Pokolba kísérhet

„Ez az élet egy tivornya”,
„itt is, ott is, minden lépten”;
búját, baját egyre hordja,
ezért nem jár érdemérem…

Útba jő az első kocsma,
hol a vigaszt bőven mérik;
egy a csapot is leszopja,
másnak töltenek – de félig…

S morog a vén, kedvetlenül:
„hogy inna fel aszu homok” –
Míg a korhely pad alá dűl,
mint ki kis egeret fogott…

Nincsen kéz, mely lefestené
ezt a zűrös zsánerképet?
Ha nem festi, ördög belé,
ki a pokolba kísérhet…