Simonfy József
négyévszakos
négyévszakos a szívem szemet szúróanöregszem egyre közölhetetlenebbek a dolgok
körülöttem csak át ne aludjam ami még
hátravan agyam égő házából kimenekítem az élőket utoljára hagyom frigyládám
szárnyüszök hátamon szirmait nyitja –
föl-föl a csillagokba kiráz a világűr
hidege a menny melegét nem érzem lehányom magamról a sok kacatot
az egész cakkompakk mit sem ér
markolásztam etetőmre kiszórt álnapokat áléveket áléletet van amiről hallgatni
kell kifordulva magamból felejtek
mindent négyévszakos a szívem
