Anyaméhben; Illúzió; Álmomban

Anyaméhben

Gömböc vagyok
Az anyaméhben
Vizemet lassan felélem
Magamra húzok
Burokpaplant
Nem hallom alant
Mi jajong
Távolról hallom
Csökevény fülecskémmel
A zajokat
Magamra húzom a
Paplanokat
Egymás láncába fonódunk
Apró embriók
Hirdetjük örök az élet
Szenteltessenek meg
Az anyaméhek
Az öröklét
Örökében
Teremtőm majd
Kijuttat innen
Fehér gyolcsingemen
Majd vérfolt piroslik
Vége nincs suttogjuk
Ámen

Illúzió

felhőkbe fúródik
alumínium ezüstje
a gépnek
szivartestében utasok
ülnek
száznyolcvanöten
kék kosztümös
lányok
mosolyognak rájuk
bátorítón
tálcájukon kávé
és szendvics mellett
pohárka bor vagy whisky
vagy konyak
ott fent minden rendben
a zsongító csendben

itt lent is

látszólag

Álmomban

álmomban forgatagos színes életet élek
a tájak mind zölden pompáznak
a nők is mindig szépek
minden érdekes és minden
sikerül
kátyúba nem futok
a rossz hír elkerül
álmomban
tudom
amiről fogalmam sincs nappal
akaratlanul
vagy akarattal

Gombár Endre további írásai