ha annyira erejét veszíti, hogy elveszejthetik, akkor az egész keresztény világ elvész. (Hosszú csend, majd sikoltva) A magyar király, az országnagyok és az egyházfők képtelenek felkészíteni a magyarokat a küzdelemre! Adj nekik erőt és hitet… Erősítsd az én hitemet és erőmet is. (Csend) Én is jelt várok tőled. Arra kérek érthető utasítást, hogy áldozati küldetésem miképpen nyilvánulhat meg… Avagy csak a legalázatosabb és legkönyörületesebb és legodaadóbb apáca szerepét szántad nekem? (Hosszú csend) Énnekem nincs szabad választási lehetőségem! A Neked felajánlott Áldozatnak nem lehet szabad választási lehetősége… Várom ezért Tőled a jelt… Türelmesen várom a jelt. (Tompa hangon ismételgeti) Türelmesen várom a jelt.
Elhallgat. Mozdulatlanul, csendben térdepel. Alinka és Csenge
döbbenten nézik
ALINKA (végre lehajol Margithoz) Margit… Margit, hát nem hallasz engem?
CSENGE Öltöztessük már fel.
Öltöztetik. Margit nem ellenkezik
MARGIT (bizonytalan hangon) Elindult a futár királyatyámhoz, hogy jöjjön vissza, mert meg akarom nyugtatni? Megtaláltam a szavakat lelkének erősítésére…
CSENGE Margit, most szépen ágyba fektetünk. Pihenned kell.
MARGIT Ó, képtelen vagyok önmagamat legyőzni… Aki képtelen önmagát legyőzni, annak segíthetnek az ő társai… Mit tehet szegény apáca, ha imája nem elég erős? Korbácsoltatja magát. (Szemrehányó hangon) Hiába könyörögtem nektek, hogy korbácsoljatok meg.
ALINKA Hiszen már…
CSENGE Mindjárt érezni fogod. Nagyon fog fájni.
Feltámogatják Margitot
Menjünk. Szépen lefekszel.
MARGIT Istenem, én nem kértem, hogy… Én úgy vártam a jelt, hogy… Engedjetek… Imádkozni akarok.
ALINKA Én olyan forrónak érzem… Csenge, tapintsd csak meg a homlokát.
CSENGE (megtapintja a Margit homlokát) Forró. Szinte süt.
ALINKA Én szaladok a priorisszához. Orvosfráterért kell küldenünk.
CSENGE Előbb fektessük az ágyába. Nem bírok vele egyedül. Segíts, Alinka!
Nagy nehezen talpra állítják Margitot, ki akarják vezetni.
Margit ellenáll, dulakodnak
MARGIT Nem megyek sehova. Itt kell találkoznom atyámmal. Atyámat is idevárom és a fivéreimet is.
ALINKA Most szépen ágyba fektetünk.
MARGIT (méltatlankodik) Miért nem hagyjátok, hogy beszédet tartsak? (Szünet, majd csodálkozó örömmel) Nem látjátok, hogy az egész ország egybegyűlt meghallgatni engem?!
CSENGE (Alinkához) Szaladj mégis azonnal a priorisszáért!
Alinka elrohan
MARGIT (felnevet) Csenge, nem akarsz cseh királyné lenni? Ottokár király napok óta járja a zárdákat, feleséget keres magának. Nagy keresztény király, a pápa kedvence. A pápa hozta ki a zárdából első feleségét is. Te lehetnél a második. (Kis csend; elmosolyodik, nagyon komolyan) Gondoltad volna, hogy ilyen sokan eljönnek meghallgatni engem? (Súgja) Vezessetek fel a szószékre. (Hihetetlen erővel húzza a kapitulumház belseje felé Csengét) Többmillióan vannak. Hogy fértek be ide annyian? A legigazabb, a mindenható, a megváltó igéket várják tőlem… Azt hiszik, én vagyok a magyar király… Akitől elvárják, hogy világosítsa meg elméjüket… Félek. Nem tudok szónokolni. Miért éppen nekem kell megvilágosítanom az elméjüket? Királyatyám, menj te a szószékre!… Nézzétek, mily fenségesen megy királyatyám a szószékre… Beszél… Nem hallják a szavait… Hogyhogy nem hallják, ha én hallom?!… Arról beszél, mit üzent Isten a magyaroknak. Menjek fel én is a szószékre?… Hiába mennék, engem se hallanának. Meg kell próbálnom… Királyatyám, megengeded ezt nekem? Vagy apácalányod ehhez méltatlan?… Köszönöm, hogy nem kergetsz le a szószékről… Ó, az én szavaimat sem fogják hallani… Ha a te szavaidat nem hallják, akkor az enyémet? (Erőt gyűjt, majd szónokolva; gyakran elakad) Királyatyám azt üzeni… Erősíteni akarja lelketekben a magyar küldetéstudatot… Isten szereti a magyarokat, törődik sorsunkkal, gondunkat viseli… Utasította királyatyámat, hogy mielőbb újjá kell élesztenünk a magyar nyelvű irodalmat… Meg kell találnunk az elveszett magyar szentkönyveket… Ha nem találjuk meg az elveszett magyar Szentírást, akkor rekonstruálnunk kell. Honnan tudhatnánk, miképpen szánt Isten sajátos értelmet a magyar létnek, ha nem olvashatjuk a magyar Szentírást?… Mit akar még elmondani nektek királyatyám?… Ha halljátok most a szavaimat, azok királyatyám szavai… Isten csak a király által üzenhet… Én esetleg segíthetek atyámnak megmagyarázni… És végrehajtani Isten akaratát. (Szünet, majd esetlenül) Segíthetek neki megfejteni? Mondom hát Isten legfontosabb üzenetét… Amiképpen atyámnak üzente… És csak azért mondom el én is, mert képtelenné váltatok az ő szavait hallani… Mit tanácsol Isten, hogy akkor is képesek legyünk biztonságosan megvédelmezni országunkat, ha az egész világ összeesküszik és összefog ellenünk? Mindjárt. Most mondta királyatyám, nem felejthettem még el… A nyelvem hegyén van, mindjárt… Nem arról beszélt királyatyám, miért tartja Isten olyan fontosnak ezt az üzenetét, hisz nem áll fenn a veszélye annak, hogy az egész világ ellenünk forduljon… És ha ellenünk fordulna is, és országunk képtelen lenne ellenállni, akkor a világ pontosan annyit veszítene, mint mi. Megsemmisülne… Ha Magyarországot bárhol megtörik, a törés egyre mélyül, addig mélyül, míg a Föld kettőbe nem hasad. Ezt hogy is akarhatná Isten, és üzente… Atyám, folytathatom helyetted? Helyesbíts, ha nem pontosan ismétlem a szavaidat… Vedd tekintetbe, hogy én méltatlan vagyok, én méltatlan vagyok… Méltatlan vagyok… Nem vagyok én az, aki a mesékben a legkisebb királyfi… Nem én élesztem fel a szakrális királyságot… Atyám, te vagy a hivatott, a kiválasztott… Én a legalázatosabb, legszerényebb apáca akarok lenni… Ó, igazad van: hallom én is azokat az üzeneteket, amelyeket neked üzen Istenünk… Te nem hallod őket?… Ó, ezt nem kellett volna bevallanod, hiszen félreértik, félreértik!… Látom az országnagyok arcán, hogy azt a következtetést vonják le, hogy királyatyám méltatlanná vált… Pedig ő a legméltóbb… Legméltóbb, de tehetetlen… Valódi király, de tehetetlen… Mert méltatlanná vált a környezete… Körülvették a szolgák… A szolgák hangoskodása miatt nem hallatszanak a hűségesek szavai… Szabad nekem túlkiabálni a szolgákat?… Persze hogy szabad… Megyek vissza… Engedjetek vissza a… Vissza a szószékre… El kell mondanom, mit üzen Isten királyatyámnak, ha nem halljátok királyatyám szavait… Az én szavaimat se halljátok?… Mi lesz, ha Magyarország fölött az Ég kapuja bezárul?… Mindannyian méltatlanok vagyunk… Minden főhivatalnok, minden főpap, minden szerzetes és minden apáca… Elfelejtettünk még imádkozni is? Méltatlanokká váltunk? Mit tehetünk? … Sötétedik.. Az Ég kapuja ha teljesen bezárul, akkor azt is elfelejtjük, hogyan kell megnyitni… Soha többé nem fog kinyílni felettünk… Azt sem fogjuk tudni, hol volt! (Szünet; kiabálni próbál) De hiszen itt vagyok én, az Áldozat! Mi az, hogy Áldozat? Nem az Áldozat tartja nyitva az Ég kapuját?… Ha képtelen rá, akkor Isten nem fogadta el őt Áldozatnak… De hiszen én állok ott az Ég becsukódó kapujában… És ha nem menekülök, akkor engem összenyom… Összenyom… És nekem ott a helyem, én nem állhatok félre… Megpróbálom nyitva tartani, ha összenyom is… Bocsássátok meg nekem, hogy nem menekülök… Az Áldozat hogy menekülhetne?… Azt kell még elmondanom nektek, hogy… Mit kellett volna elmondanom? Biztosan nagyon fontos, amit el kellett volna mondanom… Várjatok még! Engedjetek vissza a szószékre… Eszembe jutott…
Összeesik. Olimpiádesz és Alinka rohannak be. Lehajolnak Margithoz
OLIMPIÁDESZ Elájult… Nem lehet komoly baj. Vigyük az ápolóházba. Küldünk az orvosfráterért. Jaj, semmi baja nem volt még a délután. Szegény, drága Margitom, királylányom. Vigyük vigyázatosan.
Felemelik Margitot, elindulnak vele. Sötét

MÁSODIK FELVONÁS

A szín középső, legnagyobb részét világosítja meg a fény

1. KÉP
A kolostor vendégházában egy asztal körül ülnek: Margit, IV. Béla,
Fülöp érsek, Marcellusz atya és Olimpiádesz priorissza
IV. BÉLA (szelíden) Kislányom, én valóban képtelen vagyok felfogni, mivel is sérthettünk meg.
MARGIT Csak azzal, hogy alakoskodtok. Kíméletből alakoskodtok. Miért nem beszélgettek velem olyan nyíltan, mint a betegségem előtt?! Vegyétek végre tudomásul, hogy meggyógyultam, nagyon jól érzem magam, nem áll fenn a veszélye annak, hogy visszaesem.
IV. BÉLA Nem esel vissza, ha nem korbácsoltatod többé a meztelen hátadat a hideg kapitulumházban. Nem szeretnélek többé olyan állapotban látni. (Tréfásan) Neked könnyebb volt, mint nekem, kislányom. Te eszméletlenül feküdtél, de én virrasztottam.
MARGIT (végre elmosolyodik) Idők végezetéig hálás leszek neked érte.
IV. BÉLA Most azonnal ródd le háládat! Tégy ünnepélyes fogadalmat a kedvemért, hogy többé nem korbácsoltatod magad.
MARGIT Egy Domonkos-rendi apáca ilyen fogadalmat nem tehet.
IV. BÉLA (vidáman) Öt éjszakán át virrasztottam a betegágyad mellett! Kibírtam, pedig még lázálmodban is engem szidtál.
MARGIT Én ellened fordultam álmomban?!… Azért virrasztottál mellettem, hogy hallgathassad, amit öntudatlan állapotban mondok?
IV. BÉLA Igazat mondtál! Azt mondtad, képtelen vagyok meghallani Isten legfontosabb üzeneteit! Hogy méltatlan király vagyok… Hogy nem vagyok király…
MARGIT Ó, ezeket én nem mondhattam… Ezek a te önvádad szavai…
IV. BÉLA Igen, megerősítetted önvádamat, hogy nem sikerült méltóképpen betöltenem királyi hivatásomat.
FÜLÖP (ünnepélyesen) A király játszik. De mi fordítsuk komolyra a szót.
MARGIT Én a legfontosabbnak most azt tartom, hogy segítsük királyatyámat… A király egyedül van… Én azt láttam lázálmomban, hogy a király egyedül van… Nem halljátok a király szavát…
IV. BÉLA Nem hallják azon szavaimat, amelyeket ki sem mondok… Amelyeket te mondasz ki… És ebben nincs semmi különös… Áldozati küldetésedet így teljesíted be… Ne nyugtalanítson téged, hogy hallod Isten szavát… Isten általad üzen nekem… Ez nem azt jelenti, hogy nem nekem üzen… Nyugodj hát meg…
MARGIT Isten tőlem csak azt várja el, hogy váljak valódi szerzetessé… Azt várja el tőlem és szerzetestársaimtól, hogy vegyünk részt méltóképpen a nagy harcokban… Amelyeket te hirdetsz meg… Hogy ne hagyjunk téged magadra… Abból kell kiindulnod, hogy mi történt ’41-ben…
IV. BÉLA Ó, Margit lányom, erről ezerszer…
MARGIT A keresztény világban a forma üressé vált… A keresztény királyok, amikor magára hagyták a keresztény Magyarországot, akkor Isten ellen fordultak… Nem érdekli a keresztény uralkodókat Isten parancsa…
MARCELLUSZ Tiszteletlenül beszélsz, Margit leányom, és olyasmiről beszélsz, ami nem tartozik rád… És amiről tudnod sem kellene… Honnan tudhatod te, hogyan uralkodik a francia király vagy a német császár…
MARGIT Olvasni is tudok és hallgatni is… Hallgatom a világot járt szerzetesek beszámolóit.
Paulus bíboros lép be
IV. BÉLA (Paulust nézi) A keresztény egyetemességet az veszélyezteti, hogy a keresztényi egymásrautaltság, együttműködés, testvériség szép eszméi erejüket veszítették. Már ’41-ben sem állták ki a próbát.
PAULUS A katolikus keresztény eszmék és eszmények örökkévalóak, miképpen maga az egyház egyetemes és örökkévaló.
IV. BÉLA A személyes véleményed érdekelne. A pápa követeként bejártad a világot, a Szentszék tisztségviselőjeként minden keresztény nép gondjait ismered, ezért érdekelnek a tapasztalataid, véleményed, következtetéseid, és ezért várom el tőled, hogy ne mondj általánosságokat.
PAULUS Hogy a továbbiakban ne untassalak általánosságokkal, jobban ismernem kellene aggodalmaidat, gondjaidat.
IV. BÉLA Az én gondom az, hogy a magyarság ne maradjon le a nagy versengésben, amely akkor fog kibontakozni úgy igazában, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy megszűnik a keresztény latin nyelvű műveltség hegemóniája, és egyre ádázabb lesz a nyelvek és anyanyelvi műveltségek küzdelme az elsőbbségért.
PAULUS A Szentszék megakadályozza ezt a versengést, megvédi a latin nyelv és műveltség felsőbbségét, megőrzi az egyház egyetemességét.
IV. BÉLA Ha a Szentszéknek mégsem sikerül az anyanyelvi irodalmak kibontakozását megakadályoznia, akkor a magyar nyelv csak hátránnyal kapcsolódhat be a nyelvek versengésébe, mert a magyar papok igen lelkiismeretesek voltak: majdnem minden magyar nyelvű kódexet elpusztítottak.
PAULUS Nyugodj meg, felség… Kinek az érdeke, hogy a latin nyelvű keresztény írásbeliség, műveltség felsőbbsége megtörjön?! Fel nem foghatom…
MARGIT Nuncius atya, könnyen eloszlathatod királyatyám aggodalmait! Javasolhatnád, hogy emeljenek Róma kapuinál vagy Rómában szobrot Attilának…
PAULUS Örülök, hogy tréfálkozásra…. Attila-szobor Rómában?
MARGIT Előbb-utóbb felállítják azt a szobrot! (Vidáman) Miért vagyok én ebben annyira biztos?… Az Attila-tisztelet rövidesen az egész keresztény világban el fog terjedni… A keresztény világ rövidesen vállalni fogja az Attila-kultusz újjáélesztését… Miért?! Nem azoknak a királyoknak kell szobrot emelni, akik kifosztották Rómát, hanem azoknak, akik kifoszthatták volna, de megkímélték. Egy király foszthatta volna ki, de megkímélte: Attila. És Attila magatartásának az eszménnyé emelése által válhatna járhatóvá az út, amelyen elérhető a biztonságos keresztény jövendő.
PAULUS Szép szónoklat volt!
MARGIT (komolyan) Attila tettének megítélésekor természetesen azt kell figyelembe vennetek, aminek a jövő szempontjából különleges jelentősége van: azért kímélte meg Rómát Attila, mert Isten megparancsolta neki, hogy kímélje meg. És itt nincs jelentősége annak, hogy Attila örömmel vagy kedvetlenül, kényszerűségből hajtotta végre Isten parancsát, itt jelentősége csak annak van, hogy Isten érdemesnek tartotta Attilát arra, hogy közölje vele akaratát…
PAULUS Azért jobb lenne, ha mással foglalkoznál, leányom… Beszélgessünk komolyabb dolgokról!
MARGIT Győzelmét ki nem használva visszavonult Attila… Aki Attila e tettének a jelentőségét megérti, az Attila tettét a Krisztus utáni idők legnagyobb tettének tekinti. És gondoljatok most először is arra, hogy Attila előtt is fordított már vissza győztes hadvezér hadsereget égi parancsra, minden földi kényszer nélkül, de utána már nem…. Igen, Isten Attila jelenlétében ismét megnyilatkozott, látható formát öltött – és ez a legnagyobb bizonyossága annak, hogy a legsúlyosabb, a sorsdöntő helyzetekben ismét látható alakot vesz föl, testet ölt, megnyilatkozik, érvényesíti akaratát… Az emberiség legnagyobb reménye az Attila-példa… Arról szól, hogy az emberiség, ha visszafordul a legszentebb hagyományokhoz, akkor reménykedhet… Akkor nem kell tovább félnie.
IV. BÉLA Hát senki nem felel méltóképpen a leányom felvetésére?!
MARCELLUSZ Én felelek… Kimondom, amit talán nem lenne szabad kimondanom király urunk jelenlétében… Én odáig jutottam… Én amennyire szerettelek régen, Margit leányom, most annyira félek tőled… Nem tudom megmagyarázni, de félek.
MARGIT Megértelek, Marcellusz, megértelek, szeretlek és tisztellek… Elsősorban félelmedet értem meg… A magyar titkoktól félsz… Elsősorban azoktól a titkoktól, amelyeket meg szeretnél fejteni, de menekülsz a megfejtésüktől, mert elhitted, hogy tilos a megfejtésük… Rettegve gondolsz még arra is, hogy megtaláljuk a régi magyar Szentírást, és el kell olvasnod… Ó, ha megtalálnánk! Ó, Marcellusz atya, annak a kérdésnek a felvetése, hogy lehetett-e a magyarságnak saját Szentírása, hogy e Szentírás felosztható-e ó- és újszövetségre, nem rendkívüli, hisz a szakrális királyságnak, minden szakrális királyságnak a régi története ószövetség, hiszen e történet központi kérdése Isten és a szakrális király, illetve népének viszonya… Ebből aztán legtöbbször következik a küldetéstudat…
MARCELLUSZ Attól félek, szerencsétlen leány, hogy eretnek vagy!
MARGIT Attól félsz, hogy te is eretnek leszel, megismervén a magyar szentkönyveket.
MARCELLUSZ Eretnek gondolat, hogy létezhetett magyar Szentírás!
MARGIT Létezett magyar Szentírás, Isten és a magyar nép szövetségéről szóló Szentírás… Tanulmányozható és megismerhető – ha méltóképpen tanulmányozzuk a magyar őstörténetet, elsősorban az ősi magyar hitvilágot… Az ősi magyar hitvilág pedig mily könnyen megismerhető! Róla szól mitológiánk, mondáink, regéink, egész mesekincsünk, népköltészetünk, archaikus népi imádságaink, egész népművészetünk… És róla szól a magyar nyelvtörténet. Legfontosabb részeire a régi magyar küldetéstudat emlékeztet, az a küldetéstudat, amelyről több száz oldalt lehetne írni… Mondtam már neked, hogy a magyar küldetéstudat az Igazsággal van összefüggésben? Az Égi Élő Igazságról, a legyőzhetetlenről van szó, arról, aki Isten Önvédő megnyilvánulása, a legnagyobb Erő, a legszilárdabb Hatalom. Büntető vagy védelmező hatalom: igazságérvényesítő, illetve szeretetoltalmazó… A régi magyar hitvilág szerint az Élő Égi Igazság népet választ magának, aki által védekezik. A magyarságot. A régi magyar küldetéstudatban a magyarság azért az Ég Népe, mert az Élő Égi Igazság akaratának méltó végrehajtója. A magyarság különleges szerepe tehát az Élő, Égi Igazságnak a méltó szolgálata. Szentírásunk részei a krónikáink is… Olvasd krónikáinkat ennek figyelembevételével… És természetesen része mindaz, amit a magyar szakrális királyságról tudunk… A magyar Szentírásnak része volt mindaz, amit mi a Szent Korona misztériuma kérdésköreiként tanulmányozunk… Először is kérdezem: miért szent a Szent Korona? Mert a Szent Koronát Istentől kapta – meghatározott céllal, meghatározott üzenettel – a magyar nemzet. Ez az üzenet az Égi Élő Igazsággal van összefüggésben. Ó, ez a Szent Korona misztériumának a legkönnyebben felfogható kérdése. Mi az, ami nehezebben érthető? Minden magyar erőfeszítés a Szent Koronában találja meg az értelmét: Őt erősíti, Őbenne marad meg… A Szent Korona az Ég egy darabja… Mivel érdemeltük ki Istentől? Mit vár tőlünk cserében továbbra is? A Szent Koronára függesztvén szemünket tekinthetünk az örökkévalóságba. Azt hiszem, szentségében, misztériumában mindaz benne van, amit szentnek, misztikusnak, titoknak tekintett a magyar nemzet eszmélése óta. Ha a misztériuma felől közelítjük meg, akkor bizony a Szent Korona a magyar nemzet szent titka. A magyar nemzet fennmaradásának, létének szent titka… A Szent Korona Isten gondolata a magyar létről… Magyarságról, magyar küldetésről…
MARCELLUSZ Nem hallgatom őt tovább! Király urunk, engedélyt kérek a távozásra!
A király nem válaszol, nem tudja levenni szemét „prédikáló” lányáról.
MARGIT (tovább szónokol) Keressétek a magyar Szentírást, mert arról szól, hogy a magyarság feladatra kiválasztott nép, küldetés teljesítésére kiválasztott nép… És e küldetésnek méltóképpen meg kell felelnünk!
MARCELLUSZ Bíboros atya, érsek atya, mikor fogjátok kezdeményezni ennek a lánynak a kiközösítését?! Meddig vártok még?!
MARGIT (elmosolyodik) Hogy bemutassam neked, Marcellusz atya, miképpen vallanak mondáink és regösénekeink az Élő Égi Igazságról, aki oly gyakran szerepelhetett a magyar Szentírásban, elmondok egy regöséneket… Ó, az Élő Égi Igazság megjelenési formája e regösénekben a csodaszarvas… Figyeljetek ti is, bíboros atya, érsek atya, mert nektek is szól!
IV. BÉLA Halljuk!
MARGIT
„Ahol keletkezik egy ékes nagy út,
Amellett keletkezik egy halastó állás.
Hej, regülejtem, regülejtem!
Azt is fölfogá az apró sásocska,
Arra is rászokik csodafiúszarvas,
Hej, regülejtem, regülejtem!

Noha kimennél, uram, Szent István király
Vadászni, madarászni,
De ha nem találnál sem vadat, sem madarat,
Hanem csak találnál csudafiúszarvast.
Hej, regülejtem, regülejtem!

Ne siess, ne siess, uram, Szent István király,
Az én halálomra.
Én sem vagyok vadlövő vadad,
Hanem én is vagyok az Atyaistentől
Hozzád való követ.
Hej, regülejtem, regülejtem!

Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap,
Oldalalmon vagyon árdeli szép hold,
Jobb vesémen vannak az égi csillagok.
Hej, regülejtem, regülejtem!

Szarvam vagyon, ezer vagyon,
Szarvam hegyin vannak százezer szövétnek,
Gyulaszlag, gyulaszlag, oltatlan alusznak.
Hej, regülejtem, regülejtem!”
IV. Béla tapsolni kezd. Paulus, Fülöp és Olimpiádesz követik példáját. Marcellusz elrohan. Sötét

2. KÉP
Margit a kolostor kapitulumházában imádkozik
MARGIT Láthatod, Istenem, hogy a magyar király, a magyar főhivatalnokok, a magyar egyházatyák képtelenek betölteni az Általad rendelt hivatásukat! Mit cselekszenek? Tétlenkedésért mily jutalmat várhatnak Tetőled? Nyilatkoztasd végre ki, hogy senki más nem részesül az üdvösségben a magyarok vezetői közül, csak aki alárendeli magát a Te akaratodnak, csak aki szívvel-lélekkel igyekszik megvalósítani a Te célkitűzéseidet, melyek közül a legsürgősebb, legidőszerűbb a magyar írásbeliség újbóli felvirágoztatása.
A háttérben megjelennek a fiatal apácák
ALINKA (elindul Margit felé) Azért jövök, Margit, térdepelek melléd, és korbácsoltatom magam, hogy szenvedésemmel hívjam fel a figyelmet a te igazságodra.
Margit mellé térdepel
JUDIT (elindul feléjük) Azért jövök, Margit, térdepelek melléd, és korbácsoltatom magam, hogy ne érezd magad elhagyatottnak és kiszolgáltatottnak harcodban. (Ő is letérdepel, vetkőzni kezd)
KATARINA (közeledik) Azért jövök, hogy szenvedésemmel tiltakozzam az ellen, hogy nem törődnek feletteseink a Te céljaiddal, Margit nővérünk. (Letérdepel)
ILONA (közeledik) Hiszek Margit igazában, és szenvedésemmel akarom felhívni rá az egyházatyák figyelmét. (Ő is letérdepel)
ANNA (közeledik) Én csak azért jövök, Margit, hogy erősítsem küldetéstudatodban való hitedet. (Letérdepel, vetkőzni kezd)
BENEDIKTA Küldetéstudatodat hátha erősíti, ha én is részt vállalok szenvedésedből. (Letérdepel)
Cecília, Margaréta és Stefánia tétováznak. Nem mernek elindulni
Margit felé
CSENGE (elindul) Aki királyné lehetne, de a mi sorsunkat választotta inkább, s akit Isten méltónak talált arra, hogy üzenjen általa népünknek, s aki következésképpen már nem vetheti alá magát senki földi világi vagy egyházi hatalmasság, csak Istenünk akaratának, abban mi, apácanővérei minek az alapján kételkedhetnénk? Kérjük Istent, adjon nekünk erőt és hitet ahhoz, hogy méltókká váljunk arra, hogy Margit küzdőtársai lehessünk. (Ő is letérdepel Margit mellé)
MARGIT (feláll, sorra arcon csókolja a térdeplő apácákat, majd visszatérdepel) Kérjük együtt Istent, nővéreim, hogy világosítsa meg a magyar világi és egyházi vezető férfiak elméjét!
Erzsébet és Szabina korbácsolni kezdik a térdeplő lányokat. Marcellusz és Olimpiádesz rohannak be
MARCELLUSZ Mi történik itt?! Kinek a parancsára művelitek ti ezt?
OLIMPIÁDESZ Hagyjátok abba! Azonnal hagyjátok abba!
ERZSÉBET Hagyjuk abba, Margit?
MARGIT Ne hagyjátok abba!
SZABINA (feljebbvalóikhoz) Hallottátok? Nem hagyhatjuk abba.
Sötét

3. KÉP
A kapitulumházban. Margit, Fülöp, Marcellusz és Olimpiádesz
FÜLÖP (élesen) Szomorú hírem van számodra, Margit… Most miattad jöttünk. Kezemhez juttatták az írásaidat… Válaszolnod kell néhány kérdésünkre.
MARGIT Ki lopta el az írásaimat?!
FÜLÖP Valaki, aki jót akar neked!
MARGIT Visszaadod?
FÜLÖP A vizsgálat eredményétől függ.
MARGIT Sejtem, mi lesz az eredménye… A magyar nyelvű könyvek sorsára jut… Hány szent könyvet égettél el?
FÜLÖP Most nem erről beszélgetünk, Margit leányom.
MARGIT Miért égettétek el a kolozsvári plébános könyvét?
FÜLÖP Mert eretnek szöveg volt… Manicheus…
MARGIT Hogy lehet egy szent könyv eretnek?
Belép IV. Béla, György és János
MARGIT Édesatyám, te miért jöttél?… Védelmezni vagy támadni leányodat?
IV. BÉLA Mindenki a javadat akarja, leányom…
MARGIT Szólítsd fel őket, adják vissza az írásaimat!
IV. BÉLA (zavartan) Nem mondhatom… Beleegyeztem a vizsgálatba… De arról biztosíthatlak, hogy igazságos vizsgálat lesz… Ezért rendeltem ide ezt a pálos szerzetest is… György a neve. Meg ezt a ferences atyát. Franciaországi János, ferences tartományfőnök…
MARGIT Ismerem őket.
IV. BÉLA (szünet, majd határozottan) Kezdhetitek, érsek!
FÜLÖP Olvasd fel a Margit sorait, Marcellusz.
MARCELLUSZ (olvassa) Mindent megváltozottnak, átváltozottnak látok… Hallhatom a földi zajt, de nem zavar… És minden jelentéktelenné zsugorodik innen nézve – földi nagyság, hatalom, gazdagság megmosolyognivaló semmiségek innen nézve… Ó, ami most meghat… Az okozza meghatódottságomat, hogy felismerem itt fent minden földi csoda eredetijét… Oly földi tájak látszanak e különös földön túli világ jól elkülöníthető területei visszfényének, melyeken csodák történhetnek… Ó, mit tapasztalhattam meg? Lehetünk egyszerre mindkét világban?… Létezésünk abban a világban végtelen és időtlen?… Amikor felemelkedtem, fénysebességgel vagy annál is gyorsabban, amikor az Időtlenségbe és a Határtalanságba felemelkedtem, akkor mit tapasztalhattam meg? Ez a tér és az idő legyőzése?… Itt lent is voltam, de ott fent is…
FÜLÖP Folytasd, Marcellusz!
MARCELLUSZ (olvas) Mi történt velem? Miképpen léphettem át a legtökéletesebb zűrzavarból a legtökéletesebb harmóniába? Földi zűrzavarból égi harmóniába? Káprázatból valóságba, földi káprázatból égi valóságba?… A végtelen nyugalomban és csendben áradni kezd, mindent megsemmisítve és mindent újjáteremtve áradni kezd a szférák zenéje… Kitárul a Fény kapuja… Köszönöm, Istenem… Ez a kegyelmi állapot… Köszönöm, Istenem… Mivel érdemeltem ki? Hova lehet innen lépni? Csak visszalépni lehet ide, az abszolút boldogságba, harmóniába?… Mindent innen, ebből kell nézni. Hogy lehet ide visszatalálni? Úgy kezdődött, hogy földi önmagamból kivált, növekedett, kiteljesedett az a különleges fény… Amely Fény-Énem lett?… Miképpen?… Mindegy, miképpen kezdődött… Mert csak kegyelmi állapotban kezdődhetett… És én, ó, én egyszer csak felfogtam, hogy Fény-Énként létezem… Hol is? Nem a mi megszokott terünkben, hanem egy magasabb rendű térben… Kegyelmi állapotban… Köszönöm, Istenem… Add meg nekem a lehetőséget, hogy méltóvá válhassak végtelen kegyelmedhez… Köszönöm…
IV. BÉLA Szépen leírtad, Margit.
FÜLÖP Folytasd, Marcellusz.
MARCELLUSZ (olvas) A Tér, az érzékelhető tér… Hangja van. Hangja? Zenéje… Soha semmit nem érezhettünk ennyire érzékletesnek… A sivatagi vándor napokig száradó torka ismerhetné fel az első kortyban? A méh az első virágban, amelyre rászállhat? Ó, ezek is semmitmondó hasonlatok!… Élő Tér… Ó, a szférák zenéjéről mily keveset tudtam eddig… Alámerülni a harmónia tengerében… De ez Élő Tér állaga meg sem sejthető, ó, meg sem sejthető a legcsodálatosabb tenger felidézésével sem… A lényeg… A lényeg, hogy a Fény nem önmagával határos, hanem körülhatároltan létezik az Égi Térben, az Élő Égi Térben… Amely otthona? Belőle indul el és beléje tér vissza? Miről beszélek? Arról beszélek, amiből a Fény megérkezik, és amibe visszavágyik? Többről beszélek? A teremtés titkáról?
FÜLÖP Magyarázd meg nekünk a soraid értelmét, Margit.
MARGIT Nem tudom…
FÜLÖP Nem is szégyelled magad?!
MARGIT Miért szégyellném? Azt írtam meg, amit átéltem…
IV. BÉLA (Györgyhöz) Most megszólalhatsz, pálos atya… Azért hoztalak magammal, hogy értelmezd, ami értelmezhetetlennek látszik.
GYÖRGY Amit Margit átélt, amit megírt, az nem tűnik különösnek olyanok számára, akik ismerik a magyar mitológiát vagy a régi népmeséket…
FÜLÖP Pogány mitológiáról van szó…
GYÖRGY Keresztény mitológiáról van szó.
FÜLÖP Margit, menj most ki néhány percre!
IV. BÉLA Miért menne ki?
FÜLÖP Hogy György atya őszinte lehessen.
GYÖRGY Őszinte leszek a Margit jelenlétében is… Margit valóban nem tudja, miről ír, de teljes mértékben őszinte lehetek az ő jelenlétében… Margit bármit megtudhat, bármilyen könyvet elolvashat, nem lehet már rossz hatással rá semmi…
FÜLÖP Ennek megállapítása nem a te dolgod.
IV. BÉLA Hagyd beszélni, érsek!… Folytasd, György atya!
GYÖRGY Margit azt írta meg, amit átélt… De nem tudja pontosan, mit élt át.
MARCELLUSZ Te tudod…
GYÖRGY Azt hiszem, én tudom.
FÜLÖP Sohasem beszéltél erről Margittal?
GYÖRGY Soha.
OLIMPIÁDESZ Jobb lenne, ha nem tudná meg, mit is élt át…
GYÖRGY Ami Margittal történt, az eléggé felfoghatatlan… Imádkozás közben kegyelmi állapotba kerül… E kegyelmi állapotban megtörténik vele az, amire sokan évtizedekig hiába várnak… Életük legfontosabb célja pedig, hogy velük megtörténjen… Naponta órákat töltenek el révülésben…
FÜLÖP Például kik?
GYÖRGY Más szerzetesek… Vagy királyfiak… Igen… A magyar királyokat régen úgy készítették fel az uralkodásra, hogy rávezették őket arra az útra, amelyiken Margit jár.
IV. BÉLA Engem sajnos nem vezettek rá…
FÜLÖP (Györgyhöz) Te honnan tudsz mindezekről?
GYÖRGY Én a magyar mitológiából.
FÜLÖP És a magyar mitológiát honnan ismered?
GYÖRGY Elsősorban öreg pásztoremberektől tudom, amit tudok…
FÜLÖP Mit értsünk mitológián? A régi magyar hitvilágot?
GYÖRGY Azt is, igen…
FÜLÖP Nincs értelme a régi magyar hitvilágról beszélgetnünk.
GYÖRGY Ne beszélgessünk róla, de akkor hogyan tudhatjátok meg, mit írt Margit… Hajlandók vagytok benézni velem együtt a régi magyar hitvilág emlékeinek tárházába, a magyar mitológia rejtélyes világába, vagy nem?
IV. BÉLA Folytathatod.
GYÖRGY Mindenekelőtt a tündéreket keressük meg benne.
MARCELLUSZ A kolostor lakója ne álmodozzon Tündérországról…
GYÖRGY Nem is álmodozik róla… De jár Tündérországban.
FÜLÖP Te most ne menj Tündérországba, hanem fejtsd meg a Margit titkát… Élő Égi Térről, Fénybe öltözésről beszél.
GYÖRGY Tündér Ilona kastélyát a régi korok beavatottja bejárhatta, minden zegét-zugát megismerve… És megtapasztalva egy Élő Égi Tér létezését is…
MARCELLUSZ Tündér Ilona kastélyában Margit Tündér Ilonával találkozott?!
GYÖRGY Nem… Tündér Ilona kastélyában Margit maga volt Tündér Ilona.
FÜLÖP (Margithoz) Apácanővéreidnek beszéltél erről?
MARGIT Nem, hiszen nem tudom elmondani.
FÜLÖP Csak leírni tudod?
MARGIT Igen, csak leírni.
FÜLÖP Mit teszel, miközben olyan csodálatos dolgok történnek veled?
MARGIT Mozdulatlanul ülök.
FÜLÖP Mire gondolsz közben?
MARGIT Nem gondolok semmire.
FÜLÖP Kire gondolsz közben?
MARGIT Nem gondolok senkire.
GYÖRGY A régi beavatásnak egyik szokványos módjáról van szó…
FÜLÖP (élesen Györgyhöz) Ha nem tudod megvédeni Margit elmélkedéseinek, vallomásainak a szövegét az Evangélium alapján, akkor távoznia kell a kolostorból!
GYÖRGY Meg tudom magyarázni…
FÜLÖP Magyarázd! De az Evangélium alapján!
GYÖRGY Az ember és a tér–idő viszonyának kérdését kell előbb megértenetek! Minden komoly papnak meg kellene ezt értenie! A legfontosabb: ki lehet lépni a mi időnkből és terünkből… Le lehet győzni a teret és az időt… A teret és az időt nem elméletben kell legyőzni, hanem valóságosan. Krisztus sem mást kér az embertől, mint azt, hogy győzze le a teret és az időt. Igen, aki az időt és a teret le akarja győzni, az tulajdonképpen elindul a kollektív beavatásnak a Krisztus által megvilágosított útján. Mi a Hegyi Beszéd legfontosabb intelme? Lépjünk be a Szűk Kapun, aztán induljunk el a Keskeny Úton… Az Úr Jézus Útja az Ég kapuja felé vezet, az Ég nyitott Kapuja felé. A szűk kapun csak az léphet be, aki a teret és az időt legyőzi…
MARCELLUSZ Nem ez van az Evangéliumban!
GYÖRGY Hát nem az a legmegrázóbb élménye az embernek, hogy amit az Evangélium Útnak nevez, az nem a „rendkívüli” út – bár mára azzá vált –, hanem a leghétköznapibb út? Semmi sem döbbenetesebb, mint az, hogy e leghétköznapibb utat az emberek nagy többsége már nemcsak hogy nem látja, de sejtelme sincs létezéséről, és ha az Evangéliumban olvas róla, akkor nem érti, mit olvas… Milyen érthetően, de a mai ember számára mégis érthetetlenül beszél erről az Úr Jézus a Hegyi Beszédben…
FÜLÖP Margit, mit érzel akkor, amikor fénybe öltözöl?!
GYÖRGY Erre nem tudhat válaszolni!
FÜLÖP Hagyd válaszolni… Miképpen kezdődik?! Mire gondolsz?
MARGIT Semmire nem gondolok…
GYÖRGY Valóban semmire sem gondol.
FÜLÖP Akkor te mondd meg, hogy amikor fénybe öltözik, akkor pontosan mi történik… A teológia vagy a bölcselet nyelvén mondjad.
GYÖRGY (türelmét veszti) Nem értitek, amit értenetek kellene!… Egy Útról van szó… Margit ösztönösen rálépett… Ír is élményeiről… Nem tud nem írni róla… Nem akarja elfelejteni… Tudni akarja, miképpen ismételheti meg… És mi sem természetesebb ennél… Ír róla, de mert nem tanította senki, csak érzelmeket, élményeket ír le – gondolkozni nem gondolkozik róla… A gondolkozás szintjén való megközelítésére ennek a nagy rejtélynek, ez a ti feladatotok lenne… De ti már gőgösen, nagy öntudattal, büszkén – tudatlanságotokra büszkén? – mondjátok, hogy nem tudtok róla semmit… Hogy lehet büszkének lenni a tudatlanságra?
FÜLÖP Megállapítom, hogy nem sikerült megvédened Margitot, György atya!
JÁNOS (feláll, előrejön) Margitot fel kell mentenetek akkor is, ha nem értettetek meg semmit… Miért?! Tudok hasonló példákat szentté avatási hiteles jegyzőkönyvekből… Engedjétek meg, hogy felolvassam… Szentté avatási jegyzőkönyvekből idézek… Amit felolvasok, azt hasonlítsátok nyugodtan össze a Margit vallomásaival! Idéz: „… először megláttam magam – nem tudom, hogyan történt – teljes valómban fénybe öltöztetve és fényekkel földíszítetten, ami számomra az isteni kegyelmet jelentette, és ami fölöttébb különleges módon nekem adományul jutott; és ez után a fényáradat után csodálatosképpen újra megtisztultak az én lelkemnek minden képességei…” Tovább: „Ezután megtisztult az elmém, és mentes lett mindentől, ami látható és érzékelhető földi dolgok tapasztalása folytán bevésődhet, és tökéletesen tiszta lett és üres, és nem maradt benne semmi látszat és földi árnykép, ami elhomályosíthatta; … és mindjárt azután, hogy lelkem elhagyta a testemet, és felemeltetvén egy másik, felsőbb és nyugodtabb állapotba érkeztem, elmondhatatlan nyugalmat és méznél édesebb békességet élvezhettem… Egymást követték az ilyen és másféle megtisztulások, előkészületek és az isteni szeretet más, bennem véghezvitt bámulatra méltó hatásai, míg végül bármi máshoz foghatatlan vigaszt és buzdítást nyervén, alkalmassá váltam az istenség nászi szobájába belépni, és levétetett rólam a legfinomabb fénynél is finomabb fényből álló fátyol, amely teljesen felruházott és beborított engem. A dicsőség fénye volt ez: mérhetetlen örömmel fogadtam az isteni lényeg sugárzó látványát és intuitív élvezetét; és a fénynek abban a végtelen tengerében megismertem minden értéket, titkot és misztériumot, amire az isteni titokban csak ráismerhetett a lelkem… És e misztériumban megsemmisült mindaz az érzékiség, amely az érzékeimben élt…” Amit felolvastam, azt egy olasz apáca, egy szentté avatott apáca mondta tollba egy olasz papnak…
FÜLÖP (hosszú szünet után) Margit eszerint bizonnyal ártatlan, de György?… Ő nem az… Ő eretnek!
MARCELLUSZ Manicheus!
FÜLÖP Gnosztikus!
GYÖRGY Mert a magyar mitológiáról beszéltem?
FÜLÖP A régi magyar hitvilágot magasztaltad. Ezért vádolunk…
IV. BÉLA Vidáman. Ó, tárgyalásunknak új vádlottja van?!
GYÖRGY Ő is vidám. Ha eretneknek vagy gnosztikusnak néztek, akkor bizonnyal nem bennem van a hiba. Én a vallásomat úgy gyakorlom, ahogyan azt a mi egyházunk alapítója mindenkitől megkívánta.
FÜLÖP Kit nevezel te most egyházunk alapítójának?
GYÖRGY Első szent királyunkat.
FÜLÖP Igen?! És úgy védelmezed magad, hogy őt is eretneknek vagy gnosztikusnak hirdeted?!
GYÖRGY Én úgy védelmezem magam, hogy mindenről az igazat, csakis az igazat mondom… Szent István egyházügyi reformjáról és mindenről. A Szent Istvánéról is, akit senki nálam jobban nem tisztel… És nagy tisztelettel emlegetem azért is, mert ő megkímélte a régi magyar szentkönyveket.
FÜLÖP Melyikre gondolsz?!
GYÖRGY Ó, nemcsak a magyar Ószövetségre, hanem az Újszövetség kanonikus könyveinek magyar fordítására is, melyekkel jól megférhettek az Újszövetség magyarul írott könyvei…
MARCELLUSZ Szent István előtt nem voltak magyar szentkönyvek!
GYÖRGY Ha nem voltak, akkor miért vadásztok rájuk?!
IV. BÉLA Feleljetek neki!
FÜLÖP Akár voltak szentkönyvek, akár nem, azok nem lehettek keresztény könyvek…
GYÖRGY Semmire sem emlékeztek?! Két és fél évszázad alatt a magyar papság emlékezetéből hogyan is törlődhetett ki a régi magyar hitvilág emlékezete! Igyekeztek mindent elfelejteni!
FÜLÖP Te sem tudhatsz érdemben beszélni arról a hitvilágról!
GYÖRGY Nem ismerhetjük meg? Hát jelen van! A rejtőzködést, a rejtőzködve túlélést, a búvópatakként való megmaradást a régi magyar hitvilág számára Szent István biztosította – kompromisszumaival. Ezek közül a legfontosabb a Nagyboldogasszony kultuszának az átmentése.
FÜLÖP Leegyszerűsíted, félremagyarázod történelmünk legmagasztosabb cselekedetét!
GYÖRGY Ti égettétek el az utolsó könyveket! Ha nem égettétek volna el őket, akkor most méltóképpen vitatkozhatnánk…
IV. BÉLA Meg fogjuk fogalmazni az új vádat, meg fogjuk nevezni az új vádlottakat! Vádolni azokat vádoljuk, akik miatt nem lehet most a régi magyar hitvilágot és a Szent István utánit egybevetni: akik elpusztították a régi magyar szentkönyveket.
FÜLÖP Tiltakozom az ellen, hogy bármilyen Szent István előtti magyar könyvet szent könyvnek nevezzetek, de még határozottabban tiltakozom az ellen, hogy a Szent István előtti magyar vallást kereszténynek nevezzétek!
IV. BÉLA Ne tiltakozz most, hanem szállj magadba!
GYÖRGY Azoknak, akik megkérdőjelezik a Szent István előtti magyar hitélet keresztény voltát, igazuk lehet abban, hogy az Úr Jézus tisztelete e kereszténységben egészen más formákban valósult meg… De ha más formában is, az istentisztelet alapja nem lehetett más, mint az Evangéliumok útmutatása… Tehát áldozatot mutattak be, bizonnyal borral és kenyérrel… Bizonnyal felolvastak az Evangéliumokból… A kereszténység előtti idők magyar szent könyveiből is, éppúgy, mint ma az Ószövetségből… A szkíta kereszténységet másképpen is nevezhetnénk? Nevezhetnénk olyan zoroasztrizmusnak, amelyben az Úr Jézus kultusza legfontosabbá vált? Nevezhetnénk Jézus-követő mágus vallásnak? Ha kereszténységnek csak azt tartjuk, amelyben van szervezettség, hierarchia, és komolyan veszik a zsinati határozatokat, akkor a Szent István előtti magyar kereszténységet nem nevezhetjük kereszténységnek… De ha az a hitvilág, amelynek középpontjában Jézus Krisztus kultusza, megfeszítése és feltámadása áll, keresztény hitvilág, akkor a Szent István előtti magyar vallás keresztény vallás.
FÜLÖP Szent István legendáiban nem ez van!
GYÖRGY A legendák szerzői mindezt nem értették, de a magyar nemzet a mitológiában, archaikus népmesékben erre emlékszik. A legendaírók a szentet keresve a magyar életben éppen azt az erdőt nem találták meg, amelyben a szent fák nőttek.
MARCELLUSZ Ha György sem eretnek, akkor ki az?! (Fülöphöz) Ha nem kezdeményezed ennek az eretneknek a kiközösítését, eretnekké válsz magad is!
MARGIT Most nem György atya a vádlott, hanem azok, akik elégették a magyar szentkönyveket! De ne vádoljunk most már senkit… Keressük meg a régi magyar szentkönyveket, fordítsuk le újra a Bibliát is magyarra, de ne vádoljunk most már senkit… Ne vádaskodjunk és ne is vitatkozzunk… Mert nincs értelme olyan vitáknak, amelyek a valódi keresztényeket szembefordíthatják egymással. Ma nem az a fő kérdés, hogy az ősi magyar hitvilágra, illetve a magyar őstörténetre épüljön-e a magyarság keresztény hitélete vagy a Biblia ószövetségére, hisz a magyar őstörténet, az ősi magyar hitvilág és a Biblia ószövetsége már azért sem lehetnek összeférhetetlenek, mert a Biblia alapja ugyanaz az „alapszövetség” lehetett, amely minden bizonnyal az ősi magyar hitvilágnak is alapja volt. Még ha – Isten különleges kegyelme által – elő is kerülnek a régi magyar szentkönyvek, azok bizonnyal nem lesznek összeférhetetlenek a Bibliával, hisz a hiteles szentkönyvek nemcsak hogy nem cáfolják egymást, de egymást erősítik, gyönyörű összhangzattal férnek meg egymással…
IV. BÉLA Ennyit fűzök hozzá leányom higgadt szavaihoz: ha egy nép a történelmet olyan misztériumjátékban éli meg, melynek szereplője, akkor őstörténete a saját ószövetség. A vitát pedig ezennel be is rekesztem!
Sötét

4. KÉP
A szín középső része világosodik meg. Margit, IV. Béla, Fülöp,
Marcellusz, Olimpiádesz
IV. BÉLA A nyugati országokba küldött megfigyelő embereim jelentései megerősítik aggodalmaimat!
MARGIT Az európai keresztény világ uralkodói: királyai, fejedelmei, főpapjai, főhivatalnokai meddig jutottak a züllés útján, erről szólnak a jelentések.
IV. BÉLA Mi legyen a válaszunk? Margit, fogalmazd meg, mi legyen a válaszunk… Helyettesíts néhány percre… Nem vállalod? Nem mered vállalni? Csak néhány percre…
MARGIT (mereven néz, majd hirtelen elhatározással) Most itt a király beszél, jól figyeljetek! Azt kell elsősorban megértenetek, hogy Isten a tatárok ’41-es győzelmét a magyarok fölött nem a magyarság vereségének tekinti, hanem a katolikus egyház vereségének: Istent irtózat fogta el, amikor látnia kellett a tatárjárás borzalmait, de bizonnyal nem ez döbbentette meg legjobban, hanem az, hogy a magyaroknak a pogány keleti tatár és nyugati keresztény népek egyaránt ellenségei, hisz vészkiáltásunkra a nyugatiak nem megsegítésünkkel, hanem megtámadásunkkal feleltek! (Szónokol) Igen, nem bízhatunk többé az egyetemes keresztény világ együttműködésében sem, egyedül maradtunk, de magunkra hagyottan is méltókká válunk Isten szeretetére… Az európai keresztény világ uralkodói: királyai, fejedelmei, főpapjai, főhivatalnokai meddig jutottak a züllés útján? A ma fejedelme már nem törődik Isten akaratával, s legfőbb uralkodói célja eléggé szégyenletes, mert nem más, mint a hatalom megtartása…
FÜLÖP Nem fogtad fel, hogy nem áll jogodban ítélkezni a keresztény világ felett?!
MARGIT Nem hallom a Szentatya hiteles szavait, nem hallom az esztergomi érsek hiteles szavait! Hány körlevélben fogalmazta meg eddig a Szentatya, hogy veszélyben a keresztény világ?! Egyben sem… Hűségesekre van szükségünk… És ez rátok is tartozik… Figyelmeztessétek a Szentatyát, hogy fogy a hűség… A folyamat Magyarországon állítható meg…
FÜLÖP Nem értjük szavaidat!
MARCELLUSZ Budát figyelje Róma és ne Buda Rómát?! Ezt mondod?
MARGIT Hogy mi a fő gond, az úgy látszik, Rómából nem látszik… A fő gond, hogy Róma felett úgy zárult be az Ég, hogy észre se vették!
IV. BÉLA Válaszoljatok neki!
FÜLÖP Nem értjük, mit akar!
MARGIT (csendesebben) Annyit értenétek meg legalább, hogy újjá kell élesztenünk a magyar írásbeliséget.
FÜLÖP A szerzetesek már most sem törődnek semmi mással, mint a régi magyar könyvek felkutatásával… A Bibliát is újra fordítják tiltásom ellenére… Még a magyar nyelvű Ószövetséget is keresik, tiltásom ellenére.
MARGIT Hát ne tiltsad! Úgyis hiába tiltod… Nekem sem tilthatod meg, hogy magyarul olvassam Bátor Opos történetét… Olvasd el te is!
FÜLÖP Ez nemcsak a Szentatya akarata ellen való lenne, hanem meggyőződésemmel is ellenkezne.
MARGIT Értelmezhetetlen kijelentés! A Szentatyát győzd meg…
FÜLÖP Mondtam, hogy meggyőződésemmel is ellenkezik!
MARGIT Ha meggyőződéseddel is ellenkezik, akkor töprengenem kell azon, hogy egy értelmesebb püspököt tegyek a helyedbe…
FÜLÖP A Szentatya ebbe soha nem fog beleegyezni!
MARGIT (csendesen) Kelepcében vergődő oktalan jószághoz vagy te hasonlatos, Fülöp… A magyar érdekeket nem veszed tekintetbe esztergomi érsek létedre… A Szentszék érdekeit pedig nem ismered fel… Vélt érdekeknek rendeled alá a magyar érdekeket… Egyébként szeretetre méltó ember vagy… Mert nem alakoskodsz, őszinte mersz lenni… Nem félsz, a mártíromságot is vállalni lennél képes… Menesztelek mégis… Kit ajánlasz magad helyett az esztergomi érseki székbe?
FÜLÖP (tompán) Nem biztos, hogy az esztergomi érsek tehet róla, ha az egyház érdekei és a király érdekei nem esnek egybe!
MARGIT Ez alkalommal az egyház nem ismerte fel a saját érdekeit.
FÜLÖP Vagy a magyar király ismerte félre országa és népe érdekeit és lehetőségeit.
IV. BÉLA (tapsol) Jól alakítottad a királyt, leányom.
MARGIT Köszönöm… Jutalmul megszólalhat az apáca is.
IV. BÉLA Szóljon az apáca is!
MARGIT Úgy látom, énbennem a szerzetes legyőzte a királylányt, de bennetek a politikus legyőzte a hittudóst, a szerzetest… Ez a nagy baj! Nem érdekel titeket, vajon Isten mit vár el tőletek?! Ne halogassuk tovább, nézzünk szembe a legsúlyosabb kérdésekkel: A hűség az egyházban is szolgasággá alakul?… A pápához akkor is hű a püspök, ha tudja, hogy az nem szakrális személy, azaz nem szentatya, ha tudja, hogy az méltatlan, akkor is?… Fenntartás nélkül szolgálja, mert tudja, hogy ha szolgálatát megtagadja, akkor őt sem fogják szolgálni egyházmegyéje papjai?!… Tehát attól félve szolgája minden fenntartás nélkül elöljárójának, hogy elvesztheti ő is hatalmát és birtokait?!… Tehát nem elég az alkalmatlan uralkodók letaszítása?!… Az egyházi hatalomban ugyanaz van, ami a világi hatalomban?! Kényelemszeretet – ez a keresztény világ legártalmasabb betegsége?! (Hosszú szünet után csendesen) Álkirályok mellett hamis püspökök… És ezt a kereszténnyé kereszteltek szerencsétlen hada megszokta… Igen, annyira megszokta, hogy már kényelmesnek is érzi az új életformát. Megszokta? (Indulatosan) Az új utakra a Tágas Kapun belépve találtak rá, de nem tudják, hogy ez a legkényelmesebb út nem az Életre vezet, hanem a romlásba visz, mert felfoghatatlanná vált számukra Jézus Urunk Hegyi Beszéde! Egyenként kellene meggyőzni minden papot, miképpen minden világi elöljárót, minden nemest, minden hivatalnokot, minden tisztet… Ha minden templom minden papja bejelenti, hogy a forma üressé vált, és meg kell tölteni tartalommal, visszafordulván a legbecsesebb keresztény hagyományokhoz, akkor a keresztény ember még magához térhet… Ha nem válaszolunk méltóképpen a nagy a kihívásra, a keresztény világ széttöredezik, széthull, megsemmisül… Magyarország is… Muhi csak a kezdet… (Kiáltva) Többségre jut a keresztény világban az Isten-tagadó ember, és uralkodni kezd az Isten-félők fölött!
IV. BÉLA Válaszolj, Fülöp!
FÜLÖP Nincs válaszom.
MARGIT Ha nincs válasza, le kell váltanod őt, királyatyám!
IV. BÉLA (hosszú szünet után komoran) Szívesen leváltanám, de nem merem megtenni. Nem merem leváltani az esztergomi érseket, ha alkalmatlan, akkor sem…
MARGIT Választanod kell köztem és az esztergomi érsek között…
IV. BÉLA Téged választanálak, de nem merlek téged választani.
Feláll, elindul. Sötét

5. KÉP
Margit a kapitulumházban véniákat tesz, és közben halkan imádkozik. Csenge, Alinka, Erzsébet, Szabina, Ilona, Margaréta, Katarina, Benedikta, Judit, Cecília, Stefánia és Anna távolról nézik
ILONA (elragadtatva) Én látom a fényt a feje fölött!
CSENGE Nem látsz semmit!
ILONA De látom! Valóban látom!
CSENGE Hallgass már el!
BENEDIKTA Én is véniákat akarok tenni.
ALINKA Ahányat akarsz és ahol akarod, de nem Margit mellett. Most őt nem zavarhatja senki. Ő kérte, hogy most hagyjuk magára.
JUDIT Már nem bírja sokáig.
BENEDIKTA Tegnap százhússzor terült véniába, és utána felmosta a konyhát.
CSENGE Hallgassatok már el!
STEFÁNIA Ha mára is százhúsz véniát vállalt, akkor már csak négy van hátra.
Szabina elindul Margit felé. Kezében sündisznóbőrből készült korbács
ALINKA (elébe áll) Ne menj oda! Nem mehetsz oda!
SZABINA Margit kért meg rá, hogy vigyem oda ezt neki.
ALINIKA (döbbenten) Mi az?
SZABINA Sündisznóbőrből készült korbács.
ALINKA Várakozz itt, míg hív.
ERZSÉBET (egy vödröt cipelve közeledik feléjük) Megígértük Margitnak, hogy akkor is teljesítjük a kérését, ha már nem lesz ereje szólni, hogy mikor kezdjük. Én azt is megígértem neki, hogy fellocsolom, ha elájul.
ALINKA Egész délelőtt mellette voltam, és nekem erről egy szót sem szólt.
SZABINA Minden bizonnyal kímélni akarta gyönge szívecskédet.
ALINKA Legalább ne a sündisznókorbácsot használd! Megölheted vele!
SZABINA Megígértem neki, hogy ezzel korbácsolom.
ALINKA A tüskék beletörnek a hátába, csupa kelés lesz a háta!
ANNA (odaszalad) Mutassátok azt a sündisznóbőr korbácsot, én még nem is láttam!
Margit abbahagyja a véniatevést. Térdepel, nehezen lélegzik
SZABINA Engedjetek! Már vár minket.
ANNA (a korbácsot nézve) Kinek juthatott eszébe sündisznóbőrből korbácsot készíteni? Annak a hátára kellene verni vele büntetésből vagy húszat, nem a Margitéra.
SZABINA Margit készítette a saját kezével. Na, add vissza azt a korbácsot, és állj félre az útból, mert rajtad próbálom ki! (Kiveszi az Anna kezéből a korbácsot) Csinálj te is magadnak!
Szabina és Erzsébet Margithoz mennek. Margit nem veszi észre őket;
annyira fáradt, hogy csak nagy erőfeszítéssel tud térden maradni. Alinka és Csenge odaszaladnak
ALINKA Beviszünk a celládba, Margit. Ma már nem bírsz többet elviselni.
CSENGE Megígérted, hogy ma tanítani fogsz minket.
MARGIT (fejét ingatja) Szabina.
SZABINA Itt vagyok, Margit nővérem. De én is arra kérlek, hogy ma ezt halasszuk el.
MARGIT Erzsébet!
ERZSÉBET Itt vagyok, de én is kérve kérlek…
MARGIT Tegyétek, amire kértelek titeket!
Megpróbál kibújni skapuláréjából és kámzsájából. A skapuláréját sikerül levetnie, a kámzsával már nem boldogul. Erzsébet és Szabina derékig
lefejtik róla a kámzsát
ALINKA Ne üssétek még! Beszélnem kell Margittal… Margit, becsaptál. (Letérdepel Margittal szemben; kiáltja) Megígérted, hogy ma mindent megeszel, amit csak a tányérodra tesznek! De csak turkáltál az ételben! Megígérted, hogy ma kímélni fogod magad, de elővetted a sündisznóbőr korbácsot! Hát mit akarsz te?! El akarod veszteni magad?! Mihez kezdünk mi nélküled?! Mit érünk mi nélküled?!
MARGIT (vidámságot erőltetve) Nem akarom elveszíteni magam. Élni akarok. Nyugodj meg!
ALINKA Akkor ne kínoztasd halálra magad!
CSENGE (letérdepel Alinka mellé) Margit nővérünk, nem vagyunk mi még méltók arra, hogy helyettesítsünk téged. Neked közöttünk kell maradnod, mert mi nem vagyunk még felkészülve arra, hogy legyőzzük ellenségeidet! Hisz mi még alig vagyunk képesek felfogni a te szavaidat. Engedd hát, hogy bevigyünk a celládba. Hagyunk pihenni téged egy kicsit, aztán bemegyünk hozzád hallgatni a te tanításodat.
MARGIT (erőlködik) El kell viselnem legalább annyi szenvedést, amennyit magamra szabtam. Másképp semmi esélyem a győzelemre. Isten is elfordul tőlem akkor. Pedig Istent rá kell bírnom, hogy beavatkozzék…
ALINKA Isten nem várhatja el tőled, hogy a kínszenvedés vállalásában minden idők minden szentjén túltegyél!… Úgy féltelek, Margit, úgy féltelek. Nem bírja ki a tested, amit kérlelhetetlen lelked mér rá, senki emberfia nem bírná ki. (Feláll)
MARGIT Isten méltán utasítaná vissza az én felfoghatatlanul nagy kérésemet, ha meghátrálnék. Menjetek hát!
CSENGE (ő is feláll; csendesen) Magyarok Margitja a magyarok Megváltója? És nincsen más fegyvere, csak a szenvedés?
Alinka és Csenge a háttérben várakozó apácák közé mennek. Szabina
korbácsolni kezdi Margitot. A huszadik korbácsütés után Margit
összecsuklik. Erzsébet fellocsolja
MARGIT (alig hallhatóan) Szabina, folytassátok!
Szabina folytatja. Sötét

HARMADIK FELVONÁS

1. KÉP
A vendégházban. Margit és IV. Béla
IV. BÉLA (mélységes nyugalommal) Hogy mondja Pál apostol Melkizedek világkirályról? „Nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből.”
MARGIT Miért mondod ezt most, kedves édesatyám?
IV. BÉLA A király a Híd a földi és az Égi világ között… Méltóságát megalapozhatja a származás, de nem feltétlenül, mert ami nélkülözhetetlen, az beavatásának sikeressége. A beavatás az, ami „megteremti a szakrális fejedelmet”.
MARGIT Királyatyám, sosem láttalak még ennyire szomorúnak… Komolynak.
IV. BÉLA A te megnyugtatásodra mondom, leányom, hogy felkeresem a régi szent helyeket… Kiállom a valódi király próbáját… Ha kell, bemegyek puszta kézzel a kiéheztetett oroszlánok barlangjába is! Az egyházatyák pedig tudomásul fogják venni, hogy Isten akaratát a király közvetíti… Vállalni fogom az Isten-ítéleteket… Mert komolyan veszem, hogy a szakrális király Híd a földi és az égi világ között. Hogy Ő az, aki képes méltóképpen fenntartani a kapcsolatot az Égi Világgal.
MARGIT Királyatyám…
IV. BÉLA Döntöttem! Hajlandó vagyok megtanulni, hogy ki a valódi király! A király semmit sem vesz komolyabban, mint azt, hogy az Élete határtalan és időtlen, és ami ehhez képest nevetségesen körülhatárolt és pillanatnyi, az az élete. De természetesen ez a körülhatárolt és pillanatnyi élete sem csak a sajátja. (Szünet, majd szónokol) Mindig kell, hogy legyen egy ember, aki tudatosan és méltóképpen őrzi az emberi minőséget fenntartó nagy hagyományokat – és képes így mindig hozzáigazítani az emberi létet Isten gondolatához… Ez az ember a valódi király. Én leszek az! Egy régi szent irat egy király kötelességeit felsorolva a következő döbbenetes kijelentést teszi: „Az alattvalók erényes tetteinek és gonosz cselekedeteinek hatodrésze is a királyra jut.” (Szünet, csendesen) Tanulni jöttem hozzád, Margit… Meg kell tanítanod nekem, hogyan válhatok valódi királlyá!
MARGIT (nézi apját, felnevet, majd vidáman magyaráz) Hogyan legyél valódi király? Kérdezd meg a regősöktől, a jokulátoroktól vagy az öreg pásztoremberektől! Öreg mesélőemberek jobban el tudják mondani, mint én… Megfejteni alig merem a meséiket… A népmesében a királyfi az, aki a szakrális fejedelem beavatásának az útját járja… Kiállja a legnehezebb próbákat, legyőzi a legnagyobb akadályt is, a legfélelmetesebb ellenséget is…
IV. BÉLA A népmese királya tehetetlen vagy beteg, hatalma látszólagos; tehetetlensége, ügyetlensége, kiszolgáltatottsága is arra figyelmeztet, hogy nem szakrális király… (Nyugodtan) Átváltozhat ez a király valódi királlyá?
MARGIT Átváltozhat.
IV. BÉLA Változtass akkor át!
MARGIT Gyakrabban gyere ezután… És István bátyámat fogadd vissza a szívedbe…
IV. BÉLA Fogadjam vissza? Mi bajom vele? Panaszkodtam én rá?
MARGIT Nem panaszkodtál.
IV. BÉLA Ki panaszkodott? István fiam?
MARGIT Nem is találkoztunk, amióta… Amióta megjelent a gyűlölet a lelkedben… Fáj nekem a gyűlölet a lelkedben… Egy király szívében nem lehet gyűlölet… Főképpen fia iránt nem…
IV. BÉLA Olvasod a gondolataimat?
MARGIT Nem olvasom… De amikor az imént úgy magadba mélyedtél, úgy ordított a szívedbe költözött gyűlölet, hogy majd megsüketültem…
IV. BÉLA Most már minden megváltozik. Tanítványod leszek, legszorgalmasabb, leglelkiismeretesebb tanítványod. Mindent meg akarok tanulni, mindent ki akarok próbálni. Taníts!
Margit csodálkozva nézi atyját
IV. BÉLA Mindent ki akarok próbálni… Tudni akarom, amit tudsz… Taníts! Kezdjed valamivel…
MARGIT Ó, királyatyám…
IV. BÉLA (hosszú szünet, majd más hangon) Még mindig el akarod hitetni velem, hogy boldog vagy?
MARGIT Boldog? Lehet talán így is mondani… De talán mégis másképp kell… Nyugodt, védett… Nem hiányzik semmi… Harmóniában lenni mindennel és mindenben… Zene lenni…
IV. BÉLA (elkomorodik) Én ebből azt a következtetést vonom le, hogy nagyobb úrnőnek érzed magad, mint kolostorod főnökasszonya vagy királyné anyád…
MARGIT Ó, földi hierarchia nem juthat eszembe… Hogy is gondoltad?
IV. BÉLA De továbbra sem engedelmeskedsz se Marcellusz atyának, se Olimpiádesz asszonynak…
MARGIT Engedelmeskedem.
IV. BÉLA Nem engedelmeskedsz… Óvnak téged, nem törődsz vele, szeretnék tudni a titkodat, nem törődsz vele, azt akarnák, hogy másképpen élj, nem törődsz vele… Érezteted mindenkivel, hogy hatalmasabb vagy, erősebb vagy.
MARGIT Ó, királyatyám, olyan gyakran elbizonytalanodom…
IV. BÉLA Most ne bizonytalanodj el, most taníts!
MARGIT Kérem Istent, fogadjon téged különleges kegyelmébe!
IV. BÉLA Nem tudsz többet mondani?
MARGIT De tudok.
IV. BÉLA Mondd!
Margit hallgat
IV. BÉLA (hosszú szünet után csendesen) Aki el akarja venni tőlem a hatalmat, ha tudja, vegye is el… Én nem büntetem meg azt, aki el akarja venni tőlem a hatalmat… Ha Isten engem nem védelmez meg, akkor nem kell nekem semmiféle hatalom… Énhozzám ne legyen senki sem hűséges… Istenhez legyen… Nem akarok teljhatalmat… Lépjen életbe atyám törvénye… Teljesüljön be, ami az Aranybullában van. Ha a király tehetetlen, akkor fel kell ellene lázadni… Az Ég kapuja bezárult… Én nem tudom megnyitni!
MARGIT Ó, ne vádold többé magad, édesatyám!
IV. BÉLA Te vagy a szakrális fejedelem… Miért nem veszed át tőlem az ország kormányzását?
MARGIT Nyugodj meg, édesatyám!
Sötét

2. KÉP
Margit az ápolóházban fekszik. Csenge, Alinka, Erzsébet, Szabina,
Ilona, Margaréta, Katarina, Benedikta, Judit, Cecília, Stefánia és Anna
állják körül az ágyát
MARGIT (bátorítóan mosolyog apácatársaira, majd nyugodtan) Láttam Magyarországot a kereszten… De nem estem kétségbe, látván Magyarországot a kereszten… Miért nem? Ez talán a rejtélyek rejtélye… Ki áll az események hátterében? A sátán? Magyarországnak tehát a sátán az ellensége?… Ha e kérdésre igennel válaszolhatunk, akkor a magyarság drámája átalakul misztériumjátékká…. Láttam Magyarországot a kereszten, és eszembe jutott a régi, de megnyugtató gondolat: aki az Úr Jézus helyett feszíttetik keresztre, az nem semmisül meg, hanem csak megsemmisíthetetlenné válik. Mindig erről szólt és mindig erről fog szólni a Nagy Misztériumjáték utolsó felvonása. Erről szólt, erről szól és mindig erről fog szólni, mert Isten az Önmaga helyett keresztre feszítettet, keresztre feszítetteket mindig feltámasztja.
MIND A sátán szervezi a magyar nemzet ellen a támadást, Margit szervezi a magyar nemzet védelmét… A sátán Krisztusra emelt fegyverrel sújt le mindig a magyarokra… A magyar küldetés: a Krisztusra emelt fegyver és Krisztus közé állni… Ezt tanítja Margit, a mi úrnőnk… Van-e ennél nemesebb küzdelem?
CSENGE (ünnepélyesen) Magamra szeretném vállalni minden szenvedésedet, Margit. Hisz elképzelhetetlenül nagy szükség van itt az országban tereád, de én csak annyit érek, amennyit neked segíthetek. Imádkozom győzelmedért. (Letérdepel, imádkozni kezd, közben többször véniába terül)
JUDIT Fogadj tanítványoddá, Margit! Imádkozom felépülésedért. (Letérdepel, véniába terül)
ERZSÉBET Arra kérünk, Margit, hogy erősítsd a mi hitünket a te hitedhez méltóvá. Imádkozom felgyógyulásodért. (Letérdepel, véniába terül)
SZABINA Imádkozom azért, hogy méltóvá válhassak tehozzád, Margit nőverem. És felépülésedért. (Letérdepel, véniákat tesz)
ILONA (letérdepel az ágy mellé) Én most is látom a fényt a fejed fölött, Margit. Isten téged leányává fogadott. Én nem merek teéretted imádkozni, én tehozzád imádkozom. Kérem tőled, hogy ne hagyj itt minket. (Véniába terül)
ALINKA Köszönöm, Margit nővérem, amit érettem, apácanővéreidért és országodért tettél. (Letérdepel, véniába terül)
KATARINA (letérdepel az ágy mellé) Margit nővérem, kérve kérlek, ne vállalj nagyobb kínszenvedést, mint amekkorát ember kibírhat. Ne pusztítsd el önmagadat, hagyd megmenteni magadat. (Kiáltva) Én azért imádkozom, hogy törje meg Isten a te megtörhetetlen, dölyfös lelkedet! (Véniába terül, imádkozik)
MARGARÉTA Imádkozom felépülésedért, Margitunk. (Véniákat tesz, imádkozik)
BENEDIKTA Margit nővérem, kérem Istent, ne vegyen még magához téged. (Letérdepel, véniába terül)
CECÍLIA Imádkozom felépülésedért. (Letérdepel, véniába terül)
STEFÁNIA Fogadj engem is tanítványoddá, Margit! Imádkozom felgyógyulásodért.
ANNA Margit nővérem, imádkozom felépülésedért.
MARGIT (erőtlenül) Arra kérlek titeket, hagyjátok abba a véniatevést. Ne utánozzatok engem. Nem azt figyeli Isten, hogy hányan követtek…
Folytatják a véniatevést, közben hangtalanul imádkoznak
MARGIT (suttogva) Istenem, ruházd fel kegyelmed által királyatyámat a valódi király képességeivel… Gyakorolj különleges kegyelmet… Váljon valódi királlyá… Beavatás nélkül, a kegyelmed által… Mert nincs neki már ideje a beavatás útját bejárni… Ha nem teljesíted e kérésemet, akkor… Akkor ruházd át királyatyámra összes képességeimet, egész erőmet, küldetéstudatomat.
Sötét

3. KÉP
Fülöp dolgozószobájában. Paulus, Fülöp és György
FÜLÖP Margitot akarjuk megmenteni… Rád hallgat Margit. Beszélj vele… Politikusként viselkedik apácaöltözetben… Mit ért azon, hogy vissza kell állítani a szakrális királyságot?… Mire biztatja atyját?! Hogy papkirály legyen?!
PAULUS Margit eretnek és lázító.
GYÖRGY Az eretnek és az lázító, aki Margit ellen fordul.
PAULUS Margit az egyháza ellen fordult.
GYÖRGY Margit fölött nyitott az Ég kapuja.
FÜLÖP Felfogtad-e te egyáltalán, szerencsétlen, hogy kivel beszélsz?
GYÖRGY Egy bíborost még meg tudok különböztetni egy kolduló baráttól!
FÜLÖP Ő egyházunk második embere. De veled most egyházunk fejedelme, a pápa nevében beszél.
PAULUS (mosolyogva) Nem haragszom rád, György. Sőt, együttérzek veled. Megértem én még azt is, hogy szerelmes lettél Margitba.
GYÖRGY Nem vagyok szerelmes Margitba… Soha Margittal szerelemről nem beszélgettem, soha őt egyetlen ujjal nem érintettem… Még a kezét se, még a vállát se, még a haját se… Soha őrá egyetlen szerelmes pillantást nem vetettem.
FÜLÖP De szereted…
GYÖRGY Van, aki Margitot nem szereti?! Ti nem szeretitek? Margitba az egész világmindenség szerelmes!
FÜLÖP Meg kell menteni Margitot és apácatársait. Azt akarod, hogy kiközösítsük őket? A királlyal együtt?
GYÖRGY Isten szeretetét nem vonhatjátok meg tőlük.
FÜLÖP Beszélj a Margit lelkére.
GYÖRGY Nincs rá szükség.
PAULUS Miért nem akarsz püspök lenni, György barát?
FÜLÖP Nem akarsz átjönni a dominikánusokhoz tartományfőnöknek?
GYÖRGY Köszönöm, jó helyen vagyok.
FÜLÖP Tehát nem számíthatunk rád, nagy tudós?
GYÖRGY Margit ellen? Soha.
PAULUS A kivetkőztetéstől, kiközösítéstől azért félhetnél…
FÜLÖP Hagyd, Paulus, nincs ez tekintettel semmire.
Sötét

4. KÉP
Ugyanott ugyanazok másnap
ALINKA (hirtelen kiabálni kezd) Senki sem szereti és tiszteli jobban Margitot, mint én, mégis én figyelmeztetlek titeket, hogy ne a glóriát lessétek, hogy mikor jelenik már meg a feje fölött, hanem szavainak igazságán és céljainak megvalósításán gondolkozzatok!
CSENGE Margit igenis Megváltónk, mert Margit az, akire hallgatni fog Isten! Megteszi Isten Margitért, amit nem minden évezredben tesz meg: láthatóvá teszi orcáját, és hallatni fogja szavát a magyarok és az egész kereszténység margiti útja mellett. Így fog győzni Margit!
ANNA (hosszabb szünet után bizonytalan hangon) Hát ha a király és az ország- és egyháznagyok képtelenek felfogni a Margit igazát, akkor… Hát mi nem cselekedhetünk helyettük.
JUDIT (határozottan) A Margit tanításait megismertetjük minden magyarokkal. És akkor hiába takarják el a szemüket, dugják be fülüket az országnagyok és az egyházfők!
MARGIT (erőtlenül) Alinka…
ALINKA Itt vagyok, drága Margitunk.
MARGIT (erőt gyűjt, majd hangosabban) Vigyetek a kapitulumházba! Száz véniát akarok tenni. És imádkozni. Száz korbácsütést… Itt vannak Erzsébet és Szabina? Ők verjenek. (Ismét erőt gyűjt) Mert… mert Isten még nem nyilatkozott meg, csak figyeli még mindig, hogy én meghátrálok-e. Szabina, Erzsébet…
A két apáca az ágyhoz megy
Vigyetek és…
SZABINA Én többé nem teszem meg, Margit. Ne haragudj. Nem az én akaratomtól függ. Érzem, hogy képtelenné váltam korbáccsal verni rád. Erőm sem lenne hozzá. Bocsáss meg nekem!
ERZSÉBET Nekem is bocsáss meg! Nekem sincs erőm hozzá.
MARGIT (Alinkát nézi) Akkor te és Csenge…
ALINKA Amíg annyira gyenge vagy, képtelen egyetlen lépést megtenni, addig senki nem emel rád korbácsot.
MARGIT Támogassatok, ha én nem tudok járni. Kérve kérlek titeket!
CSENGE (odalép) Vállalom én a te szenvedésedet, amíg fel nem épülsz. Naponta ugyanannyi korbácsütést, ugyanannyi véniát.
ILONA (melléjük áll) Én is vállalom.
BENEDIKTA (közeledik) Én is vállalom.
ANNA Én is vállalom.
MARGIT Nem vállalhatjátok helyettem. Isten engem figyel. Azonnal indulok a kapitulumházba. Segítsetek!
ALINKA Hát nem érted, Margit, hogy sose bocsáthatnánk meg magunknak, ha részt vállalnánk elpusztításodban? Senki közülünk nem segédkezik többé agyonsanyargatásodban.
MARGIT Akkor majd magam… Nem lehetek még annyira gyenge. Megyek egyedül. Mennem kell. Folytatnom kell… Nem megy. Segítsetek! (Erőlködik, de felülni is képtelen)
ALINKA Megerősödsz, ha eszel egy kicsit. Ha nincs is étvágyad, kényszerítsd le az ételt. Csak így erősödsz meg. Megyek, hozok neked ételt, jó?
Margit nem válaszol, visszahanyatlik a párnájára. Sötét

5. KÉP
Ugyanott másnap. A Margit ágya mellett egyedül Margaréta áll
MARGIT (nyugodtan, bár erőtlen hangon) Köszönöm, Margaréta, féltő szavaidat. De kérésedet nem teljesíthetem… Ne haragudj!
MARGARÉTA Hát hiába jöttem, hogy megmentselek?!
MARGIT Köszönöm, hogy meglátogattál, Margaréta.
MARGARÉTA Nagyon sajnállak, Margit.
Margaréta kirohan. Néhány pillanat múlva Csenge és Alinka lépnek be. Nyugtalanul hajolnak Margit fölé
CSENGE Margaréta sírva rohant ki innen. Nagyon megijesztett.
MARGIT Margaréta nagyon jólelkű lány.
Ilona rohan be, utána Katarina
ILONA (az ágy mellé térdepel) Hiszem, hogy győzni fogsz, Margitunk. Hiszem. Hittel hiszem.
KATARINA (indulatosan) Elment az eszetek?… Hát hiába beszélek, megint hiába beszélek? Hiába mondom, hogy hagyjátok végre békén Margitot?
Ebben a pillanatban Anna és Stefánia rohannak be, ők is letérdepelnek
a Margit ágya mellé
Már azt se tudom, őszintén magasztaljátok Margitot, vagy alakoskodtok. De ha hitnek hitével teszitek is, amit tesztek, akkor is helytelen és káros. (Erélyesebben) Menjünk most már ki innen, hagyjuk pihenni Margitot!
A térdeplő apácák nem mozdulnak
Margit nővér, hát mondd te is nekik, hogy jöjjenek velem, és hogy méltánytalan, sőt nevetséges, hogy térdepelnek az ágyad mellett…
Erzsébet, Szabina, Judit, Benedikta, Cecília is bejönnek,
és letérdepelnek a többiek mellé
Margit, szólalj már meg! Figyelmeztesd már őket! Küldd ki őket!
MARGIT Álljatok fel, nővéreim!
KATARINA Nem hallottátok, hogy álljatok fel és menjetek ki innen?!
MARGIT Én csak azt szeretném, ha felállnának vagy leülnének az ágyam szélére. Ki nem küldhetem őket, Katarina.
KATARINA (magából kikelve) Margit, én előtted is ki merem mondani, amit gondolok, én nem tartok tőled, én előtted is kimondom! Azt mondom meg neked, azt vallom be neked, Margit, hogy én nem hiszem el azt sem, hogy te Isten kiválasztottja vagy, hogy veled bármit is üzent volna Isten, s azt sem, hogy te bármilyen emberfölötti szenvedés vállalásával ráveheted Istent, hogy megnyilatkozzék pártolásodra, sem orcájának megmutatásával és szavakkal szólva, sem másképpen, és én nem azért vallom ezt be neked, hogy megszomorítsalak, hanem hogy megmentselek! Hidd el, Margit, hogy a te céljaid csak akkor fognak megvalósulni, ha teljesen felépülsz, és az élére állsz azoknak, akik hisznek igazadban! (Rövid szünet, majd nyugodtabban) És akkor megindulunk, végighaladunk az országon, és mindenkit meggyőzünk és pártodra állítunk, bejárjuk Magyarország minden egyes faluját és városát, Sepsiszentgyörgytől Győrig, Csíkszeredától Pozsonyig… Hallgatod-e szavaimat, Margit, hűséges követőd szavait, aki kérve kér, hogy ne áltasd magad, és nem arra kér, hogy mondj is le a győzelemről?
MARGIT Hallgatlak, Katarina. És köszönöm, hogy ilyen őszinte vagy.
KATARINA Csak azt akarom, hogy felépülj, és hogy végérvényesen hagyd abba az önsanyargatást. (Csendesen, könyörgő hangon) Meghallgatod kérésemet? Abbahagyod életveszélyes kínoztatásodat?
ALINKA Hagyd végre békén Margitot, Katarina nővér. Nem látod, milyen fáradt? Hát kímélhetnéd.
MARGIT Hagyd, Alinka! Sokkal erősebbnek érzem magam, mint tegnap. És Katarina nem érdemli meg, hogy ne válaszoljak neki. (Határozott hangon igyekszik folytatni) Katarina nővér, biztos vagyok benne, hogy ha Isten nem fog engem nyíltan támogatni, akkor nekem semmi esélyem sincs arra, hogy földi életemben megalapozhassam országom és népem és az egész kereszténység biztonságos jövendőjét… Ezt én már bizonyosságnak bizonyosságával állítom. Nem tehetek mást, mint amit teszek. Nincsenek más lehetőségeim. És ha helyteleníted, amit teszek, akkor kérve kérlek, bocsásd meg nekem, hogy nem hallgathatok rád.
KATARINA (ellenségesen) Makacs vagy, önfejű vagy. Legmakacsabb, legönfejűbb.
STEFÁNIA (hirtelen feláll, Margit fölé hajol, megcsókolja, majd könnyeivel küzdve) Margit nővérem, én hosszú ideig gyűlöltelek, de most nagyon szeretlek, senkit jobban nem szeretek és tisztelek tenáladnál, és most már tudva tudom, hogy mindabból, ami a világban történik, a földi jelekből és az égiekből, te vagy hivatott a leghelytállóbb következtetéseket levonni… És…
ALINKA Hagyd már abba! Legyünk tekintettel arra, hogy pihenésre van szüksége.
STEFÁNIA És sosem bocsátom meg magamnak, hogy olyan későn ismertem fel én is, hogy nemcsak azért vagy rendkívüli személyiség, mert a magyar király leánya vagy.
KATARINA (ismét indulatosan) Margit, hát hogyhogy nem vagy képes megérteni, hogy szenvedéseddel és haláloddal te nem érsz célt… Ha a Jézus Urunkéhoz méltó is a szenvedésed… Nem kiválasztottságod által, hanem tudásod, tehetséged, rátermettséged által vagy te leghivatottabb, és…
CSENGE (elébe áll; gyűlölettel) Katarina, mit akarsz te Margittal és mivelünk elhitetni érthetetlen és illetlen szavaiddal?!
KATARINA Meg akarom menteni Margitot! Van-e jogom hozzá?!
CSENGE A hitétől akarod megfosztani.
KATARINA Ne a szenvedésben, az önsanyargatásban, az önpusztításban higgyen, hanem tudásában, rátermettségében… Hát hogyne próbálnám megmenteni az életét, ha hiszek abban, hogy szép, igaz, hatalmas terveit képes lenne ebben a földi életben megvalósítani?!
CSENGE Miképpen valósíthatná meg itt és most és a maga erejéből?! Mivel kezdje?! Mivel folytassa?! Sorold már!
KATARINA Ő maga jön rá, miképpen valósíthatja meg! Ő mindent jobban tud, mint mi.
CSENGE Miért avatkozol akkor bele a küzdelmébe?!
KATARINA Hogy életben maradjon.
CSENGE (gyűlölettel nézi Katarinát, majd fanatikusan) Aki a Margit kiválasztottságát megkérdőjelezni, cáfolni meri, az a sátán szolgája. Távozz körünkből, sátán szolgája, távozz a mi Margitunk közeléből!
KATARINA (kiáltja) Ilyen beszéddel nem téríted el attól a szándékától, hogy halálra sanyargassa magát! Cinkos akarsz-e lenni elpusztításában?!
CSENGE (egyre fanatikusabban) A mi életünk értelme, hogy Margitot tanítványaiként követhetjük, szolgáljuk akaratát, tanúságot tegyünk cselekedeteiről és szavairól! És senki meg ne próbálja elvenni tőlünk, tanítványaitól, követőitől, megvilágosítottjaitól életünk értelmét! (Szónokolva) Amit Margittal üzent nekünk Isten, abban pedig ki kételkedhet?!
ILONA (sikoltva) Ha nem engedelmeskedünk a Margit akaratának szerzetesi fogadalmunkhoz méltó szorgalommal és alázatossággal és fegyelmezettséggel, jaj nekünk akkor, ezerszeresen jaj nekünk akkor!
ANNA (élesen kiabálva) Ha nincs szemünk az Isten és a Margit igazságának látására, fülünk az Isten és a Margit igazságának meghallgatására, akkor Isten Margitot az ő égi trónusához idő előtt felemeli, minket pedig büntetésnek büntetésével büntet!
SZABINA (fanatikusan szónokol) Gyülekezzék minden magyar hatalmasság, világi és egyházi hatalmasságok, minden vármegyének tisztségviselői, minden ispán és minden püspök, az esztergomi érsek és maga a király is ide, Margit szenvedésének helyszínére, hogy Isten szavait Margit közvetítésével meghallgassák, mert ha nem jönnek idejében, hogy teljesítsék a Margit akaratát, akkor Isten magunkra hagy minket, magyarokat, megvonja tőlünk bizalmát! És akkor veszedelmek után veszedelmek szakadnak országunkra!
CECÍLIA Nézzük tiszta lélekkel a fényt, amely ismét megjelent a Margit feje fölött!
ERZSÉBET (sikoltva) Isten magához veszi Margitot, ha nem bizonyítjuk be neki azonnal, hogy kiválasztottjának küzdelme valóban legszentebb ügye most az országnak!
ANNA Ha mi tetteinkkel nem érdemeljük ki, hogy Margit közöttünk maradjon, akkor Isten itt fogja-e hagyni legszeretettebbjét országunk földjén?!
Olimpiádesz lép be, döbbenten figyeli, mi történik. Senki nem figyel fel
a megjelenésére
KATARINA Nem bírom tovább! (Letérdepel) Istenem, bocsáss meg nekik! (Halkan imádkozik tovább)
CSENGE (kiabál) Itt vannak-e már a főpapok és a főurak, itt van-e már a király?! Kérjük Istent, hogy erőnket megezerszerezze, megmilliárdszorozza, hogy erőszakkal idekísérhessük őket, ha nem jönnek önszántukból! Igyekezzünk, mert Isten hamarosan elveszíti türelmét!
OLIMPIÁDESZ (előlép) Mi történik itt?! Kik szítanak itt lázadást?!
CSENGE Az lázadó, aki Margitnak nem engedelmeskedik.
OLIMPIÁDESZ Nem az vajon, aki a kolostor törvényeit megszegi?!… Margit, te hogy tűrheted, hogy…
Margit erőtlenül fekszik, alig van eszméletén, a magas láztól ég az arca,
verejtékezik
Margit leányom, szegény leányom, szegény.
Zsebkendőjével törölgeti a Margit arcát, homlokát
Mindjárt itt lesz az orvosfráter, meggyógyít ismét, biztosan meggyógyít, biztosan.
MARGIT (erőltetve a beszédet) Ne nyugtalankodj, drága Olimpiádesz!
OLIMPIÁDESZ Fiatal vagy és erős. A legfiatalabbak közül is a legerősebb, ezt mondta nekem Rudolf barát, valahányszor aggódva kérdezősködtem egészséged felől.
MARGIT (mosolyogni próbál) Te jóságos vagy, és igazságos és erős a lelked, Olimpiádesz.
OLIMPIÁDESZ (az apácákhoz) Miért nem jelentettétek, hogy a láza ismét felszökött?! Vagy nem azért gyűltetek az ágya köré, hogy vigyázzatok rá?!
ALINKA Hiszen úgy tűnt, sokkal jobban van, mint tegnap. Hiszen még evett is. Tegnap is evett, ma is. Igaz, hogy csak néhány kanál levest. Hogy a láza ismét felszökhet, erre nem is gondoltunk. Nekem kellett volna ellenőriznem. Engem büntess, fejedelemasszony! Én vagyok a hibás.
OLIMPIÁDESZ Legalább most hagyjátok Margitot békén! Kifelé innen!
MARGIT Olimpiádesz drága, jól érzem magam. Semmire sincs szükségem. És ne küldd ki a nővéreimet! Csak ezt kérem tőled. Nem fárasztanak. Csak felvidítanak. Ne büntesd meg őket, és ne küldd ki őket!
OLIMPIÁDESZ Nem büntetem meg őket. Magamat fogom megbüntetni. Mert nem vigyáztam rád…
MARGIT Az éjjel is itt üldögéltél.
OLIMPIÁDESZ Hát ébren voltál?
MARGIT Úgy tettem, mintha aludnék.
Margaréta jön vissza, Olimpiádeszhez siet
OLIMPIÁDESZ Én szerencsétlen! Nem tettem a homlokodra a kezem, hogy lássam, forró-e. Féltem, hogy felébresztelek.
MARGARÉTA (elsírja magát) Napok óta nem aludt egy percet se! Hát hogy aludhatott volna?! Krisztus Urunk se aludt a kereszten! (Letérdepel)
OLIMPIÁDESZ (betakarja Margitot, majd letérdepel) Mindenható Istenünk, segítsd meg őt! Mutasd ki a Te véghetetlen hatalmadat, és mentsd meg őt.
MARGIT (átszellemülten) Átszállt, ó átszállt már királyatyámra minden erőm, minden képességem, minden hitem. (Szünet; mosolyog) Atyám, itt vagy? Megérkeztél végre? Olyan boldog vagyok… Mert végre itt vagy… Megkaptad minden erőmet, hitemet, képességemet… Mindent látsz, és mindent megértesz… Hallod Istennek üzenetét…. És ez azt jelenti, hogy legyőzhetetlen lettél… Hibázni többé nem fogsz… Szentek lesznek szavaid, mert Isten szól általad… Köszönöm, Istenem… Tágul az Ég kapuja Magyarország fölött, mert a király méltó… Erőm elhagy, de ne sajnáljatok, hanem örvendezzetek… Mert erőm átszállt királyatyámra… Aki végre tévedhetetlen, legyőzhetetlen… Látod, nem én élesztem fel a szakrális királyságot… Ó, milyen boldog vagyok… Atyám, te vagy a hivatott, a kiválasztott… Nem értik többé félre szavaidat, Isten üzenetét! (Szünet; suttog) Mindenki boldog, hogy királyatyám méltóvá vált… Ő a legméltóbb… Legméltóbb, és tévedhetetlen és legyőzhetetlen… Valódi király… Ó, méltóvá válik a környezete is… Menekülnek a szolgák, s csak a hűségesek maradnak… A szolgák hangoskodása miatt nem hallatszottak eddig a hűségesek szavai… Amit most hallunk, az a hűségesek kórusa!… Minden képességem átszállt a királyra… És én mily könnyű lettem!… Felszabadult lettem… Ó, mily méltóképpen él vele… Beszél … Szónokol… Kormányoz… Győzedelmeskedik…. Isten tekintetében változik át szénminőségűből gyémántminőségűvé… Magyarország pedig nem kerül fel a keresztre… Akit keresztre feszítenek, az csak én vagyok… Megnyugodtam… Soha ilyen nyugodt, soha ilyen boldog nem voltam…
Sötét

6. KÉP
Az ápolóházban. Az apácák a Margit ágya körül térdepelnek.
Belép Marcellusz
MARCELLUSZ Mi történik itt? Miért van itt az egész kolostor?
OLIMPIÁDESZ Akármi történik, már nem tart sokáig!
MARCELLUSZ Az orvosfráterek mit mondanak?
OLIMPIÁDESZ Hogy Isten még megmentheti, hiszen mindenható.
MARCELLUSZ Miért nem parancsoltátok meg az apácáknak, hogy ne segédkezzenek neki az önpusztításban? Miért nem szedtétek össze a korbácsokat meg a ciliciumokat? Azt a rettenetes vasövet meg ki merte megcsinálni az ő számára?
OLIMPIÁDESZ Ó, a mi hitünk és erőnk az ő hitéhez és erejéhez képest oly parányi, hogy említésre sem méltó. Mintha Jézus Urunk keresztjén várná most már türelemmel és nyugodt lélekkel Isten válaszát az ő próbatételére.
ILONA (hosszú csend után) Margit asszonyunk, könyörülj rajtunk, ne hagyj itt minket!
ANNA Margit asszonyunk, könyörülj rajtunk, ne hagyj minket magunkra!
BENEDIKTA Margitunk, ne hagyj minket magunkra!
CSENGE Elhallgassatok most! Margit beszélni akar.
ANNA De hiszen már nincs eszméleténél.
ERZSÉBET Dicsőség Istennek és kiválasztottjának, Margitnak!
KATARINA (kiabál) Margit nővérem, ismét elbizonytalanodtam! Ne hagyj minket magunkra!
SZABINA Könyörögj érettünk, gyenge lelkű apácákért, Margit királylány!
ALINKA (sírva) Margit, ne hagyj minket magunkra.
MARGARÉTA Mihez kezdhetnénk nélküled?!
CSENGE Legyen átkozott mindenki, aki a Margit nővérünk földi győzelmét akadályozta!
OLIMPIÁDESZ Mindenható Istenem, bocsásd meg nekem, parányi szolgádnak, hogy a Margit kiválasztottságát én magam képtelen voltam felismerni, hogy számtalan jeleit az ő szent küldetésének én a magam eszével képtelen voltam megfejteni.
ALINKA Margit, könyörgök hozzád, ne hagyj itt engemet!
ILONA A fény! Nem lehet a Margit arcára nézni!
MARCELLLUSZ Bocsásd meg nekem, Istenem, hogy oly hosszú ideig nem volt szemem az igazság látására, fülem az igazság meghallására, így Margit leányodat naponta megtagadtam, ráadásul mindannyiszor Tereád, az ő égi atyjára hivatkozva! (Felugrik, a Margit ágyához rohan, letérdepel) Tudatlanságomban vétkeztem annyiszor ellened, Margit. Bocsáss meg nekem!
SZABINA A fény erősödik! Elhomályosítja a Napot!
ERZSÉBET Ne nézzetek most Margitra! Megvakultok!
JUDIT Hajtsátok le a fejeteket és imádkozzatok!
ANNA Imádkozzunk! Ne őérette, hanem őhozzá.
OLIMPIÁDESZ (Margithoz hajol, homlokára teszi a kezét, megtapintja a pulzusát; felzokog, majd erőt vesz magán) Isten magához vette legszeretettebb leányát.
MARCELLUSZ (fanatikusan) Ott van már Mindenható Istenünk mellett. Égi atyja mellett, akinek földi atyja felajánlotta. Őrködik Isten oldalán a ti sorsotokon is. Ne sírjatok, ne legyetek szomorúak, hanem örvendezzetek.
Sötét

7. KÉP
A szín bal oldala világosodik meg. IV. Béla, Fülöp és Paulus.
Olimpiádesz jön be
OLIMPIÁDESZ „A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán mellett álltak meg. Illés fogta a köntösét, összegöngyölte és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta. Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: »Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielőtt elválok tőled!«”
IV. BÉLA Nem azért hívattalak, hogy… Arról beszélj, hogy van Margit?
OLIMPIÁDESZ „Elizeus így felelt: »Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedből!« Azt mondta neki: »Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha nem, akkor nem kapod meg.« S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: »Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!« S többé nem látta. Akkor fogta ruháját és kettérepesztette. Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján.”
IV. BÉLA Margitról beszélj!
OLIMPIÁDESZ Róla beszéltem… Arról beszéltem, hogyan távozott közülünk Margit.
Sötét

8. KÉP
IV. Béla, Fülöp, Paulus és Olimpiádesz sietnek be a gyógyítóházba
ILONA Ne nézzetek most Margitra! Megvakultok!
OLIMPIÁDESZ Nyugodt volt, mert ennél többet már nem vállalhatott. Mintha Jézus Urunk keresztjén várta volna már türelemmel és nyugodt lélekkel Isten válaszát az ő próbatételére.
ALINKA (sikoltja) Ó, Istenem, mi lesz velünk, Istenem?!
CSENGE A Margit akarata Isten akarata: szavaival Isten szólt hozzátok!
STEFÁNIA (kiáltva) Legszentebb kötelességünk, hogy a Margit akaratának, Isten kiválasztottja akaratának alávessük magunkat!
CSENGE Aki magára hagyta Isten kiválasztottját, magára vessen! Legyen átkozott mindenki, aki a Margit nővérünk földi győzelmét akadályozta!
MARCELLUSZ (suttog) Csendben maradjatok… Semmit sem tehettek most már… Csendben maradjatok…
ALINKA Legyen átkozott mindenki, aki a Margit nővérünk földi győzelmét akadályozta!
OLIMPIÁDESZ Láthatod, király urunk… Menjünk innen, király urunk!
CSENGE Senki nem számíthat a tiszteletünkre, aki Margitot megtagadta.
SZABINA A Margit lelkének fénye elhomályosítja a Napot!
MARCELLUSZ Ne sírjatok, ne legyetek szomorúak, hanem örvendezzetek!
APÁCÁK KÓRUSBAN Az Úr Jézus útján akarunk járni. Belépni a Hegyi Beszédben megvilágosított Szűk Kapun, aztán elindulni a Keskeny Úton… Az Úr Jézus Útja az Ég kapuja felé vezet, az Ég nyitott Kapuja felé. És éppen azért nem képes járni rajta az, aki még nem győzte le önmagát: nem lépett be a Szűk Kapun, mert ez az Út éppen ott találkozik az Éggel, ahol az Ég kapuja nyitott… Valódi szerzetesek akarunk lenni a Margit rendjében! A valódi szerzetes Önmagát legyőzvén változik át: szénminőségűből gyémántminőségűvé.
A fény egyre erősebb, valószínűtlenül erőssé és különössé válik
CSENGE (végigrohan mindhárom színen) Csillag szállt fel a kolostorból… A Nap fényénél fényesebben világít!
Sötét

9. KÉP
Béla, Paulus és Fülöp visszamennek a szín bal oldalán levő hosszú asztalhoz
PAULUS Ezek az apácák Margit nélkül sem maradhatnak együtt.
FÜLÖP (gépiesen) Igen, a Margit-tanítvány apácákat átvitetjük más kolostorokba. Egynél sehova se többet. (A királyra néz) Nem rosszat akarunk nekik, egyetlen célunk, hogy megakadályozzuk szervezkedésüket.
PAULUS Úgy látom, Fülöp, nincs ki intézkedjék a nevedben, tehát személyesen kell intézkedned. Mert a tizenkét apácával még ma el kell indulnia tizenkét szekérnek tizenkét irányba! Siess, érsek!
FÜLÖP Úgy látnám jónak…
PAULUS Nincs más megoldás, Fülöp.
IV. BÉLA De van! Minden kérdésben azonos az álláspontom a Margit apáca álláspontjával! És ha ti nem azonosultok a mi álláspontunkkal, szembefordulok veletek! Mindenért, ami Magyarországon történik, ami a magyarokkal történik, azért én vagyok a felelős!… Új szerzetes- és lovagrendeket alapíttatok, a meglévőket feloszlatom, illetve száműzöm… Azokra van szükségem, akik segítenek az Ég kapuját nyitva tartani, igen az Ég kapuját nyitva tartani! Nyitva tartani az Ég kapuját, mert Margit azt megnyitotta! Ha nem tenném, elárulnám Margitot és elárulnám Istent!
PAULUS A szerzetesrendekhez nem nyúlhatsz… Mi azt jobban tudjuk, hogy mi egy szerzetesrend feladata!
IV. BÉLA Ha nem ragaszkodom elhatározásomhoz, új tatárvészt szabadítok az országra!
PAULUS Úgy látom, nem vagy tisztában a pápai átok súlyosságával. Nem valószínű, hogy kiközösítettként megtarthatnád a koronádat.
IV. BÉLA Ha a pápa ki meri közösíteni a magyar királyt, akkor a magyar király megparancsolja Magyarország főpapjának, hogy önálló magyar egyházat hozzon létre.
FÜLÖP Ez a főpap be meri neked vallani, hogy nem a kiközösítettnek, hanem a kiközösítőnek fog engedelmeskedni.
IV. BÉLA Bennetek a politikus legyőzte a hittudóst, a szerzetest! Nem érdekel már titeket, vajon Isten mit vár el tőletek?! Gyönyörű jövendőt készíttek elő: álkirályok mellett hamis püspökök… És ezt a kereszténnyé kereszteltek szerencsétlen hada megszokta… Igen, annyira megszokta, hogy már kényelmesnek is érzi az új életformát… A Tágas Kapun beléptek a széles útra, mert felfoghatatlanná vált számukra Jézus Urunk Hegyi Beszéde!
FÜLÖP De hiszen te a Margit szavait ismételgeted!
IV. BÉLA Hát kinek a szavait ismételgetném, ha meg akarom szerezni Isten pártfogolását?! Ha nem válaszolunk méltóképpen a nagy kihívásra, a keresztény világ széttöredezik, széthull, megsemmisül… Magyarország is… Muhi csak a kezdet! (Kiáltva) Többségre jut a keresztény világban az Isten-tagadó ember, és uralkodni kezd az Isten-félők fölött. (Szünet, csendesen) Válaszolsz végre, Fülöp?
FÜLÖP Nem tudok erre válaszolni.
IV. BÉLA Majd válaszol az új esztergomi érsek.
PAULUS Már figyelmeztettelek: nem valószínű, hogy kiközösítettként megtarthatnád a koronádat.
IV. BÉLA Abban reménykedem, hogy Isten védelmébe vesz engem.
PAULUS Ó, a Margit kérésére?
IV. BÉLA Lehet, hogy a Margit kérésére… De lehet, hogy csak az Igazság védelmében.
PAULUS Nagyon hatalmasnak képzeled magad.
IV. BÉLA Mondtam már nektek, hogy mit jelent a hűség?… Hűséges az, aki engedelmeskedni csak Istennek engedelmeskedik!
PAULUS Leghatalmasabbnak képzeled magad a Földön.
IV. BÉLA Hatalom, mindig csak a hatalom… Istennél a hatalom, erre miért nem gondoltok soha, főpapok?… Miért nem gondoltok ti néha a túlvilági igazságszolgáltatásra is?
PAULUS Nem félemlítsz meg minket, felséges úr.
IV. BÉLA Ki akar titeket megfélemlíteni?… Ne tőlem féljetek, hanem Istentől!
Sötét, majd függöny

Látó Szépirodalmi Folyóirat

Tartalomjegyzék [Látó - 16. évf. 8-9. sz. (2005. augusztus-szeptember)] Kezdőlap

+ betűméret | - betűméret