Esküvőszezon

Napjainkat sorra felgyújtják az esték
Cataniában, turistaként vonulva
lidókon, motyónk matt vulkánfíber, ress steak
étkünk, libidótól ivarzik a vulva

végig a partszegély bikinivonalán,
hullám csapkod oda, hol két comb összeér.
Frizurát sirokkó borzol és boronál
Európa ölbe aléló hölgyeként.

Kirakatokon át, a via Etneán
kaptatunk, dómbéli katatón harang szól.
Füst száll, aeroszol, hullong tengerre hányt
menyasszonyi fátyol, szikkad a barrankó.

Déli verőfénytől kell aprózódnia
homokképszemcsének, vízcsepp gőzölög fönn,
mert egyetlen életbe kötve e földön
száz távoli táj, súlytalan prozódia.

Afrikai vendégmunkás napot nem lop,
non-stop utal saját bőrére, számlát nyit.
Tűzfalán festékszórt ákombákom: black block,
szlogen hirdeti, hogy blue code, kék Armanit

hordanak a digók, pöccre farolva be
Topolinójukkal, perkálnak a jenkik,
hogyan lép frigyre primitív madonna, e
volutás barokk párkányra, mégse sejtik.

Parádés pünkösdi fogat polgármestert
ráz zenés piazzán, díszköveken döccen,
csíki makadámon zarándok és berhelt
Dacia, tengerszem tükrébe törötten.

Unokatestvérem lakodalmát tartja
kaldérák körében, puccos-e, vagy szolid,
s hogy várandós, kinek-kinek lelke rajta,
egykori nőm holnap Pesten házasodik.

Falusi Márton további írásai