Az erdő

Fenyőkre folyt fentről a híg ezüst.
A csillagok helyén vak üreg ég.
Vasvilla-ágak karcolták végig
az üres tér e tiszta üvegét.

Ez az utolsó ház – a kert: a táj.
Aludj. Becsukok minden ablakot.
Úgy járnak az erdőbe kimúlni,
vonyítanak a sebzett nappalok.

Csak szél sikít a penge-fák között.
Oda még ember nem merészkedett.
Majd mérgező köd: csönd szivárog át,
hogy önmagad, ha pusztulsz, észrevedd.

Pauljucsák Péter további írásai