|
Korpa Tamás
Mi
Urunk, az És
„E VERS ALATT IS VAN EGY MÁSIK”
(Szőcs Géza)
Az utolsó holdnegyed
hetén kellett megérkeznie
ahhoz a bekötőúthoz,
ahol az elsötétített
ablakú Mercedes, a
müde Tod lelassít:
Stop! – buggyan ki a
száján egy hang. –
Régóta vársz rám? a
Müde Tod vagyok, és
rettentően fáradt,
izzó törek a gyomrom,
nem tudok emészteni!
Azzal egyenként a
szélvédőjére tapadt
bogarak testét kezdte
elém teregetni. Hogy
jobban lássalak.
Szomjas is vagyok, eredj
egy korsó sörért! Az
üres benzineskannát,
a gyomrát, kezembe
nyomta. Azóta csend,
über allen Gipfeln,
semmi nyissz, jól megvagyunk
bennem: én és
én.
Időnként harsányan felnevet:
Mint vénülő bal
szemem, végül te is kihunysz
mitten in uns.
Ejnye! – szidom –
ez nem is kevés.
Dörmög. Figyel.
Kacag. Mi Urunk, az És.
Esti
kérdés
Kornélnak
néha fölcseng a
telefon
a befejezett
múltból.*
nem hallod? jönne ő,
a másik.
felületeket ütve
rajtad
(jönne, jönne át)
homlokodtól a
térdkalácsig.
néha fölcseng a
telefon,
megrándul a kéz, a mellkas,
nyugtalanul a váll,
felületeket ütve rajtad
már zizeg és motoszkál.
felszalad, koszos motelbe
ér hirtelen: beléd,
ahol a lift épp elromlott talán.
ti ti tá szün – hallod? dorombol.
ha látnám, szólnék neked,
én megmondanám.
I. befejezés:
felhasadt mutatóujjadból egy kötélen
ereszkedik alá
a habos kádba a Másik.
megduzzad rajta a pulóver a forró vízben,
és halkan ásít.
II. befejezés:
trapéz alakú kert, a trapéz egyik húrja
a barna kerti híd,
melyen áthaladtam tegnap este.
(s biztos tegnap csak a brandy tette)
úgy láttam, egy gyümölcs visszaszívódik
az inas ágba.
a szilva a kéreg alatt tehát megél?
ezen gondolkodtam, mire a magot elém köpte
egy méregzöld, zizegő levél.
* Tőzsér Árpád.
