Nagy Attila
Pisszegett, hogy venném észre
Himbált a szél, himbált a tél,
Vetkőzött volna, de csúnya volt.
Pisszegett, hogy venném észre.
Röhögve pukkant szét a hold:
Aranyrepeszek hulltak a térre.
Összeszedtem s vittem Adélnak:
Készülne belőlük nyakára lánc.
De nem örült csak édeskés fahéjnak –
Azóta sincsen arcán egy ránc.
