Kabdebó Tamás
A szép Rita Mullally balladája
Nuacas kis ír falu, Dublintól tizenkét mérföldre nyugatra. Kétszáz házból, két kocsmából, két templomból, két fűszerüzletből, egy benzinkútból és egy nagyon szép temetőből áll. Lakosai egyrészt farmerek, kik a falu határában a jó fekete földet birtokolják és annak terméséből élnek, másrészt iparos emberek, akik a nagy dublini sokadalomból ide kihúzódtak egészségesebb életet élni. Ilyen például Michael Mullally, az autójavító mechanikus, aki húszegynehány évvel ezelőtt jelzálogkölcsönre megvette a falu egyik házát, családot alapított, tehát szép nejével együtt felnevelt 3 és fél gyereket. Mivel a negyedik, egy nyúlánk, halk szavú kislány, még jövőre fog érettségizni, a polgáriban. Rita ugyancsak dublini lány, nővére, édesanyja városlakók, kesztyűkészítő kisiparos volt néhai édesapja. Rita fodrásznak tanult, és igen ügyesnek mutatkozott a szakmában, de addig nem jutott el, hogy betársuljon egy fodrászüzletbe. Megismerkedett Michaellal, egy vidéki majálison, egymásba szerettek, összeházasodtak, letelepedtek e kies faluban. A gyerekek egymásután jöttek, az első négy évre akadt egy-egy: Laura, Sinead, Kismiska és Aisling. Az első két lány emeletes ágyban aludt, a fiúnak különszobát szavaztak, a legkisebb lány a szülőkkel aludt egy hálóban, sezlonon, a nagy ágy végében. Tizenkét éves koráig bemászott a szülői ágyba hétvégeken reggel. A család derűs volt, a férfi mosolyogva szemlélgette a javításra behozott kocsikat, és csak azért nem fütyült, mert szüntelenül szopogatott egy szipkát, hol üresen, hol cigarettára töltve. Ritának, a házasság hetedik esztendejében volt egy méhen kívüli terhessége, megoperálták és – minden esélyre felkészülve – a méhét is kivették. Ekkor kezdett ismét dolgozni a szakmájában. Mivel a faluban nem volt borbélyüzlet, ahova a lehetséges kuncsaftok eljárhattak volna, Rita hozzászoktatta apraját-nagyját, hogy peckesen vagy főhajtva alávessék magukat a csevegő ollónak. Az asszony tehát házra járt, ifjaknak divatosan leborotválta a fejét, és így egy kis pénzmagra tett szert. Aztán egy nap úgy adódott, hogy a közeli katonai repülőtéren megnyitottak egy javító- és karbantartó műhelyt. Michael jelentkezett, felvették, dolgozott, mint a güzü, igen jó bérért, különösen azután, hogy művezető is lett. Csak azért nem vetette föl a Mullally családot a pénz, mert a négy csemete négyszer annyiba került, mint a doktorék egyetlenje. Rita ugyanis átjárt a doktorékhoz is, hajat vágni és a kis Ognára (Anna) vigyázni. A doktor élettársa, egy ifjonti hosszú hajú, szőke, a jobb oldalára enyhén sánta asszony, aki zenetanárnő volt, be-bejárt Dublinba a konzervatóriumba, és ott zongoraleckéket adott. A kis Ogna rajongott Ritáért, az pedig a kislányért. Rita olykor fél- vagy háromnegyed órával megtoldotta a pesztonkaidőt, miután a nagy Ogna hazajött Dublinból, és szívesen hallgatta csicsergését. "Nézd, milyen klasszikus feje van Ritának", szólt egy este a doktorhoz Ogna. "Barna haja kontyba kötve, nyaka nyúlánk, mint a hattyúé, szeme kék, orra egy csipetnyivel hosszabb, mint Brigitte Bardot-é, arca szív alakú, Nefretetére hasonlít." "Hm. Lehet. Bár alig hinném, hogy az egyiptomi fáraónőnek kék szeme lett volna." "Tudod, hová mennek szombat este Ritáék?" "Nos?" "A My fair ladyt megnézni. Mi sohasem megyünk sehová." "Hát menjünk mi is." "Nem mehetünk, mert ő a pesztonkánk." "Menjünk a következő szombaton." Így is lett, és lett a Shaw-darabból írt operett a két asszony triccs-traccs tárgya két héten keresztül. Kismihály autószerelőnek ment, talált egy magához való ír kislányt, és amint elmúlt tizennyolc, összeköltözött vele. A Mullally lányok egy nagyáruházban lettek elárusítónők. Aztán az egyik Madridba ment el szabadságra, beleszeretett egy spanyol fiúba, ott maradt. A másik – anyjához hasonló szépség, szőke kiadásban – egy hirdetésre Ciprus szigetére ment, egy hotelba dolgozni. A tulaj fia beleszeretett – fekete volt a fiúnak még az árnyéka is, de fehér a lelke – elvette Sineadot, odatelepítette. A ciprusi esküvő, melyről természetesen videó is készült, volt a család zenitje. Michael kék pantallót, fehér inget és kölcsönvett zsakettet viselt, Rita virágos szoknyát, hatalmas fodrokkal, álkrokodilbőr körömcipőt, zsabós batisztblúzt, hajában bougenvillet. A menyasszony csupa fehérben volt, el nem lehetett dönteni, ki volt a szebb, az anya vagy a lánya. "Mostantól autóra gyűjtök", mondta Rita a doktornénak, miután harmadszor is végignézték az esküvői videót. "Autóra? Hisz van autójuk..." "Van, öreg tragacs. Régen túl kellett volna adni rajta, de Michael újból és újból megjavítja. Nem. Megérdemelnénk egy új kocsit. Ismeri az ezüstös Civic Hondát? Szaladgál is belőle egy a faluban." "Igen, ismerem. A gyógyszerészéké. Kártyapartnereink. Keddenként itt bridgelünk a nappaliban." "Minden második héten meg őnáluk vannak. Mialatt én itt a kis Ognára vigyázok." Egyik este, igen későn, csörgettek a doktoréknál. A doktor már lefeküdt, mert egy dublini konferenciáról jött haza fáradtan. Azelőtt háziorvos volt, főleg úgy ismerték; az utóbbi két évben viszont már a közeli város egyetemén dolgozott. Ogna nyitott ajtót. Egy véres ember támolygott be, egy bevérzett ember támogatta. Ez Desmond volt, a bikaerős favágó, Rita és Michael barátja, aki a falu végén egy lakókocsiban élt dundi feleségével. A véres embernek két foga hiányzott, a szeme be volt dagadva, a fejbőrén nagy hasadás éktelenkedett. "Mi történt?", kérdezte a doktor. Elmondták. Míg Desmond favágással volt elfoglalva, a másik, a teherautósofőr Desmondnénak tette a szépet. Az asszony segítségért kiáltozott, Desmond jött, fejszével a kezében. Nem használta a fejszét, puszta öklével intézte el a sofőrt. "Hívnék egy mentőkocsit..." kockáztatta meg a doktor. Mindkét férfi rémülten emelte föl a kezét. "Csak azt ne... jegyzőkönyv meg miegyéb..." A doktor ellátta a sebesültet, sőt haza is vitte a kocsiján. A teherautó egyelőre a faluban maradt. Rita el volt ragadtatva. Az esetet, úgy, hogy azt ő a barátnőjétől, Desmondnétól hallotta, minden fodrászati kuncsaftjának elmesélte. A történet egyre bővült. Régebben Desmondnak jó barátja volt a sofőr. A sofőrné pedig Desmondné unokatestvére. "Desmond csodálatos ember", szögezte le mindahányszor Rita, "kiáll a feleségéért." Az operett-látogatás, vagy a Dublinba járás a ritkább szombati szórakozások közé tartozott. Mullallyék rendjére a Zenéstáncosba jártak, így nevezték az egyik kocsmát; olykor a Hallgatagba, így hívták a másikat. A Zenéstáncos nem volt tízesztendősnél idősebb, a Hallgatag viszont nádtetős antik italmérés volt, Cromwell idejében építették, s azóta egyfolytában fogadta vendégeit. A Zenéstáncos becsületes neve Gondola volt, cégérén velencei csúcsos csónakkal. Szombatonként egy háromtagú ír zenekar improvizált a Gondolában: egy trombitás, egy hegedista és egy citerás. Rita remekül táncolt, Michael csak ügyetlenül döcögve, így tehát nem volt meglepő, hogy Mullallynét a falu fürge lábú férfiai egymásnak adogatták, megtáncoltatták. Michael közben sörét és szipkáját szopogatta. Egyik szombaton új legény látogatott el a Zenéstáncosba. Eddie fiatalabbnak ható ötvenesztendős férfi volt, gyümölcs- és zöldségkereskedő a harmadik faluból. Nagynénjét a beteg Matyi nénit (Matildát) jött meglátogatni. Eddie fekete nadrágot, fekete inget viselt, fehér nyakkendőt, fehér széles övet, fehér cipőt. Úgy táncolt, mintha tanulta vagy tanította volna az ír táncot, a parkett-táncot, az angol keringőt. "Hisz lötyögni mindenki tud, de ez az Eddie...", így Rita. És Eddie főleg Ritával táncolt, és Rita megígérte, hogy másnap meglátogatja Matyi nénit, Eddie nagynénjét. Ismerte a nénit régebbről is, a haját is ő rakta be sátoros ünnepek előtt, csirkét is tőle vett. Matyi néninek pirinyó kis háza volt a falu közepén, mögötte hatalmas veteményeskerttel. Kertészkedett, ahogy és amíg tudott, a szántást (traktorral) és a vetést Eddie végezte. Matyi néni csirkéket nevelt. Eddie úgy élt, mintha legényember lett volna, holott felesége és két felnőtt fia volt. "Rosszul él az asszonyával", mesélte Ognának Rita. A nő csúnyán elhízott, Eddi ha akarná se érné át a felesége derekát. Ahogy telt-múlt az idő, és Matyi néni betegsége rosszabbodott (hasnyálmirigyrákja van, gyógyíthatatlan, rebesgették a faluban), úgy vitt már-már naponta ételt-italt Rita az öregasszonynak. Néha két-három óráig is ottmaradt nála. Michaelnak nem tetszett ez a kimaradás. Hosszúak a nyári esték. Későn, de még sötétedés előtt Ritáért ment. Matyi néni házát kétféleképpen lehetett megközelíteni. Elölről, a főutcáról, hátulról a kertek alól, melyeket egy füzes választ el a földúttól. Michael ezt az utat választotta, s mihelyt a füzeshez ért, szembejött vele Rita és Eddie, aki jobb kezével átfogta Rita vállát. "Megbotlottam az imént a göröngyös úton", szólt Rita pipacsvörösen, majd elbúcsúzott Edditől és hazament Michaellel. A dologból parázs veszekedés lett otthon. "Nem bízik bennem", panaszkodott Rita a doktornénak, miközben apródfrizurára szabta Ogna szőke loboncát. Hamarosan a házassági tanácsadóhoz mentek, mely akcióról Michael azt nyilatkozta Desmondnak: időpocséklás. "Szörnyű alak ez a Michael", közölte Rita Desmondnéval, "rosszak az első fogai, ezért szájszaga van, és böfög, mint egy disznó." Desmondné felhúzta a szemöldökét: "És ezt nem tudtad, amikor hozzámentél, gyerekeket nemzettél és leéltél vele huszonöt évet?" "Nem bírom sokáig. El fogok menni. Most már csak azt várom, hogy Aisling kijárja az iskolát." Meghalt Matyi néni. Temetésén ott volt az egész falu. A doktoréktól kezdve a harangozóig, mindenki. Végtisztességben nagyok az írek. Kelta hiedelem, hogy minél többen vannak a temetésen, annál jobb dolga lesz a halott lelkének a túlvilágon. Ott is sokan megbecsülik. A falu temetője dombon van, ciprusok veszik körül, s egyik sarkába a muzulmánokat temetik. A másikba a protestánsokat. Itt kevés van belőlük, tehát nem veszedelmesek. A maradék két sarok már összeért: itt nyugosznak a katolikusok hamvai. Matyi néni szép sírkövet kapott. Mögötte a virágokat Rita másodnaponként öntözi, az eső harmadnaponként. Egy késő délután, munka után Michael Rita után ment a temetőbe. Ott találta nejét Matyi néni sírjánál, kezében öntözőkannával. Kivel beszélgetett? Nem Eddievel, hanem a hájas asszonnyal, Eddienével. A temető campo santo, nem hangoskodtak, csupán élénken gesztikuláltak. Úgy tűnt, megtárgyaltak valamit. Mit? Rita nem mondta. Michael viszont beosztatta magát éjszakai műszakra. Nappal aludt. Rita komputer-képzésre iratkozott, az alaptanfolyamot fél év múlva elvégezte, szinte ugyanakkor, amikor legkisebb lánya leérettségizett – éppen hogy átvergődött a vizsgákon – és munkát vállalt. Félretett pénzéből Rita megvette a csodakocsit, vagyis az ezüstszínű Honda Civicet, és egész napos munkát vállalt a huszonöt mérföldre fekvő Edenderryben. "Milyen a munkahelyed?", kérdezte a doktorné. "Eddie remek főnök", válaszolta Rita. "Ami azt illeti, a jövő héten oda is költözöm, kissé sok az ide-oda utazás." Így is lett. Rita megpakolta az ezüst kocsit saját ruháival, cipőivel színültig, elhajtott Edenderrybe, ahol az üzlethelyiség fölötti kis lakásban kapott szállást Eddietől. A férfi is nagyrészt ott töltötte az éjszakáit. Újabb három hónap múlva mindkét nagyobbik lány megszülte a maga első gyermekét. Az egyikből, az apa után, görögkeleti leánygyermek lett, Ciprus szigetén keresztelték keleti rítus szerint; a másik, spanyol apját, ír anyját követve, katolikus kislány lett. Helybeli keresztelőre gyűlt össze a falu népe. Michael fekete ünneplőben, új fogakkal, Rita (Eddie nélkül) az ezüst kocsiban, rózsaszín kalapban, rózsaszín tüll ruhában, tűsarkú rózsaszín bőrcipőben. Legfeltűnőbb rajta nem a hajába tett rózsaszín rózsa volt, hanem maga a haja: természetesen barna, bár enyhén őszülő szöghaját aranysárgára festette. Desmondné megkérdezte: "Most boldog vagy?" "Boldog vagyok", felelte Rita, "noha minden ok nélkül gyakran fáj a hasam." Mutatta is, hogy hol. Estefelé Rita kettesben maradt Michaellal, sőt, hogy a vendégsereget kerüljék, elsétáltak a hallgatag kocsmába. "Látom, megcsináltattad a fogadat. Hazatérnék, ha hívnál." Michael a sörébe bámult: "Ha akarsz, hazajössz, ha nem, nem." Ebben maradtak. Elmúlt egy kerek esztendő, a hasfájás nem enyhült, sőt, úgyszólván állandósult. A kórházi kivizsgálás Dublinban – mely Edenderrytől negyven mérföldre esik – nem mutatott semmit, amit az orvosok betegségként felismertek volna. Mindezalatt Eddie eladta nagynénjétől, a Matyi nénitől örökölt kis házat és nagy kertet, s a nyert pénzből vett egy házat Edenderryben. Az eredeti ház ugyanis a kövér asszonyra és két fiára maradt. (Talán ezt az eshetőséget vitatta meg a két asszony a temetőben.) Rita és Eddie beköltöztek az új házba. Megszületett a második félspanyol unoka. Ugyanúgy itt keresztelték, miként az elsőt. Rita ugyanúgy volt öltözve, de rózsát már nem viselt sárga hajában. Desmondné ismét megkérdezte: "Boldog vagy, Rita?" "Boldog lennék, ha a hasam nem fájna." Aznap Michael késő este bekopogott a doktorék nagy házának bejárati ajtaján. A doktorék fent voltak, zenét hallgattak. "Bocsásson meg a zavarásért..." "Meg van bocsátva. Mivel szolgálhatok?" Michael fehér volt, mint a fal. A szája remegett. "Rita..." nyögte ki végül. "Rosszul nézett ki... de hát én már nem gyógyítok." "Rákja van. Nekem megsúgta. Hasnyálmirigyrákja." "Értem. Mint Matyi néninek volt." "Doktor! Lehet ez a rákfajta ragályos?" "Nem lehet. Koincidencia." Ritát két hét múlva megoperálták, egy kis gombócnyi daganatot vettek ki a hasnyálmirigyéből. Pár hét szünet után kemoterápiás kezelést kapott. A második dózis után szívrohamot. A lányok hazajöttek repülővel. A legkisebbik bent aludt a kórházban, anyjánál. Kismihály felajánlotta újonnan szerzett Dublin környéki lakását szálláshelyül az anyjának, ha azt kiengedik a kórházból. "Többet nem kezeljük, nem is műtjük", mondták az orvosok. A lányok megpakolták az ezüst kocsit, hazavitték Rita holmiját Neucasba. Michael toldozott-foldozott öreg kocsijába ült, hazahozta a feleségét. Az pillekönnyűre soványodott és meggörbült, mint egy virágkaró. A sárga haj eltűnt a fejéről, a fél centire nyírt saját haj ugyanolyan szürke volt, mint a Michaelé. "Mennyi időt adtak neked az orvosok?" kérdezte Desmondné keresetlenül. "Hét-nyolc hónapot." "Gondolom, nem vagy igazán boldog..." "Tévedsz. Boldog vagyok", mondta Rita. "Itthon vagyok és meggyógyulok."