|
Kalotaszegi
megszólíttatás
Sztána, 2008. július utolsó
vasárnapja. Ragyogó napsütéses idő van, istentiszteletre
készülünk, a helybeli ismerősök Farnast ajánlják a falu
közelsége és középkori templomának lenyűgöző szépsége
miatt. Kalotaszegi dombok-völgyek között tesszük meg az utat
az alig hét kilométterre levő Farnasig. A templom a falu
északi szélén csendes nyugalommal húzódik meg a cserjékkel
átszőtt erdő lábainál. Békés örökkévalóság,
madárszó is csak elvétve hallatszik.
Belépünk a templomba, a tiszteletes úr már
prédikál. A gyülekezetből tízen ülnek a padokban, hét nő
és három férfi, valamennyien ünnepi ruhában, megszentelve a
hetedik napot, a vasárnapot, melyen az Úr is megpihent.
Heten vagyunk új jövevények. Beülünk a
padokba, a szószék felé figyelünk, és észre sem vesszük,
hogy rabjai vagyunk az elhangzó szavaknak. Elnézem a
tiszteletes úr arcát: múló idő vájta barázdák a
napsütötte arcon, Kós Károly-i orr a magas homlok alatt, egy
megfáradt szem, mely kérlelhetetlen tüzével teljesíti
feladatát: szeretetet adni és kapni. Orgánuma meggyőzően
szolgálja gondolatait, rendíthetetlen elkötelezettségét.
Beszédében a szeretet a kulcsszó, az alfa
és az ómega, de közte a szeretet minden öröme és bánata.
Lehet szeretni úgy, hogy jó vagyok, igazságos vagyok, hogy
hazugsággal enyhítem a fájdalmat, ostorral kergetem ki a
kufárokat az Isten házából, gonoszsággal áltatom a jó
szóra éhezőt, hogy rátaláljon az Istenhez vezető útra? A
gondolkodó, szeretni akaró ember kétségei az út, a helyes
út keresése földi zarándok életünkben.
És beszélt, feljegyzés, kézirat nem volt a
kezében, mégis minden mondata tökéletessé kerekedett roppant
belső formaérzékének eredményeképpen. Az ellentétesnek
ható téziseit világos, egyszerű mondatokban oldotta fel. Azt
éreztük, hogy az, amit hallunk, csupán töredéke valami
sokkal hatalmasabb egésznek, s hogy ez a kivételes szellem még
órákig beszélhetne így, ilyen magasröptűen, tartalmasan,
mégis oly egyszerűen.
És beszélt, arcomhoz emeltem kezem, hogy
letöröljem a verejtékcseppeket, de már tudtam, hogy sírok.
Barátaimra néztem, arcukon a meghatódottság ugyanazon jelei.
Miért? Megszólíttatunk.
Az elhangzó szavak ereje mintha lebontotta
volna a templom falait, s a kitágult térben úgy éreztem, hogy
ez a felkent ember ezreknek és ezreknek prédikál.
Kalotaszegen, Farnason, 2008 júliusának
utolsó vasárnapján átölelt az Isten.
*
Ui.: Az Isten szolgája aznap
Bálint Ferenc nyugalmazott tiszteletes úr volt Váralmásról.
Lelkészi munkája során soha el nem hagyta nyáját, és csak
Kalotaszeg falvaiban szolgált Isten rendelése szerint.
Meskó Bánk
