Nagy Attila
Ötven felé
Most arra gondolok, hogyApám milyen fiatal volt még
Ötvenévesen:
A szeme éles,
A haja hullámos, hollófekete.
Nem volt ősz hajszála
Anyámnak sem.
De többször volt szomorú,
Mint vidám.
Így adta égi s földi rendelés.
Közelget engem is az ötvenedik.
Szeretném megérni, sőt:
Vidám szeretnék lenni
Ama napon, a Szűz havában.
Kint halk, puha eső
Mossa majd szét színeit az ősznek.
Biccentek azoknak,
Akik megelőznek.
S ajkamon enyhe mosollyal lépek tovább.
