DELEATUR
"What’s the use of all your damed books?" (Zorbas)
L. Zs.-nak, hogy vígabban lábadozzon
Két-három naponként bejön hozzám. Nem kopogtat, csak kinyitja a vasajtót, s betolja ormótlan szekerét. Sunyítva körülnéz, hogy egyedül vagyok-e, majd találkozó tekintetünkre kihúzza magát, s cinkosan rám kacsintva görögül jó reggelt köszön. Alacsony termetű, ötvenéves lehet. Fekete haja hátul a vállát verdesi. Elöl, a homlokán egészen rövidre nyírta. Fehér inget hord és kopott farmert. És szigorú fekete cipőt.
Ahogy rám néz, arca ógörög tragédiák maszkját visszhangozza tudatalattimban. Túl sokat tudó, túl sokat megélt, kiélt – már-már debilis maszk.
Összenézünk. Nagy, szilvafekete szemei tágra nyílnak, dús szemöldökei homloka szélére futnak. Aztán elmosolyodik, s a falra tűzött térképre kacsint.
A térkép a Balkánt ábrázolja. Egy régi Spiegel-mellékletből való, a balkáni háború idejéből. Hál’ Istennek rajta van Magyarország is – kényelmesen megmutathatom neki, hol van Csíkszereda.
Tömpe ujjait végighúzza a Keleti-Kárpátok vonalán, majd szöcskeugrás-gyorsasággal Thesszalonikinál terem, s ajkait mozgatva rámutat egy kicsi fekete pontra, Korinósra, szülőfalujára.
Sötét szemében felcsillan a tenger, de az is lehet, hogy édesanyjára gondolt. S mindig meghív, hogy ha tehetem, látogassam meg otthon.
És én mindig megígérem, hogy feltétlenül elmegyek. Bár tudom, hogy egyikünk sem veszi komolyan a meghívást.
Kötelességszerűen megszemléli a frankfurti könyvvásárról származó plakátjaimat. Valószínűleg zavarja, hogy legtöbbjük olasz (imádom az olaszokat), de nem szól semmit.
Majd hosszú másodpercekig lecövekel az egyetlen görög plakát előtt: Griechenland... das Land des Geistes. – Arisztotelész, Platón, Euripidész, Szophoklész – suttogja furcsa, idegen kiejtéssel. – Aristotelesz, Platon, Euripides, Sofokles – motyogja megbabonázva, szemével az öregek mellszobrait simogatva. – Arisztotelész, Platón, Euripidész, Szophoklész – néz rám kicsit szemrehányóan –, az utánuk következők már mind csak smecherek voltak.
Aztán a farzsebéből előhúz egy újdonatúj szemetes zacskót, s a régit a kocsijába üríti.
Hajdú Farkas-Zoltán
