Sajó László
Esti Vitéz Kornél énekeiből
A költő unikum. Az Úr elfogyasztja.
Kísérőt nem akar, mert az megizzasztja.
Kalapját kifelé szegről leakasztja,
Ítélet napjáig cehét befagyasztja.
Bennem az igazság, és bennem a bánat,
Szesztől bús láng minden test ravatalának.
Az, ami nem lettem én, angyal meg állat,
Lettem ambrózia, vagy csak bor meg párlat.
Aki e világon nem él e világnak,
Boldogtalanságát tartsa boldogságnak.
Item
Ha én unikális, vajon nem csak next-e?
Tömény rigmusoknak fölhígított texte?
Deleálnék már, de fájlom szavamon fog,
Csíkos pizsamámban sírig hala pont doc.
Muszka Sándor
Tükröm, bürköm
Nincs, ki megállatson? –
Én-angyal megállat:
– Vagy csak por meg pára!
Oké, vaze, zagson,
Ezért másszak fára?
Fa-lóvá változott
Két lófarok cimbim,
Trójai plébánus
Lett a sarki kokott –
Folyvást üt a bam–bim.
Kisbicskányi balta,
Kaporszakáll isten…
Nézek jobbra-balra:
Pára csak, meg por csak? –
Ennél frankóbb nincsen!
Nekem megaszonta
Orbán János Dénes:
Törekeggyé’, Muszka,
Por és pára együtt
Miért lenne rémes?
Ha aZúrnak jó volt
– Bürköz tükröm vissza –
Páraéspor-massza,
Marad, ami marad,
S elviszed a sarad.
