János ki-; Jánosnak sírhatnékja van,

János ki-

ásta szépapja
fehér medencecsontját,
fúrt, faragott, az
egyikből formás szemét-
lapát sikeredett, majd
ráseperve a
fúrásnak, faragásnak
melléktermékét,
a port fejére szórva,
üres lapátját vissza-
adta a földnek,
mélyen elásva azt, és
tenyerébe köpve,
két lábbal taposva a
hűs, fekete mély talajt.

Jánosnak sírhatnékja van,

összegyűjti a
könnyeit, más-más üveg-
csébe az öröm,
a fájdalom, a hagyma-
reszelés könnycseppjeit,
kísérletező
a lelke, amikor el-
váltak szülei,
összeházasította
az üvegcsék tartalmát,
abban tárolja
új kontaktlencséjét, csak
az egyiket, a
jobb vagy a bal szeme ma
is még szemtelenül sír.

Fellinger Károly további írásai