Oláh András
tiéd vagyok
az éji melegben örökké fázomvesztőhelyem kietlen Ithaka
gyötör egy régi el nem múló álom
míg el nem nyel parázsló éjszaka ernyedő idő bennem kárt nem tehet
lehet Ámor nyila bármilyen ravasz
ha elpattannak testemben az erek
csak önvéremmel fertőzhet a tavasz jöjjön bár Nauszikaa avagy Kirké
súgjanak fülembe bódító álmot
legyen a kedvesem lágy ajkú szirén én a te combod satujára vágyom
te maradtál aki nékem adni kész
elfolyó nedvem immár mind a tiéd
