…átkom nem(?) mennydörög…

Mily üledékek legbelül?
Mit töltsek rá, hogy fel[?!]oldódna?
Lépjek magamért sorompóba?
Oh, mily tömeg! s én egyedül…

„Van a felhőfalon rés még!”
– együgyűen hajtogatom,
ám korai alkonyaton
annál mélyebb a sötétség.

Az üstökös meg’ visszatér,
de te itt maradsz végig árván
– üszkös fotón a hinta, tér…

Tovább?! Elnyúlni már a járdán!
Ez az élet egy tivornya.
De mit igyál lelki szomjra??

De mit igyunk lelki szomjra?
Mely palack balzsam kinomra?
(szenvelgésben még – lámcsak – jó vagyok)

Tovatűntet ki hozna vissza
(elnémult szót, tűnt szótagot)?
Hiába vár az elrozsdállt kalitka,

a múlt madara csak emlék lehet.
Sajogva ekhóz füledben dala?
Így méláz útja végén ki-ki egymaga:
dágvány, kátyúk a messzi ég helyett.

Lehet, szabad, ámde bánkódni kár –
vesztettem, pássz; ám elmondanám,
van, ki vigad az élet napos oldalán:
dealer, celeb vagy úri lócsiszár.