Dőzsöljetek csak, mint a hiénák
az antilop angyalok tetemén,
híznak már bennetek a kimérák,
a sakálkórus néktek költemény.
Halomra ellik kígyónőitek
a hermafrodita mennyországot,
lábasfejű bandákban szöktetik
az égtájtalan szomorúságot.
Felkoncoltátok temetőimet,
most tündérerdőmben dagonyáztok,
kafferbivalyai a szívnek,
sárba taposva sirat anyátok
hiába, nem oszt áldást, sem átkot,
ajkai közt a homok nyöszörög,
Isten előtt hátraarccal állók,
hazára lelnek ékes ördögök
szemetekben, míg röhög a végzet,
lézerköd, hányinger, se jaj, se csend –
levegőm összetépve. Csak nézlek.
Ne tudjátok meg, sírni mit jelent.
Ferenczes István további írásai


Elvis Costello negyven éve van a pályán, fölösleges bemutatni, nagyszerű dalszerző, a profibbnál is profibb előadó – kétszer is érdemes meggondolni, hogyha esetleg nem akarnánk elmenni egy budapesti koncertjére!
Hová tűntek a régi szép idők? Vagy csak képzelték őket az őszülő örökifjak? Hová lettek az elhagyott kedvesek, a szép asszonyok? „Borostyánkőbe zárt homályos képek” mind-mind…
2014. október