Farkas Wellmann Éva
M. Sz. J. rektor. Az ördög visszalép
(Magyarázkodás régi kedvesének) Csupán miattad, s könyvben jelennek lenni.(Ha versbe szállíthatna át a szó ma!)
Csak érted vér, mi vér. Közelnek semmi
érve, szegélye. Távolság ha szólna
egyébről, mint épp osztozkodni kincsen
s fölöslegen. Mert ennyit ért a zóna:
hogy ennyi volt. És most már ennyi sincsen. Lásd, nélküled gonosszá tett a kétség.
"Nem köthet halandó szál, ki vétetett
éteri porból?" S hogy most jól megértsék:
időm sem volt imádni bármi képet -
híján a szónak, kísértés, test helyett;
esély se volt; az ördög visszalépett:
nevetni unván a földi képletet. Bizton tudom, el mégsem gőgje hantol.
(Otthagyott, mint nyomát a barnamedve.)
Mert ama révet ellöktem magamtól,
mert szünteté betegség, láz a kedvem,
s kétlem, hogy tettem volna többet ennél.
Bár legkönnyebb még az, hogy nem teszem meg.
Vagy még könnyebb, hogy most már mért ne tenném? ... Mi még marad, két hét és név vagy ötven
emlékezni, s egy sor, hogy elfeledjem.
Eszembe jut, mint réges-rég a vegyjel:
nem az vagyok, kinek e földre jöttem.
