Egyed Emese
Sztemma
Miképpen látlak? Idegennek.
Miképpen látlak? Alig látlak,
közelemből már elbocsátlak,
az útra kelőt is megáldom,
az elmúlt percet sem sajnálom.
Az aratási koszorúkat
elfelejtem a régi búkat.
Nézd: arany-ezüst-ón edények!
A könnyeink is beleférnek.
Miképpen látlak? Hisz a Könyvtár
malmaiban új esztendő jár,
s a kert útjain, s az egyházban
már hűvösség, alkonyodás van.
És aki elmegy: hosszú útra.
Sokra vágytunk, kevésre futja.
Miképpen látlak? Ismerősnek.
Árnyékaink hosszúra nőnek.
(A gernyeszegi oroszlánok
Nézik a sivatag világot.)