Elmenőben

Ismeretlen Arany-szonett az Őszikék-ciklusból

Nagyszalonta csonka tornya
tövében nőttem, mint gomba,
azt gondoltam, vesztemre,
ez az élet egy tivornya.

Ténferegtem balra, jobbra,
verset írtam a habokra,
adtam magam kellemre –
s felriadtam jobb napokra.

Azt beszélik, rendjelt kaptam,
megkérdezem, mire föl:
nem vetettem, mért arattam…

Porzik mögöttem a föld,
sose volt hintó alattam…
Fejem fölött sír a tölgy.